Beszélgetés Vass Istvánnal

A hangomat adom - beszélgetés Vass Istvánnal

Beszélgetéssorozatunk olyan önkéntes felolvasókkal készül, akik a Bodor Tibor Kulturális Egyesületben dolgoznak, s örvendeztetnek meg bennünket újabb és újabb Hangoskönyvekkel. Fogadják az interjúkat olyan szeretettel, amilyen örömmel felolvasóink nyilatkoznak.

- Kérem, meséljen egy kicsit magáról, mindennapjairól, munkájáról, szabadidős tevékenységeiről, stb.

- December végén betöltöttem a 64. évemet. Lajos barátom el is küldte nekem Paul McCartney zenés köszöntőjét: When I'm sixty-four. Az aktív szakmai pályafutásomat befejeztem. Magyar-angol szakos tanárként dolgoztam tizenegy-két évet, majd 38 éves koromban a másoddiplomám megszerzése után a rendszerváltozás utáni bankrendszerben helyezkedtem el. Első blikkre a két terület talán messzinek tűnhet egymástól, de az angol nyelv mint közös kapcsolódási pont jelentősen szűkítette a rést.

Hála Istennek, szép családom van: feleségem, két felnőtt házas fiam és egy gyönyörű kis másfél éves fiú unokám, akik elégedetté és boldoggá teszik az életemet.

Hetente egy napot unokázom, szívesen veszem ki a részem a főzésből, amire korábban nem futotta az időmből.

Az evésen túl jelentős kultúréhséggel is rendelkezem, így rendszeresen járok jazz- és komolyzenei hangversenyre és moziba. Sokat olvasok szépirodalmat, kevesebb politikát, csiszolgatom az angolságomat és olykor írogatok is.

Rendszeresen kerékpározom (jó időben a szabadban, máskor szobabiciklin) és naponta gyógytornázom, illetve sétálok.

- Gyerekként milyen barátságban volt a könyvekkel és az olvasással?

- Nem voltam igazán szoros kapcsolatban az olvasással. A kötelező olvasmányoknál messzebb nem igen jutottam. A könyvek szeretete tizenéves koromban kezdett kialakulni bennem, elsősorban az akkor már olvasó barátaim hatására. Ugyanakkor a családban az anyai nagymamám nagyon szerette a könyveket. Én jártam át a szomszédos falu könyvtárába, és hordtam neki haza az olvasnivalót. Ma is emlékszem ezeknek a könyveknek a kissé poros-dohos illatára, ill. a liliputi Gabi fodrászra, aki fodrász és könyvtáros volt egy személyben, és ahogy forgolódott szegény a beteg hátával a polcok között.

- Hogyan került kapcsolatba a Bodor Tibor Kulturális Egyesülettel?

- 2017 végén, 2018 elején hetekre ágyba döntött a kór. Miután jó időre kivonódtam a forgalomból, volt módom átgondolni, hogy mit is szeretnék kezdeni magammal az akkor már küszöbön lévő nyugdíjba vonulásom után. Az a gondolat munkálkodott bennem, hogy mindenképpen valamilyen önkéntes munkát szeretnék végezni, mert hiszem, hogy van még bőven javítani való Isten szép világán.

Ezt követően egy-két héten belül a feleségem az interneten talált egy felhívást, amelyben önkéntes felolvasókat kerestek. Középiskolás koromban diákszínjátszó voltam, később tanárként olvastam fel irodalmi szemelvényeket a tanítványaimnak. Sőt elárulhatom azt is, hogy megismerkedésünkkor a feleségem először az orgánumomba szeretett bele. Egy szó, mint száz, mindketten úgy véltük, hogy a hangoskönyv készítést nekem találták ki.

Miután Maxi elfogadta a beküldött próbaolvasásomat, azonnal bele is vetettem magam a munkába. Azóta tulajdonképpen ez a tevékenység adja a mindennapjaim gerincét.

- Mit olvas fel szívesen?

- Eddig kilenc könyvet olvastam fel; elmondhatom, hogy mindegyik a szívem csücske. Az eddig felolvasott művek műfaji spektruma a regénytől a novellákon és esszéken át a pszichológiáig, az útirajzig terjed. Mindent szívesen vállalok, ami személyesen megérint, és amiről azt gondolom, hogy mások számára is fontos üzenetet hordoz.

Számomra kettős gyönyörűség a felolvasás; egyrészt a már említett újraolvasás öröme, másrészt a művekbe kódolt tartalom közvetítésének az izgalma egy új kommunikációs eszköz által.

- Jelenleg milyen könyvön dolgozik?

- A tizedik könyvön dolgozom, Temesi Ferenc Bartók című regényén. Hihetetlen szellemi élmény ezt a műfaji megjelölése ellenére nagyon gazdag kor- és kultúrtörténeti anyagot újraolvasni és remélhetőleg a majdani hallgatóság számára is élvezetessé tenni.

- Egyéni könyvkéréssel felkeresték már?

- Maxi nemrég megkeresett egy könyvvel, amely az 1920-as évek kávéházi világáról szól. Az én hangomon képzeli el az anyagot. Ez lesz a következő munkám, amit elkezdek, amint befejeztem a lassan elkészülő Bartók könyvet.

- Ha akadnak nehézségei felolvasás közben, mik ezek?

- Nehézségek minden munkában akadnak, de természetesen nem ezek vannak túlsúlyban. Elég gyakran le kell állítanom a felvételt, ha például egy padlógázas autó vagy egy felbőszült csaholó kutya halad el a ház előtt. Ami viszont rajtam múlik, az a nyelvem összeakadása, amikor kevésbé vagyok koncentrált. Persze ezek a körülmények könnyen kiiktathatók, ha az ember megállítja a felvételt, és megismétli az érintett szövegrészt.

- Kedvcsinálásként, ajánlana röviden egyet a felolvasott könyvei közül?

- Kepes Andrásnak a Világkép című opuszát emelem ki. Rendkívül könnyed stílusban ír olyan nagy fajsúlyú témákról, mint például a világvallások, a migráció vagy a környezetünk pusztításának, pusztulásának kérdései. Élete során rengeteget utazott és sok kultúrában élt hosszabb-rövidebb ideig, ami felruházta őt a másik ember elviselésének, tiszteletének a képességével. A legszélsőségesebb helyzetekben is meg tudta őrizni az emberségét és finom humorát. Jó szívvel tudom ajánlani a könyvet mindenkinek, akit érdekel a különböző civilizációk egymás mellett élése.

- Hosszú távon tervez valamit a közeljövőben?

- Hosszú távra azt tervezem, hogy szeretnék minél tovább itt lenni ezen a Föld nevű bolygón, és a családom, illetve a tágabb környezetem hasznára lenni. Hogy láthassam a többi unokám megszületését is, és segíthessem a növekedésüket.

Zárszóként két dolgot még el kell mondanom. A Bodor Tibor Kulturális Egyesületben egy olyan új közösségre találtam, amelyet nem mertem remélni. Katát, Mónit és Maxit meg a többieket is nagyszerű embereknek tartom és hálás vagyok, hogy ismerhetem őket.

Fontosnak tartom, hogy változzunk, egyre finomodjunk. A változást nem a másik embertől várva, hanem magunkon kezdve. Forradalomra van szükség, de nem kint az utcán, a barikádon, hanem a lélek forradalmára. És ha mindnyájunkban megtörténik a változás, előbb-utóbb a környezetünkben is viszontlátjuk azt.

Köszönjük a sok szép felolvasott könyvet, további sok sikert és jó egészséget kívánunk!

Árvay Mária

(Vakok Világa, 2019. április)