ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesülete

Menü

Vakok Világa 1941. február


Vakok Világa

4. évf. 2. szám

1941. február

 

A Vakok Szövetsége kiadványa.

Felelős szerkesztő: dr. Vitéz Kassay Béla

Budapest, 14. Hermina-út 7.

Telefon: 296-100

Postatakarékpénztár: 44744.

Pénztáros: Lefort Géza, Budapest, 14. Francia-út 42. (szombaton este 5-7 a Társaskörben)

Telefon: 297-500

Kiadóhivatal: „Vakok Világa", Rákoshegy.

 

A VSZ tagdíja évi két pengő. Lapunk előfizetése tagnak egy évre 1,20P, nem-tagnak 3,70P.

 

 

 

Tartalomjegyzék:

 

Szebb jövőt

Zenei beszámoló

A vakok és az írógép

Az olasz vakok beszélő-könyvtára

Mindenki figyelmébe

Hirdetések

Szövetségi hírek

Az élet útmutatója

Nők rovata: a növényhús

 

 

 

Szebb jövőt...!

Évtizedes munka közben és sok tapasztalat alapján alkalmam volt megismerni a vakok ügyét az iskolától kezdve a foglalkoztatáson keresztül azokét is, akik az intézményektől távol a legnehezebb körülmények között küzdenek az élettel. A VV hasábjait olvasva látom az evolúciós jeleket, amelyek megismerésen, megnyilatkoztatáson át keresik az utakat a vakok helyzetének javítására. E hasábokban az én személyemet is említették, és új helyem elfoglalásával remények s tervek keltek szárnyra. Eddig is teljesen közel éreztem magamat a vakok ügyéhez, és a lehetőségeken belül igyekeztem sokak helyzetének javításához hozzájárulni. Most, hogy bizonyos tekintetben előtérbe kerültem, és a jószándékú megvalósítások keretei tágultak, sőt azok irányítása jórészben kezembe fut össze, szívbeli kötelességemnek érzem, hogy néhány szót szóljak azoknak táborához, akik jobb jövőbe vetett hittel várják vagy remélik a további fejleményeket. Miután ebben a hitben és reményben osztozni szeretnék nem-látó embertársaimmal, gondolatban meleg kézszorítással üdvözlöm az ismerősöket s a nem-ismerősöket is, és kérem őket, hogy bizalommal, jószándékkal fogjanak össze velem, hogy azt az ügyet, amelyet életcélomul tűztem magam elé, előbbre vihessük, és annak eredményeiből a vakok összességére áldás fakadhasson. Tudom, hogy mindannyian várják tőlem, hogy a jövőt illető elgondolásaimat megismerhessék. Ezért kértem helyet a VV hasábjain a következők elmondására.

Tudom, hogy a múltban sok ellentétes felfogás állt útjában a megértő haladásnak. Tudom, hogy volt jogos elégedetlenség, félreértés, egyoldalú félremagyarázás, önző beállítás. Tudom azt is, hogy volt rosszindulatú gyanusítás, oktalan erőszakoskodás, a munkától való távolmaradás, kiképzés dacára hozzáértő munkakészség helyett a legkönnyebb, sarokra való kiállás, ficsúrkodás és kisaszszonykodás, és az emberi mivoltot megcsúfoló lealacsonyodás. Egyszóval: jó munka helyett esett sok hiba mindkét oldalon. Amennyire hiba volt ott az, annyira bűn volt ez itt. A VV hasábjain mind hangosabban kiált a felszólítás: elsősorban a vakoknak kell megbecsülni önmagukat, egymás között és a társadalomban keresni az utat és módot, hogy becsületes munkával tegyenek hitet emberi életük jogossága mellett, józan, erkölcsös és jellemes viselkedéssel kényszerítsék a társadalmat jogos igényeik elismerésére, megértő lélekkel támogassák egymást. Több, mint tíz éve hangoztatom, hogy a vak, bár nehezebb körülmények között végezheti munkáját, egyenlő értékű tud lenni a látóval. Ne a sajnálkozás, a könyörület alapján támogassák tehát a nem-látókat, hanem munkájuk egyéni értéke és az élethez való joguk alapján munkával, munka-lehetőségekkel, erkölcsi megbecsüléssel. Sohasem voltam barátja azoknak az intézkedéseknek, amelyek „vakokról nélkülük" szóltak. Munkakörömben mindig szívesen hallgattam tanítványaimat, a velem munkálkodó vakokat, valahányszor érdemes ügyről volt szó. Ezen elgondolásom eredménye, hogy e tekintetben is haladó lépést tehettünk, és kiküszöbölhettem azokat az anomáliákat, amelyek a multban akadályai voltak az egyetértő munkának. Sohasem vitattam, hogy a vaknak joga van a minden más állampolgárt is megillető elméleti és gyakorlati, valamint szellemi kiképzéshez, de mindig vitatni fogom, hogy ezt olyanokra is pazaroljuk, akiknek rá képességük nincs, mert nem tudományoskodó, vitatkozó, szellemi alapon kényelmeskedő, beképzelt vakokra van a vakok ügyének szüksége, hanem gyakorlati érzékkel, lelki finomsággal, tanult munkakészséggel, élelmességgel megáldott sorstársakra, akik erkölcsi felelősséggel, bátran felveszik komoly munka alapján az élettel való küzdelmet a maguk, esetleg családjuk megélhetésének, jövőjének biztosítására. Elismerem minden vak jogát a családi otthonhoz, de sohasem fogom elismerni, hogy valaki becsületes munka alapján létesített megélhetési bázis nélkül nyomorba rántsa sorstársát, és előbb csak kettőjük, később több ártatlannak legyen lelkiismeretlen nyomor-okozója csak azért, mert ösztönein nem tud uralkodni, és nem törődik a holnappal. Amennyire kötelessége a nem-látónak az elmondottak alapján hozzájárulnia becsületes jövője kialakításához, ugyanannyira kötelessége minden vakügyi intézménynek megkeresni azokat az utakat és módokat, amelyekkel az intézeteken kívül vagy belül élő vakok jobb jövőjét elősegíthetik. Kötelessége anyagi eszközeihez mérten bejárók részére munkahelyeket létesíteni s munkaközpontokat alapítani, a bevásárlást és árueladást elősegíteni. Szakítani kell azzal a rendszerrel, hogy családok vagy községek, városok bedugják esetleg nekik terhet jelentő vakjaikat internátusokba, abban a hitben, hogy ezzel velük szemben minden kötelezettségüknek eleget tettek. Minden közületnek, társadalomnak, hatóságnak és kormánynak kötelessége, hogy a vaknak emberhez méltó életet biztosítson, de nem alamizsnával és szégyenfillérekkel, hanem komoly intézkedésekkel, amelyek nem sértik a vakok emberi önérzetét. Rövid idő alatt is örvendetes jelek mutatkoznak e téren is. Módot kell találni annak megakadályozására, hogy a községek kiüldözzék vakjaikat, hogy azok beözönöljenek a városokba, mert az összezsúfolódással csak nehezítik egymás életét. Megbízásom van a vakügyi intézmények egészségesebb alapon való átszervezésének előkészítésére. Az eddigi tárgyalások biztatóan haladnak, s merem remélni, hogy jó eredményre vezetnek. A gyermekek nevelését legelsősorban, gyakorlatibb alapra kell helyeznünk. Az ipari képzést alaposabbá tenni, az erre való kiképzési időt kibővíteni úgy, hogy minél alaposabb, felvértezettséggel és a kamasz koron túl kerüljenek az életküzdelembe, hogy így ott helyt is tudjanak állni. Ápolóintézetet kell létesíteni olyan vakok részére, kik szervezetüknél fogva munkára és foglalkoztatásra alkalmatlanok, hogy így tehermentesítsük a foglalkoztató-intézeteket azoktól, akik nem oda valók, hogy helyet kaphassanak azok, akik kiképzésben még nem részesültek, foglalkoztatásra alkalmasak, de bizonyos körülmények miatt önállósítani nem tudják magukat. Minden módon elő kell segíteni az önállósítást azok részére, akik komoly tudással, gyakorlati érzékkel és jellembeli rátermettséggel erre alkalmasak, és azt meg is érdemlik. Az intézetek kötelessége a kiképzés és az életre való előkészítés, de semmi esetre sem a tömegszaporítás. Művelődési szempontból mindent meg kell adni, ami a vak szempontjából hasznosítható, és a vakok ez irányú igényeit kielégítheti.

Ezekben vázoltam röviden azt az elgondolásomat, amellyel a vakok jobb jövőjét szeretném elősegíteni. A jó szándék megvan bennem. Kitartásom és akaratom van a munkára. Ha a jó Isten erőt és egészséget ad, remélem, hogy mutatkoznak majd az eredmények, nem a magam javára, hanem a vakok összességének hasznára. Hiszem, hogy nem-látó felebarátaim is jó szívvel nézik törekvéseimet. Ha így lesz, megnyugvás lesz nekem, hogy nem dolgoztam hiába.

Jó munkát! Szebb jövőt!

Snitzl Gusztáv, igazgató.

 

 

 

Zenei beszámoló.

 

Múlt év nov. 29-én este előadási gyakorlat volt a Nemzeti Zenede Semmelweiss-utcai székházának nagytermében.

Minden zeneiskola rendszeresítette növendékei számára a nyilvános szerepléseket. Régtől fogva az ilyen előadások (növendékhangversenyek) adnak hű képet az iskola színvonaláról, növendékeinek tudásáról, készültségéről, tanárainak munkájáról. Többször írtunk már ezen a helyen a Zeneakadémia növendékhangversenyeiről, sorstársainknak ott végzett eredményes munkájáról. Örömmel láttuk, hogy a Nemzeti Zenede - hazánk e régi, nagymultú intézménye - eredményességben cseppet sem marad a Zeneakadémia mögött. Jobbnál jobb zongora, hegedű és gordonka számok, szépen sikerült ének-szóló és kamarazene tarkították a gonddal összeállított műsort. A színes, változatos műsorból Szabó Péternek, - szövetségünk fiatal tagjának, - zongora-számait akarjuk kiemelni. Szabó Péter mosolygó arcával, biztos fellépésével jó hatást tett a közönségre. Előadásából különösen nagyszerű technikai készültségét tartjuk a legfigyelemreméltóbbnak. Felfogásában már sok az eredetiség. Ezt különösen Liszt Ász-dur-nocturno-jában figyelhettük meg. A csillogó kadenciákkal, valamint Weber „Perpetum Mobile"-jének brilliáns előadásával ujjainak fürgeségéről tett tanúságot a hallgatók előtt. Játéka csupán memorizálás tekintetében hagy még némi kívánnivalót maga után. Ajánljuk az ifjú művésznövendéknek előadás előtt a szöveg gyakori átjátszását, hogy így a megakadás a jövőben elkerülhető legyen. Mindazonáltal a közönség máris szeretetébe fogadta a rokonszenves kárpátaljai ifjút, kinek tehetséges megnyilatkozásait meleg tapsaival jutalmazta.

Szabó Péter a zenetanári pályára készül és mi ehhez sok sikert és kitartást kívánunk, remélve, hogy még nyílik alkalmunk vele itt bővebben is foglalkozni.

Bocskai Imre.

 

 

 

A vakok és az írógép.

 

Azok között a gátlások között, amikkel a vakság sujt bennünket, nem a legkisebb az, hogy nem tudunk biztosan és olvasható módon írni kézzel. Különösen nem gyorsan és tintával. Amíg csak arról van szó, hogy leveleinket címezzük meg, egy-egy iratot írjunk alá, még csak segíthetünk magunkon, de egy komoly levelet megírni, kérvényt, beadványt szerkeszteni, már csak gépi segítséggel tudunk. A Klein-szekrény jó, ha rövidebb írásműről, levélcímről van szó, de sokat írni nagyon hosszadalmas vele. Tökéletes megoldás csak a síkírógép. Álma is ez minden vaknak, de csak igen kevesen jutnak hozzá, mert az ára úgy él a köztudatban, hogy azt csak kiválasztottak fizethetik meg s a tömegeknek az írógép elérhetetlen. Így is van ez, ha a piac legújabb és legtökéletesebb példányaira gondolunk. Van azonban sok olyan gép, és ez az, amire fel akarjuk hívni olvasóink figyelmét, amelyek nem a legfrissebb sorozatból valók, s talán nincsenek annyi kényelmi berendezéssel ellátva, de a munkaképességük kifogástalan, sőt teljesítőképességben a legújabb készítményeket felül is múlják. A mai gépírók nem is gondolnak a nem-látható írású írógépekre, melyek 20-25 évvel ezelőtt a piac urai voltak, de hamar félretették őket, mert a gépíró írás közben nem láthatta írását, ami különösen a gyakorlatlant nagyban zavarta. A gép hengerét ugyanis ezeknél a gépeknél fel kell emelni, hogy az írást láthassuk. Bennünket, vakokat ez a tény nem zavar, s ha a gép egyébként jó állapotban van, éppen úgy megfelel a célnak, mint a legdrágább, korszerű gép. Jónak pedig ezek a gépek oly jók, olyan erősek, megbízhatóak, hogy bárkinek nyugodtan ajánlhatjuk. Van egy másik gépfajta, mely szerkezete tekintetében az egész világon talán egyedül áll s csak az a hibája, hogy lassabban működik, mint a korszerű gépek, - ami nagy hiba egy irodában, de nem számít annak, akinek ideje úgy is bőven van. Ezeknek a gépeknek az ára nemcsak hogy megfizethető, hanem egyenesen vakoknak való, miután a 60 Pengőt ritkán haladja túl. Persze, nem kaphatók minden üzletben és minden pillanatban, s ki kell várni a kedvező alkalmat, amikor egy-egy piacra kerül. A Vakok Szövetsége ebben is segítségére akar sietni tagjainak. Aki ilyen gépet óhajt venni, jegyeztesse elő magát a titkárnál, és jelentse be, hogy mekkora összeg áll rendelkezésére. Megbízottunk készséggel utána jár, hogy megfelelő gépet kapjon az igénylő. Ha az összeg készpénzben nem áll készen a vásárlásra, de havi törlesztésre megvan a jövedelem, szívesen előlegez bizonyos összeget a szövetség is, hogy megkönnyítse a vásárlást. Reméljük, hogy ez a lehetőség sok tagunknak örömet fog szerezni, s régi álma megvalósulásához vezet.

 

 

 

Az olasz vakok „beszélő-könyvtára".

 

Kivonat a „Corriere dei Ciechi" 1940. augusztusi számából.

Az Unione Italiana dei Ciechi (UIC.) az utóbbi időben foglalkozott a „beszélő-könyv"-nek az olasz vakok részére történő hasznosításával. Az alapos megfontolás és gondos előkészítés egy ilyen könyvtár felállításához vezetett.

Az acélszalagos és más hangrögzítő módszerek - úgy előállításukban, mint a használatban - túl drágának bizonyultak, ezért visszatértek az Edison-féle fonográf alap elvéhez. Mivel a közönséges hanglemezek játékideje csak néhány perc, s így egy egész könyv felvételéhez igen sok lemezre lett volna szükség, a fordulatszámot 78-ról percenkénti 33-ra szállították le. Ezzel és egyéb műszaki változtatásokkal elérték, hogy egyes esetekben hét hangvonalat is sikerül a lemez egy Mm-ére bevágni. A lemezek súlya kb. 4 Dkg, átmérője 24 Cm, anyaga papírkeverék. Egy-egy lemez beszédtartama 16 perc. Egy 300-oldalas könyv szövege 30 lemezre fér el, ezek magassága egymásra rakva 3-4 Cm, súlya valamivel több egy Kg-nál. Ebben az alakban a „beszélő-könyv" jól csomagolható; a posta újabban ugyanolyan kedvezményes díjszabás mellett szállítja, mint a pontírást.

Annak ellenére, hogy a kölcsönzők köre egyelőre kicsiny, máris megállapítható, hogy úgy a műszaki megoldás, mint az elért hatás kielégítők.

Bár a „beszélő-könyv" összpontosított figyelmet igényel, ez a vak számára, aki kiskorától fogva gyakorolta a figyelmes hallgatást, nem jelent nehézséget. Természetesen nem minden mű alkalmas hanglemezre való felvételre - erre a célra a folyamatos elbeszélések felelnek meg a legjobban.

Az UIC. „beszélő-könyvtára" jelenleg mintegy 60 művel rendelkezik, a tudományok, a szép-művészetek, a történelem és az irodalom köréből. Egyelőre minden műből csak egy levonata van a könyvtárnak, de mire az „olvasók" száma megnő, és a pénzügyi helyzet megengedi, több példányt fognak közreadni.

Ami a „beszélő", és a pontírású könyv egymáshoz való viszonyát illeti: előbbi az utóbbinak súlyban és terjedelemben csak mint egy negyedrészét teszi ki. Ehhez jön még a lemezkönyv higiénikus volta. További előny, hogy a hanglemezek - helyes kezelés mellett - állítólag hosszabb élettartamúak, mint a pontnyomású kötetek. Mindamellett az egyik megoldás nem zárja ki a másikat; az alapot mindig a pontírású könyv fogja képezni és tanulás céljára ez marad a legmegfelelőbb, míg a „beszélőt" úgy kell tekintenünk, mint kiváló eszközt irodalmi kincseinknek a vakok között való elterjesztésére. Meg kell még említenünk, hogy ezt a „hangos-könyvet" a hazai ipar állítja elő.

„Egy szerény hajlék csöndjében, feszült figyelemmel hallgatva a könyvet, élvezi a vak a gondolatok minden szépségét; sötétségét feledve, belép embertársai napfényes világába; szelleme felemelkedik új ismeretekre tesz szert és ezzel hasznossá teszi magát saját, és mások számára. A tudás varázsereje ismét elűzi a sötétséget."

(Marburger Beiträge 1940. 10. M. Frings)

 

 

 

Mindenki figyelmébe.

 

Bárminő ügyben óhajt a Vakok Szövetsége elnökéhez fordulni, címezze levelét:

Dr. Vitéz Kassay Béla, igazgató-helyettesnek, Budapest, 14. Hermina-út 7. címre. A VSZ minden vak ügyét készséggel felkarolja.

 

 

 

Hirdetések.

 

Eladó egy jókarban lévő tízsoros zsebtábla, egy hegedű kemény tokkal, egy „d"-klarinét, egy tárogató, egy keveset használt, jó állapotban lévő teljes kefekötő-felszerelés. Cím: ifj. Fekete Sándor, kosárfonó, Túrkeve.

- Eladó 12 pengőért egy 32-soros kétoldalas pontíró tábla. Érdeklődni lehet: dr. Bánó Miklós, Budapest, 3. Végvár-utca 2. címen.

- Német, szlovák, vagy eszperantó nyelvet tudó sorstársakkal levelezne: Köles János, Budapest, 13. Fáy-u.69.

- Kuruc dalok és slágerek pontírású kottáit kéri kölcsön: Horváth Ferenc, Lébény, Miklós-út 55., Moson-megye.

 

 

 

Szövetségi hírek.

 

Félárú vasúti jegy váltására jogosító igazolványokat mindenki kaphat évente többször is, aki tagja a Vakok Szövetségének. Az igazolványok kiállítási díja a vak és kísérője részére összesen 40 F, amit budapestiek készpénzben, vidékiek egyfilléres bélyegekben juttassanak el a titkárhoz. Ugyanekkor írja meg pontosan, melyik vasúti állomáson akar vonatra szállni, és hol száll le róla. Ha az indulási és érkezési állomás megjelölése hibás, nem állítják ki az igazolványt a MÁV hivatalnokai. Az igazolvány 3 hónapig érvényes, de ez után meghosszabbítani nem lehet, ne kérje tehát csak akkor, ha utazni akar. Sürgős esetekben az igazolvány 24 óra alatt kész. Kérjük azonban tagjainkat, hogy sürgősen csak olyankor kérjék, ha valóban váratlan eset követeli. Az igénylések minden hónap tizedikéig és huszonötödikéig érkezzenek a titkárhoz, hogy 15. és 30-án postára tehessük őket. Így minden igénylő kellő időben megkaphatja igazolványát. Figyelmébe ajánljuk mindenkinek a MÁV legújabb szigorú rendeletét. A vasúti jegyvizsgáló közegek arcképes személyazonossági igazolványt kérnek. Éppen ezért idejében gondoskodjék róla mindenki, hogy meglegyen a szövetségi tagsági arcképes igazolványa. Ennek megszerzési módja az, hogy beküld igazolványba alkalmas fényképet a titkárnak, valamint 50 F kiállítási díjat, és megírja nevét, foglalkozását, lakáscímét s születésének helyét és idejét. Megjegyezzük, hogy a vasúti jegy-ellenőrzők azok ellen, akik nem tudnak igazolványt felmutatni, szigorúan járnak el.

- Örömmel értesítjük a rövidírás barátait, hogy a magyar rövidírás újonnan átdolgozott kézikönyve megjelent, s a VV kiadóhivatalában, Rákoshegyen kapható, fűzve 4 VV-nagyságú füzetben rajzpapírra nyomva 1 Ps árban, sima papírra nyomva 5 Pért. Ugyanott kapható gyakorlásra szánt szöveg (teljesírású, átírásra) 50 Fért. Örülnénk, ha minél többen tanulnák meg és gyakorolnák az új rövidítésekkel és szabályokkal bővített rövidírást, amely ma Európa legkorszerűbb rendszere, hogy a tervezett rövidírású könyveket minél többen olvashassák.

- Van szomorú jelenteni-valónk is. A VV zenei mellékletét, előfizetők hiányában, meg kellett szüntetnünk. Sajnálatos ez nemcsak azért, mert elmúlik valami, amire pedig tagadhatatlanul szüksége van sokaknak, hanem azért is, mert feladtunk egy már megszerzett védőállást a magyar vakok művelődéséért vívott harcban, abbahagytunk egy hős küzdelmet, s engedtünk egy sok áldozatos munkával megindított mozgalmat a részvétlenség ködébe veszni. Ez pedig éppen a mi területünkön veszélyes, mert rólunk, vakokról, még mi magunk, vakok is gyakran elmondjuk, hogy nincs bennünk kitartás, az ügyért való lelkesedés. Talán e miatt fáj legjobban az, ami történt.

- Felhívjuk a gyöngymunkával foglalkozók figyelmét arra, hogy szövetségünk időnkint eljár az iparügyi hatóságoknál, és megszerzi a gyöngymunkához szükséges huzal vásárlási engedélyét, sőt Budapesten meg is vásárolja, szét is osztja az igénylőknek. Készpénzfizetés szükséges. Vidékiek is jelentkezhetnek, ellátjuk őket is a kívánt vastagságú huzallal. Igényléseket a vastagság és mennyiség megnevezésével a Szövetség titkárához kell beküldeni.

- Aki olyan szépen kézimunkázik, hogy kötése, horgolása, vagy más ilyenféle munkája megérdemli, hogy az árumintavásárra kerüljön, írja meg idejében, és jelentse be, hogy mit óhajt elküldeni a kiállításra. Természetesen abba bele kell egyeznie minden résztvevőnek, hogy a beküldött munkákat bizottság vizsgálja felül, s az dönti el, alkalmas-e a kiállításon való bemutatásra.

- Nagyon sokan érdeklődtek a múlt hónapban, hogy mi volt az oka annak, hogy a VV teljes két hetet késett. Levélben többek kérdésére megírtuk, most itt megismételjük, hogy a késedelem oka az országszerte elhatalmasodott járványos influenza volt. Előbb a szerkesztő, majd a lemezírók, végül a nyomdász betegedett meg, s hogy a késés annál nagyobb legyen, nem is egyszerre, hanem egymás után. Reméljük, hogy ez máskor nem fog megesni. Szeretnők, ha a késedelem februári számunkat már nem akadályozná a megjelenésben. De ha mégis így történnék, kérjük kedves olvasóinkat, ne nehezteljenek reánk miatta.

- A mellékletre nézve szívesen fogadjuk olvasóink észrevételeit.

 

 

 

Az élet útmutatója.

 

A német vakok szövetségének könyvkiadó osztálya néhány évvel ezelőtt adta ki pontírásban a „Wegweister fürs Leben" című munkát, mely vakok és családtagjaik számára az életben való legfontosabb eljárási formákat és szokásokat ismerteti.

A szövetség megbízásából Arthur Sawazki, a soesti vakok intézetének tanára, állította össze e munkát - a legkülönbözőbb életformák között és működési körökben elhelyezkedett világtalan hölgyek és urak tapasztalatai és útmutatásai alapján.

A könyv fekete nyomtatásban, látók számára is megjelent 254 oldal szöveggel s ez egy márkáért megkapható.

Ez a könyv egyáltalán nem utánzása vagy átírása a látók jó modort tanító illemtani ismertető könyveinek, hanem egészen sajátságos, alapvető munka világtalanok számára s így rendkívül értékes és hézagpótló munka a vakok ügye terén.

Tartalma és célszerű beosztása, költők és írók jeligéül alkalmazott mondásai értékesen áttekinthetővé és a mellett élvezetes és érdekes olvasmánnyá teszik a munkát, melynek célja hozzásegíteni a vak egyént, hogy a társadalmi élet minden helyzetében viselkedésével és modorával elismerést és megbecsülést, ne pedig szánalmat ébresszen.

Csak az elbizakodott, túlokos, és magát mindenkinél ügyesebbnek hívők gondolják, hogy az ő számukra a könyv útmutatásai fölöslegesek. Amit ez a könyv nyújt, azt nem az íróasztal mellett kieszelt s csak a látók szemszögéből összeállított gondolatok és szabályok alkotják. Az egyes külső, megszokott társadalmi formákat nemcsak mint száraz és előírt szabályokat közli, hanem azok belső értékét is megmutatja. A figyelmesség, öntudat, önismeret, udvariasság s a mellett a rosszindulat és egyéb zavaró körülmények leküzdése csak jó hatással lehetnek a jellem fejlesztésével együtt a külső viselkedés megnyilvánulásaira is.

A jó modor megkívánta viselkedés ismertetésénél a mű mindenütt figyelemmel van a látás hiánya okozta esetleges akadályokra és azok leküzdésére.

„Hivatás közben" „levél váltás" „vezetés" „arcjáték és taglejtés" „látó vakok" kiemelkedő fejezetei e munkának. A zárszó előtt még külön fejezet sorol fel költők és írókból vett értékes idézeteket, melyek a könyv tárgyával összefüggően adnak költői útmutatásokat.

A száraz, oktató előadásmódot mindenütt kerüli a szerző. Mindvégig szórakoztató, gyakran csevegő, néhol humoros formában vezeti az olvasót. A tartalomjegyzék oly ügyesen van összeállítva, hogy bárki könnyen rátalálhat arra, amit éppen keres, - de az anyag úgy van beosztva, hogy mint folytatólagos olvasmány is érdekes és szórakoztató.

A könyv nemcsak egyes vakoknak és hozzátartozóiknak tehet igen hasznos szolgálatot, de melegen ajánlják vakok intézeteiben, otthonaiban, társasköreiben is azok felolvasását, közös megbeszélését, esetleges helyi szokások ismertetésével való kiegészítését.

Iskolába járó vakok számára is jelent meg egy, - a fentírt munka olvasását megelőző, - könyvecske, melynek címe: „Mein guter Kamerae (az én jó-pajtásom)". Ez utóbbi a tanuló-korban lévő vakokkal ismerteti meg a külső szokásokat és vezeti őket azok megtanulásában, gyakorlásában és helyes alkalmazásában.

Ezek a könyvek természetesen német nyelvűek. A német vakok, hozzátartozóik és barátaik s a vakok ügye iránt érdeklődők örömmel fogadták és szinte kézikönyvként, állandóan forgatják ennek az értékes műnek a lapjait.

Nálunk persze csak a németül tudók ismerhetik meg ezt a hasznos kiadványt, pedig lapunk olvasói közül is sokan érzik hiányát ilyen irányú ismertetéseknek.

Amennyiben lehetséges, igyekezni fogunk, hogy e mű fontosabb részleteit magyar nyelven kinyomtassuk, és így minden olvasónk számára hozzáférhetővé tehessük.

 

 

 

Nők rovata.

A növény-hús.

 

A korszerű táplálkozásnál felnőttnek és gyermeknek egyaránt értékes a „növény-hús" elnevezésű magas tápértékű fehérjében dús élelmiszer, mely szénhidrát-tartalomban is igen gazdag. A tömeg- és beteg-élelmezésben óriási szerep jut e fontos tápszernek, mert a tömeg részére olcsó és tápláló, beteg-élelmezésben pedig könnyen emészthető, változatos ételeket adhatunk. Mindezen kiválósága mellett nagy segítségére van a háziasszonyoknak is, mert az ellátásban kevés munkával nagy megtakarítást érhetnek el s készíthetik a legváltozatosabb ételeket.

Megismertetünk itt mindenféle ételből egynéhányat azzal, hogy ezek mintájára bármilyen különleges étel elkészítéséhez is alkalmas a „növény-hús".

Ez a húspótló növényi tápszer por-alakban kerül forgalomba. Az ételek készítésénél mindig először pépet csinálunk belőle a következő módon:

10 deka növényhús-port 7 ½/2 gramm sóval és 1 deci hideg vízzel addig keverünk, amíg sűrű, kemény pépet kapunk. A kemény péphez két darab áztatott, de a víztől jól kipréselt zsemlyét adunk, a péppel jól elkeverjük, hogy teljesen elvegyüljön. Minden étel elkészítésének ez az alapja. Nagyobb mennyiség keverésénél is ezt az arányt tartjuk be: fínomabb ételek készítésénél a zsemlyét nem vízbe, hanem tejbe áztatjuk. A növényhús tisztán növényi anyagokból készül. Összetételét 12-féle közismert hazai konyhakerti növény alkotja. Ízre, formára húshoz hasonló, de tápértéke jóval magasabb. A növényhús nem ellensége a húsfogyasztásnak, csak ott akarja helyettesíteni, ahol akár egészségi, akár gazdasági, akár változatossági okból kívánatos vagy szükséges.

 

Leves-ízesítés.

Ha hamislevest készítünk, négy személyt alapul véve, egy evőkanál növényhús-port szórunk főzés közben a levesbe. Ezáltal elérjük azt, hogy kevesebb rántást kell készíteni és különleges jó ízt adunk a levesnek.

Bármely főzelék készítésénél a rántás felét egy evőkanál növényhús-porral pótoljuk.

 

Növényhús-galuska.

Két deka elkészített növényhús-pépet darával és egy tojás sárgájával el kell keverni, a tojáshabot hozzáadva kevés húslevesbe vagy sósvízbe evőkanállal szaggatva kell megfőzni.

 

Növényhús-bécsiszelet.

A tejbeáztatott zsemlyével elkevert növényhús-pépet 10 deka apróra vagdalt champion- vagy más gombával jól elkeverünk, kevés szegfűborsot adunk hozzá, majd filé-szeletek formájában bepanírozzuk és forró zsírban kisütjük. Tetejére karikára vágott citromszeletet teszünk. Burgonyával tálaljuk.

 

Növényhús-omelette.

Palacsintasütőben megsütünk négy tejjel vagy tejfellel elkevert tojást; növényhús-pépet teszünk rá; összegöngyölítjük, parmezánnal meghintjük és sütőben pirítjuk.

 

doboz alja
oldal alja