Mi újság a Braille-írás-olvasás „háza táján”? - Az aktualitások összegzése - 2.rész

Mi újság a Braille-írás-olvasás „háza táján"?

(Beszélgetés helyett az aktualitások összegzése - 2. rész)

Ebben az újságszámban a közelgő Fehérbot Napjára készülődve a kedves olvasók tájékozódhatnak a Braille-írásrendszer kialakulásáról, annak magyarországi elterjedéséről. Majd a XXI. századi teljesírású magyar Braille-rendszer legfrissebb változásainak összegzésére térek át. Ezt követően néhány érvet osztok meg önökkel a pontírás ismeretének gyakorlati hasznához kapcsolódva, végül ismét szeretettel invitálom mindannyiukat az okt. 14-én az MVGYOSZ székházában megrendezésre kerülő könyvbemutatóra.
Az alábbiakban a Braille-írás kialakulásának rövid történeti áttekintésére vállalkozom azzal a céllal, hogy a XXI. század küszöbén a teljesírású magyar Braille-rendszer legfrissebb változásait folyamatba ágyazottan tudjuk látni és értékelni. A visszapillantáshoz segítségül hívom Pajor Emese: Tapintható írásrendszerek, alternatív olvasási módok című munkájának idevágó részeit.
Köztudott, hogy a pontírás feltalálását megelőzően számos ötlet, próbálkozás történt arra vonatkozóan, hogy a súlyos fokban látássérült emberek írását és olvasását lehetővé tegyék. A tapintható írások három nagy csoportra oszthatóak: 1. a vonalrendszerű tapintható írások, 2. a pontrendszerű tapintható írások és 3. az egyéb rendszerek. A Braille-írásrendszer a legelterjedtebb tapintható írásrendszer.
Bizonyára mindannyiuk számára ismert tény, hogy Charles Barbier 12 ponton alapuló, 36 betűből álló írásrendszerét a katonaság számára fejlesztette ki 1810 körül. Ezzel az volt a célja, hogy a katonák sötétben is tudjanak egymással írott formában parancsokat közölni. Írását szonográfnak nevezte el. Rendszerét 1821-ben ajánlotta fel a vak emberek számára. Ez az úgynevezett katonai titkosírás lett az alapja Louis Braille pontrendszerű írásának. Braille a tizenkét pontot felére csökkentette, és a pontkombinációk kialakításában a vak emberek speciális igényeihez igazodott. Rendszere az alábbi logika mentén épül fel:
A latin ábécé első 10 betűjét a felső 4 pontokból alkotta meg, ezek: a, b, c, d, e, f, g, h, i, j.
Az ábécé soron következő betűcsoportját pedig úgy képezte, hogy az alsó pontok közül a meglévő betűkhöz a hármas pontot kapcsolta hozzá, így jött létre: k, l, m, n, o, p, q (ma is ez a nemzetközi q betű pontszáma, eltér a magyartól), r, s, t.
Majd ezt követően a két alsó pontot, a hármas és hatos pontot is hozzákapcsolta az első sor betűinek pontszámához: u, v, x, y, z, (a nemzetközi z betű pontszáma eltér a magyartól, azaz egyes, hármas, ötös, hatos).
Az írásjeleket pedig úgy hozta létre, hogy az ábécé első sorába tartozó betűket egy szinttel lejjebb csúsztatta, tehát azok alapvetően a hatpontrendszer alsó négy pontjának kombinációit tartalmazzák. Így 1824-re - tizenöt éves korára - gyakorlatilag kiforrott írásrendszert alkotott meg.
Ebben az időben a párizsi vakok iskolája tanárai mind látó emberek voltak, és idegenkedtek attól, hogy megismerkedjenek Braille rendszerével. Nehézséget jelentett ugyanis számukra az, hogy a megszokott latin betűktől teljesen eltérő kódrendszerre épült az új vakírás. Emiatt a látó tanárok egyáltalán nem szorgalmazták Braille pontírásának bevezetését. Ám az ifjú feltaláló iskolatársai lelkesen fogadták az újítást, megtanulták, használták, és később az iskolába kerülő fiatalabb nemzedéknek is továbbadták Braille rendszerének ismeretét. Tulajdonképpen közel kétszáz évvel ezelőtt a vak emberek támogatásának és összefogásának volt köszönhető az, hogy a Braille-írásrendszer megmaradt az utókornak. Hivatalosan azonban Franciaországban csak 1854-ben, Braille halála után két évvel ismerték el. Ekkor már Braille-írásnak nevezték.
Vajon hogyan került Magyarországra a Braille-rendszer? A teljesség igénye nélkül csupán a lényegesebb mozzanatokra tudok ebben a cikkben kitérni.
Dr. Mihályik Szidor 1860-ban Párizsba utazott azért, hogy tanulmányozza az új írásrendszert, és hazánkban is elterjessze. Megyeri Károly volt az első olyan tanár, aki a magyar nyelv sajátosságaihoz próbálta igazítani a Braille- írásrendszert. A francia eredetiből változtatás nélkül átvette az összes felhasználható karaktert. A magyar kétjegyű mássalhangzókat egy jellel ábrázolta. De a szimmetria lehetőségét egyszer használta ki: n - ny. Lovács József nevéhez fűződik a Braille-írás hivatalos bevezetése Magyarországon 1893-ban. Ő alkotta meg a cs és í betűknek ma is használatos pontszámát.
Ezt követően Roboz József újításait gyakorlatilag mellékvágánynak tekinthetjük. A kétjegyű mássalhangzókat két karakterrel adta vissza. A hosszú magánhangzók jelölésére is külön karaktert vezetett be, mégpedig a magánhangzók után 3,4,6 pontkombinációt. A szimmetria lehetőségeit nem használta ki. Módosításai nyomán az írás is, az olvasás is nehézkesebbé, bonyolultabbá vált. Roboz Braille-ábécéjét mindössze két évig használták.
1897-ben a minisztérium Mihalik Lajos rendszerét fogadta el érvényes magyar Braille-rendszernek. Ő megtartotta Lovács József cs és í betűit, továbbá megalkotta a gy betű ma ismert pontszámát. Új szimmetriapárokat is bevezetett: o-ó, ö-ő, s-sz, t-ty, u-ú, ü-ű.
Mihalik Braille-betűkészletét később Pivár Ignác és Herodek Károly néhány betű egyszerűsítésével továbbmódosította. Az a betű tükörpárjaként kialakították az á betű pontszámát, és megalkották az é betűt. A nemzetközi Braille-ábécétől eltérve ők dolgozták ki az y betű szimmetriapárjaként a q betűt, továbbá a z és zs betűk pontkombinációit. 1901-től ez lett a hivatalos magyar Braille-ábécénk.
Ezután 1978-ban történt módosítás: a nagybetűjel pontszáma változott meg, 6-os pont helyett 4,6-os pontra. Ezzel a nagybetűjel a k betűvel került szimmetriapárba.
Tudjuk, hogy a hat ponton alapuló írásrendszer összesen 64 pontkombinációs lehetőséggel bír, amennyiben a teljesen üres helyet, azaz a szóközt és a 6 pontot is beleszámítjuk. Ebből a 64 variációs lehetőségből a magyar Braille-ábécé betűkészletére 42 pontkombinációt használtunk fel. Ez lényegesen több, mint amennyit számos idegen nyelv a maga Braille-betűalakjainak megjelenítésére használ.
Ehhez számoljuk most hozzá az alapvető írásjeleket is, amelyeket eredetileg az alsó négy pontok alkotnak. Ezek: vessző, pontosvessző, kettőspont, pont, kérdőjel, felkiáltójel, kerek zárójelek, idézőjelek és csillagjel. Továbbá idesorolandó az úgynevezett nagybetűjel és számjel is. Ez utóbbiak kivételt képeznek abból a szempontból, hogy felső pontjaik is vannak.
A matematikában a műveleti jeleket úgy képezték, hogy ezek részben megegyező pontszámúak bizonyos írásjelek pontszámával, részben akadnak önálló pontszámmal rendelkezők is, mint pl. a törtvonal elejét és végét jelző pontösszetétel, de maga a törtvonal is, továbbá a kétféle matematikai elválasztójel stb.
Tehát gyakorlatilag a magyar pontírás az összes variációs lehetőséget mára már felhasználta, sőt, több olyan pontösszetételünk is van, amelyek más-más összefüggésben más-más jelentéssel bírnak.
A XX. század végén és XXI. század elején részben az integráció elterjedése, részben a számítógépes Braille-nyomtatásokban érzékelt, rendszeresen ismétlődő hibák tették szükségessé a teljesírású magyar Braille-rendszerben 2012 óta bevezetett változtatásokat. Ezekkel a módosításokkal a Braille-bizottság néhány jelölést egyszerűsített, egységesített, és lehetőség szerint a síkírásos gyakorlathoz igazított. Vegyük most összegző jelleggel sorra ezeket a változásokat.
A pont pontszáma 2012 óta a hármas pont. Ezt a pontot írjuk a kijelentő mondat végére, ezt írjuk rövidítések és sorszámnevek után, ez a szorzásjelünk is. Ahogy síkírásban is egyféle pontot ismerünk, a számítógép billentyűzetén is egy pont van, úgy pontírásban is egyféle pont létezik immáron.
A Braille-gondolatjel jelölése is egyszerűsödött. Egykarakteres jel lett, pontszáma: hármas, hatos, előtte és utána szóközt írunk. Nem különböztetünk meg úgynevezett kezdő és záró gondolatjeleket, ahogy síkírásban sem. Alakilag ezt az egyféle pontkombinációt alkalmazzuk minden szituációban.
A kerek zárójelek pontösszetételének megváltoztatását az tette indokolttá, hogy korábban eltérő pontkombinációt alkalmaztunk matematikai feladatokban és szöveges környezetben. A síkírásos gyakorlat azonban egyféle nyitó és záró kerek zárójelet ismer, a számítógépes billentyűzetünkön is ezeket találjuk meg. A 2012-ben módosított kerek zárójeleket egyaránt alkalmazhatjuk a matematikában és a szövegekben is. Az egyenlőségjel pontszámával sem ütközik. Az új nyitó kerek zárójel pontszáma kettes, hármas, négyes és hatos, a záró kerek zárójel pedig ennek szimmetriapárja, azaz egyes, hármas, ötös és hatos pontszámokból áll. Így az új kerek zárójelekkel párhuzamosan lehetővé vált az egyenlőségjel leírása nemcsak matematikai, hanem szöveges környezetben is. Ma már ez is gyakori jelenség.
2016 elejétől a szögletes és kapcsos zárójelek pontszáma is módosult az előbbiekben ismertetett okok miatt. Az új jelölést az egyesített angol Braille mintájára előjeles megoldással alkotta meg a bizottság, vagyis a kerek zárójelek elé egy-egy előjelet kapcsolt. A szögletes zárójelek előjele a négyes, hatos pontösszetétel, a kapcsos zárójelek előjele az ötös pont. Az előjeleket a nyitó és a záró kerek zárójelek elé tesszük ki.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem alkalmaztuk pl. az ötös, hatos pontkonstellációt, mint előjelzőt? Azért, mert az ötös, hatos a görög kisbetűjel, továbbá a közönséges törtek írásakor a törtvonal végét is jelezheti. És miért nem alkalmaztuk a hatos pontot? Azért, mert a hatos pont részben matematikai elválasztójel, részben betű- és írásjel-visszaállító funkcióval bíró jelölés.
A Braille-bizottságnak az új szögletes és kapcsos zárójelekre vonatkozó javaslatait az MVGYOSZ Elnöksége 2016. január 19-én fogadta el, erről határozatot is hozott.
Ily módon a zárójelek egy egységes rendszert alkotnak. A kerek zárójel, mint egy ablakos jel jelenti az alapot. A szögletes zárójel abban különbözik tehát a kerek zárójeltől, hogy a négyes, hatos pontok kerülnek elé, a kapcsos zárójel pedig abban, hogy az ötös pont előzi meg. Mindhárom zárójelet félreértésmentesen lehet használni szövegek és matematikai kifejezések átírásakor. Igényesen megformált síkírásos szövegekben ugyanis gyakran előfordul szögletes zárójel, ritkább esetben kapcsos is, amelyeket pontírásban is meg kell tudni jeleníteni.
Néhány új Braille-jel is kidolgozásra került. Ezek: a kukacjel: négyes, ötös pontszámmal; az internetes címekben vagy e-mailekben előforduló aláhúzás jele, ami kétkarakteres, hatos és hármas, hatos pontszámmal; az úgynevezett listajel szintén kétkarakteres jel, hatos és hármas, ötös pontszámmal; az Euró jele ugyancsak kétkarakteres jel, ötös, hatos és egyes, ötös pontszámmal. Továbbá 2016 januárja óta bevezetésre került az úgynevezett kiemelőjel, ami egykarakteres jel, és szövegekben pl. az eltérő betűtípussal vagy betűstílussal szedett részek kiemelésére szolgál. Nyitó kiemelőjel pontszáma hármas, ötös és hatos, záró kiemelőjel pontszáma pedig kettes, hármas és hatos. Még pár jel: az aposztróf jele a hatos, hármas pontok; a paragrafus jele kétkarakteres, hármas, négyes, ötös, hatos és egyes, kettes, hármas, hatos pontkombinációk.
A Magyar Helyesírási Szabályzathoz igazodás megvalósul a nagybetűjel alkalmazásában. A helytakarékos írásmód szempontja ma már háttérbe szorult, így minden esetben, amikor síkírásban nagy kezdőbetűt írunk, teljesírású pontírásban is ezt jelöljük. (A mozaikszavak és a római számok annyiban jelentenek kivételt, hogy ezekben az esetekben nem tesszük ki külön-külön a nagybetűjelet minden tag elé, hanem az elején dupla nagybetűjellel jelezzük, hogy a mozaikszó, illetve a római számok minden tagjára vonatkozik. Ez a kivétel a könnyebb olvashatóság szabályának felel meg.)
A Magyar Helyesírás Szabályait tartottuk szem előtt abban is, hogy pontírásban a vessző mögé a síkírásos gyakorlattal megegyezően szóközt teszünk.
Mindezekről tájékoztatást és részletes magyarázatot találnak majd a leendő olvasók a Bevezetés a Braille-írás-olvasás „rejtelmeibe" című kiadványban, amelyről az előző újságcikkben már említést tettem.
A könyv 6 fejezetre tagolódik. Az I. fejezetben a tapintásfejlesztő játékokról olvashat az érdeklődő, a cél az ötletadás. A II. fejezet Louis Braille írásrendszerét mutatja be. A III. fejezetben a pontíráshoz szükséges alapvető segédeszközöket ismerteti meg az olvasóval, és részletesen bemutatja a magyar Braille-írás sajátosságait, speciális jellegzetességeit. A IV. fejezet a matematikáé, ezen belül jelentős oldalszámot foglal el a matematikai jelölések jegyzéke. Az V. fejezetben a Braille-rövidírásokról, az idegen nyelvi sajátosságokról, a Braille-tábláról és a Braille-kijelzőről, továbbá a Braille-könyvtárról olvashatunk. A VI. fejezet pedig kifejezetten érdekességeket tár az olvasók elé, pl. azt feszegeti, hogy a Braille-írás mennyiben számít titkosírásnak. A melléklet további érdekességeket, irodalmi csemegéket tartalmaz Louis Braille életéhez, munkásságához kapcsolódóan.
Sokan teszik fel a kérdést, hogy mit nyújthat nekünk a XXI. században a Braille-írás? Néhány lehetséges válasz:
• Egyetlen lehetőség az önálló olvasás élményének megízlelésére, amely által lehetővé válik a saját tempójú olvasás, a visszatérés korábbi szövegrészekhez, az elmélyültebb befogadás, a szövegértés, a lényegkiemelés, a szövegszerkesztési/szövegformázási tapasztalatokban gazdagodás, a helyesírás szinten tartása, fejlesztése.
• Biztosítja a matematikai feladatok megoldásának áttekinthetőségét!
• Az igényes nyelvtanulás elengedhetetlen alapja.
• Előmozdítja az önállóbb zenetanulást a Braille-kotta segítségével!
• Megkönnyíti a memoriterek tanulását.
• Alkalmat teremt pontírásos jegyzetek alapján előadások megtartására.
• Számos szabadidős tevékenységet lehetővé tesz: pl. a sakkismeretek bővítését pontírású anyagokból, önálló kézimunkázást megfelelőképpen pontírásba lejegyzetelt horgolási és kötési minták alapján; de bizonyos játékokhoz is nélkülözhetetlen, ilyenek pl. a Braille-scrabble, a Braille-sudoku, valamint pontírásos feliratokkal ellátott kártyajátékok.
• A siketvak személyek információszerzésének és kommunikációjának is a pontírás az egyetlen hatékony eszköze.
Itt jegyzem meg azt is, hogy a pontírás, a számítógép vagy egyéb okos eszközök optimális alkalmazása között választási lehetősége annak a súlyosan látássérült személynek van, aki készség szinten ismeri egyiket is, másikat is. Hadd említsek meg egy, Magyarországon pillanatnyilag kuriózumnak számító jó gyakorlatot. Torma Zsolt neve sokunk számára ismerős, ő az, aki az elmúlt hónapokban az MVGYOSZ székházában „Okosklub" keretében tanította az iPhone-használatot. Tanítását szóbeli magyarázatokon túl pontírásos feliratokkal ellátott, tapintható ábrákkal is kiegészítette. Jó gyakorlata, a Braille-írásban rejlő lehetőségek kreatív alkalmazása példaértékűnek tekinthető.
Ahogy Louis Braille életében a vak és aliglátó iskolatársak összefogásán és támogatásán múlott a pontírás sorsa, úgy modern korunkban is hasonlóképpen a Braille-írást ismerő és tisztelő látássérült és az ügyet támogató látó emberek együttműködésén, közös ügyön munkálkodásán múlhat a pontírás jövője. A Braille-bizottság nevében minden pontírást támogató és népszerűsítő tevékenykedést tisztelettel üdvözlünk, és köszönetünket fejezzük ki mindezekért az egyéneknek és az intézményeknek/szervezeteknek egyaránt.

Végül engedjék meg, hogy ismételten megragadjam az alkalmat, és szeretettel invitáljam önöket és érdeklődő hozzátartozóikat okt. 14-ére az MVGYOSZ székházába, ahol bemutatásra kerül a Bevezetés a Braille-írás-olvasás című, ismeretterjesztő kiadvány.

Bieber Mária

Vakok Világa 2016. október