ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesülete

Menü

Mi újság a Braille-írás-olvasás „háza táján”? - Péter Zsigmond


Mi újság a Braille-írás-olvasás „háza táján"?

2015 tavaszán az Onkio Braille esszéíró verseny felhívására többek
között Péter Zsigmond is készített egy pályamunkát.
Október elején érkezett az örömteli hír, miszerint az egyik
kategóriában igen-igen előkelő helyen végzett, hiszen
művét különösen magasra értékelték. Írásával díjat is nyert.
Alkotása tulajdonképpen arról szól, hogy ő miként
használja a pontírást. Akik olvasták már ezt a pályamunkát, sok
mindent megtudhattak róla, de mégsem mindent mondott
el a pontírással kapcsolatosan. Maradt még nekem is
kérdeznivalóm.

Mivel 2011 óta együtt tevékenykedünk Péter
Zsigmonddal Az MVGYOSZ Braille-bizottságában, erre az
ismeretségre és a közös munkára való tekintettel tegező formában
fogalmaztam meg kérdéseimet.
- Kérlek, először is röviden mutasd be magadat és a családodat!
- 1960-ban születtem, gyermekkoromban a Szolnok megyei
Kenderesen éltem. Szüleim egyszerű emberek voltak, akik
szerették és tisztelték embertársaikat. Édesanyám házi szociális
gondozónőként dolgozott, édesapám pedig
gépkocsivezető volt. Gyakran előfordult, hogy délben, az iskola után
nem haza, hanem édesapám munkahelyére mentem.
Jártuk az országot, és sok szépet láttam. 13 éves koromban történt,
hogy vita közben egy játszótársam beleütött a
szemembe, és emiatt megvakultam. Ezután kerültem Budapestre, a
Vakok Általános Iskolájába. Itt sajátítottam el a
pontírást.
- Hogyan történt ez a tanulási folyamat?
- 1974 januárjában kerültem be az iskolába, és leendő
osztályfőnököm, Papp János tanította nekem a magyar és az orosz
pontírást. Egy Braille-olvasókönyv segítségével tanultunk, hetente
több alkalommal. Már abban az időszakban is, amikor
láttam, nagyon szerettem olvasni. Ezért öröm volt számomra a
pontírás megtanulása!
- Jártál-e általános iskolás korodban Braille-könyvtárba? Voltak-e
kedvenc olvasmányaid?
- Igen. Előbb az iskola, majd a szövetség Braille-könyvtárába jártam.
Legkedvesebb emlékeim Jules Verne könyveihez
fűződnek. Mindig szerettem a tájleírásokat, és lenyűgözött az is,
hogy a földön élő emberek mennyire sokszínűek.
Milyen sokféleképpen látják a világot, és oldanak meg egy-egy
problémát.
- Középiskolásként pontírásban, úgynevezett nagyrövidírással
jegyzeteltél Braille-táblán. Többféle rövidírást is
ismersz, sőt, magad is alkottál szükség esetén rövidítéseket. Milyen
rövidírásokat ismersz?
- A magyar rövidírások közül a Bánó Miklós- és a Finta István-féle
nagyrövidírást ismerem. De idővel megtanultam a
német és az angol rövidírást is. Ezeket a rövidírásokat táblázatokból
tanultam meg. Alapvetően a mindennapok
gyakorlatában, ha magyarul jegyzetelek, akkor a Bánó-féle nagy
rövidírást használom, de Finta István rövidítéseiből is
alkalmazok néhányat, és bizonyos jeleket átvettem abból a
rövidírás-tervezetből is, amit az MTA munkatársával
dolgoztunk ki az elmúlt években.
- Ma milyen szerepe van/lehet egyik vagy másik rövidírásnak?
Érdemes-e a látássérült embereknek ma is megismerkedni a
kisrövidírással, illetve valamelyik nagyrövidírással?
- Jegyzetek, vázlatok készítésére kiválóan alkalmas a rövidírás.
Hetente többször hallgatok előadásokat. Azok
hallgatása közben Braille-táblával jegyzetelek. A fő pontokat, a jó
szemléltetéseket és gyakorlatias tanácsokat
szoktam leírni. A jegyzetelés segít abban, hogy jobban odafigyeljek
az anyagra, és rögzítsem a legfontosabb pontjait.
Rövidírásban gyorsan el lehet készíteni a jegyzeteket még Braille-
táblával is.
Én is tartok előadásokat. Az előadásaim vázlatait is rövidírásban
írom. Egy beszéd megtartása közben lényeges
számomra, hogy minél gyorsabban elolvashassam a vázlatot azért,
hogy a beszédre tudjak koncentrálni. Ugyanez igaz arra
az esetre is, amikor bibliai beszélgetéseket vezetek magyarul vagy
perzsául. Ilyenkor különböző témákról beszélgetünk
egy nagyobb létszámú hallgatósággal, mint pl.: Hogyan lehetünk
úrrá az élet aggodalmain? Mivel ezek az alkalmak fél-
vagy egyórás időtartamúak is lehetnek, és sok információt kell
közben áttekinteni, fejből nem tudnám megfelelő
színvonalon koordinálni a beszélgetést. A hangjegyzet szintén nem
lenne jó megoldás, mert nem tudok egyszerre a
hangjegyzetre és a beszélgetőtársakra figyelni. Ezért használom a
pontírást. Leírom a téma fő pontjait, a
megtárgyalandó kérdéseket és az azokhoz tartozó
kulcsgondolatokat. S miközben beszélgetünk, a jegyzetből jól tudom
irányítani a folyamatot. Meggyőződésem, hogy a pontírású
jegyzetek nagyon sokat segíthetnének a látássérült
munkavállalóknak olyan szituációkban, amikor megbeszéléseken,
tárgyalásokon vesznek részt, és sok információt kell
használniuk.
- Kérlek, kicsit részletezd az általad használt Mindmap tanulási
módszert. Ma segíthetne-e ez a módszer a fiataloknak
vagy akár a felnőtteknek a tanulásban? Nem túlságosan bonyolult a
kivitelezése pontírásban?
- A mindmap, magyarul elmetérkép egy központi fogalom köré
csoportosuló fogalomrendszer képi ábrázolása. Legtöbbször
képekből, szavakból és vonalakból áll, a felépítés tükrözi az ábrázolt
fogalmak hangsúlyosságát, egymáshoz való
viszonyát. Használatával jól felismerhetők a gondolatok közötti
összefüggések, és új kapcsolatok is felfedezhetők.
Erről sokat olvastam.
Valóban időigényes a pontírásban való kivitelezése, ezért csak
időnként alkalmaztam. Papírlapocskákra írtam egy-egy
tananyag gondolatait, és egy asztalra helyeztem fel azokat térben
elrendezve. Középre a fő témát tartalmazó
papírlapot, és köré a fő- és algondolatokat tartalmazókat tettem.
Majd elolvasva azokat, magam elé képzeltem az egész
képet. Ezt azért csináltam, hogy jobban rögzüljenek a gondolatok
közötti összefüggések. Ugyanis azt figyeltem meg,
hogy ha valaki csak hanganyagból néz át egy anyagot, akkor
hajlamos lehet „egy vonalban" gondolkodni. Ilyenkor csak a
gondolat előtt és után levő gondolatokkal létesít kapcsolatot. Így
csupán részleteket tud felismerni, nem látja át az
egész rendszert.
Egyébként ugyanez az előnye van a pontírásból való tanulásnak is,
ha a tananyag jól van megformázva. Hetente olvasok
pontírásban bibliai témájú tanulmányokat. Szépen vannak
megformázva, jól elkülönülnek a fő- és alcímek, a bekezdések,
valamint kiemelőjelet használnak a fontos gondolatok
hangsúlyozására. Ha elolvasok egy tanulmányt, majd felidézem az
abban levő címeket, a kiemelt kifejezéseket, akkor jobban átlátom
annak lényegi mondanivalóját és a belső
összefüggéseket. Ez nagyon sokat segít a megértésben, és ha
szükséges, az anyag visszaadásában.
- Önszorgalomból, pontírásos tankönyvek segítségével
elsajátítottad a német nyelvet, az angol nyelvet, sőt, a perzsa
nyelvet is. Szeretném, ha röviden megfogalmaznád, miért nem
tudod elképzelni a súlyosan látássérültek nyelvtanulását
csupán hangzó anyagok alapján?
- Egy jó nyelvtudáshoz nem elegendő az, ha jól értjük azt akivel
beszélünk, és képesek vagyunk kifejezni beszéd útján
a gondolatainkat az adott nyelven. Írásban is tudnunk kell
kommunikálni. Gyakran írok angol nyelven E-maileket, és ezt
azért tudom viszonylag jó minőségben megtenni, mert a pontírású
angol kiadványok olvasásakor begyakoroltam a szavak
írott alakjait is. Az idegen nyelvek helyesírását és nyelvtanát a
magyarhoz hasonlóan, csak akkor tudjuk jól
elsajátítani, ha rendszeresen találkozunk az anyag írott alakjával, és
ez pontírásban lehetséges. A szavak írott
alakjának ismerete nagyban segíti a helyes kiejtés elsajátítását is.
- 1999-ben te lettél az MVGYOSZ Braille-nyomdájának vezetője. A
te feladatod volt, hogy a hagyományos, fémlemezes
nyomtatáson alapuló Braille-nyomdát átállítsd számítógéppel
vezéreltre. Szép és nehéz feladat lehetett ez. Mire
emlékszel legszívesebben? Mire vagy a legbüszkébb ebből az
időszakból?
- Nagyon szeretek tanulni, kutatni. Abban az időben tanultam meg a
Braille-fordító programok, a Braille-kijelzők és
nyomtatók használatát. Utána kellett járni, hogy milyen nyomtató
lenne a legjobb a nyomda számára. Így került sor a
most is működő Braillo nyomtató kiválasztására. Mivel 20 millió
forintba került, a szövetség nem tudta megvásárolni
azt. Nagyon örülök annak, hogy Erhartné Dr. Molnár Katalinnal
együtt, többéves erőfeszítéssel sikerült elérnünk, hogy
a minisztérium vásároljon egy ilyen nyomtatót a szövetség számára.
- Ma a konvertáló csoport vezetője vagy. Munkád elválaszthatatlan
a pontírástól. Kérlek, kicsit részletesebben avasd
be az olvasókat az általad végzett munkafolyamatokba.
- A konvertáló kifejezés arra utal, hogy a csoportunk akadálymentes
kiadványokat készít nem akadálymentes szövegekből.
Középiskolások számára készítünk olyan tankönyveket, amelyek
úgy vannak megformázva, hogy a képernyőolvasó
szoftverekkel nagyon jól lehessen azokat használni. A címek úgy
vannak megformázva, hogy lehessen látni milyen címsor
szintűek. Így jól elkülönülnek a különböző fő- és alcímek, akár négy-öt szinten is.
A tankönyvek általában három fő részre vannak osztva. Van a
törzsanyag, a kiemelt és a kiegészítő rész. A kiemelt rész
a törzsanyaghoz képest kiemelt gondolatokat tartalmaz, a kiegészítő
rész pedig inkább csak egy-egy érdekességet, amit
elolvashat a tanuló, ha kedve tartja. A tankönyvek feldolgozásakor
elkülönítjük ezeket a részeket egymástól.
A lábjegyzeteket könnyen elérhető helyre helyezzük, és igyekszünk
a képekről, ábrákról is leírásokat készíteni.
A csoportunk készíti elő nyomtatásra a szövetség pontírású
kiadványait és a Braille-tankönyveket is. A munka
irányítása mellett Braille-fordítással foglalkozom, valamint a digitális
tankönyvek minőségét ellenőrzöm.
- Mikor és milyen körülmények között használsz Braille-táblát,
pontírógépet, Braille-nyomtatót és Braille-kijelzőt?
- Hála Istennek, nekem sokféle eszköz áll rendelkezésemre. Amint
már említettem, a Braille-táblát előadások hallgatása
közben, jegyzetelésre használom. A pontírógép akkor kerül elő,
amikor feleségemmel perzsául tanulunk. Ilyenkor
szavakat és kifejezéseket diktál nekem, én meg legépelem az
anyagot. Ezt azért teszem, mert pontírásból tudom jól
megtanulni azokat. Az előadásaim vázlatát is általában írógéppel
készítem.
Braille-nyomtatóval hosszabb anyagokat készítek magamnak.
Gyakran nyomtatok perzsa nyelvű szövegeket, mert pontírásban
csak így tudok hozzájutni azokhoz. Fontos egy idegen nyelv
tanulásakor az is, hogy megtanuljunk az adott nyelven
hangosan olvasni. Ez hozzájárul a jó kiejtéshez és
beszédkészséghez.
A programok használatának elsajátításában sokat segít, ha
kinyomtatom az azokkal kapcsolatos tananyagokat. Így
tanultam meg pl. a Jaws vagy a Voice Over parancsait. Ilyenkor
pontírásban elolvasok egy-két parancsot vagy egy
folyamatot, majd azonnal kipróbálom az olvasottakat. Ez a módszer
rugalmas tanulást tesz lehetővé. Így elég könnyen
tudok tanulni, mivel az ujjal olvasás vizuális élményhez juttat, és ez
segít a memorizálásban.
- Mikor és mire használod a képernyőolvasóval ellátott
számítógépet?
- Naponta 10-12 órát ülök a számítógép előtt. A gépet felváltva
használom beszédszintetizátorral és
Braille-kijelzővel. Amikor gyorsan kell elvégezni valamit, elég átfutni
az anyagokat, akkor a beszédszintetizátort
használom. A Braille-kijelző pedig a következő esetekben kerül elő:
angol és perzsa nyelvű szövegek olvasásakor, a
Braille-fordítóval való munka esetén, ha bármilyen nyelven olyan
szöveget kell megírnom, ahol fontos a külalak, a jó
helyesírás. Gondos, alapos munka végzésekor nagy segítség a
Braille-kijelző.
Az évek során három Braille-fordító program magyar nyelvű
támogatásának elkészítésében vettem részt. 10 évvel ezelőtt
a Winbraille nevű program magyar fordítótábláját készítettem el, két
éve Jehova Tanúi brazil származású
programozójával, ebben az évben pedig a Duxbury cég
programozójával készítettünk el magyar fordítótáblákat. A
programozásban, azon belül egy-egy fordítótábla kialakításában
nagy segítség egy Braille-kijelző. Ebben a munkában
ugyanis rendkívül lényeges a pontosság. Nem mindegy, hogy kis-
vagy nagybetűvel írunk valamit, vagy hová kerül egy
szóköz stb.
- Mesélnél egy kicsit arról, hogy mit tud a Duxbury cég Braille-
fordító programja?
- Nagyon szívesen. A program nagy tudású, én a Microsoft Word-
höz szoktam hasonlítani. 130 nyelven képes
Braille-fordítást végezni. Azzal szoktam a perzsa szövegeimet is
pontírásba áttenni. Képes matematikát fordítani,
valamint a domború rajzok és a pontírású szövegek együttes
feldolgozására és megjelenítésére is. Sokféle táblázatot
lehet vele formázni, lehet alkalmazni stílusokat és sablonokat is
munka közben. Rendelkezik automata tartalomjegyzék
készítővel.
- Igen, számítástechnikai oktatóként is dolgoztál a Braille-nyomdai
munkád előtt, tehát az informatika világában is
otthonosan mozogsz. Ennek egyik kézzel fogható bizonyítéka az
interneten fellelhető, általad működtetett blog a
GravoBraille KFT honlapján. Kiknek és miért érdemes ezt a
weboldalt meglátogatniuk?
- Ennek a blognak az a célja, hogy összegyűjtse a pontírással
kapcsolatos lényeges információkat. Manapság sok ember
az internet használata segítségével szerzi az ismereteit, ezért
foglalkoztam ezzel. Sajnos, mostanában nem volt időm
új anyagokat feltölteni, de a régiek is értékesek lehetnek a pontírás
iránt érdeklődőknek.
- Az infokommunikációs akadálymentesítéssel kapcsolatosan az
imént említett honlapon már kifejtetted, hogy a vak
emberek számára többek között fontosak a makettek, a domború
rajzok és térképek, valamint a Braille-kiadványok. Néhány
személyes tapasztalattal támaszd alá ezt a megállapításodat.
- A domború rajzok olyan esetekben lehetnek nagyon hasznosak,
amikor szavakkal nagyon hosszadalmas lenne körülírni
valamit. Erre a naprendszer ábrázolását tudnám példaként felhozni.
Meglehetősen bonyolult lenne leírni vagy
elmagyarázni, hogy a naprendszer bolygói egymáshoz arányítva
mekkorák, és hol vannak a naprendszeren belül, milyen
távolságra helyezkednek el egymástól. Ezt egy domború kép
segítségével jól lehetne érzékeltetni.
Egy épület domború formában elkészített alaprajza, egy kisebb
városrész térképen való megjelenítése pedig nagyon sokat
segíthet a tájékozódásban.
Féltve őrzött kincseim közé tartoznak azok a domború térképek,
amelyeket Németországból és Angliából vásároltam. Van
német nyelvű Magyarország és Európa térképem, valamint angol
nyelvű könyvem, ami a bibliai idők történelméből
tartalmaz sok térképet. A térképek által közölt információkat nem
lehet igazán szavakkal visszaadni. Azokat tapintani
kell! Ezért jelentenek ilyen sokat számomra.
- Kérlek, saját tapasztalatod alapján mesélj arról is, hogy a pontírás
és a hanganyag hogyan egészítheti ki egymást?
- Már beszéltem arról, hogy egy nyelv megtanulásakor mennyire
lényeges a pontírás használata. De e mellett szükséges
hanganyagokat is hallgatni az adott nyelven. Ezért rendszeresen
hallgatok angol vagy perzsa nyelvű folyóiratokat és
könyveket.
De akkor is hasznos egy hanganyag, ha magyar nyelven tanulok
valamit. Gyakran ugyanazt az anyagot meghallgatom mp3-as
fájlból, és utána elolvasom pontírásban is. A hanganyag
hallgatásakor az egész összképe kerül előtérbe, és érdekes az
is, hogy a felolvasó mit szeretne kiemelni az anyagból. A
pontírásban való olvasás pedig az elemzést és a memorizálást
segíti.
- Bevallom, meglepődtem, amikor a Gravobraille Kft. Honlapján a
Braille-gravírozásról olvastam. Hogyan működik ez?
- Műanyag táblákra ajtókhoz és egyéb helyekre Braille-feliratokat
készít a Kft., valamint domború térképeket is
előállít. A domború térképeken a falak kiemelkednek, egyértelműen
jelezve vannak a bejáratok, a lift stb. A
helyiségekbe Braille-betűk vagy számok kerülnek, amelyekhez
jelmagyarázat tartozik. A domború alaprajzok sokat
segítenek a tájékozódásban.
- 2011-ben Kuminka Györgyné Anikó (néni) vezetésével megalakult
az MVGYOSZ keretein belül a Braille-bizottság. Próbáld
meg röviden összegezni a bizottság munkáját.
- Négy fő pontban szeretném vázolni a bizottság feladatait.
Az első fő feladatunk az, hogy a pontírást a jelenlegi magyar
helyesíráshoz és írásmódhoz igazítsuk. Louis Braille egy
fantasztikusan jó rendszert alkotott, de ez a rendszer az elmúlt
majdnem kétszáz évben úgy maradhatott élő, hogy
mindig voltak olyanok, akik az aktuális igényekhez igazították azt.
Megalkották a különböző pontírási rendszereket,
mint pl. a tudományokhoz kapcsolódó jelek, a kottaírás stb. jeleit,
valamint a különböző nyelvek ábécéit. Majd később
követték az adott rendszerhez kapcsolódó változásokat. Ezért van
az, hogy gyakran hallunk olyan híreket, mint pl.
megalkották és bevezették az egyesített angol pontírást is.
Egy példa: manapság síkírásban gyakran készítenek olyan
felsorolásokat, amelyek nem számozottak. Ezeknek a
felsorolásoknak a jelzésére van az úgynevezett listajel. Egy ilyen
jelet pontírásban is alkotnunk kellett azért, hogy
a pontírást használók is élhessenek ezzel a lehetőséggel.
A második fő feladatunk a pontírás egységességének fenntartása.
Minden írásrendszer esetében meg kell határozni egy
általános irányelvet. Magyarországon a síkírásra vonatkozó
irányelveket a Magyar Tudományos Akadémia bizottsága
határozza meg. Ez a bizottság készíti el a Magyar Helyesírás
Szabályai című kiadványt. Ez hozzájárul ahhoz, hogy
Magyarországon ne legyen káosz a síkírás használata terén. A
Braille-bizottság is készít pontírással kapcsolatos
szabályzatot. A pontírás fennmaradásának és használhatósága
megőrzésének ugyanis gátat szabna az, ha a
Braille-kiadványok előállítói más szabályokat alkalmaznának a
pontírású kiadványok nyomtatásakor, és zűrzavar alakulna
ki ezen a téren.
Harmadszor a bizottság fő feladata, hogy támogassa a pontírás
használatát a technikai eszközökön. A ma embere a
nyomtatott kiadványok helyett egyre inkább technikai eszközök
felhasználásával szerzi az információkat. Nekünk hozzá
kell járulnunk ahhoz, hogy a képernyőolvasó szoftverek és Braille-
kijelzők magyar pontírásban is meg tudják jeleníteni
az információkat.
A negyedik feladatunk pedig a pontírás gyakorlati hasznának
ismertetése. Meg kell mutatnunk a fiataloknak azt, hogy
milyen előnyei vannak annak, ha a beszédszintetizátorral ellátott
technikai eszközök használata mellett a pontírás is
helyt kap az életükben.
- Van-e valami, amit sikertelennek, kudarcosnak érzel?
- Nincs. Nem könnyű a feladatunk, ezért gyors, látványos
eredményekre nem számíthatunk. De a kitartó munka, a türelem
meghozza előbb-utóbb a gyümölcsét. Lassan dolgozik a bizottság,
mert minden változtatási javaslatot sok
együttgondolkodás és egészséges értelemben vett vita előz meg.
De a bizottság tagjai együttműködők és ez nagyon
fontos.
- Rendszeresen részt veszel a VGYHE keretein belül évről évre
megszervezésre kerülő Braille-írás-olvasásversenyen.
Idén pl. az írásverseny zsűrijében tevékenykedtél. Milyen
tapasztalatokat szereztél az évek során?
- Szükség van ezekre a találkozókra, mert mindig feltöltik a pontírást
használó résztvevőket. Nagy élmény hallgatni,
hogy milyen szépen olvasnak fiatalok és idősek egyaránt
pontírásból. Élmény elolvasni az írásversenyen készült
munkáikat is. Nagyon bízom abban, hogy pár éven belül elérhető
áron lehet majd Braille-kijelzőket vásárolni, és akkor
a technikai eszközökön keresztül kapott információkat is sokan
tudjuk majd pontírásban olvasni. Ez nagyon hasznos lesz
mindannyiunknak!
- Van-e olyan mottód, amely az életedet vagy a Braille-írással
kapcsolatos gondolataidat összefoglalhatja?
- A szeretetből fakadó szolgálat. Segít az életünket jobbá és
boldogabbá tenni, ha hasznos ismeretekhez jutunk hozzá,
megtanuljuk azokat jól feldolgozni, alkalmazni. Ahhoz szeretnék
hozzájárulni, hogy a látássérültek pontírásban és más
módon hozzájuthassanak ezekhez az információkhoz, és így
gazdagabb életet élhessenek.
Nagyon köszönöm a beszélgetést. Ezúton is szeretettel gratulálok a
kitűnő pályamunkádhoz és a méltán elért
helyezésedhez!

(A pályamunka lapunk következő számában fog megjelenni
- a szerk. megjegyzése)

Bieber Mária

Vakok Világa 2015- december

doboz alja
oldal alja