Beszélgetés Mezei Andrea Távszem operátorral

- Kérem, mondjon pár szót magáról, érdeklődési köréről, szabadidős tevékenységeiről, stb.

- Mezei Andrea vagyok, a Gyógypedagógiai Főiskola pszichopedagógia szakán és az ELTE magyar szakán végeztem. Egész életemben ez a két dolog érdekelt, eddig a gyermekvédelem területén dolgoztam, mint esetmenedzser, illetve önkéntesként a Délután Lelkisegély Szolgálatnál vállalok szolgálatot. 4 gyermekem van, a nagycsaládosok mozgalmas életét élem, annak minden kalandvágyával. Szabad időmben írok, verseim időnként megjelennek a Liget irodalmi folyóiratban, és két regényt is írtam.

- Barátai, hozzátartozói milyennek ismerik önt?

- Alapvetően kiegyensúlyozott, vidám, nőies nő vagyok, aki szeret időnként egyedül lenni, elmélyülten alkotni.

- Mi a véleménye a humor gyógyító erejéről?

- Karinthy véleményét vallom: humorban nem ismerek tréfát.

Nagyon fontos túlélési technikának tartom a humort, és a szövetség gyönyörű mézeskalácsházában sokszor tapasztaltam is, hogy a látássérültek körében mennyire gyakori a jó humorú beszélgetés, az egész világkép át van szőve humorral és öniróniával.

- Mi motiválta önt, hogy a Távszemnél helyezkedjen el?

- Esetmenedzserként olyan gyerekvédelmi ügyeken dolgoztam, ahol már a hivatal is beavatkozik a veszélyeztetett gyermek családjának életébe. Sokszor éreztem, hogy a segítség, amit viszek, nem belülről jött igényre válaszol, hanem kívülről kényszerítem a családra. Segítő emberként most nagyon pozitív érzés számomra, hogy az általam nyújtott segítséget valóban kérik tőlem, örülnek neki, és eszközöm is van hozzá. Ezenkívül nagyon megszerettem az épület nyújtotta sajátságos világot, és az interjún két kutya is feküdt a lábaimnál, ez két motiváció is volt.

- A szakmai képzés alkalmából szerzett-e személyre szóló, életét meghatározó élményeket?

- A képzés nagyon sok élményt nyújtott. Az egyik meghatározó élmény az volt, amikor az érzékenyítés során saját életemről kellett kivágásokból egy montázst készítenem, így alkalmam nyílt kicsit megállni, és végiggondolni a helyemet a világban. Később ebből született az Áttört felület c. versem, ami egy kisebb díjat is nyert.

Csongor Andrea: Áttört felület

Ha madeira,
akkor kisolló hegyével beszúrunk,
körbeforgatva hegyét tágítunk a résen,
és a fehér anyagon apró, szoros szegőöltéssel varrunk.
A hímző cérnára csomót, bogot kötni tilos,
bevágott anyagszél nem látszódhat ki.
Ha deszkalapról vagy rengő padról a házi szentsarokban,
még inkább, ha hangszer az, cifra furulya, citera
díszítése, nem zavarhatja a hangzást.
Szólnia kell.
A felsértett felületet bedörzsöljük,
hogy a minta élesen kirajzolódjon,
a művész gondolata,
a játék és a mesteri munka közti áthallás
bevésődjön a fába.
A textúra hiánya adja a mintát,
legyen szalagfonat, indadísz, életfa,
vagy stilizált geometrikus motívum,
valami láthatatlan nagy egész része.
Hiány, hézag, veszteség - ez a minta.

Emlékezetes volt a Vakok Iskolájában tett látogatásunk, illetve minden olyan feladat, amikor szemtakaróval próbáltunk eligazodni a világban, és a képzés végén, utolsó simításként a szimulációs hívások. Ezek közül is maradandó emléket hagyott a „denevér van a szobában" témájú gyakorló hívás, ami egy velőtrázó sikollyal kezdődött.

- „A segíteni akarás nem egyenlő azzal, hogy azonosulok a másik gondjával-bajával. A segítés, a támogatás épp ott kezdődik, hogy kívül maradok, így képes vagyok a támasznyújtásra, tudok más nézőpontból tekinteni a helyzetre. Nyugodt maradok, erős maradok, önmagam maradok. Ha átveszem a másik lelkiállapotát, ha empátia helyett egyfajta kompániát vállalok, akkor könnyen előfordulhat, hogy érzelmileg alkalmatlanná válok a segítésre." (Lukács Liza) Milyen gondolatok jutnak erről eszébe?

- Mivel lelki segély szolgálatos munkatárs is vagyok, számomra életszükséglet, hogy le is tudjam tenni a terheket, hogy ne legyen telesírva a vállam, mert másnap akkor nedves lesz és használhatatlan. Azért a kompánia szó számomra, mint nagycsaládos számára, nem annyira taszító, én attól sem tartok.

- Kapott már visszajelzéseket a Távszem felhasználóktól?

- Nagyon motiváló mindannyiunk számára, hogy sok a köszönő, elégedett visszajelzés.

- Mit üzen az olvasóknak?

- Hogy hívjanak minket akkor is, ha nem biztosak benne, hogy tudunk segíteni, - hátha mégis! Sok lehetőség rejlik még ebben a szolgáltatásban, minél több a hívás, mi annál gyakorlottabbak lehetünk.

Köszönjük a bátorító szavakat! Munkájához és az íráshoz további sikereket kívánunk!

Árvay Mária

(Vakok Világa, 2019. december)