ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesülete

Menü

Hírek

50 év a Bács-Kiskun Megyei látássérültekről



A Magyar Vakok és Gyengénlátók
Bács-Kiskun Megyei Egyesületének
jubileumi kiadványa

Összeállította és szerkesztette:
Györgyné Kiss Adrienn (Elnökségi tag)

Lektorálta: Hencz András
(Egyesület alelnöke)

A kiadvány az
ELSŐ KECSKEMÉTI LIONS CLUB
támogatásával valósult meg.


A kiadványt a PC DOKI Kft. támogatta.

Felelős kiadó:
Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesülete



Elérhetőségeink:
MAGYAR VAKOK ÉS GYENGÉNLÁTÓK
BÁCS-KISKUN MEGYEI EGYESÜLETE


: 6000 Kecskemét Katona József tér 8.
: +36-76-320-708
: info@bacsvakok.hu

www.bacsvakok.hu


Elnöki köszöntő

Fél évszázad hosszú idő. Egy civil szervezet életében pedig különösen sok eseményt, változást, programot jelent. Ez a kiadvány rövid betekintést enged a Bács-Kiskun megyei látássérültek érdekvédelmének elmúlt 50 esztendejébe.
Hosszú, s olykor göröngyökkel teli volt az út, mely eddig vezetett minket, de nincs olyan akadály, amelyet egymás kezét fogva ne lehetne leküzdeni. Tagtársaim, sokan olvassák ezt a kiadványt közületek olyanok, akik együtt tettétek meg az első lépéseket, s most megannyi emlékkel szívetekben idézitek fel az együtt megélt pillanatokat.
A hozzátok később csatlakozó tagtársakat is szeretettel fogadtátok be magatok közé, példát mutattok számukra szeretetből, az egymás iránti tiszteletből, együttérzésből, segíteni akarásból és kitartásból, amely kapaszkodóként szolgál a göröngyös úton.
Az, hogy egy félévszázados múltra tekinthetünk ma vissza nem jelent mást mint, hogy szükség van az összetartásra, a közösség hajtó erejére, amely belőletek fakad.
Végül engedjétek meg, hogy egy idézetet adjak mindannyiuknak útravalóként Bánáti Szohner Sándor tollából:
"Van az emberi szívnek egy halk szavú és előkelő vendége néha, az Emlékezés."


Történeti áttekintés

Látássérültek érdekvédelme Magyarországon

1901-ben alakult meg a Vakokat Gyámolító Országos Egyesület, amely azonban nem a vak emberek kezdeményezésére szerveződött. A korabeli társadalom emberi felelősségérzete hívta életre. Létrejöttek afoglalkoztató műhelyek, ahol elsősorban önmaguk ellátásának fedezéséért dolgoztak a vak emberek.
Az I. világháború tragédiájára volt szükség ahhoz, hogy minőségi változás történjék. Míg addig a Vakokat Gyámolító Országos Egyesület tevékenysége az alsóbb, alapvetően kiszolgáltatott társadalmi rétegre terjedt ki, most a társadalom minden köréből a látássérültek tömegei jelentek meg. A képzett és öntudattal rendelkező vak emberek kezdeményezésére alakult meg a Vakok Szövetsége 1918 októberében.
A két világháború között a vakokért két szervezet működött: az állam, illetve a társadalom támogatását élvező Vakokat Gyámolító Országos Egyesület és a vakok által életre hívott Vakok Szövetsége. A korabeli szociálpolitika karitatív alapokon állott, így kizárólag az államilagtámogatott Vakokat Gyámolító Országos Egyesületnek kedvezett.
1941-ben a két szervezet között együttműködés jött létre, melynek fő oka nem a tevékenység azonossága, hanem személyhez kötődő dolog volt, mivel a szövetség elnöke egyben a Vakokat Gyámolító Országos Egyesület igazgatóhelyettesi funkcióját is betöltötte. 1938-ban a szövetség kiadja első rendszeres folyóiratát, a Vakok Világát, amely fórumot biztosít a vak emberek problémáinak megvitatására. 1945 ismét változást hoz a magyarországi vakok életében. Az indulás során újból előtérbe kerül az állampolgári kezdeményezés, a Vakokat Gyámolító Országos Egyesület beolvad a Vakok Szövetségébe. 1948-ban felfüggesztik a szövetség autonómiáját és létrehozzák a Belügyminisztérium felügyelete alatt működő Vakügyi Tanácsot. Az autonómia elvesztése ellenére 1949-ben megalakult a Vakokat Foglalkoztató Nemzeti Célvállalat. 1952-ben a Vakok Szövetsége részleges autonómiát kap és az Egészségügyi Minisztérium felügyelete alatt működhet. A szervezet érdekvédelmi tevékenységét az 1950-es években bővíti és kiterjeszti a magyarországi gyengénlátókra is. Az 1976-ban jóváhagyott alapszabály már a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége elnevezést rögzíti.
A magyarországi demokratizálódás eredménye többek között az új egyesülési törvény, melynek értelmében a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége 1989-től független társadalmi szervezetként működik. Gazdálkodását alapvetően költségvetési támogatásból, pályázati forrásokból és részben adományokból fedezi.
Az egyre szűkülő költségvetési források hatására, valamint a sikeresebb érdekképviseleti munka érdekében az MVGYOSZ 2004 szeptemberében újabb jelentős átalakuláson ment keresztül. Alapszabályának módosításával immár nem csak természetes személyek lehetnek a
szervezet tagjai, hanem soraiba fogadta azokat a kizárólag a látássérültek érdekében tevékenykedő egyesületeket is, amelyek zömében az MVGYOSZ vidéki szervezeteinek bázisán jöttek létre.

Vakok Szövetsége Bács-Kiskun Megyében

Kezdetektől az átalakulásig
1949-ben, vidéken elsőként megalakult a Dél-alföldi Vakok Szövetsége szegedi központtal. A Szövetség 3 megye, Bács-Kiskun, Békés, és Csongrád megye területét fedte le. 1965. június 30-án kezdte meg önálló működését a Magyar Vakok és Csökkentlátók Országos Szövetsége Bács-Kiskun Megyei Szervezete. Szükségességét mindenekelőtt az indokolta, hogy a megyében igen nagy számban éltek látásukat részben, vagy teljesen elvesztett emberek.
Az alakuló ülésen részt vett az Országos Szövetség főtitkára, Dr. Körner György, valamint a szegedi csoport képviselői. Az ülésen Dr. Jáksó László, a Szegedi Fonalfeldolgozó Vállalat igazgatója elnökölt, aki maga is tevékenyen részt vett az új csoport megszervezésében.

Az újonnan megalakult csoport titkára Z. Kovács Bertalan lett. Köré szerveződtek azok az öntudatos látássérültek, akik dolgozni, művelődni, tanulni akartak. A Bács-Kiskun megyei csoportot ezeknek az embereknek a tenni akarása hívta életre. Tudták, hogy nehéz feladat vár rájuk. Közel 200 csökkent munkaképességű emberről volt szó. Ennyi dolgozni vágyó embernek kellett munkát találni.
Ez túlmutatott a megyei csoport vezetőségének hatáskörén, de segítséget kaptak küldetésükhöz a város akkori vezetésétől és az országos szövetségtől is. A tenni akarás, az elszántság meghozta eredményét: egyre több ember talált munkát, megélhetést.
A munka mellett az élet számos más területén is segítséget kaptak a látássérültek, és, ami talán a legfontosabb, akkoriban először érezhették, hogy nincsenek egyedül. 50 évvel ezelőtt lerakták annak az érdekvédelmi szervezetnek az alapjait, ami a mai napig a megyében élő látássérültekért dolgozik.
A látássérültek érezhették, tartoznak valahova, van egy hely, egy közösség, ahol megértik, elfogadják őket. Beindult egy közösségi élet, barátságok kötődtek, mely kötelékek máig szorosak. A közös kirándulások, programok, rendezvények összekovácsolták az embereket, és egy idő után, már a szövetségen kívül is megvalósultak a baráti összejövetelek.

Az átalakulás időszaka
2004-ben a Bács-Kiskun Megyei Szervezetet is elérte az átalakulás szele. 2004. június 15-én 42 alapító tag közreműködésével megalakult a Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesülete. Az újonnan megalakult egyesület elnöke Sztakó Krisztina, alelnöke Kovács Jánosné lett. Deák Zoltánné, Hencz András és Bayer József, mint elnökségi tagok kaptak bizalmat a tagoktól. A feladat adminisztratív hátterét Cziráki Ilona munkatárs biztosította.
Az átalakulás komoly feladatot jelentett a szervezet tisztségviselőire, dolgozóira és a tagokra egyaránt. A korábbi működési, finanszírozási rendszer gyökeresen megváltozott. Innentől már nem, mint az országos szövetség tagszervezete, hanem mint önálló jogi szervezet, egyesületként kezdtünk el működni. Létre kellett hozni egy saját Alapszabályt, és le kellett fektetni az új, önálló működés alapjait, feltételeit. Meg kellett tanulni új forrásokat bevonni az egyesület költségvetésébe, önállóan pályázni, Adó 1 %-ot gyűjteni.
Tenni kellett ezt úgy, hogy a tagság számára továbbra is biztosítani tudják a megszokott programokat, szolgáltatásokat.



Napjaink

Mára egyesületünk felvette az új finanszírozási, működési tendenciák ritmusát. A Civil Törvény, valamint a Polgári Törvénykönyv civil szervezetekre vonatkozó paragrafusainak megfelelően módosítottuk Alapszabályunkat, ezáltal tevékenységünket továbbra is, mint közhasznú szervezet végezhetjük.
A modern kor technikai lehetőségeit igyekszünk maximálisan kihasználni, hogy tagjaink a lehető leggyorsabban hozzájussanak az őket érintő információkhoz: levelezési listán bárki megoszthatja a tapasztalatait, ismereteit, egyesületünk weblapja pedig a leghitelesebb információforrás, ami a megyében élő látássérülteknek, látássérültekről szól.
Szolgáltatásaink körét kibővítettük, hogy minden korosztály számára tudjunk segítséget nyújtani.
Szolgáltatásainkat két nagy csoportba soroljuk:
  1. Tagjaink számára nyújtott szolgáltatások
  2. Társadalmi szervezetek számára nyújtott szolgáltatások

Szolgáltatásaink tagjainknak:

Egyesületünknek, közel 400 tagja van. Néhány szolgáltatásunk, amit tagjaink vehetnek igénybe:

  • Érdekképviselet egyéni és csoportos formában. A megyében élő látásukat részben vagy teljesen elveszített személyek érdekeinek képviselete
  • Ügyfélszolgálat, amely igénybe vehető személyes, telefonos, elektronikus formában
  • Tagjaink számára segítséget nyújtunk olyan tevékenységekben, amelyek nehézséget jelentenek számukra a megváltozott élethelyzetük következtében (pl: fénymásolás, nyomtatványok kitöltése)
  • Pályázati lehetőségek felkutatása, megírásukban való segítés, dokumentumok kitöltése
  • Klubok, rendezvények lebonyolítása, kulturális programok szervezése
  • Információnyújtás a látássérültek mindennapi életét befolyásoló kérdéskörökben (támogatások igénybevétele, akadálymentesítés, stb.)
  • Levelezési lista üzemeltetésével, webes szolgáltatással igyekszünk még hatékonyabbá tenni tagjaink számára az információhoz való akadálymentes hozzáférést
  • Munkaerő-piaci reintegrációjuk elősegítése, speciális oktatási, képzési lehetőségek feltárása, életvitelüket megkönnyítő speciális segédeszközök használatához segítségnyújtás
  • Sajtótermékek elérhetővé tétele a tagok számára elektronikus, Braille, síkírású formában, segítségnyújtás speciális szoftverek használatának elsajátításában.
  • Segédeszköz-vásárlási támogatással anyagi segítséget nyújtunk tagjainknak, ezzel segítve a speciális helyzetükből adódó életviteli nehézségeik megoldását
  • Tanulmányi támogatással évről évre segítjük a megyében élő fiatalok oktatását, képzését

Társadalmi szervezetek számára nyújtott szolgáltatások:

SZEMLÉLETFORMÁLÁS
Munkánk során nagy hangsúlyt fektetünk érzékenyítő programok szervezésére mindazon szociális, kulturális, egészségügyi és egyéb intézmények számára, akik bepillantást szeretnének nyerni a látássérültek mindennapi életébe. Ezen programunk keretén belül főképp iskolákat látogatunk azzal a céllal, hogy a fogyatékkal élők mindennapjait közelebb vigyük a társadalom tagjai számára.
Különböző segédeszközöket mutatunk be, amelyek a látássérültek mindennapi életében fontosak: szimulációs szemüvegek, pontíró gép, Braille ABC, beszélő eszközök (vérnyomásmérő, konyhai mérleg, lázmérő), fehér bot, tapintható játékok (vakdominó, csörgő labda, memóriafejlesztő játékok).
A vakvezető kutyával kapcsolatban (kiképzés, közlekedés, miben segít a kutya és hogyan stb.) egyesületünk munkatársa tud rövid előadást tartani.
Programunk lényege, hogy embertársaink minél korábban és jobban megismerjék a fogyatékossággal élő emberek élethelyzetét. A bemutatást látássérült munkatársak végzik saját tapasztalataikat felhasználva.

AKADÁLYMENTESÍTÉS
Irodánk segítséget nyújt különböző szervezeteknek olyan kérdésekben, amelyek a látássérültek mindennapi életéhez nyitnak utat. Igény szerint tanácsot adunk a fizikai és kommunikációs akadálymentesítés témakörében.

Kulturális élet, rendezvények, programok
Tagjaink számára igyekszünk évről évre számos színes kulturális programot biztosítani.
Koruknak, érdeklődésüknek megfelelő rendezvényekkel, ünnepségekkel, programokkal törekszünk színesebbé tenni életüket.
Évről évre állandó rendezvényeink közé tartoznak a klubdélutánok, ahol meghívott előadók, valamint tehetséges tagtársaink gondoskodnak a jelenlévők szórakoztatásáról. Tél végén farsang, tavasszal húsvét, decemberben karácsony jegyében tartjuk a rendezvényeket. Mára a klubdélutánok már elképzelhetetlenek egyesületünk egyik büszkesége, Fekete Attila zenés programja nélkül.
Egy napos kirándulások keretében egy-egy közeli várost, fürdőt, kiállítást látogatunk meg. Minden év októberében megemlékezünk a Fehér Bot Nemzetközi Napjáról, amikor ünnepi műsorral kedveskedünk tagjainknak.
Baráti, együttműködő kapcsolatot tartunk fenn már évtizedek óta az országban működő társszervezetekkel. Régen a Szomszédolás címet viselő kulturális találkozókon, manapság közös programok, kölcsönös meghívások keretében valósul meg az együttműködés. Határon túl működő szervezetekkel (Zenta, Nagykikinda) szintén szoros együttműködésben dolgozik az egyesület.
Egyesületünk humán erőforrása a kibővült feladatok miatt az elmúlt években megnőtt. Jelenleg 5 munkatárs dolgozik az irodában: Kácsor-Macska Zsuzsanna az egyesület elnöke, Golovics Márta irodavezető, Juhász Ádám, mint rehabilitációs tanácsadó és mentor, valamint Szaszler Zsuzsanna és Györgyné Kiss Adrienn elnökségi tagok, mint ügyintézők tevékenykednek az egyesületben.
Hencz András, az egyesület alelnöke informatikai tudásával segíti az egyesület hatékony működését. Önkéntesen végzi az egyesület honlapjának üzemeltetését is.
Fekete Attila elnökségi tag egyesületünk kulturális életének bázisa. Munkáját szintén önkéntesen végzi.

Területfelelősi hálózat
Működési területünk teljes lefedése érdekében területfelelősök segítik munkánkat. A csoportok vezetői személyes kapcsolatban vannak vidéki tagjainkkal, szoros együttműködésben dolgoznak a helyi önkormányzatokkal, társszervezetekkel.

Kistérségek, területfelelősök régen és most:
Kecskemét
Kovács Jánosné, Deák Zoltánné, Szaszler Zsuzsanna
Kiskunfélegyháza
Ficzkó Juhász Mihály
Kalocsa
István Pálné, Mácsai Józsefné
Kecel
Bodrogi Sándor, Szabadi Ferencné
Lakitelek
Golovics Mihályné
Kunszentmiklós
Tóth László Ignác
Bácsalmás
Kispéter Éva
Kiskunhalas
Kürti Béla
Baja
Szűcs István, Nagy Mihály

Akikre büszkék lehetünk

Louis Braille Emlékéremmel kitüntetettek a megyében:

Z. Kovács Bertalan ARANY 1998
A megyei szervezet alapító tagja és 32 éven keresztül a titkára. Munkássága mind közvetlenül, mind közvetve a tagság érdekeit szolgálta. A megyében lévő állami és civil szervezetekkel jó kapcsolatot épített ki, majd azokat továbbra is ápolta. Az emlékérem a látássérültekért végzett kiemelkedő munkájának elismerése.

Földes Ferencné EZÜST 1999
A keceli polgármesteri hivatal dolgozója a szövetség pártoló tagja volt. Évekig erős szálak kötötték a helyi csoport klubjához.

Nagy Péter ARANY 2002
A kecskeméti Nagytemplom kántora, a jótékonysági koncertek előadója volt.

Bakos László EZÜST 2002
A kecskeméti kultúrcsoport vezetője, a megyei szervezet kulturális életének oszlopos tagja volt.

Hencz András EZÜST 2003
Számítástechnikával foglalkozó vállalkozó, segíti a megyei szervezet munkáját. Aktív tagja a szervezeti életnek.

Első Kecskeméti Lions Club ARANY 2003
Anyagi és tárgyi eszközökkel rendszeresen támogatja a megyei egyesületet.

Dr. Barna Katalin ARANY 2004
Szemész adjunktus, rendszeres szemész-szakorvosi tanácsadást végez a megyei kórház szemészetén, szívén viseli a tagtársak problémáit.

Kovács Jánosné ARANY 2006
A megyei szervezet előző alelnöke, korábban 7 évig titkára volt. Létrehozta és több mint 10 éven át vezette a megyeszékhelyen a klubot, valamint megszervezte a megyében a területfelelősi hálózatot. A kirándulások, klubnapok, kulturális rendezvények megszervezésén túl
széles körű kapcsolatrendszert épített ki a társszervezetekkel is. A városban működő civil szervezetek, az önkormányzat, a Máltai Szeretetszolgálat, a keresztény egyház mind általa lettek együttműködő partnerei az egyesületnek. A látássérültek érdekében végzett munkájával elévülhetetlen érdemeket szerzett.

Sirkó László és a Katona József Színház Minitársulata 2015
2003 óta vendégei a művészek Fehér Bot Napi ünnepségünknek. Előadásaikból kisugárzik, hogy szívvel, lélekkel, szeretettel jönnek el hozzánk, és nem kötelességből. Mindezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy fellépéseikért soha nem kértek semmit cserébe. Előadásukban prózát, operettet, egyéb, hangszeres műveket adnak elő. Ezeket a számokat olyan érzékenységgel, finomsággal válogatják össze és viszik színre, hogy a jelenlévők érezhetik, itt és most valóban őket ünneplik.



Z. Kovács Bertalan Emlékplakett

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesülete megalakulásának 50. évfordulója alkalmából emlékplakettet alapított, "Z. Kovács Bertalan Emlékplakett" néven.

Az adományozás célja
Egyesületünk emlékplakettet adományoz évente egy alkalommal egy, legfeljebb két olyan személynek, vagy szervezetnek, aki kiemelkedően sokat tett a Bács-Kiskun megyei látássérültekért, így fejezve ki megbecsülését és köszönetét áldozatos munkájáért.

Az emlékplakett névadója
Z. Kovács Bertalan 1936. szeptember 13-án született Kecskeméten. Gyermekkorát még látóként élte le, majd egy baleset következtében fiatal felnőtt korában vesztette el látását. Ez a szomorú eset nem törte ketté életét, családot alapított, dolgozni kezdett. Nyugdíjazásáig a Kecskeméti Konzervgyár II. telepén dolgozott, mint telefonközpontos. Mindezek mellett időt, energiát nem sajnálva munkálkodott a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége Bács-Kiskun Megyei Tagszervezetének megalapításán. Munkája nem volt hiábavaló. 1965-ben megalakult a tagszervezet ebben a megyében is. Onnantól, mint megyei titkár dolgozott 1997. december 31-ig. Miután lemondott titkári pozíciójáról, elnökségi tagként segítette a tagszervezet munkáját haláláig. 2002. szeptember 5-én hunyt el Kecskeméten.
Munkásságát a segíteni akarás határozta meg. Sok látását vesztett embernek szerzett munkát, munkahelyet, megélhetést, életcélt, reményt s ezekkel együtt családot, biztonságot, hitet. A látássérültek oktatását is szívén viselte, úgy az általános műveltséghez jutást, mint a szakmai képzést a legmesszebbmenőkig támogatta. Ha kellett, saját maga képezte ki a telefonkezelőket, s a képzés ideje alatt saját otthonát is megosztotta a tagtársakkal. Valamennyi felnőttkorban látását veszített embernek segített a rehabilitációban.
Z. Kovács Bertalan kitartása, elhivatottsága a "vak-ügy" iránt példaértékű a jelen és a jövő generációi számára is.

Z. Kovács Bertalan Emlékplakettel kitüntetettek 2015-ben:

Kovács Jánosné
Első Kecskeméti Lions Club


Z. Kovács Bertalan Emlékplakett


Gondoskodás másokról...

Ez határozta meg Kovács Jánosné, Mártika egyesületünkben végzett munkáját. Vele beszélgettünk múltról, jelenről.

Mi a szemproblémád?
Született rövidlátó vagyok. 39 éves koromban kilyukadt a bal retinám. Az 50-es éveim elején szétcsúszott a jobb retinám is. Próbálták rendbe hozni, de nem hozott eredményt. Az okát a mai napig nem tudják. Egyik alkalommal volt egy riport a rádióban, amiben az hangzott el, hogy a rövidlátók esetében fokozottabb a probléma kialakulásának veszélye.

Mióta vagy tagja az egyesületnek, hogy indult az itteni munkád?
1993-ban léptem be a szövetségbe. 1996-ban kezdtem el szervezni a kecskeméti klubot. Járattam a Vakok Világát, abban olvastam, hogy más megyék tagszervezetei milyen kulturális programokat szerveznek. Úgy gondoltam, ez itt Kecskeméten is megvalósulhat, csak csinálni kell. Elkértem Z. Kovács Bertalantól a kecskeméti tagok listáját, és egyesével felkerestem őket. Több mint száz tagtársat látogattam meg, és személyesen hívtam meg a klubra. Később megalakult az énekkarunk, a Nosztalgia Énekkar, amivel rendszeresen felléptünk gyűléseken, klubokon. Bakos László remekül összefogta a csapatot.
A Vakok Világában olvastam a Fehér Bot Napi ünnepségről is. Onnan jött az ötlet, hogy mi is ünnepelhetnénk. Eleinte Kuna Lajost, és zenekarát hívtuk, majd felvettük a kapcsolatot Sírkó Lászlóval.

Milyen tisztségeket töltöttél be?
1998. január 1-től 2004. december 31-ig a szervezet megyei titkári teendőit láttam el. A szervezeti átalakulást 2004 nyarán vittük véghez. Azt az évet még végigvittem, de utána már nem vállaltam el ezt a tisztséget. 2005-től 2009-ig egyesületünk alelnökeként segítettem az iroda munkáját.

Milyennek látod most az egyesületet?
Jó úton halad az egyesület. Úgy látom a jelenlegi elnökség, és az iroda dolgozói jól végzik a munkájukat. Örülök, hogy a kulturális programok újra fellendülőben vannak. Tetszenek a változatos programok, a klubdélutánok, kirándulások, kiállítás látogatások.
Köszönöm az elnökségnek, hogy az 50. évforduló alkalmából megalapította a Z. Kovács Bertalan Emlékplakettet, és külön köszönöm, hogy én is részese lehettem. Büszkén mutatom mindenkinek az érmet. Nagyon örülök, hogy az elnökség javaslatára Louis Braille Emlékérmet kapott Sírkó László, valamint a Színház Minitársulata.

Mit adott Neked az egyesület?
Szeretetet az biztos. Nagy-nagy emberismeretet. A sérült emberek megismerését. A sérült emberek mások, mint az egészségesnek hitt emberek. A teljesen vakok őszintébbek, mint a látók, mert nem látják a beszélgetőpartner mimikáját, és őszintén megmondják a véleményüket.

Mi a hobbid, hogy telnek a napjaid?
Szeretem a Forma-1-et, Louis Hamiltonnak szurkolok. Szeretem az úszást is. Lelkesen szurkolok magyar büszkeségeinknek. Amíg jobban láttam, szerettem olvasni, rejtvényt fejteni. Ezek már sajnos visszaszorulnak. De a rádiót szívesen hallgatom. Szívesen hallgatok zenét, a könnyűzene képviselőiből kerülnek ki a kedvenceim: Zorán, Máté Péter, Kökény Attila, de szeretem Andrea Bochelli hangját is. Rehabilitáció keretében most ismerkedek a számítógép nyújtotta lehetőségekkel. Tanulom a felolvasó, és levelező programok használatát. Muszáj haladni a korral, ez a jövő.
Nagyon fontos szerepet tölt be az életemben a család. 52 éve élek boldog házasságban a férjemmel, 2 gyermekünk, és 4 unokánk megszépítik a hétköznapjainkat. Most várjuk az 5. unokát. Szeretek másokról gondoskodni. Ez motivált a szövetségben végzett munkám során, és így van ez a családi életemben is.

Köszönjük szépen ezt a gondoskodást, és ezt a beszélgetést is!


Kovács Jánosné átveszi a Z. Kovács Bertalan Emlékplakettet
Kácsor- Macska Zsuzsanna elnök asszonytól
Kecskemét 2015

A kulturális élet szerves részei...

Kovács József és felesége Ica nélkül nem képzelhető el rendezvény. Velük beszélgettünk a régi időkről....

Mesélnétek a kezdeti időkről?
Kovács Józsefné: 1965. október végén lettem tag Akkor 18 éves voltam. November elejétől már tanultam a telefonközpont kezelését a II. Konzervgyárban. Ott dolgozott a Z. Kovács Bertalan. Én Tőle tanultam. Végeztem vele januárban, de munkát csak 1967-ben tudott szerezni. Onnantól viszont folyamatosan tudtam dolgozni, mint telefonközpontos 2001-ig, amíg nyugdíjba nem mentem. 34 évig aktív munkaviszonyom volt.

Tehát segített az egyesület munkát találni?
Igen. Én kaptam először munkaigazolást a Vakok Szövetségétől. Ezzel tudta a Bertalan elhelyezni a tagokat, mint telefonközpontos. Rajta kívül akkor még hivatalos tanfolyam nem volt. Utána 1971-ben jártunk a Nagypostára telefon-alközpont kezelő tanfolyamra. Ott egy másik, hivatalos papírt is kaptunk, amiben minősítés is volt.

Te is segítettél a Szövetségnek?
Igen, amikor tudtam, segítettem a szövetség munkáját. Például amikor jöttek Budapestről, Szegedről, Debrecenből vendégek a gyűlésekre, én kísértem Őket az állomásra, a szövetséghez. A Bertalant is gyakran kísértem.

Milyen volt a klubélet?
A Trombita utca 2. szám alatt működött akkoriban a szövetség, ott volt egy nagyobb helyiség. Ott tartottunk teadélutánt, vagy összefogtunk - sok fiatal volt - és rendeztünk egy pacalvacsorát. Andrássy József tudott nagyon szépen zenélni. Zongorája és tangóharmonikája is volt a szövetségnek.

Milyen gyakran jöttetek össze?
Általában, ahogy sikerült, havonta, kéthavonta volt valami program. Tartottunk felolvasást is. Csolnoki András, egy mozgássérült barátunk tartotta ezeket az esteket. De lehetett sakkozni, volt Malom, és más játékok. Az adminisztrátor ült a helyiség egyik sarkában, mi pedig a másik felében lehettünk. Nem zavartuk egymást, mert nagy helyiség volt.

Ez a klubélet éledt újjá Kovácsné Mártika idejében?
Igen. Rendszeresen jártunk kirándulni, voltunk a Parlamentben, az Állatkertben, és évente több alkalommal hosszabb kirándulást is szervezett. Ezt látjuk most újra kialakulni.

József, te Budapesten lettél tagja az Országos Szövetségnek?
Kovács József: Igen, 1955-ben. 1975-ben léptem be a Kecskeméti tagszervezetbe. Ide nősültem Kecskemétre. 1977-ben sikerült elhelyezkednem, mint telefon alközpontkezelő. 2002-ben mentem nyugdíjba. A kultúrmunkában részt vettem én is. Kékessy Tanár Úr megalakította a kórust, annak voltunk a tagjai. Haláláig 1983-ig vezette a kórust, felléptünk rendezvényeken, részt vettünk vetélkedőkön. Ezt a hagyományt Kovácsné Mártika élesztette újjá. Bakos Lászlóval újjáalakult a Nosztalgia Énekkar, és újra beindultak a fellépések is.
A Máltai Szeretetszolgálattal tartottunk fenn nagyon jó kapcsolatot, általuk találtak meg minket azok, akik hívták az énekkart fellépni. Ebben a kultúrmunkában vettem részt, és igyekszem a mai napig része lenni az egyesület kulturális életének. Amiben tudjuk, mi is segítjük a szövetséget.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy minden rendezvényen, programon ott vagytok. Az idei Fehér Bot Napra is írtál egy szép verset, amit el is szavaltál az ünnepségen.

„50 éves a szövetség, amit itt most köszöntünk,
Mit vakok és gyengénlátók más megyével kötöttünk,
Hogy segítsen megtalálni a sötétben a napot,
Ragyogó színeiből hadd kapjunk egy darabot..."

Azt kívánjuk, még éljen, működjön sokáig a szövetség, és még sokáig ilyen jó munkát végezzen. Tagjainknak segítsünk, ahol tudunk, és igényeljenek bennünket. Jó egészséget kívánunk hozzá, és köszönjük szépen!

Mi köszönjük a beszélgetést!

És még egy gondolat Kovács Józseftől:
A Homérosz kórusnak is tagja voltam Budapesten. Minden évben volt a Zeneakadémián hangversenyünk. Ezt általában Kodály Zoltán is meghallgatta. Egyik alkalommal, az előadás végén, mikor is az Öregek című művét énekeltük, feljött a színpadra. Én a szélén álltam, mint baritonista, odajött, megveregette a vállam, és azt mondta: „Jók voltatok, nagyon jók!" Ez itt él bennem a mai napig.


Kovács József és felesége
Kovács Józsefné, Ica egy
egyesületi rendezvényen



" ...segítettük, támogattuk egymást"

Hencz András évtizedek óta aktív tagja az egyesületnek. A szervezet alelnökével beszélgettünk.

Mióta vagy az Egyesület tagja?
1977-ben történt baleset következtében, 17 évesen veszítettem el a látásomat, s még ugyanebben az esztendőben felkerestem az akkor még Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége Megyei Szervezetét.
Ekkor már biztossá vált, hogy állapotom visszafordíthatatlan lesz. Így azon igyekeztünk, hogy tanulmányaimat be tudjam fejezni. Ehhez el kellett sajátítanom a Braille-írás és olvasás tudományát. Osztálytársaim és tanáraim magnószalagra olvasták fel a tananyagot, s így fel tudtam készülni a vizsgákra.

Mikor kapcsolódtál be az Egyesület életébe aktívan?
Szentkirályon éltem, s a község vezetői ugyan minden segítséget meg kívántak adni a munkába állásom érdekében, de szerencsésebbnek látszott Kecskeméten keresni munkahelyet, s ide beköltözni. Z. Kovács Bertalan, az akkori Megyei titkár sok jó tanáccsal látott el, valamint nála tanultam meg a telefon alközpont kezelését is. Ekkor még védett állás volt a telefonközpont kezelői munkakör, s a szövetség segítségével viszonylag rövid idő alatt sikerült munkába állnom.
Bekerültem egy jó kollektívába, ahol igyekeztem megbecsülni magam, s 17 évig dolgoztam ennél a vállalatnál. Közben megtanultam programozni, s az utolsó 3 évben már programozóként dolgoztam.
1983-ban megnősültem, s így néhány évtizeddel később elmondhatom, családom tagjai mindent megtettek, hogy megtaláljam helyemet az életben. "Minden sikeres férfi mögött egy nagyszerű nő áll..." Köszönet érte.
Visszatérve az egyesületi élethez, mikor 1979-ben beköltöztem Kecskemétre, sorstársaim felkaroltak, s rövid időn belül megalakítottuk a kultúrcsoportot. Verseket szavaltunk, kabaréjeleneteket adtunk elő, a dalos pacsirták meg népdalokkal, nótákkal, valamint operettekkel szórakoztatták a közönséget. Szociális otthonokban, nyugdíjas házakban, valamint a szövetség rendezvényein léptünk fel. Akkor még úttörőnek számító rendezvényeket szerveztünk. A klubnapokon kísérőkkel együtt, 70-80 fő is volt jelen. Közös kirándulásokon, klubdélutánokon, vetélkedőkön és szavalóversenyeken vettünk részt. 6-8 család több mint tíz éven át rendszeresen összejárt, megünnepeltük egymás névnapját, közös bulikat tartottunk, máig tartó barátságok alakultak ki. Hasonló problémákkal küszködtünk, segítettük, támogattuk egymást.

Milyen tisztségeket töltöttél be?
1982-ben a megyei szervezet elnökévé választottak. Ne feledjük, akkor még a titkár végezte a hivatali ügyeket, az elnök legfőbb feladata viszont a közgyűléseken, elnökségi üléseken, s egyéb rendezvényeken való elnöklés volt. Egy jó évtizedig távol maradtam a szövetségtől, s mikor Kovács Jánosné Mártika lett a szervezet titkára, Ő hívott vissza az aktív szövetségi életbe.
Eleinte a rendezvényekhez nyújtottam segítséget, majd a klub napokon is részt vettem, s egyre több szinten kapcsolódtam be a szervezet életébe. 2003-ban Braille emlékérem ezüst fokozatával köszönte meg munkámat a vezetőség. A 2004-es átalakulás aktív szereplője lettem,
ahol az elnökség rendes tagjává választottak az egyesület tagjai.
A második ciklusban 2009-ben alelnöknek választottak, s azóta is ugyanezen tisztséget töltöm be. Emellett 2004 óta országos küldöttje vagyok az egyesületnek.

Milyen rendezvényekre, programokra emlékszel vissza szívesen?
Az elmúlt évtizedek alatt sok minden történt, nehéz közülük egyet-egyet kiemelni. De mégis megemlíteném a visegrádi, a pécsi kirándulásokat, a szolnoki „Szomszédolás"-t, a mórahalmi fürdőzést, színház és múzeumlátogatásokat, a közös klubdélutánokat.

Mint aktív tisztségviselő, milyennek látod az egyesület jelenlegi helyzetét?
Mindannyian tudjuk, az ország is nehéz helyzetben van, s ez az egyesületnél is megmutatkozik. Egyre kevesebb pénzt osztanak fel egyre több civil szervezet között, s ez azt jelenti, hogy mindenkinek kevesebb pénz jut. Tagjainkat segédeszköz támogatásban, az oktatásban résztvevőket tanulmányi támogatásban részesítjük, az idős sorstársakat ajándékcsomagokkal támogatjuk. Fontos, hogy minél többen helyezkedjenek el a nyílt munkaerőpiacon. A vezetőség valamennyi tagja mindent megtesz a közösség összetartása érdekében.
Képzések, oktató és ismeretterjesztő előadások, kulturális és szórakoztató programok szervezése, a szabadidő hasznos eltöltése. Úgy látjuk, ezekre mindre nagy igény van, s a vezetőség a tagjaink igényeit figyelembe véve, a közösség érdekében munkálkodik.

Köszönjük szépen a beszélgetést!


Hencz András és felesége Ibolya
egy egyesületi ünnepségen
doboz alja
oldal alja