Így írunk mi – beszélgetés Huszár Péterné Szauer Gertrúddal

Így írunk mi - beszélgetés Huszár Péterné Szauer Gertrúddal

- Kérlek, mesélj pár szót magadról, életed fontosabb eseményeiről!

- Huszár Péterné Szauer Gertrúd vagyok. 1977 októberében születtem Pesten. Két bátyám és egy ikertestvérem van. Születésem óta mozgás és látássérült vagyok. 24 éves koromig gyengénlátó voltam, aztán egy retinaleválás és egy szürkehályog után teljesen megvakultam. Az állapotom ellenére mindig is fontosnak éreztem, hogy párkapcsolatom legyen. Próbálkoztam, keresgéltem. 2005-ben aztán megtaláltam végre az igazit Peti személyében.

2007-ben úgy határoztunk, otthagyjuk a biztos szentendrei családi fészket és Szigetvárra költözünk. Összeházasodtunk és családot is alapítottunk. Dávid fiunk már kilenc, a kislányunk Vivien pedig hét éves.

Úgy gondolom, jól működünk családként. Párom főz és szaladgál, én pedig az itthoni dolgokat intézem. Próbálom rendben tartani a házat, mosok, sőt ha kell, vasalok is. A gyerkőcökkel is én tanulok.

- Milyen apróbb örömök teszik szebbé napjaidat?

- Gondolom, kétgyerekes anyukaként, mindenki azt várja tőlem, hogy csak és kizárólag a gyerekeim léte felett örömködjem. Én azonban, függetlenül attól, hogy imádom őket és nagyon-nagyon büszke vagyok rájuk, látom a problémákat is. Például olyasmiket, hogy mennyire nehéz itthonról, a négy fal közül intézni az ő iskolai dolgaikat. Azt viszont kihívásnak érzem, hogy a tanulás az én nyakamban van.

Örömet okoz számomra az írás és egy jó beszélgetés a barátaimmal. Erre sajnos személyesen elég ritkán van lehetőségem. Igyekszem tehát minden alkalmat kihasználni.

- Milyen a személyiséged?

- Alapvetően nyitottnak érzem magam mások és a barátaim problémáira. Ők szívesen fordulnak hozzám, bár az állapotom és a gátlásaim miatt személyesen elég nehezen ismerkedem. De ha érzem azt, hogy elfogadnak és túljutunk azon, hogy nem vagyok csodabogár, akkor már sínen vagyunk és könnyen barátkozom.

Hála a facebooknak és az e-mailes levelezőlistáknak, na meg persze a felolvasó programnak, most már számomra is megoldható az, innen a négy fal közül, hogy barátaim legyenek.

- Vágyaidról, álmaidról megtudhatunk valamit?

- Vágyak, álmok terén nem tudom levetkőzni a szülői mivoltomat. Ha a gyerekeimnek szakmát, biztos jövőt tudok adni a kezébe, akkor már érdemes volt „úgymond" élnem. Tudom, hogy ez elég elcsépelt dolog, de én tényleg így gondolom.

Jó volna az írásaimat, verseimet, meséimet minél több helyen megmutatni, minél több ember véleményét meghallgatni róluk. Kötetre nem vágyom, mert úgy gondolom, hogy az emberek sajnos egyre ritkábban olvasnak. Viszont, ha egy-egy vers erejéig meg tudom őket állítani, akkor én már sikeresnek érzem magam.

- Mióta írsz?

- Írni először 15 éves koromban kezdtem. Akkor még rendesen tollal füzetbe. Kicsivel több, mint 2000 db versem volt így.

Mikor megvakultam, valami véget ért bennem. Igényem, kedvem sem volt írni, és rögzíteni is elég nehéz lett volna a műveket. Így hát ez abbamaradt. Aztán idén májusban egy új barátom, Nagy Vendel biztatására kezdtem újra írni.

- Milyen témakörökben?

- Először csak családi témákban, mostanra viszont már mindenfélében. Nagy sikere van pl. az úgynevezett „Neked-Vers"-nek. Ezek hozzám közel álló emberekről, barátokról szólnak. De elkezdtem egy olyan sorozatot is „Emlékalbum" címmel, ahol az életem fontos eseményeit írom meg versben. Próbálkozom tájleíró versekkel is, de ebben a témában még van hova fejlődnöm. Írok verset felkérésre is, ünnepségekre vagy programokhoz kedvcsinálónak, de olyan is előfordult már, hogy egy falusi kemencéről kellett verset írnom. Mostanra nagyjából 200 db versem és 12 db mesém van.

Tagja vagyok jó néhány Facebookos irodalmi csoportnak, ahol havi vagy heti feladatok vannak. Ezekben is szívesen részt veszek.

- Irodalmi pályázatokon megmérettetted már magad? Értél el sikereket?

- Mérettem meg már magam pályázatokon, egyelőre nem jártam sikerrel. Ennek ellenére mégis elégedett vagyok a műveimmel kapcsolatos visszajelzésekkel. Sok barátom lett a verseim miatt is. Talán azért, mert az egészségesnek mondott emberek is észrevették azt, hogy vakként is lehet tehetséges az ember.

- Hol találkozhatunk írásaiddal?

- Műveimmel a Nagy Vendel féle Megszólalok Művészeti Magazinban és az Irodalmi Sarok weboldalán is találkozhatnak az érdeklődők. Jelent már meg írásom itt, a Vakok Világában is. De amire a legbüszkébb vagyok, az a saját Facebook csoportom. Rímek a Lelkemből a címe. A saját verseimet, meséimet rakosgatom fel ide rajzok, képek és képleírások kíséretében. A rajzokat, képeket többnyire lányom csinálja, de olyan is előfordul, hogy barátaim küldenek, és azok szolgálnak témául.

Ha esetleg az itt olvasott versek vagy mese után, valakinek többhöz is kedve támad, szívesen látom a csoportban. Ott, minden napra tartogatok valami újdonságot.

- Mit üzensz az olvasóknak?

- Én sosem voltam az a bulizós fajta. Jöttem-mentem, sportoltam. Mégis mikor megvakultam, úgy éreztem, minden elveszett. Aztán mikor túljutottam ezen, rájöttem, hogy így is lehet hasznosan élni. Csak hagyni kell, hogy megtaláljanak minket a feladatok. Legyen az a család, az írás, a zene vagy az éneklés. Bármi, amihez kedvet érez magában az ember. Mert, ha mi elhisszük magunkról, hogy tehetségesek vagyunk, akkor ezt másoknak is be tudjuk bizonyítani.

Árvay Mária

Vakok Világa 2018. február