ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesülete

Menü

"Nekem nem tabu a fogyatékosságom"


Attila nemlátóként tanulja a zeneszámokat,de a focipálya hangulata hiányzik neki.

A szörnyű baleset tíz évvel ezelőtt történt. Két autó ütközése után a nyárlőrinci Fekete Attila kocsijának akumlátora a műszerfalon kötött ki,,a benne lévő sav pedig a szemébe fröccsent. Az egyik szemére azonnal megvakult, a másikkal három éve nem lát.

Azt a napot soha sem fogom elfelejteni. November 21-én történt a 44-es főúton. A zúzmarás úton egy szembejövő autó talán a nagy sebesség miatt nekemcsúszott.
A kifröccsenő akumlátorsav szétmarta a szaruhártyámat. A mentők késve jöttek, mert aznap sok baleset volt, így nem tudták kimosni időben a szemem. A sokktól nem éreztem fájdalmat, de akkor még nem tudtam hogy milyen következményei lesznek a balesetnek - meséli Fekete Attila. - A bal szememre teljesen megvakultam, a jobbal viszont még láttam. Sőt annyira rendbejött, hogy visszatértem a videózáshoz, fotózáshoz, amivel korábban is foglalkoztam. Távolabbra viszont nem
láttam jól, ezért autót nem vezethettem. Azt mondhatom, hogy két évig panaszmentes voltam. Három éve viszont rohamosan romlani kezdett a látásom. Hiába mentem orvoshoz, azt mondták hogy nem tudnak vele mit csinálni. Münchenbe is elmentünk, ahol egy híres professzor az öbölháborúban  savsérült katonáknak adta vissza a látását. Alapos vizsgálat után ő sem tudott rajtam segíteni, mert közben zöldhályog is megtámadta a szememet. A mai orvostudomány szerint ez a betegség gyógyíthatatlan, csak szinten lehettartani. Ráadásul alattomos, mert nem is fáj. A professzor megállapította hogy szaruhártya-átültetést sem lehet végezni a szememen mert beereződött és az új is ugyanígy járna.

Most milyen a látása?
Fényt még érzékelek, esetleg színt, de alakokat már nem ismerek fel. Talán mozgást, de ez már nem nevezhető látásnak.

Családi házban él egyedül mégis nagy a tisztaság. Ki szokott takarítani?
Egyedül élek, mert a baleset után két évvel elváltam. A 21 éves fiam,és 19 éves lányom az  édesanyjukkal él, ők rendszeresen meglátogatnak. Van egy barátnőm, aki korábban nálam lakott,  de Kecskeméten dolgozott. Nehézkes volt neki a bejárás, ezért csak hétvégeken szokott eljönni. Takarítani magam szoktam. Szisztematikusan kell mindent végezni, nem ide-oda kapkodva, hanem szépen sorban. Az emberek 90 százalékban az agyukkal látnak, és csak tíz százalékban a  szemükkel. Bennem még nagyon sok minden elevenen él abból a korszakból, amikor láttam. Egy  született nem látó és egy baleset következtében szeme világát elveszítő ember között óriási különbség van. Mindent ugyanúgy elvégzek, mint amikor még látttam, csak lassabban.

Tudomásom szerint szintetizátoron is játszik.
Fiatal koromban dobolni tanultam, de szakítottam a zenével,mert a fotózás jobban érdekelt. A balesetem után egy évvel zongoraórákra jártam. Akkor még láttam a kottát. Egy év tanulás után két évet kihagytam, majd újrakezdtem. Három éven keresztül intenzíven foglalkoztam a zenéléssel, és énekléssel. 2005-ben, amikor elromlott a szemem, abba kellett hagyni a tanulást. Azóta otthon gyakorolgatok minden nap. Többször is hívtak már különböző családi rendezvényekre zenélni.
Folyamatosan tanulom a számokat, gyakorlatilag szinte mindenféle stílust szoktam játszani, mindig azt, amire igény van. Már kisebb lakodalmakban is muzsikáltam.

Nem használ fehérbotot. Hogyan közlekedik?
Budapesten a Szempont alapítványnál megtanítják arra a látássérülteket,hogy fehérbottal tudjanak járni. Én még nem tudom a kezembe venni, mert fejben nem dolgoztam fel hogy nem látok, hogy ezzel a fogyatékkal kell élni. Zavar az, ha kimegyek az utcára és látják az emberek rajtam, hogy nem úgy közlekedek, ahogyan ők. Szerencsére kaptam egy vakvezető kutyát, vele tudok  közlekedni. Nem juthattam volna ilyen hamar a kutyához, de vállaltam azt, hogy kiskorától nevelem.
Mikor elérte azt a kort,hogy már lehetett tanítani akkor elvitték a kiképző iskolába. Vele voltam két hétig, és a végén vizsgáztunk. Ez nagyon fontos, mert gyakorlatilag egy ember élete van a kutyára bízva. A különböző szakszavakat nekem is meg kellett tanulnom. Lili nagyon hűséges labrador, karácsonykor lesz három éves. Itt nyárlőrincen egyedül is el tudok menni a boltba postára. Lili  kikerüli az útban lévő tárgyakat, én pedig követem. Amikor ráteszem a hámot, akkor tudja, hogy munka következik. Tudja, hogy dolgoznia kell. Amikor leveszem, teljesen megváltozik. Lehet vele játszani, bohóckodni, akkor ugyanolyan, mint a többi kutya. Nagyon sokat jelent nekem.

Hogyan tartja a kapcsolatot a külvilággal?
Ugyanúgy, mint a többi ember, számítógéppel. Olyan program van a gépemben, ami beszél. Képernyőolvasó programnak hívják. Azt mondja, amit a látóember lát a képernyőn. A lapolvasó szkennerbe teszek egy újságot, levelet vagy egy csekket, és felolvassa nekem. Jártam számítógépes tanfolyamra, ahol megtanítottak a billentyű használatára. Mi egeret nem használunk, mert nem látjuk azt hogy hol van a kurzor.

Egy futópadot is felállított a szobában. Ez azt jelenti hogy használja is?
Minden reggel futok minimum egy órát. Nem akarom azt, hogy eltunyuljak. Nemcsak szellemileg, hanem fizikálisan is próbálom magam fejleszteni. Az is igaz, hogy a futás nyugtató hatással van rám.

Korábban a helyi labdarugócsapat technikai vezetője volt.
1992-től mikor a csapat felkerült a megyei 2. osztályba, a technikai és szakosztályvezető voltam. Mindent megtettem a fociért, mert nagyon szerettem. Kicsi tüske van bennem, mert a legutóbbi választásnál meg sem kérdezték azt, hogy akarok e vagy tudok e segíteni valamit. Tisztába vagyok azzal, hogy a régebbi feladatomat már nem tudom ellátni, de lehet, hogy segíteni még tudtam volna. Az is lehet, hogy nem akartak zavarni, azért nem jelentkeztek. Lehet, hogy nekem kellett volna lépni, nem tudom. Kicsit rosszul esett az, hogy három év óta nem jelentkeztek azok, akikkel korábban együtt tevékenykedtünk a nyárlőrinci labdarugásért. Most is szívesen kimennék a mérkőzésre, mégha nem is látnám a játékosokat, mert a hangulat nagyon hiányzik. Lili, a hűséges
labrador mindenben segít gazdájának. Egy ember életét bízták rá, ám bohóckodni is jó vele. Szerencsémre a zenélés és a humor átsegített a nehéz napokon.
A pszichológusok persze megmondták hogy mindig a fogyatékosnak kell lépnie, mert a látóember nem fog. Szánalmat éreznek irántunk,és nem mernek bizonyos
dolgokat megkérdezni. Nekem nem tabu téma a fogyatékosságom. Negyvenöt éves vagyok, még van jónéhány évem. Szerencsémre a zenélés sok mindenen átsegített.
Ha az nincs, lehet, hogy bediliztem volna a baleset és a válás után. Tizenkét évig önkormányzati képviselő is voltam. 2006-ban nem indultam, pedig több
társam is azt mondta, hogy ne törődjek azzal hogy nem látok, mert már olyan technikák vannak, amik segíthetik a képviselői munkámat. Az embert a fogyatékossága
bátortalanná teszi, kisebbségi érzése van. Most egyelőre benne vagyok még a gödörben, de bízom abban, hogy hamarosan ki tudok lábalni belőle. Sokat javultam
az elmúlt három évben, és ez erőt ad. Most is ugyanúgy "látom" a világot, mint korában, most is ugyanúgy végzek minden munkát, csak lassabban. Még egy
tányért sem törtem össze azóta, amióta nem látok. Úgy érzem, egyre magabiztosabb vagyok, és biztos
vagyok abban is, hogy elővv vagy utóbb fel tudom majd
dolgozni a velem történteket. Szerencsére a humoromat a szemem világával együtt nem veszítettem el, és ez is átsegített és átsegít a nehéz napokon.

Szalay Tamás

Petőfi Népe. 2008. augusztus 31

doboz alja
oldal alja