ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesülete

Menü

Hírek

Vakok Világa 1941. május


Vakok Világa

4. évf. 5. szám

1941. május

 

A Vakok Szövetsége kiadványa.

Felelős szerkesztő: dr. vitéz Kassay Béla

Budapest, 14. Hermina-út 7.

telefon: 496 100

postatakarékpénztár: 44744.

Pénztáros: Lefort Géza, Budapest, 14. Francia-út 42. (szombaton este 5-7 a társaskörben)

telefon: 297 500

Kiadóhivatal: „Vakok Világa", Rákoshegy.

 

A VSZ tagdíja évi két pengő. A VV előfizetése tagnak évi 1,20 P, nem-tagnak 3,70 P.

 

 

 

Tartalomjegyzék.

Közgyűlések

Írógép

A szerkesztő üzenetei

Gyógytorna-oktatás

Rendkívüli pályafutás

Halálozási hír

Bernhard Pfannstiel

Mellékfoglalkozás

Hirdetések

Hírek a nagyvilágból

A betegségek tünetei

Nők rovata: a lúgkő

 

A VSZ elnöke az inség-akcióbelieket minden pénteken délelőtt fogadja a Társaskörben. Szövetségi és más ügyekben kedden d.u. 3-5-ig fogad.

 

 

 

Közgyűlések.

 

A vakok társasköre május 18-vasárnap d.e. 10 órakor a VGYOE dísztermében, Hermina-út 7. a vakok szövetsége pedig május 25. d.e. 10-kor a katolikus kör helyiségében tartja ez évi rendes közgyűlését.

 

 

 

Halálozási hír.

 

Nagy veszteség érte Mittrovátz Miklós sorstársunkat. Édesanyja ápr. 19-én elköltözött az élők sorából. Együttérző szeretettel osztozunk gyászában.

 

 

 

Írógép.

 

Ez idő szerint 4 régi gyártású, de kifogástalan remington-írógépet adhat el a szövetség. 60 Ps árban, esetleg hat-havi részletre is. A műszerész egy évi jótállást vállal. Érdeklődők írjanak a titkárnak.

 

 

 

A szerkesztő üzenetei.

 

„Kérdések..." olyan sokat kérdez, s annyira ismerős dolgokat, hogy szívesebben felelünk levélben. Írja meg címét.

„Verseny..." a rövidírású versenyt igenis megrendezzük, ha a tervezettnél későbben is. Azért kell elhalasztanunk, mivel a kézikönyv megjelenése kissé elhúzódott, s többen arra kértek bennünket, hogy adjunk időt nekik a gyakorlásra. Ősznél tovább azonban nem fog késni, de reméljük, hogy akkor majd sokan jelentkeznek, hogy bizonyságot tegyenek a rövidírás iránti szeretetükről. Érdemes a tanulással annak is vesződnie, azonban, aki nem akar versenyezni, mert a pontírású könyvtár új célkitűzése értelmében ezután mindent rövidírásban fognak másolni, mert így jóval több munka lemásoltatására, beköttetésére, stb. telik a rendelkezésre álló összegből. Az új könyvek nagyon ügyes kis alakúak lesznek, akkorák körülbelül, mint a VV, terjedelme pedig egy kötetnek nem lesz több 80-90 lapnál. Sokkal könnyebb lesz ezt akár ölben tartani, akár ide-oda vinni, mint a régieket. A postás feladatát is megkönnyíti, nem kell olyan nagy súlyt cipelnie, mintha hatalmas, teljes-írásban írt köteteket küld olvasóinak a könyvtár. A rövidírású másoláshoz néhány kitűnő rövidíró is kell. Jelentkezni e munkára már most is lehet, hogy maradjon idő a tudásban és gyakorlottságban mutatkozó hibák kiküszöbölésére. Megemlítjük, hogy a könyveket egészen újfajta papírra másolják, amely a kísérletek szerint jóval tartósabb a régieknél, ami a könyvek élettartamát növeli majd. Aki magának akar másolni, ebből a papírból laponkint 3 Fs árban kaphat a szövetség pénztárosa útján. A lapok nagysága 22,5-29 Cm. Ez a nagyság táblára s gépbe egyaránt megfelel. Öt Kg ára kedvezményesen 9 P. Egy Kgban 64 lap van.

„Pályamű..." természetesen örömmel átnézzük írását tekintet nélkül arra, hogy elismert író-e vagy sem. Nem szabad azonban megsértődnie, ha netalán az a bírálók véleménye, hogy nem üti meg lapunk mértékét. A közléssel nem az a célunk, hogy minden vak verse belekerüljön a lapba, hanem az, hogy a tehetségeseknek, a rátermetteknek teret adjunk, nyilvánosságot, mert csak így fejlődik az írói készség.

 

 

 

Gyógytorna-oktatás, új vakfoglalkozás?

 

Hogy az lehet-e, majd csak a jövő mutatja meg; Németországban kísérletet tesznek vele.

Dr. Strehl, a marburgi vak-tanulmányi intézet igazgatójának a „Marburger beiträge zum blindenbildungswesen" 1940. decemberi számában megjelent cikkéből megtudjuk, hogy Klapp professzor, az ottani sebészeti klinika vezetője, hajlandó államilag elismert gyógytorna-oktató és gyúró (masseur) iskolájába vakokat felvenni. Előfeltételek: középiskolai végzettség, lehetőleg érettségi, - indokolt esetben ez alól kivétel megengedve, és egészséges szervezet. A kiképzés időtartama két év. A tantervben szerepelnek: bonctan, fiziológia, kórtan, mozgástan, a testgyakorlás rend- és módszerei, neveléstan, elsősegély-nyújtás, kötözéstan, készülék-isme, gyúrás- és gyógytorna-elmélet, lélekzet-gyakorlatok, általános testgyakorlás, Klapp-féle gyakorlatok, testnevelés, könnyű atletika és játékok, különféle tornarendszerek, beszédoktatás, fizikai gyógymódok, (diatermia, kvarc, hőlégkezelés, stb.), a hivatással kapcsolatos tudnivalók, orvosi könyvvitel és a betegpénztárak ügykezelési rendje.

A vak tanfolyamhallgatók ezen felül a tanulmányi intézetben pont-gyorsírást és síkgépírást tanulnak, és irodai gyakorlatban is részesülnek. A vakok főiskolai könyvtára minden szükséges tankönyvet lemásoltat és rendelkezésre bocsát. A résztvevők, ha kívánják, szabad-idejükben általános műveltségüket és szaktudásukat gyarapítva felolvasásokat hallgathatnak az egyetemen. A vakoknak lakást és ellátást a tanulmányi intézet nyújt és egyebekben is gondjukat viseli. A tanfolyamra, ahol egy-egy látó társuk van melléjük beosztva, 6-8 világtalant vesznek fel egyszerre. Hogy valaki arravaló-e vagy sem, az első félév folyamán dől el; a megítélésnél igen szigorú mértéket alkalmaznak.

Dr. Strehl véleménye szerint azok a vakok, akik erre a pályára éreznek tehetséget és hajlamot, okosan teszik, ha a szokásos fürdő- vagy sportgyúrói tanfolyam elvégzése helyett ilyen alapos és sokoldalú kiképzésnek vetik alá magukat. Így sokkal biztosabban találnak alkalmazást, és jövedelmük is jelentékenyen nagyobb lehet, akár sebészeti, akár testegyenészeti klinikán helyezkednek el, akár pedig maguk nyitnak intézetet, mint önálló gyógytorna-oktatók és gyúrók. Megjegyzendő, hogy utóbbi esetben a fennálló rendelkezések értelmében szükséges, hogy a vak tanuló látó segítőt tartson maga mellett.

 

Örömmel olvastuk ezt a szép tervet, s érdeklődéssel tekintünk megvalósítása elé. Kívánjuk, hogy beváltsa a hozzáfűzött reményeket, és mennél több sorstársunknak adjon nemcsak puszta megélhetést, de szellemi kielégülést is nyújtó, felelősségteljes, komoly munkakört.

 

 

 

Rendkívüli pályafutás

 

1940. május 2-án a bécsi egyetemen bölcsészdoktorrá avatták Thüringer Pál később megvakult sorstársunkat, aki most 35 éves. Ez a tény magában-véve ma már nem is volna olyan rendkívüli esemény; ha mégis bővebben foglalkozunk vele, erre annak az útnak rendkívüli volta késztet, amit ez a sorstársunk idáig megtett. Eddigi pályafutása, melynek történetét maga beszéli el a „Marburger beiträge zum blindenbildungswesen" 1940. 6. számában, fényes bizonyítéka a tehetség és az akaraterő minden akadályt legyőző hatalmának. Hallgassuk meg beszámolóját:

„Iskolás korom nagyrészt a világháború éveire esik; Pozsonyban, Győrben és Bécsben hat elemit és egy polgárit végeztem. Apám ács volt. Hatan voltunk testvérek. A munkás-családok akkori nehéz anyagi helyzetéből következett, hogy igen rosszul ment a sorunk. 1915-ben volt, hogy anyámmal és testvéreimmel elhagytuk apámat összeférhetetlensége miatt és Győrből Bécsbe költöztünk. Itt csakhamar mégnehezebb viszonyok közé kerültünk, mert legöregebb bátyámnak, aki idősebbik nővéremmel együtt a család tulajdonképpeni fenntartója volt, 1916-ban be kellett vonulnia. Volt úgy, hogy heteken át nem járhattam iskolába, mert tüzelőért, élelmiszerért sorba kellett állnom, sokszor a kora reggeli óráktól fogva. Hogy ezt a nagy nyomort - amely talán engem, a hat testvér közül a legfiatalabbat, érintett legsúlyosabban - egyáltalán túléltük, az egyedül szüleinktől örökölt ellenállóképes szervezetünknek tudható be.

1918-ban a nagy szükség megint továbbhajtott; ekkor Pozsonyban telepedtünk le, ahol, jóllehet testileg még igen gyenge voltam, a következő iskolaév kezdetéig munkába kellett járnom.

Mikor sokat szenvedett édesanyám 1919-ben elhúnyt, legidősebb leánytestvérünk vette kezébe ellátásunkat és nevelésünket. Most teljesült régi vágyam: hegedűleckéket vehettem. Nővérem azonban ragaszkodott ahhoz, - s ennek szükségességét magam is beláttam, - hogy valamilyen mesterséget is tanuljak. Először két hónapig asztalos-tanonc voltam, azután írógép-műszerésznek mentem. De tanulóéveim alatt is tovább jártam hegedűórákra és szabadidőmben szorgalmasan gyakoroltam, hogy vigyem valamire. Miután iparomban felszabadultam s munkakönyvemet is megkaptam, teljesen a hegedűnek szenteltem magamat. Már korábban is játszottam a nyilvánosság előtt első-hegedűsként, 1924. augusztusában pedig kisebb hangversenykörútra indultam az akkori Ausztriában.

Most azonban elérkezett az idő, amikor a velem-született, vagy talán csak a gyermekévek nyomorúságából támadt sóvárgásom az igazság és az igazságosság után, - az emberekkel való ismerkedés és az ujságolvasás hatása alatt, - mindjobban erőt vett rajtam. Pozsonyban felkerestem egy tanárt, hogy német nyelvtanra oktasson és választ adjon sok egyéb, engem érdeklő kérdésre. Ezen kívül francia-órákat vettem. A tanulást, melynek költségeit a hegedűvel szerzett keresetemből fedeztem, csakhamar abba kellett hagynom, mert kénytelen voltam egy Zwolenben kínálkozó alkalmat felhasználni s oda leszerződni. Az ezt követő időben rengeteget olvastam; elsősorban Suttner, Zola, Tolstoi, Schoppenhauer, Nietzsche műveit, azután néhány tanulmányt Kantról. Megvettem a Schmidt-féle bölcsészeti szótárt, majd-pedig a négykötetes Brockhaus-lexikont, hogy a számomra ismeretlen szakkifejezések magyarázatát megkereshessem bennük.

Tudásszomjam egyre növekedett. Pilsenben, az első nagyobb városban, ahol pár hónapra szóló szerződést kötöttem, folytattam a francia-tanulást és egy tanárnál latin- és egyéb órákat vettem.

Csak mellékesen jegyzem meg, hogy ebben az időben az ismert orosz Ravinsky-együttesnek voltam zenei vezetője, s mint első hegedűs, szép sikereket arattam.

Engedjék meg, hogy az ezután történtek pontos leírása helyett csak a puszta tényállás megállapítására szorítkozzam.

1930. szept. 1-én egy revolverlövés szétroncsolta szemidegeimet és ennek következtében elvesztettem látásomat.

Egészségem helyreállítása után elhatároztam, hogy rendszeres tanulmányokba fogok. Mielőtt 1931. szeptemberében felvétettem volna magam az egyik bécsi középiskolába, a bölcsészeti szótár beható tanulmányozásán kívül elsajátítottam a teljes és rövidített pontírást. Azért kellett Bécsbe mennem, mert sem csehül, sem szlovákul nem tudok, már-pedig a két nyelv valamelyikének ismerete nélkül Pozsonyban nem érettségizhettem volna.

Három esztendővel később a bécsi 2. kerületi reálgimnáziumban letettem az érettségit és 1934. őszén beiratkoztam az ottani egyetem bölcsészeti karára, mint rendes hallgató. Nővéremnek, ki a költségeket viselte, s elhalt anyám egy barátnőjének, ki nagylelkűen támogatott, köszönhetem, hogy tanulmányaimat befejezhettem. Egyetemi éveim alatt, - a mellett, hogy minden félévben részint jó, részint kitűnő eredménnyel kollokváltam, - tökéletesítettem magamat a pontírásban (görög, francia, matematikai és hangjegy-írásban) és neves professzorok irányítása mellett, akik messzemenő tekintettel voltak vakságomra, komoly tanulmányokat folytattam s tökéletesítettem magamat a hegedűlésben is.

1937. ősze óta mellékszakként a matematikai vizsgára is előkészültem, amit 1939. januárjában sikeresen le is tettem. Ez idő óta teljesen a nyelvtudománynak szenteltem magam."

 

 

 

Halálozási hír.

 

Lapunk hűséges olvasója, Schwartz Ilona sorstársunk, ez év március 22-én, egy belgrádi szanatóriumban orvosi műtét után elhúnyt. Levelezői és ismerősei kegyelettel őrzik emlékét.

 

 

 

Bernhard Pfannstiel halálára.

 

A múlt év szept. 21-én Freibergben meghalt a híres vak orgonista és zeneigazgató, Bernhard Pfannstiel. Elhúnytával nemcsak a vakokat érte nagy veszteség, hanem, azt lehet mondani, egy világviszonylatban is a legnagyobbak közé tartozó zeneművész szenderült jobblétre. Kiváló zenei adottságának és rendkívül fejlett emlékezőtehetségének köszönheti, hogy a világ legnagyobbjai közé emelkedett. 1861-ben született Schmahlkaldenben, mint egy vendéglős gyermeke és hathónapos korában vakult meg skarlát következtében. A lipcsei vakok intézetében tanult, a mellett magánúton nagy szorgalommal széleskörű tudományosságot sajátított el.

Több nyelvet beszélt és a világirodalom régi és új termékeivel behatóan foglalkozott. Zongorázni tanult legelőször és már egész fiatalon említésre méltó eredményt ért el. 13-éves korában a nyilvánosság előtt Mozart G-moll-négyesének zongora-részét bámulatos ügyességgel adta elő; a következő évben pedig a lipcsei konzervatórium nagytermében Mozart Koronázási koncertjét. Barátjának és pártfogójának, Liszt Ferencnek tanácsára 1877-ben orgonát kezdett tanulni és két év múlva adta az első orgona-hangversenyt. Annak a hatása alatt, hogy Liszt Ferenc a zongora-előadásnál a hangfestés terén új utakra lépett, ő ugyanezt a stílust az orgonánál alkalmazta és eddig nem hallott hangszínekkel tarkította játékát. Így lett Pfannstiel a modern orgona-irodalom és előadás egyik úttörője. Bámulatos emlékezőtehetsége lehetővé tette, hogy a régi és új darabokból óriási repertoir-re tegyen szert. Berlinben, az évenkint szokásos főiskolai zenei pályázatokon egymásután háromszor nyert díjat. Dacára nagy tehetségének, súlyos anyagi gondokkal kellett küzdenie. 1896-ig hangversenyezéssel kereste meg a legszükségesebbeket és szerezte a legszomorúbb tapasztalatokat. Hosszas fáradozás után végre állandó álláshoz jutott a lipcsei Szent Jakab-kórház kápolnájában, ahol neki, a házas-embernek, 30 márkát fizettek havonta. 1903-ban jutott egy jobban jövedelmező álláshoz a chemnitzi Szent Péter-templomban, majd 1912-ben a drezdai Szent Kereszt-templomhoz került, ahol 22 évig működött. Érdemeire való tekintettel csakhamar kinevezték császári és szász királyi zeneigazgatóvá, 1931-ben pedig Stockholmban megtartott egyetemes kántori konferencián melegen ünnepelték. Munkássága és nemes gondolkozása felejthetetlenné tették őt.

(Die Blindenwelt 1940. okt.)

fordította: Hinger Boldizsár.

 

 

 

Figyelemreméltó mellékfoglalkozás vakok számára.

Írta: Gustav Ruderisch.

 

Majdnem mindenkinek, aki irodában, mint gépíró nyert alkalmazást, az a legfőbb vágya, hogy a hivatalban használt gépen kívül saját írógépe is legyen. Ez a privát gép nagyszerű kereseti forrás, melyet kevesen ismernek. Aki azonban felismeri ennek hasznothajtó tulajdonságát, az előbb-utóbb saját javára fordíthatja. Ehhez járul még, hogy különösen itt, Németországban, a mai létért való súlyos küzdelemben lehetőség szerint mindenki és minden az államnak is hasznot hajtson. Sokszor gondoltam arra, hogy ezt a lehetőséget a vak gépírók is kihasználhatják. A mai háború s az ezzel járó tanerőhiány hozzájárul ennek a kérdésnek a megoldásához. Egy napon hirdetés jelent meg az újságban: „gépíró-oktatót keresnek". Meggondoltam, hogy amit tudok, azt másnak is továbbadhatom és azonnal írtam az illetőnek. Az ajánlkozásnak eredménye lett; megkezdtem az oktatást az első tanítványommal. Ugyanazzal a módszerrel tanítottam, amilyennel engem, mint későbben megvakultat, annak idején oktattak. Csakhamar kézzelfogható eredményt értünk el. Az újságokban mind gyakrabban jelentek meg ilyen hirdetések. Én is többször jelentkeztem, és nem hiába. Volt idő, hogy esténkint két tanítvánnyal is foglalkoztam és ennek révén tetemes mellékkeresetre tettem szert. Nem akarom elmulasztani, hogy röviden ismertessem módszeremet, már csak azért is, hogy sorstársaim felbuzduljanak példámon. Mindenek előtt arra törekedtem, hogy látó tanítványaimnak, - főképp hölgyekről lévén szó, - bizalmát és figyelmét felkeltsem és megnyerjem. Ezt azzal értem el, hogy a kezdésnél minden apróságot: ujjrakást, kéztartást, stb. én magam mutattam meg. Határozott billentés a legfontosabb kellék egy kezdőnél. Természetesen minden hibát igyekeztem észrevenni és a tanulót szigorúan figyelmeztetni. Az a szerencsém, hogy minden bizonytalan billentést meghallok. Az első órák alkalmával sok hiba esett; ezt én mindig a szabálytalan kéztartásnak tudtam be, amit azonnal kijavítottunk. Ezzel a szigorúságommal azonnal meggyőztem tanítványaimat arról, hogy értem a dolgomat. Az első nehézségek után a haladottabbaknál már megtettem azt, hogy eloltottam a villanyt, mert a sötétben való írás növeli a biztonságot. Ezt is hamar meg lehet szokni. Minél jobban belejöttek az írásba, annál kevésbé ügyeltem rájuk, csak a kész szöveget mutatták meg mindig a feleségemnek pontos ellenőrzés céljából. Úgy osztottam be az időt, hogy az első hónapban minden este, a másodikban hetenkint háromszor, a harmadik hónapban pedig hetenkint kétszer egymásután két órát gyakoroltunk. Az órarendet esetről-esetre beszéltük meg s a díjazást ennek megfelelően módosítottam. Az első hónapban 25 márkát, a másodikban 15-öt, a harmadikban 10-et kértem.

Az első tanítványom, aki egy gyárban munkásnő volt, a nálam vett leckék után ugyanabban a gyárban, mint gépírónő kapott alkalmazást. Azóta is már sok tanítványomnak voltam ilyenformán segítségére abban, hogy álláshoz jusson, és én is szép hasznot húztam ebből. E mellett, akiket tanítottam, meggyőződhettek arról, hogy a vakok teljesítőképessége ezen a téren nem marad el a látóké mögött, és ezt a meggyőződésüket nem vonakodtak munkahelyeiken is hangoztatni. És ez a leghathatósabb eredmény sorstársaink előrehaladása szempontjából.

Végül még megemlítem, hogy ezt a foglalkozást a nem-látó nők is minden nehézség nélkül folytathatják.

HB.

(Die Blindenwelt 1940. 10.)

 

 

 

Hirdetések.

 

Detektoros rádió-készülékhez való, igen erős mágnesű hangszórót fadobozban 14 Pért elad Bori János, Szolnok, Szőllő, Damjanich-u. 20.

- Picht-rendszerű pontírógép, magyar gyártmányú, minden modern újítással felszerelve 50 Pért eladó. Cím: Pám László, Pestszentlőrinc, Andrássy-út 27.

- 28-soros pontírótáblát 9 Pért elad: Sinkovics Margit, Kaposvár, Sz. László-u. 43.

- Tőkeollót keres kölcsön vagy megvételre: Pasztler Márton, Mágocs, Somogy-megye.

- Kik érdeklődnek a latin nyelv iránt? És kik szeretnének középiskolai tanulmányokat folytatni? Csakis azok írjanak, akik hosszabb tanulmányhoz kellő szellemi és anyagi felkészültséggel rendelkeznek. Cím: Schwartz Imre, Mátészalka, Széchenyi-u. 11.

- Bak Anna értesíti levelezőit, hogy új címe: Budapest, Rákosfalva, Álmos vezér-tér 6.

- Levelezni szeretne sorstársaival magyar és eszperantó nyelven: Kiss Rózsi, Budapest, 9. Mária Valéria-újtelep 41.

 

 

 

Hírek a nagyvilágból.

 

A német birodalmi propagandaügyi miniszter rendelettel arra kötelezte a színházak, mozik, kabarék és cirkuszok tulajdonosait és bérlőit, valamint a hangversenyek, előadások, táncbemutatók és kulturális kiállítások rendezőit, hogy a magukat igazoló súlyosan-sérült, - ideszámítanak a vakok is, - hadirokkantaknak félárú jegyet szolgáltassanak ki.

- A marburgi vak-tanulmányi intézet a birodalmi propagandaügyi miniszterium és a hírlaptudományi szövetség támogatásával a háborús idők okozta nehézségek ellenére is megrendezte mult év augusztusában immár rendszeresen megismétlődő háromhetes sajtótanfolyamát. A hallgatóság vak egyetemistákból, lapszerkesztőkből, lektorokból, és írókból tevődött össze. A tanterv a „hírlaptan" hivatalos anyagához igazodott. Előadások hangzottak el az írástan, a hírlaptudomány, a sajtótörténet, a könyvkiadástan, valamint a sajtójog köréből. A felolvasásokat szerkesztési gyakorlatok és egy nyomdaüzem megtekintése egészítették ki.

- A birodalmi zenekamara kebelében működő vakhangverseny-hivatal legutóbbi évi-jelentésében beszámol arról, hogy bár a háború nagymértékben hátráltatta munkáját, (a visszaesés az utolsó teljes békeesztendővel szemben kereken 24%-ot tesz ki), mégis 74 jogosított művész szerepeltetésével 672 hangversenyt rendezett meg. Vak szerzők műveit számos esetben sikerült a zeneműkiadó vállalatoknál elhelyezni; maguk a világtalan előadó művészek is növekvő mértékben iktatják ezeket műsorukba. A hivatal, ahol ennek szüksége mutatkozott, vak zenészek átképzését is lehetővé tette. A háború megjavította a vak kántorok elhelyezkedési kilátásait. Egy ének- és két zongoraművész nyert fellépési jogosítványt, három zenésztől pedig megvonták. A hivatal közbenjárására mintegy 150 rászoruló zenész-sorstárs részesült egyszeri, vagy állandó jellegű segélyben. A kifizetett összeg megközelíti a húszezer márkát. 23-at ingyenes üdüléshez juttattak, néhány elaggottat pedig a birodalmi „művész-hála"-alap költségére öreg-vakok otthonában helyeztek el. A propagandaügyi miniszterium a salzburgi ünnepi játékokra 50 darab ingyenes vasúti és belépő-jegyet bocsátott a vakhangverseny-hivatal rendelkezésére.

- „Heimatkl änge" (hazai hangok). Ez a neve annak a férfiénekkarnak, amelyet a Berlin-Steglitzi vakok intézetében létesítettek. Jó vezetés mellett hatásosan működik, és már több pályázaton díjat nyert. A jutalomtárgyakat: serlegeket, érmeket, most beszolgáltatták a fémgyűjtő-akció számára. Legújabban hadikórházakat látogatnak meg, ahol a lábadozó sebesülteket szórakoztatják változatos műsorral.

(Marburger beiträge zum blindenbildungswesen és die Blindenwelt 1940.)

 

 

 

A betegségek tünetei.

(folytatás)

 

Az is előfordulhat, hogy valakinek jéghideg a bőre és mégis láza van. Hinni csak a lázmérőnek lehet. A normális, rendes hőmérséklet, ha a hónaljban mérjük, 35,5-36,8 fok Celsius között mozog. Kisgyermek hőmérsékét ajánlatos a végbelében mérni; ilyenkor a rendes hőmérsék 36,8-37,2 fok Celsius.

Mit kell tennünk, ha rájövünk, hogy családunk egyik vagy másik tagjának láza van? A lázas beteget nyomban ágyba kell fektetnünk. Nem lehet ártalmas, ha úgynevezett langyos törzsborogatást alkalmazunk. Mi a törzsborogatás? Kb. 25 fokos vízben megáztatott, jól kicsavart törülközőbe csavargatjuk a beteg törzsét, derekától a hónaljáig. A vizes törülköző fölé száraz, lehetőleg ú.n. frottír-törülközőt csavarunk s biztosító-tűvel megerősítjük. Ha a lázas betegnek székrekedése van, adjunk neki jó enyhe hashajtót vagy kamilla-teás, esetleg egyszerű langyos-vizes beöntést. Náthaláz vagy influenza esetén jók az izzasztó teák, forró orosz-tea, kamilla-tea. A lázas betegnek nem szabad a rendes étrend szerint étkeznie. Csak egészen könnyű, lehetőleg zsírmentes ételeket, inkább csak folyadékokat s püréket. A lázas beteg egyébként rendesen étvágytalan, mert hiszen a láz a szervezet ellenállóképességét, még a különben szívós egyéneknél is, csökkenti. A láz, egymagában-véve, nem rosszindulatú jelenség. Sőt gyakran az ellenkezője! Hőemelkedés tulajdonképpen a szervezet védekezése a behatolt kórokozók, többnyire baktériumok által termelt mérgek ellen. A legtöbb baktériumnak ugyanis ellensége a magas hőfok; a legtöbb baktérium 38-40 Celsius-fokon el is pusztul. A láz természetes ellenhatás: a szervezet fegyvere a behatolt baktériumok elpusztítására. Mekkora az a láz, amit még el lehet bírni, és meddig lehet elviselni a lázat? Erre a kérdésre egységes választ adni nem lehet. Attól függ minden, hogy mi okozza a lázat, s hogy a kórokozó betegség maga jó- vagy rosszindulatú-e.

A gyermek láza sokkal ingadozóbb, a gyermekek tehát még ártatlanabb megbetegedések esetén s hamarabb lázasak, s magasabb lázuk szokott lenni, mint a felnőtteknek. A 38-39 fokos lázat úgy a nagyok, mint a kicsik, hónapokig sőt évekig is elbírják. Vannak tuberkulotikus betegek, akik 38-39 fok körüli hőmérséklettel éveken át, esetleg egyénileg jól is érzik magukat. A legmagasabb hőfok, amit általában az ember elbír, 40-41 fok Celsius. Az erős szervezet ezt a lázat is elviseli akár hetekig. Általában azonban alig van olyan beteg, akit nem az ok, hanem a tünet öl meg, másszóval, aki nem a betegség, hanem a láz következtében pusztul el. Éppen azért: a magas hőmérséklettől nem szabad megijedni. Ismételjük: még maga a láz nem aggasztó! Ez azonban nem azt jelenti, hogy nyugodtan nézzük, ha valaki lázas lett. Az a fő-kérdés, hogy mi okozza a lázat!

 

 

 

Nők rovata.

A lúgkő.

 

A háztartásokban használt mérges anyagok közül legveszedelmesebb a lúgkő. Különösen sok gyermeknek okozta már halálát, vagy tette őket egész életükre szerencsétlenné. A háztartásokban dolgozók képtelenek vigyázni arra, hogy a lúgkőoldat gyerek kezébe ne jusson. Gondatlanul őrzött, helyesebben: „nem-őrzött" tömény marólúg-oldatok okozzák a lúgkő-tragédiákat.

A lúgkövet rendkívüli roncsoló tulajdonsága miatt csak feloldott állapotban lehet háztartási célokra alkalmazni. Az elkészített tömény lúg-oldatokat bögrében, pohárban, boros, sörös üvegben tartották a legtöbb helyen. Így persze őrizetlen pillanatban a kíváncsi gyermek belekóstolt az ismeretlen italba s megvolt a jóvátehetetlen szerencsétlenség.

A lúgkő forgalmát már régebben rendeletekkel korlátozták, de a szappanfőzéssel foglalkozó gazdaközönség a forgalom teljes eltiltását a gazdasági érdekek hangoztatásával mindig meghiúsította. Pedig a statisztikai adatok szerint az összes lúgmérgezési eseteknek csak 7%-a kapcsolatos a szappanfőzéssel, míg 93% a miatt történt, mert a háziasszonyok a lúgot síkálásra, mosásra és tisztogatásra is használták, holott a célokra a mosószóda, (a kristályszóda és az ammoniákszóda) teljesen megfelel.

Most végre sikerült az Országos Közegészségügyi Intézetnek egy régebben jól bevált szappanfőzési eljárást felújítania, mely lúgkő használatát nem kívánja.

Ezt az eljárást mindenütt, a rádióban is, nyilvánosan ismertette s bárkinek kívánságára elküldi az eljárás pontos leírását.

Ezek után sikerült végre elérni, hogy a lúgkő kiskereskedelmi árusítását teljesen betiltották. Titokban, dugva még most is árusítanak lúgkövet, jóval drágábban és sokkal rosszabb minőségben, de önmagának és gyermekének ellensége, aki ilyen módon bűnös könnyelműséggel és törvény ellenére viszi házába a veszedelmet.

Jól teszi tehát minden háziasszony, ha nem akarja a rendeletet megkerülve mégis használni a lúgkövet csak azért, mert így szokta meg, hanem megfogadja, hogy háztartásában csak szódát fog használni.

A szappanfőzők pedig ne vonakodjanak megtanulni az új, vagy inkább a felújított ősi, szappanfőzési eljárást, - mely eleinte talán kissé körülményesebb, de távoltartja a háztól az életveszélyes lúgkövet.

Ha olvasóinkat érdekelné a lúgkő nélküli szappanfőzés eljárása, szívesen leközöljük azt is lapunkban.

A fent elmondottakat az Országos Közegészségügyi Intézetnek hozzánk írt leveléből vettük.

Ismételten közöljük, hogy a lúgkő-nélküli szappanfőzés sík-nyomtatású leírását díjtalanul megkapja, aki kéri az Orsz. Közegészségügyi Intézettől: Budapest, 9. Gyáli-út 4.

doboz alja
oldal alja