A vörös kakas

Nyári vakáció Segesváron

Számomra annyira különleges, Jeles egy nap volt, hogy kár lenne kihagyni ezt a kis történetet.
Akkor még csak tizenegy éves lehettem.
Én mindig szeretettel gondolok vissza gyermekkori mókás élményeimre.

Egyszer volt és igaz volt.
Amikor még a nadrágom zsebe lyukas volt
s az ingemről hiányzott egy gomb,
szűk volt és rövid is volt.
A cipőm poros volt és nyitott,
félig-meddig szandál volt
s lógtak rajta a fémcsatok.

Ha jól visszagondolok, úgy emlékszem mintha csak most lett volna.
Nyár volt és Erdélyország fölött
az ég tiszta volt s a nap ragyogott.
Messze messze távol,
ott, ahol még most is a Küküllő folyó lefele folyik.
Segesváron egy magas dombtetőn az erdő szélén, ahol laktak a szászok.

Ott, ahol reggel korán a vörös kakas kukorékolt.
Mindannyi év eltelte után, még most is hallom azt az őrült vitéz, harcias kakas hangot.
Jobb, ha rá se gondolok, mert a hideg is kiráz!

Az erdő alatt, azon a csendes, nyugodt helyen, lakott egy kedves idős asszony, Vilma és a Nagy család.

Boldogan éltek hiszen volt két szép gyermekük az egyik fiú a másik kislány.
Volt ám ott, egy kis gazdaság annyi, hogy abból jutott másnak is.
Vilma kertészkedett, az Anyuka otthon dolgozott és a házigazda Árpád kőműves volt.
Jól ismertek engem és kedveltek.
Ott laktam én is közel a szomszédban s szinte minden nap együtt voltunk és játszottam a gyerekeikkel, közben, amiben tudtam segítettem.
Nem sok dolgom volt náluk, de mindig azért bőven megjutalmaztak, úgy értve, törőttek és foglalkoztak velem.
Úgy fogadtak és szerettek, mint saját gyermekeiket.
Boldog voltam és jól éreztem magam, na de közre, közben
adódott egy-egy kis gond.
Az mindig volt került az ám, s ha nem,
akkor csináltam én, hogy jobb legyen.
Na, de mi az, hogy még ellenségem is került.
A kutya, macska nem bántott!
A házigazda, ő csak tanított.
A galambok turbékoltak a tyúkok jó sokat tojtak.
Na de ám az a vörös kakas közelébe menni, én annyira féltem.
Mérges volt és büszke, ha meglátott, torkaszakadtából kukorékolt s kidülledt fényes szemekkel nézett rám, majd szárnyával dühösen csapkodott.
A taraja hatalmas tűzpiros. A csőre, mint a bicska, karmai, sarkantyúja éles a sarlóhoz hasonló volt, félelmetes volt.
Úgy kapirgált, hogy majd elásta magát.
Egyik nap, amikor átmentem A gyerekek aludtak s a szülők, mint mindig szokás szerint foglaltak voltak és én akkor benéztem a mamához. Vilma a konyhában valami finomat készített és megkért szépen, hogy etessem meg a szárnyasokat, minden elő volt készítve egy lavorban.
Igenis mondtam, azonnal máris intézkedem.
Hátramentem a tyúkudvarba és úgy tettem, mint aki jól végzi dolgát és nem fél a kakastól.
A kutya láncon volt és ugatta a haragos kakast,
úgy nekem ugrott a kakas, hogy a szemeimet majd kikaparta.
A lavórt a fejem fölé tartottam, azzal tudtam megvédeni magam.
Azzal a hirtelen lendülettel a fejembe borítottam az összes kevertet, rám tapadt mocskos lettem és a tyúkok rám szöktek és csipkedtek. Ijedtemben a kakast fejbe rúgtam, röpködött egy ideig majd vergődött a földön.
Amilyen gyorsan csak tudtam kiszaladtam a tyúk udvarból és visszanéztem a kakas mozdulatlan hevert a földön.
Hatalmat vett a félelem rajtam és ijedten magamba motyogtam, most mi lesz? El kell mondanom a háziaknak, hogy megdöglött a kakas.
Attól féltem, hogy szidás nélkül nem úszom meg ezt az egészet.
Előre szaladtam és úgy döntöttem elmondom, hogy mi történt. Úgy is volt a házigazda Árpád még otthon volt a történtek hallatára együtt a helyszínre siettünk arra meg hát mit láttak szemeink. A kakas él, semmi baj csak az egyik szeme fityeg.
Mosolyogva rám nézett Árpád és kacagva kérdezte. Te jól vagy Gopo? Nem esett bajod?
Én szótlan ott álltam és csodáltam a kakast.
Végül én is halkan kimondtam. Igen, a kakas él!
Ennek hallatára a nagy udvarában szomszédokkal, barátokkal összeütköztünk és vidáman megünnepeltük, hogy a vörös kakas él.
Túléltem, túl élte, ő félszem én meg jól megijedtem!
Ezennel véget ért történetem.
Úgy gondolom ebből mára elég, de ha nem hiszed el, járj utána, keresd meg a végét, mert én úgy tudom, hogy azóta a kakast már rég, hogy megették.