Mit látunk a konyhában?

Mit látunk a konyhában?

Nem feltétlen a kisértékű konyhai segédeszközökről kell itt beszélni. Bár érdemes megemlíteni őket, hiszen a legtöbb sokat javíthat a konyhai tevékenységek minőségén.

De leginkább az a kérdés, hogy ha el is készítem az ételt, hogyan lesz abból főttt vagy sült?

Sok látássérült előnyben részesíti a mikrohullámú sütő használatát, mivel annak kisebb a kockázata és veszélye. Nem égethetem meg magam és kevésbé fordul elő, hogy kiöntöm, mellérakom stb. Ám a mikró is csak akkor engedelmeskedik nekünk, ha ismerjük és tudjuk kezelni. Sajnos már alig-alig lehet olyat kapni, ami nem digitális. Márpedig a digitális kijelzővel, netán még érintővel megspékelt eszközöket aligha lehet vakbarát elemnek hívni a konyhánkban.

Érdemes tekerőgombos változatot felkutatni. Ha ez nem lehetséges, akkor legalább adjon hangot a gomb, ha megnyomom egyszer, kétszer stb. Így csak egyszer kell megtanulni a használatot és aztán már magunk is elboldogulunk.

Ha nem a mikróra szavazunk, akkor inkább egészséges, ha tűzhelyen főzünk sütünk. Tűzhelyből is sokféle fajta létezik és gyakorlatilag mindenki másra esküszik.

A rehabilitációs tanárok is azt mondják, mindegyikkel meg lehet tanulni főzni, csak az szab határt a legegyszerűbb és bonyolultabbak között, hogy mit enged a pénztárcánk.

Itt azért lehet némileg általánosítani.

Leghamarabb kilőhetjük azokat a személyeket a sorból, akik felnőtt korukban vakultak meg és már van egy megszokott tűzhelyük, amivel nem kell mást tenni, mint újra megtanulni a használatát, ha kell, akkor vakosítani néhány ügyes trükkel.

Lássuk mire gondolok:

Tűzhelyek: a gáztűzhely talán a legegyszerűbb. De a született vakok vagy a fiatalon, a főzés alapjainak tudása nélkül megvakult személyek sokszor félnek a nyílt lángtól, nehezen bánnak a gyufával és más alternatív megoldásokat szeretnének. Megfelelő gyakorlat „látó korukból" nincs, így sokszor tudatosan vagy tudat alatt, de nem szeretnek ezek miatt főzni sem.

A gyufa kiváltható hosszú szálú gyufával, vagy egyszerűen gázgyújtóval. Itt olyat érdemes beszerezni, aminek nincs zsinorja, hiszen az gyakran beakadhat, rossz helyen lehet és akár veszélyessé is válhat. Egy egyszerű elemes gyújtó tökéletesen megfelel egy-egy gázrózsa gyujtásánál. A sütő az egy megint más dolog... Oda érdemes olyat beszerezni, ami rendelkezik jó hosszú szárral, hogy kezünk, karunk minél messzebb legyen a nyilt lángtól, ha azt meggyújtjuk.

Sokan szeretik a villanytűzhelyet. Ezek a veszélyek nem állnak fenn és jóval biztonságosabb is.

A kerámia lapos talán a legjobb, mindaddig, míg a lapok nem simulnak a tűzhely felületébe annyira, hogy szinte érzékelhetetlenek. Ilyenkor az embernek járda és úttest fílingje támad, mikor teljesen eltűnik a járdaszél és azt sem tudjuk, hogy hol az út és hol a járda...

A hőfokra beállítható sütők és időzítéssel ellátott tűzhelyek azok, amik legkevésbé „vakosak". Itt lehet látó segítséggel alkalmazni puficeruzát, vagy bármilyen, viszonylag hőálló praktikát, amivel bejelölhetjük, hogy hol vannak a sűrűn használt hőfokok. Az időzítő pedig kiváltható az úgynevezett percórával, ami 60 percet képes gyakorlatilag 5 percenként jelezni.

Minden nagyobb eszközre a konyhában pl. mosogatógép, hűtő igaz, hogy amennyiben gombbal rendelkezik, számlapja van, hőfoka van, azt meg lehet jelölni úgy, hogy vakon is érzékelhető legyen. Ehhez kell látó segítség, de utána már működtethető önállóan vakon is. Egy mosogatógép esetén is érdemes figyelembevenni, hogy az a jobb/akadálymentesebb, aminek gombjai vannak és azok érzékelhetők is.

Természetesen a nagyobb konyhai gépek mellett igen praktikusak és hasznosak az MVGYOSZ segédeszközboltjában kapható egyéb beszélő/tapintható eszközök, de azok is, amik csupán egy-egy trükkös háziasszony ajánlására kerültek be a listába.

Az aktuális katalógus elérhető az MVGYOSZ honlapján. Erre nem is térnék ki, csak néhányat említenék meg.

Beszélő eszközök: konyhamérleg.

Tapintható: percjelző, mérőpoharak.

speciális, praktikus: mérőkanalak, folyadékszintjelző, ami csipogással jelzi, ha tele a pohár, így nem kell ujjal kontrolllálni, hogy mennyi folyadék tölthető még a bögrénkbe. Bár sok látássérült képes a folyadékszint hangjából is megítélni, hogy félig, teli vagy közel teli van egy pohár.

Tej/vízforraló: egy kerámialap, amely a fazék/lábas/egyéb forraló aljára elhelyezve mozgásával (miközben kopogó hangot ad) jelzi, hogy forr-e már a víz/tej. Minél gyorsabban mozog, annál biztosabb, hogy forr.

Tojásszétválasztó: praktikus, hiszen vakon elég nehéz a sárgáját a fehérjétől elválasztani. Ennek közepében marad a tojás sárgája és két oldalon pedig kicsurog a fehérje.

Különféle reszelők, amik dobozba reszelnek, így nem hull szanaszét a reszelék.

Különféle tea és fűszertojások, amik segítségével könnyű kezelni a fűszereket, hiszen azok fővés után nem szóródnak ki a tartóból és nem kell szűrni/vadászni a nem kívánt zöldeket.

Létezik már kétoldalú palacsintasütő, amit csak egyik oldaláról a másikra kell fordítani és a palacsinta mindkét oldala megsül, anélkül, hogy azt forgatni, dobálni kellene.

Praktikusak az olaj nélküli hús/burgonyasütők, egyrészt mert nem kell a forró olajjal dolgozni, másrészt sokkal könnyebb a tisztántartásuk. A frissensültek/krumpli is finom, ha sülve kikerül belőle.

Említhetném még praktikus védelemnek a különféle szilikon bevonatú kesztyűket, tenyérvédőket, ujjvédőket. Ezek nem melegszenek át olyan hamar és könnyebben lehet velük a forró edények között mozogni.

Hasznos lehet a fazékban elhelyezett fém szűrő, ami vízbe téve alkalmas tésztafőzésre, anélkül kivehető, hogy a forró vizet önteni, cipelni kellene a tűzhelytől a mosogatóig. Vagy krumpli, hús sütése esetén kivehető és nem kell az olajban forgatni a húst, vagy abból kiemelni.

Sok-sok olyan kis praktikus eszköz van, ami nagyban könnyíti a háziasszonyok vagy házi „urak" dolgát a konyhában!

Praktikus a rögzíthető kenyérszeletelő kés, egyforma, szép szeleteket lehet vele vágni.

Léteznek levelezőlisták, ahol gyakorlottabb, főzőtudománnyal megáldott urak és hölgyek tudnak segíteni, hogy melyik konyhai folyamatot mivel érdemes kiváltani/könnyíteni, vakosítani.

Mikor tudjuk, hogy üveges a hagyma, megsült a krumpli/rántotthús, forr a leves, megsült a sütemény.

Folytathatnám még a sort. Mindennek megvan a maga ismertetőjele. Csak gyakorlat kell hozzá! De akinek nincs, azt is csak bátorítani tudom, hogy kezdjen bele! Ha az első nem is lesz tökéletes, de itt is igaz: gyakorlat teszi a mestert és mindent el kell kezdeni valahol!

A számos kitűnő vak háziasszony bizonyítja, hogy született vakon, felnőtt korban megvakultan is lehet jól főzni és érdemes is.