Balla Edina: Ritkán látott vendég voltál nálunk

Felolvasta: Fehér Lili
A díjat felajánlotta: A Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesülete
A díjat átadta: Hencz András az Egyesület elnöke
jelige: Vártalak már rég!

Ritkán látott vendég voltál nálunk.
Kisgyermekként vártalak mindig a legjobban. Amikor mondták, hogy újra meglátogatsz minket, álmatlan éjszakákat okoztál nekem. Akkor mindig izgatottan forgolódtam ide-oda és elképzeltem azoknak a napoknak minden pillanatát, amikor abban a pár napban itt leszel velünk. Nagyon szerettelek.

Mindig sokat készülődtünk. Anyu, mama és én rengeteget sütöttünk főztünk, hogy az a nap legyen az év legkülönlegesebbike, amikor majd eljössz hozzánk!
Tudtuk, hogy nem maradsz sokáig. Csak három napig. De az a három nap, az olyan... kerek egész. Te elhozod otthonunkba a békét és a szeretetet, összekovácsolsz minket. Legalább arra a néhány napra. Amikor ott vagy, anya és apa nem veszekednek és én nem civakodok a testvéreimmel. Még a kutyánk sem ugat annyit!
Gyerekként ilyennek láttalak. De amikor elmentél, ment veled minden. A béke meg a harmónia veled együtt sétáltak ki az ajtón.

Tizenkét éves korom környékén, már kezdtem azt hinni, hogy nem is vagy igazi... Mintha csak egy felbérelt hazugság lennél, aki tiszteletére mi is maskarát húzunk.
-Várjunk csak! Akkor lehet, hogy ezeket a jó dolgokat amiket a jelenlétedben érzünk, nem is te hozod? Csak a tiszteletedre elfelejtjük pár napra, hogy igazából gyűlöljük egymást és úgy teszünk mintha minden rendben lenne?
-Vagy egy olyan valaki vagy az életünkben, aki olyan, mint egy szigorú matektanár, aki ha belép a tanterembe, rögtön mindenki haptákba áll és csendben marad? - Tettem fel a kérdéseket kamaszként.

Később, amikor felnőttem, már nem hoztad azt a varázst, amit régen. Nem is vártalak már annyira. Akkor már csak azért okoztál álmatlan éjszakákat, mert elkezdtél vándorolni egyik rokontól a másikig. Mi meg alig győztünk utolérni, ugyanis mi szerettünk volna találkozni veled! Annak ellenére, hogy már nem vártunk téged gyermeki áhítattal, fontos voltál nekünk! Fontos vagy most is!
Elég ambivalens érzés, de attól még valódi.

Amikor éppen odaértünk anyáékhoz, hűlt helyed volt. Az illatod még ott maradt a házban, tudtuk, hogy csak nemrég indulhattál el, de hát a lényeg, hogy nem találkozhattunk veled. Te csak rohantál, mintha kerülnél bennünket!
-Ja, hát épp most ment el. Ment anyósodékhoz! Na, de igyatok meg valamit, majd holnap mentek utána!- mondta anya.
-De hát miatta jöttünk! Úgy volt, hogy itt találkozunk!-válaszoltam szomorúan.
-Tudom, tudom, de te is tudod, hogy az elmúlt években mennyire sietett. Majd holnap találkoztok vele, ne aggódj!
Anyának sajnos nem lett igaza.
Másnap felkerekedtünk, reménykedve, hogy na, majd most látunk téged és újra olyan jó lesz majd, mint régen! Odaértünk, a forgatókönyv ugyanaz volt. Te sehol. Csak az illatod lengte be a szobát. De te, sehol!

Kezdtem azt hinni, hogy megszűntél létezni. Úton útfélen, csak azt lehetett hallani, hogy majd jössz, de te nem voltál ott.
Átverve éreztem magam! Ami helyetted ott volt, az csak egy olcsó sziluett, amit tüllszoknyába öltöztettek. Csak egy csalóka reklám, az voltál...egy ideig.

Meguntuk, hogy minden évben csak rohanunk utánad! Éveken keresztül, csak reménykedtünk abban, hogy utolérünk, és egy jót beszélgethetünk végre és újra olyan meghitt lesz majd az a pár nap, mint régen! Megváltoztál! Már rád sem ismerünk. Azt hittem, hogy amit kicsi gyerekként éreztem az valódi... de hát hogy is emlékezhetnék egy olyan dologra ilyen tisztán és ilyen szívbe markolóan, ha az nem lett volna valódi? Valódi volt az, csak már elmúlt. Te is formálódtál, én meg felnőttem.
Most már nekem is vannak gyerekeim és nem szeretném sem az én időmet, sem az ő idejüket és gyerekkorukat arra pazarolni, hogy szaladgálok utánad! Elég volt! - határoztam el tavaly.

2023.12.24-én, már nem szaladgáltunk. Főztünk, sütöttünk, bekuckózva forrócsokit szürcsölgettünk és filmeket néztünk a tévében. Csak mi négyen. A férjem, én és a két gyermekünk. Tökéletes volt!
Ahogy bejárta házunkat a melegség, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy te is megérkeztél! Leültél közénk és az évnek ez a néhány napja sokkal tökéletesebb volt, mint azelőtt valaha!

-A szeretet és a meghittség nem kívül keresendő, kedvesem!- mondtad. - A szeretet belülről jön és árad mindenre és mindenkire, aki körülvesz téged!
Amit most látsz körülötted, és amit érzel, azt ti teremtettétek, nem én! Én csak eljöttem vendégségbe.

Fontos megjegyezni, hogy ez örök érvényű! Emlékezz rá akkor is, amikor már elmentem!

Boldog karácsonyt!