Így írunk mi – beszélgetés Jenei Andrással

Így írunk mi - beszélgetés Jenei Andrással

Kedves olvasóink, ismét útjára indítjuk „Így írunk mi" cikksorozatunkat. Eddig Gergye Imréről és Erdősné Onda Maricáról olvashattak. Mostantól nem havonta, de rendszeres időközönként jelentkezünk. Legyen meglepetés, mikor és éppen kivel beszélgetek! Most Jenei Andrással készítettem interjút, s folyóiratunkban egy megható novellája is olvasható.

- Kérlek, pár szóban mesélj nekünk mindennapjaidról, munkádról, kedvenc időtöltéseidről!
- Jelenleg Budapesten élek feleségemmel. A hétköznapok sosem egyhangúak; egyik részükben otthon vagyok és onnan dolgozom, a másikukban pedig Budaörsön. A munkám a Buda-környéki Látássérültek Közhasznú Egyesületében végzem, de hazudnék, ha ezt mindig „munkának" hívnám. A szervezet megalakulása óta tag vagyok, amikor megvakultam, a BULÁKE akkor alakult. Mivel eléggé elhivatott vagyok, inkább hívhatom gyakran hobbinak is. A szervezet alelnökének választott meg a tagság 2012-ben, s szerteágazó feladataim között a legfontosabbak az érdekképviselet, az akadálymentesítés, az önkéntesek koordinálása és talán az érzékenyítő programokban való részvétel is. Amikor éppen nem dolgozom, akkor olvasok, zenét hallgatok, kirándulok a feleségemmel és persze írok...
- Mióta írsz, milyen témákban?
- Gyerekkorom óta firkálok, de első igazi könyvem 2009-ben jelent meg az Adlibrum kiadó gondozásában. A „Nyeregben a Konstantin-kereszt" című munkám a Szövetségben is kölcsönözhető mind a hangos-, mind a Braille-könyvtárban.
Eddig 13 kötetem látott napvilágot; több életrajzi is van közöttük, de akad novelláskötet és történelmi jellegű fantasy regény is.
- Mi ad a mai napig is ihletet?
- Sok minden adhat, de nem mindből lesz írás. Van, hogy egy vihar, vagy éppen egy jó zene indítja meg a gondolatokat. Előfordult már, hogy egy film egy jelenete adott ihletet, de késztetett már több könyv is írásra. Ami biztos, hogy egy jó pipa, egy kellemes zene és a nyugalom sokat segít akár elindulni, akár egy regényben a folytatást megírni.
- Számos könyved megjelent már nem csupán a MEK állományában, hanem nyomtatásban is. Ha valaki szeretne belevágni saját könyvének megjelentetésébe, miket tudsz tanácsolni?
- Amit mondok, az nem a nagy „öreg" írók bölcsessége, hanem az én tapasztalatom. Ha valaki elég kitartó és megír egy könyvet, az az első lépés. A megfelelő kiadó megtalálása sem könnyű, mert manapság a kortárs irodalmat űzők az ismeretlenség okán nehéz helyzetben vannak. Érdemes pályázatokat keresni, vagy megpróbálni a magánkiadást. Ez nem olcsó, de nem is drága. Elérhető áron már sok kisebb kiadó nyomtat könyvet. Azaz írjon, aki szeret, nézzen szét az interneten és legyen nagyon türelmes. Ami nehéz, az a reklám, a könyv eladása. Nem árt tudni, hogy aki könyvet ír, az kinek ír, hol látná a kötetét, milyen formában? Olcsóbb lehetőség ma már az E-book, de érdemes publikálni online felületeken is. Itt számba lehet venni magazinokat, amatőr írói felületeket, de akár magát a MEK-et is.
- A Triannita-regénysorozatot álnéven írtad. Hogyan született meg a J. A. A. Donath írói név?
- Tudtam, hogy egy fantasy könyvet valamiért könnyebben fognak meg a rajongók, ha nem magyar néven fut. Más, nálam sokkal nagyobb íróknak van és volt hasonló neve, gondoltam kreálok olyat, ami jól hangzik és engem takar. A név teljes egésze: Jenei András Attila Donath. Attila édesapám harmadik neve volt. A Donath pedig azért tetszett meg, mert a „Don" szó sok helyen tiszteletet takar...
- Hangoskönyvként is hallgathatjuk írásaidat. Hogyan valósult meg ez a vágyad?
- Több helyen is próbálkoztam, de mivel olyan árakat kaptam, amiből már közel ötven példányban is tudok nyomtatást elérni, letettem róla. Aztán megkeresett email-ben Gépész, hogy engedném-e neki, hogy elkészítse a Nyeregben a Konstantin-kereszt című könyvem. Nagyon megörültem neki, s mivel tetszett az eredmény, utána nem sokkal jött a többi is.
- Alább „A teljesség" című novelládat közöljük. Mesélj pár szót a keletkezéséről!
- Anno ezzel a novellával nyertem meg a Próféta Léptei egyik évi pályázatát. Szeretem, mert mély és talán nem véletlen nyerhettem vele. A születéséről annyit, hogy annak a lánynak a tiszteletére írtam, aki eddig valamennyi könyvem borítóját vagy tervezte, vagy rajzolta, vagy szerkesztette. Köszönetképp. Őt Kaszás Zsófiának hívják.
- A következő könyvednek mi lesz a témája?
- Egyrészt idén szeretném kiadni a Triannita utolsó kötetét, másrészt mindig van félkész írás a fiókban. Címet nem írnék, de van közöttük egy újabb novellás kötet, egy fantasy, egy horror és egy modern fantasy is. Még nem tudom, hogy melyik készül el, melyik nem...
- Most értesültem róla, hogy saját írói honlapod is megszületett: http://jeneiandras.konyv.guru/ Kaphatunk egy kis ízelítőt az ott található tartalmakból?
- Nem titok, az oldal rólam szól. Fent van az eddig megjelent összes könyvem borítója és fülszövege, néhány kép rólam, életrajzom és elérhetőségeim. Illetve a könyveim elérhetőségei is. Ami biztos még, hogy minden héten megjelenik majd egy-egy bejegyzésem, ami bemutat. Írásokról, ihletről, hobbiról, azaz rólam és tőlem közvetlen formában.
- További álmaid, vágyaid megvalósításához sok sikert kívánunk!

Árvay Mária

Vakok Világa 2016. november