Hangsegítséggel szolgálók – beszélgetés Tóth Barnabással

Hangsegítséggel szolgálók

- Beszélgetés Tóth Barnabással

Kik is azok a csodálatos emberek, akik a mindennapokban hangjukat adják munkájuk során?
Szinkronszínészek, valamint az MVGYOSZ Hangoskönyvtárának felolvasói.
Sorozatomban közelebb hozom olvasóimat egy-egy ismerős felolvasóhoz, akinek hangját eleinte kazettán, majd a korszerű technikának köszönhetően, már CD-n is hallhatják. A Da Vinci-kód és Stephen King könyveinek többsége Tóth Barnabás tolmácsolásában jut el hozzánk. Még sorolhatnám a sok-sok felolvasott könyvét, helyette inkább szóljon most Ő hozzánk!
- Melyek azok a fontos állomások az életében, melyeket olvasóinkkal szívesen megosztana?
- 1977 születés Strasbourgban egy teljesen magyar, de erősen frankofil családba. 1984 őszétől szerepelek színházban, filmekben, tévében, szinkronban, azaz 31 éve. 1998 óta olvasok fel az MVGYOSZ könyvtárában, illetve sajnos ezt csak 2009-ig, a stúdió bezárásáig. 2003 óta a Momentán Társulat tagja vagyok. Elsősorban filmesnek tartom magam, rendező, író, producer és vágó, ebben a sorrendben.
- Hogyan került kapcsolatba az MVGYOSZ Hangoskönyvtárával?
- Apám akkoriban reklám kulcstartók gyártásával foglalkozott, és felajánlott több száz ingyen tartót a Szövetségnek. Ahogy jött el a Hermina úti folyosón, észrevette a Stúdió feliratot. Kíváncsi ember lévén, rákérdezett, és rögtön beugrott neki hogy én szinkronizálok. Itthon elmesélte, elmentem, beszéltem Nagy Péterrel, aki akkor vezette a Stúdiót és elkezdtem olvasni. Eleinte azért a minimális pénzért, amit kínáltak, de 2000-től már önkéntes munkában.
- Érdeklődési körének megfelelően kapott könyveket felolvasásra? Vagy már adottak voltak a címek?
- Az első 5 könyvemet a Könyvtár kérte olvasói igények alapján, majd fokozatosan már én hoztam, tulajdonképpen amit akartam, és csak akkor kellett a várólistás polcról olvasnom, ha érdekelt is a könyv. Így lehettem olyan szerencsés, hogy kedvenceimtől, Stephen King, Gion Nándor, Milan Kundera, Michel Tournier többek közt olyan sokat olvashattam. De a Sorstalanságot is én vittem be, egy évvel a Nobel-díj előtt.
- Egy átlagos könyvet, ami mondjuk 10 óra, mennyi idő alatt olvasott fel?
- Egy 10 órás könyvet szerintem kb. 12 óra alatt, beleszámítva a bakikat és a kávékat. Mindig csütörtök reggel olvastam, 8-tól délig, azaz egy 10 órás könyv 3 hét volt.
- Gondolom, felidéződnek Önben szép emlékek a felolvasásokról. Mesélne nekünk ezekről?
- Fú, rengeteg. Nagyon sok szép óra kötődik a felolvasáshoz. Nagyon szerettem csinálni, és komoly, méghozzá rövid távú terveim közt szerepel az újrakezdés, a saját színházam hangstúdiójában. Már ősszel. Büszke voltam, ha baki nélkül olvastam egy tekercset (30 perc) anno, egyszer kettőt is sikerült egymás után. Arra külön büszke vagyok, hogy a Háború kutyái készítése alatt egy tekercs eltűnt, újra kellett venni, hetekkel később. És szóra pontosan ott hagytam abba 30 perc után, ahol eredetileg, magyarul „óraműpontos" felolvasó vagyok. Szeretek egyes szám első személyben olvasni. Szeretek könyveket hallgatni, első sorban Bodor Tibortól, akit példaképemnek tekintek, bár sajnos már nem találkozhattunk. Rajongásig szeretem az irodalmat, és a felolvasás nagy ajándék, mert nagy lehetőség és felelősség másokkal megismertetni egy-egy nagy művet. Ott ülve, egy sötét, pici stúdióban, egy apró lámpa fényénél, egyedül, csendben, órákon át, egy enyhe hipnotikus állapotot teremt az agyban, eggyé válok a szöveggel, az íróval, a hősökkel. Csodálatos munka. De valahogy sorsszerű volt, hogy megtaláljuk egymást a felolvasással. Emlékszem, első általános iskolás koromban átvittek a harmadikosokhoz bezzeg-gyerekként, hogy így kell tudni olvasni, fel kellett olvasnom előttük valamit. Még egy utolsó emlék: egyszer finnül olvastam gyerekeknek esti mesét, finn könyvből. Nagyon élvezték, holott egyetlen szót sem beszéltem akkor finnül. Mégis hatott rájuk, és rám is.
- Mi a nagyobb kihívás: felolvasni, vagy szinkronizálni?
- Felolvasni. A szinkron során sérül az eredeti színészi játék, sérül a szöveg pontossága és stílusa, sérül az egész film hangi világa. A magam részéről kizárólag feliratos filmeket nézek, de persze tudom, hogy a vakoknak és gyengén látóknak nyilvánvalóan a szinkron hasznosabb. A felolvasás számomra sokkal izgalmasabb és nemesebb. Talán egyszer meg is fogják fizetni, mert a szinkron azért jól fizet és magam is gyakran vagyok kénytelen adni az elveimből. A felolvasott könyvekért a „Köszönöm" nem elegendő, azonban sok olvasóhoz eljutnak a felolvasott művek, lelkükben tovább élnek, s aki a könyvekhez a hangját adja, a legnagyobb jót cselekszi!

Árvay Mária

Vakok Világa 2015. szeptember