Vakok Világa 1939. december

Vakok Világa

2. évf. 12. szám

1939 december

A Vakok Szövetsége kiadványa.

Felelős szerkesztő: dr. vitéz Kassay Béla

Budapest, 1. Fenyő-u. 7.

telefon: 156 121

postatakarékpénztár: 44744.

Pénztáros: Pám László, Pestszentlőrinc, Andrássy-út 27.; csütörtökön este 5-7 a Társaskörben.

Kiadóhivatal: „Vakok Világa", Rákoshegy.

A Vakok Szövetsége évi tagdíja két pengő. A Vakok Világa évi előfizetése tagnak egy pengő, nem-tagnak 3,50. Pénz helyett pénztárosunkhoz levélbélyeg is küldhető. Külföldről pénz postautalványon küldhető.

Tartalomjegyzék.

A Társaskör közgyűlése

Zenészek figyelmébe

A vakügy Hollandiában

A sárkészítésről

Az olasz vakügyről

Hírek a nagyvilágból

Negyven éves a Picht-pontírógép

Braille Lajos-emléknap

Nők rovata: Karácsonyfa-díszítés

A Vakok Betegsegélyző Társasköre

Évi rendes közgyűlését nov. 19-én d.e. 10 órakor nyitotta meg Braun Ruben elnök. A bevezető formaságok után Herodek Károly ny. ig., az egylet alelnöke, kapott szót. Párhuzamot vont a svájci vakok paradicsomi helyzete és a mi viszonyaink között. Kijelentette, hogy utóbbinak nem az az oka, mint-ha az itthoni vezetők nem szerveznék meg elég jól intézményünk s a külvilág között a kapcsolatokat, ha-nem az, hogy nálunk szegényebbek az emberek, és nem adakoznak elég bőséggel a vakok eltartására. Ez-után a Társaskör igazgatóságának évi beszámolója következett. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg a kör elhalt tagjairól a jelentés, majd sorra vette a kör évi munkásságát. Taglétszám 298, a betegsegélyzőnek 78 tagja van. A vakoknak közvetített munka ez évben általában csökkent. 118 zongorahangolást közvetített a kör és két zongorista kapott munkát, de utóbbiak a körtől függetlenül is, ügynökök útján gyakran kaphatnak munkát. Kínos és áldatlan munkát ró a körre az inséges vakok kiválasztása a fővárosi segélyre jelentkezők közül. A szűkre szabott segélyösszeg szétosztva az egyes vak családok megélhetését mind kevésbbé biztosítja, mert a jelentkezők száma egyre nő. Az egylet anyagi eszközeinek megfogyatkozása miatt a múlt Karácsonykor az általános segélyezésben nem részesülő köri tagoknak juttatni szokott tüzelő-anyag kiosztása elmaradt. Csak a tagok gyermekei kaptak némi pénzsegélyt. A M. Kir. Posta ez idén is teljesítette a hozzájuttatott kéréseket s juttatott kristályos rádió-készüléket a kérelmezőknek. A könyvtárnak állandóan sok olvasója volt. Három vak másolót foglalkoztatott a könyvtár s könyvállománya ez évben 108 kötettel gyarapodott. Rasovszky Árpádné látó úrhölgy egy négykötetes művet írt át s azt bekötve, teljesen készen, ajándékozta a könyvtárnak. A könyvtár fejlesztésére 1840 pengőt fordítottak.

A szép jelentés és a záró-számadás meghallgatása után a közgyűlés megadta a tisztikarnak a felmentést.

Schnitzl Gusztáv ig., az egylet képviseletében, köszönetet mondott a vezetőségnek munkájáért. Hangoztatta, hogy ma, amikor minden erőt össze kell fogni, nem szabad megengedni, hogy a vak-társadalomban csak árnyéka is lehessen a széthúzásnak. Javasolja tehát, hogy a kör lépjen érintkezésbe a Vakok Szövetségével: küldjön ki mindkét egyesület 3-3 tagú bizottságot, hogy megbeszéljék az egyesülés módozatait. Rámutatott arra is, hogy vidéki vakok egyre többen költöznek a fővárosba, hogy segélyében részesüljenek, amivel a rég itt élők segélye egyre csökken. A város ezeket vissza akarja telepíteni. Kéri a tagokat, hassanak oda, hogy az izgatók elcsendesedjenek. Végül megválasztották az új igazgatóságot. Alelnökök: Solti és Balkay; Gazda Liebhardt; igazgatósági tagok Ámon, Csermák, Jakabffy, Jármer, Greizinger, Mittrovátz, Solt és dr. Takács lettek; Braun tb. elnök és Muradin pedig tanácsadók.

Zenészek figyelmébe!

Gyakran halljuk, mily nehéz elhelyezkedni s a szűkös keresetből megélni népzenész sorstársainknak.

Engedjék meg tehát, hogy felhívjam figyelmüket egy oly hangszerre, mely a mai viszonyok között is meglehetősen keresett és jobb megélhetést nyujt, mint a régiek, a zongora vagy a hegedű. A tánczenében nélkülözhetetlen tango-harmonikáról beszélek, mely azonkívül mint szóló-hangszer is kitűnően megállja a helyét. A rádióban is gyakran szerepel, de azt hiszem, nem lesz érdektelen, ha egyet-mást elmondok e hangszerrel kapcsolatban. A tango-harmonika nem tévesztendő össze a régi paraszt-harmonikával; mert míg a régi harmonikán csak meghatározott hangnemben lehet játszani, addig a tango-harmonikán tetszés-szerinti dur, vagy moll hangnemben játszhat az ember. A tango-harmonika zongorabillentyűkkel ellátott kromatikus hangszer. Nagy előnye, hogy a szívásnál és fúvásnál ugyanazon billentyű nyomására ugyanaz az egy hang szólal meg. Kromatikus rendszerénél fogva bármilyen dal lejátszására alkalmas. A kísérő bassus is igen elmésen van megoldva: középen van a cé-hang, egy kis mélyedéssel jelölve és mellé sorakoznak: dur, moll, heted, szűkített és bővített hatod ill. hármashangzat. A cé-től felfelé: gé, dé, a, e, stb., tehát a keresztesek, lefelé: ef, bé, es, as, stb., a bések foglalnak helyet. Én tanulóknak is a legkisebb, 48 bass-sal ellátott harmonikát ajánlom, mert azon minden dur és moll akkord megtalálható. A 48 és ennél több bass-hanggal rendelkező harmonikákon az alap-bassus a második sorban található, a terc-bassus pedig az első sorban. Pl.: a cé-nél e, a gé-nél há, a dé-nél fis, az f-nél a, a bé-nél d, stb., szóval a terc-bassus az alap-bassusnak a terce. Az együvé tartozók ferdén egymás mellett találhatók, ú.m. e, cé, cé-dur, cé-moll, cé-heted, stb.. Rövid tanulás után már meglepő eredményt lehet elérni. Szeretettel ajánlom tehát muzsikus sorstársaimnak annál is inkább, mert nem-csak saját magának szerez vele gyönyörűséget az ember, ha-nem egy ilyen harmonikával feltétlenül jól megfizetik. Beszerezhető bármely hangszer-kereskedésben aránylag elég olcsó áron. Egyébként érdeklődőknek szívesen szolgálok tanáccsal: Ferencz Lajos, Gyöngyös, Csobánka-u. 6..

A vakügy Hollandiában.

Írta: H. Richert.

(Marburger Beiträge Bl.: bildungswesen, 1939. 6.)

Hollandiai kapcsolataim révén, melyek a marburgi vakok főiskoláján töltött időben keletkeztek, alkalmam nyílt betekintést nyerni a németalföldi vakügy mai állásába. Itt következő beszámolómat levelezés, ottani pontírású lapok olvasása, valamint Hollandiában való tartózkodásom alatt szerzett személyes tapasztalataim alapján írtam meg.

Hollandia ama kisszámú szerencsés európai államok közé tartozik, melyek nem ismernek hadivakokat. Az országban mint-egy 4000 világtalan él, ez pedig 9 milliónyi összlakosságához viszonyítva kevésnek mondható. Különös, hogy a legtöbb téren annyira előrehaladott Hollandiában a vakügy bizonyos vonatkozásaiban milyen elmaradott. A világtalanoknak mind-össze egy negyede van megszervezve, ez is három különböző egyesületbe. A három szervezet - a semleges, a keresztyén és a katholikus, melyek közül az első a legrégibb és legnagyobb - egymástól teljesen függetlenül, egyéni irányelvek alapján, külön intézményekkel dolgozik. Németalföldön a vak gyermekek részére még nem vezették be a tankötelezettséget. 1937-ben a mint-egy 700 iskolás-korban lévő világtalan közül csak 317 részesült rendszeres oktatásban. Mindhárom szervezet tart fenn iskolát, otthont és műhelyeket. Az állam a tanerők fizetéséhez való hozzájáruláson kívül idáig nem sokat tett a vakok érdekében. De működik az országban egész sor társadalmi egyesület, s ezek gondoskodnak a világtalanokról és tanításukról. A különböző foglalkozásokban történő kiképzés, amennyiben erre egyáltalán sor kerül, lényegében olyan, mint másutt. A jellegzetes vakiparokra való kitanításon kívül képeznek ki gyors- és gépírókat, zongorahangolókat és masszőröket is. Ez utóbbiakat aztán többnyire amsterdami kórházak alkalmazzák. A vak nők ugyan-csak a szokásos kézi-munkákat készítik. Sok világtalant képeznek ki zenésszé, orgonistává, néhányat zeneoktatóvá. A legújabb vívmányok közé tartozik a vakok „velografistává" való kiképzése. A "Velotip" egy, a régebben szerkesztett „Tachotyp"-tól külsejében alig eltérő gyorsírógép, amannak mint-egy javított kiadása. Az eddig szerzett tapasztalatok alapján avval számolnak, hogy ezen a gépen a vakok is 300 vagy még ennél is magasabb percenkénti szótagsebességet fognak elérni. Hollandiában nem-rég egy „Melotyp" nevű hangjegyírógép is került forgalomba. Remélik, hogy ez a készülék is kenyérkeresetet jelenthet majd néhány tehetséges vaknak.

Az országban több pontírású könyvtár van, melyeket a magánjótékonysági egyesületek létesítettek és tartanak fenn, s melyek a különböző vakszervezetek tulajdonát képezik. Mindhárom szövetség ad ki pontírású folyóiratot is.

A szervezetek vezetői igen élénk propagandát fejtenek ki, hogy a vakság minél nagyobb tömegeit foghassák össze, s ez által minél nagyobb nyomatékkal léphessenek fel érdekükben.

Itt is megmutatkozik, hogy az önsegély a vakgondozásban mennyire fontos, sőt talán a legfontosabb tényező.

m. m.

Néhány szó a sárkészítésről.

Ne tessék megijedni, hogy sárról esik szó. Sárról, mely a vak ember egyik legkellemetlenebb útitársa. Dehogy is akarjuk ezt szaporítani. Most nem arról a sárról lesz szó, mely jövés-menésünket hátráltatja, ha-nem a hasznos sárról, mert ilyen is van. Tudjuk, hogy falu-helyen a házak túlnyomó többsége vályogból épül. A vályogfalat sárral bekenik, tapasztják s ha ez megszáradt, bemeszelik. A sarat gyúrni vagy taposni szokták. Mindkét eljárás, akár a gyúrás, akár a tapasztás, annyira egyszerű, sőt könnyű, hogy mi, vakok is, minden különösebb nehézség nélkül elvégezhetjük, miáltal nem kis segítségére lehetünk szüleinknek, feltéve, ha nem szégyeljük a testi munkát. Nem ritka eset, hogy a vályogfal egy évben kétszer is rászorul a tapasztásra, bő alkalmunk nyílhat tehát, hogy dolgozhassunk, még pedig hasznos munkát. Nem, mintha nem tudná más úgy csinálni a sarat, mint mi, ha-nem mert munkánkkal egy látót, azt, aki az-előtt a sarat taposta, felszabadíthatjuk e munka alól s olyan munkát végezhet, amire mi nem vagyunk használhatók. Vidéki sorstársaimnak, nőknek, férfiaknak egyaránt, ajánlom, hogy tanulják meg ezt a munkát. Mondhatom, nem bánja meg, aki hozzákezd. Én évek óta végzem a házunk tapasztásához szükséges sár készítését. Ha igaz az, hogy munkája után becsülik meg az embert, reánk, vakokra kétszeresen áll. Ha olyan munkát végzett, amit a falu látó lakosai maguk szoktak ellátni, mindjárt nem néznek haszontalan heréknek bennünket. Magát a tapasztást a teljesen világtalan nem végezheti, sajnos, mert az asszonyok nagyon ügyelnek rá, hogy a tapasztásuk szép legyen, amit azzal érnek el, hogy a sarat teljesen egyenletes vastagságban kenik rá a falra. Akinek van valamicske látása, megkísérelheti ezt is. De a padlás letapasztásában már a teljesen vak is részt vehet. Ne riasszon vissza senkit az, hogy nem valami tiszta munka sárral bánni. Nem az a lényeg, hogy milyen a munka, ha-nem az, hogy dolgozhatunk mi, vakok is.

TJ

Egy s más az olasz vakügyről.

Az itáliai vakok szövetsége befolyása alatt álló, modern olasz vakgondozás alapvonásai már ismeretesek e lap olvasói előtt, ezekről tehát felesleges beszélnem. De szeretnék beszámolni a vakügy különböző ágazataiban folyó munka mai állásáról és szeretnék rámutatni azokra az eredményekre, melyeket az olasz vakok önsegélyző mozgalma idáig elért.

Milyen a világtalan diplomások helyzete Olaszországban? Erre a kérdésre nehéz a választ megadni, mert nem állnak pontos adatok rendelkezésre. De annyit tudunk, hogy 23 különböző szakos, és 13 zenetanár sorstársunk működik nyilvános iskolákban. Itt kell megemlítenem, hogy a vakok intézeteiben is egyre nő a világtalan tanerők száma, mert mindazon tárgyak oktatására, melyeknél látó és nem-látó egyaránt megfelel, vakokat alkalmaznak. A római intézet igazgatója, Augusto Romagnoli pl. szintén nagy nevelői képességekkel rendelkező vak. A turini, bolognai és triesti intézeteket is tehetséges világtalanok vezetik.

Abban az irányban, hogy vakokat gép- és gyorsírókká képezzenek ki, sajnos, még nem történtek lépések. Nagy akadályt jelent ezen a téren, hogy az olasz vakság még nem ismerte fel egy egységes rövidített pontírási rendszer óriási előnyeit, ennek hiányában pedig az irodistává való kiképzés lehetősége sincs meg.

Az itt következő statisztikából kitűnik, hogy a massage sok sorstársunknak nyujt Itáliában megélhetést. 17 vak masszőr van katonai, 39 pedig polgári kórházakban alkalmazva; 19 működik önállóan. Háromnak saját rendelője van, ketten oktatással foglalkoznak, egy pedig magánorvosnál van alkalmazásban. 13 munka nélkül van ez idő szerint.

Az olasz vakok szövetsége elhatározta, hogy valamennyi itáliai kórház vezetőségénél érdeklődni fog a betölthető masszőr-állások iránt, hogy az-után minél hatásosabban támogathassa tagjait az elhelyezkedésben. A Firenzei Nemzeti Vakok Intézetében működő masszőr-iskola úgy a kiképzés, mint a munkához juttatás terén kitűnően bevált. Az olasz vakok e legnagyobb intézetében tavaly óta tecnikai ágazat működik, melynek feladata a világtalanok számára új munkaterületeket feltárni. Vezetősége női foglalkozásul a kéziszövést ajánlja. A technikai ágazaton Morse-tanfolyamot is tartanak. Itt kell megemlítenem, hogy az illetékes katonai hatóságok előzékenysége folytán lehetővé vált, hogy néhány világtalan fiatalember kiképzést nyerjen a „fülelő-készülékek" kezelésében, melyek az ellenséges repülőgépek közeledését jelzik. Ez a jól sikerült kísérlet bebizonyította, hogy a vakok is hasznossá tehetik magukat a hadseregben és talán eljön egyszer az az idő is, amikor tevékeny részt vehetnek hazájuk védelmében.

Az olasz vakok szövetsége által két évvel ez-előtt megszervezett munka-közvetítő hivatal utóbbi időben élénk tevékenységet fejtett ki a világtalan kiskereskedők és utcai árusok érdekében. A hivatal megállapodást kötött a házalók és lapkihordók szervezeteivel, melynek értelmében nagy-számú vak kapja meg az e foglalkozásokhoz szükséges engedélyt. A szövetség által nyilvántartott 45 újságárus közül húsznak kioszkja, 17-nek „stand"-ja van, 8 pedig mozgóárus. K.b. 20 vaknak van újonnan felállított gyümölcs-árusító bódéja.

Vessünk még egy pillantást arra az intézményre, melyet a szövetség az állam segítségével valósított meg, s mely iránt külön is nagy érdeklődést tanusítanak. Ez az intézmény „a Vakok Nemzeti Munka-üzeme". Feladata: különböző áruknak a vakok által való gyáripar-szerű előállítása, hatóságilag jogosított látó munka-erők közreműködésével. Ennek keretében idáig papírzacskó, kötél, kefe, cipő, kötött- és szövött-áru gyártásával foglalkoztak, most nyílt meg a kartonáru-üzem. A vakok nemzeti munka-üzeme 1937-ben 172 látó és 155 vak munkással dolgozott, évi forgalma mint-egy 8 millió lírát tett ki. Ezzel szemben az 1938. év tíz hónapjáról kiadott legújabb jelentés 9.269.495 lírás forgalomról számol be, mely összegből 1.179.761 lírát fordítottak munkabérekre. A világtalan munkások száma 260-ra emelkedett. Napi keresetük 10-15 líra között mozog. A 190 látó alkalmazott napi keresete átlag 11-15 líra. Az üzem vezetősége arra törekszik, hogy valahány esetben ez lehetséges, látó segéderőkül a vak munkások hozzátartozóit alkalmazza. Ez az eljárás igen jó gondozási módszernek bizonyul. Örvendetes jelenség, hogy a foglalkoztatott vakok száma egyre nő, valamint az is, hogy keresetük átlaga, a munkába való begyakorlódásuk révén, már alig valamivel alacsonyabb, mint a látóké. Ezek a tények igazolják, hogy Nicolodi, az olasz vakság vezetője, helyes úton jár. Már eddig is számos sorstársnak szerzett a munkában új élettartalmat, s még nagyobb azoknak a száma, akik most már joggal remélhetik, hogy idővel ők is egyenrangú tagjaivá válhatnak a munkás, evvel pedig a nép közösségének.

G. Valiani.

(marburger beiträge zum bl. bildungswesen 1939. 6.)

MM

Hírek a nagyvilágból.

Amberg városában évente egyszer versenyre kelnek a citera-játékosok az „arany citeráért". Az idei versenyen, melyen a város és az iskolák képviselőin és a nagyszámú érdeklődőn kívül a német birodalmi zene kamarának Baireuthben székelő körzeti vezetője is jelen volt, sorstársunk, Furtner Ferenc, aratott megérdemelt sikert.

Furtner képesített citera-, mandolin- és hegedű-oktató és tagja az ambergi citera-egyletnek.

A versenyben hét más, szintén kitűnő játékost hagyott messzire maga mögött. Mindenek előtt Burgstaller „harang és hárfa" fantáziájának remek előadásával érdemelte meg az első díjat. A gyönyörű kiállítású, szép csengésű „arany citerát" a közönség meleg ünneplése közben a város polgármestere nyujtotta át a győztesnek.

Furtner súlyt helyez arra, hogy ne csak a vakok egymás közötti, ha-nem a látók megfelelő össze-jövetelein, hangversenyein is részt vegyen. Ezt ajánlja minden sorstársának figyelmébe, igazi sikerek elérésére.

- A nürnbergi ev. szt. Péter templom vak kántorát és orgonistáját, Bauernfeind Henriket, felettes hatósága érdemei elismeréseül egyházzene-igazgatóvá nevezte ki.

(Beiträge 1939 6.)

- Az argentiniai vakok buenos ayresi könyvtára már évek óta tart fenn angol és francia nyelvtanfolyamot felnőtt sorstársak számára. Újabban olasz nyelvkurzus is indult.

- Az argentín pontírású folyóirat, a „Hacia la luz" (A fény felé) szerkesztője a lap februári számában erélyesen követeli a vakok számára azt a jogot, hogy ügyeik törvényes rendezésében maguk is tevékenyen és közvetlenül részt vehessenek. Az argentiniai vakügy legtöbb vívmánya a világtalanok vezetése alatt álló önálló önsegélyző-szervezeteknek köszönhető. Egyedül a vakok maguk tudják csak megítélni, hogy mire van szükségük s ezért kell, hogy a rájuk vonatkozó törvények és rendeletek előkészítésénél őket is meghallgassák. Ez eddig nem így történt és éppen ezért van az, hogy az argentín vakügyi szabályzatokban annyi a hiány és hiba. A világtalanok számára ugyanolyan jogokat kell biztosítani, mint amilyen jogokat élveznek a látók hivatás-szervezetei, melyek véleményét mindig kikérik, mi-előtt határozatot hoznak őket érintő ügyekben. Az alkotmány nem ismer különbséget látó és nem-látó között, sőt kifejezetten azt mondja, hogy minden argentín állampolgárt egyenlő jogok illetnek meg. Ezért harcol az argentín vakok folyóirata is.

- Az angol vakok ügyeiről a „Beiträge" áprilisi számában J. Reusch többek között ezeket írja: az általában "vakok iparágai" néven ismert foglalkozások mellett Angliában mind nagyobb tért hódít az asztalosság. A glasgowi vakok intézetével kapcsolatban néhány évvel ez-előtt rendezték be az első bútorkészítő műhelyt vakok és siket-vakok részére, mely ma már virágzó vállalattá fejlődött. Újabban a mancheseri intézet is bútorkészítő műhelyt nyitott, melyet a hatóságok nagy megrendelésekkel keresnek fel. Itt főként irodaberendezési bútorokat készítenek. A vakok úgy a villannyal hajtott gépeknél, mint a körfürésznél jó eredménnyel dolgoznak. A mancheseri műhelyekben, - melyek Angliában a legnagyobbak, - 147 férfi 50 női vak munkás dolgozik. Mellettük 70 vak tanonc tanul.

Az angol vakok nagyban űzik a szövést és szőnyegkészítést is.

Angolországban ez idő szerint 150 vak orgonista van alkalmazásban.

Legutóbb újabb 12 vak tette le a masseur-vizsgát. Most folynak a kísérletek, hogy a vak masseuröket a villamos terápiában is tökéletesítsék.

A múlt évben még 2000 angol vaknak nem volt rádiókészüléke. Karácsonykor a londoni rádióban Viscount Snowden beszédet tartott, melyben rámutatott arra, mennyire szükséges a vakoknak a rádió. Több mint 20.000 adakozó küldött e célra elég adományt.

- A francia posta 115 centimes bélyegeket is hoz forgalomba, melyből 25 c. szolgál a vakok rádióval való ellátására.

Negyven éves a Picht vak-írógép.

A pasewalki múzeumban a többi között látható egy olyan írógép is, melynek feltűnően kevés billentyűje van; a billentyűkön nem betűk, ha-nem a pontírás alapjául szolgáló hat pont van. A gép feltalálója, Picht Oszkár, Pasewalkban született 1871-ben. Apja pékmester volt, anyja régi tanító-családból származott. 1877-től 1886-ig a pasewalki felsőbb iskolákat látogatta. 1886-tól 1891-ig Massowban járt tanítóképzőbe, majd Greifenhagenben kapott állást. A vakok sorsa hamar megragadta lelkét s egész életét nekik szentelte. Elhatározta, hogy vakok oktatója lesz, s a berlin-steglitzi vakok intézetében képeztette magát. 1899-ben ugyanitt lett tanár. 912-ben brombergi vidéki vakok intézetének lett igazgatója. A háború idején sok vaknak juttatott új hivatást. 1920-ban el kellett hagynia a Lengyelországhoz csatolt területet. Ekkor a steglitzi intézetnek lett igazgatója, ahol 13 évig működött. 1933-ban 36 évi fáradhatatlan és eredményes munka után nyugalomba vonult, de munkáját a védelmére szorultak érdekében továbbfolytatta. Írógépe megalkotására a vakírás nehézkessége ösztökélte. Mint-hogy pontírású nyomda kevés volt, a könyvek másolását az ő gépein 400 személy végezte úgy, hogy a steglitzi könyvtár anyaga 1912-ig ezerről 12.000 kötetre növekedett s ezzel Németország egyik legnagyobb kölcsönkönyvtára lett. Az írógép éppen ilyen fontos szerepet játszott a kéziratok megírásánál is, és az ú.n. hildebrandt-féle dombornyomású térkép készítésében, melyet a világ minden részébe szállítottak. 1909-ben szerkesztette meg vak-gyorsírógépét, melynek százméteres szalagjára kerül az írás. Ez az írógép tette lehetővé sok száz vak gyorsírónak, hogy önálló munka-erővé váljék. Ez volt a célja már 1900 óta, amikor a gépírás tanítását bevezette s diktafont alkalmazott a rendszeres tanításnál. Így érte el, hogy tanítványainak teljesítménye nem marad el látó pálya-társaiké mellett. Egy vak gyorsírónő 1932-ben egy 150 szótagos rádió-versenyben külön elismerésben is részesült. A tavalyi berlini gyorsíróversenyen 21 vak részt-vevő közül 20 Picht-gépen írt kitűnő eredménnyel (öten a 120 szótagos, kettő a 180 szótagos csoportban). A Picht-gép előállítását sok-sok kísérlet előzte meg, melyek a pontok nagyságára, tapinthatóságára és tartósságára vonatkoztak. Az első példányt, melyet Picht rajzai nyomán egy berlini műszerész készített el, az állami múzeumban őrzik. Látók részére kétkezes, vakoknak egy, ill. kétkezes használatra készítették, akár-csak ma. Schuff Richard, steglitzi műszerész, átdolgozta a gépet, mely ebben az alakjában került a nyilvánosság elé 1901-ben a breslaui vakoktatói nagygyűlésen. 1902 óta Berlin legrégibb írógépgyára gyártja, mely ma kizárólag ezzel foglalkozik. A gyakorlat-mutatta s a vakok köréből származó javításokat időről-időre elvégzik rajta s így ma a legtökéletesebb pontírógépnek ismerik világszerte - megbízhatósága s nagy teljesítménye miatt. Az írógép a vakok szellemi foglalkozási ágaiban elengedhetetlen és olcsó segédeszköz, de a magánhasználatban is megbecsülhetetlen. Majd-nem zajtalanul működik. Világszabadalom védi s számtalan elismerést nyert. Ha elgondoljuk, hogy a Mitterhoffer-féle német síkírású írógép csak 1864-ben készült, fel tudjuk a találmány jelentőségét becsülni. Picht 1907-ben a velencei kiállítás legnagyobb díját, az aranyérmet nyerte el gépével. Picht a német vakok intézetének társ-alapítója és sok vak-egyesületnek tagja és kiküldöttje volt.

Posewalk városa valóban büszke lehet szülöttjére.

(Blindenwelt, 1939. 5.)

Dr Ferencz Ignác

Braille Lajos-emléknap.

A vakok egyetemes egyesülete felhívta tagegyesületeit, törekedjenek arra, hogy pontírásunk megalkotójának, Braille Lajosnak születésnapját, január 4-ikét, az egész világon kegyeletes megemlékezéssel ünnepeljék meg a vakok és barátaik. Használják fel ezt a napot arra is, hogy az egyetemes együttműködés céljára adományokat szerezzenek. A legkisebb összeget, tíz-húsz fillért is, elfogad e célra szövetségünk pénztárosa is. Aki legalább egy pengő húsz fillérrel járul a célhoz, szép emlékkönyvecskét kap ajándékba, melyben Braille Lajos tapintható arcképe mellett rövid eszperantó nyelvű életrajz és a pontírású betűsor ismertetése is ki van nyomtatva.

Nők rovata.

Karácsonyfa-díszítés.

(A Pesti Hírlap új szakácskönyvéből).

A legkedvesebb gondja minden háziasszonynak a karácsonyfa-díszítés. Nem is gond az, ha-nem öröm! Szívesen bajlódik, bibelődik mindenki ezzel a munkával. A fa díszítését mindig felülről kezdjük, úgy haladunk lefelé. Mikor a díszeket és cukorkákat felaggattuk, nagyon szép lesz a fa, ha ezüst- vagy arany-lamettával díszítjük. Ezeket szálanként, alulról fölfelé s áganként egyenlő hosszúságú függéssel gondosan rakjuk fel. Kis költséget és nagy gondosságot igényel, de a legszebb fák egyikét nyerhetjük így. A lamettát több éven át újra felhasználhatjuk. De egyszerűbb, magunk készítette díszekkel is széppé varázsolhatjuk a fát. Ilyen a szalmalánc-díszítés: veszünk szép hosszú egyenes szalmaszálakat s mindeniket 2-3 cm-es darabokra vágjuk. Színes selyempapírból vágott csillagokat vagy rózsákat varrunk össze. Erős selyemszálakra fűzzük, úgy, hogy minden szalmadarab után egy virágocska vagy egy csillag kerüljön. A szalmát be is festhetjük arany vagy ezüst színnel.

- Gyöngylánc horgolással: vastagabb fonálra bármilyen gyöngyöt (üvegből, fából, fémből valót) felfűzünk, de úgy, hogy a gyöngyszemek közé mindig néhány láncszemet horgolhassunk. Nagyon szép tarka lesz.

- Szép láncot fűzhetünk még színes bogyókból is, úgy, hogy váltogatva fűzzük szín és nagyság szerint s minden bogyó után egy-két csomót kötünk a szálra. Fűzhetünk még ezüstözött, aranyozott makkból is láncot. Üres tojáshéjakból is csillogó díszeket készíthetünk: a tojás két végén vékony varrótűvel óvatosan lyukat fúrunk, majd nagyobb tűvel kicsit megnagyobbítjuk a lyukat, hogy a tojás tartalma kifolyjék. Az üres tojáshéjat bearanyozzuk vagy színesre festjük. A nyílásokba drótot helyezünk (kampóval) s csillogó gyöngy-szemeket fűzünk hozzá. Vadgesztenye, makk, mogyoró, fenyőtoboz, ügyesen festve vagy aranyozva igen szép díszt ad.

- Karácsonyfa-díszek anyagának elkészítése:

Mindenki házilag is készíthet karácsonyfa-díszeket a következő leírások szerint:

Félkilogramm cukorra annyi vizet öntünk, hogy ellepje. Addig főzzük, míg hólyagot vet. Ekkor kiveszünk belőle egy evőkanállal és a már elkészített márványlapra vagy síma deszkára félméter magasról, balkézzel hajszálvékonyan csurgatjuk a szirupot, jobbkézzel pedig egy főzőkanállal folyton keverjük. Ha a kevert massza néhány perc múlva hófehér lesz, akkor a szirupot levesszük a tűzről s az egész mennyiséget hajszálvékonyan csurgatva hófehérre keverjük. Ha az utólsó cseppet is kiöntöttük már, késsel símára dolgozzuk. Mire kihűl, - kézzel gyúrható ideális masszát nyerünk. Ebből az anyagból készítjük az alábbi igen érdekes és kedvelt formákat: gomba, dominó, sonka, sárgarépa, petrezselyem, és szaloncukorkák.

- Gomba: a kész masszát két részre osztjuk. Egyik felébe annyi kakaót gyúrunk, hogy sötétbarna legyen. A másik felébe egy citrom reszelt héját, egy kis citromlevet és egy kis rumot öntünk és késsel jól össze-dolgozzuk. Ez meglehetősen híg lesz. Nem baj. Beletesszük egy szalvétába, néhány óra múlva megkeményedik. Most fél-kisújjnyi hengereket pödrünk, melynek egyik vége hegyes. A kis hengereket, hegyes végükkel fölfelé, 3 cm távolságra egymástól, egy szendvics-tálon fölállítjuk. Pödrés közben persze az anyag még puha, de mire az utolsó is kész, akkorra az első kis henger már szilárd. Ezek a gomba szárai. A barna masszából kis gömböket formálunk és mint egy kalapot, óvatosan ráhúzzuk a hegyes gomba-szárakra. Kitűnő és gyönyörű.

- Dominó: az egész masszát meggyúrjuk kakaóval sötétbarnára. Kezünkkel a márványon egészen vékonyra ellapítjuk. Egy tojás fehérjébe annyi porcukrot keverünk, amennyit felvesz. Ezt egyenletesen rákenjük az ellapított masszára. Dominó-nagyságúra vágjuk, tunk-masszából kis pergamen-tölcsérrel pontokat nyomunk rá.

- Szaloncukor: az előbbi masszába tegyünk tetszés és ízlés szerint diót, mogyorót, mandulát vagy kakaót, csokoládét, citromot, lekvárt, kávét vagy cserép-rózsaolajat. Ellapítjuk, kockákra vágjuk s másnapig pihenni hagyjuk. Másnap színes vagy fehér selyempapírba csomagoljuk. A papír szélét előzetesen ollóval rojtosra vagdaljuk s csomagoláskor ügyesen össze-sodorjuk.

Úgy gondoljuk, hogy az itt leírt díszeket ügyesebb sorstársaink egy kis segítséggel maguk is elkészíthetik maguk és hozzátartozóik örömére.