Benjamin

Miután Benjamin lefeküdt azon gondolkodott, hogy vannak e tündérek boszorkányok varázslók, ahogy erről sokat mesélt neki testvére Lilian. Mi lenne, ha véletlen berepülne hozzá egy tündér vagy varázsló és megkérhetné arra, hogy gyógyítsa meg a kutyáját, aki nagyon beteg. Szinte a végére sem ért a gondolatnak azt vette észre, hogy valaki átöleli és repül vele messze a holdvilágos éjszakában. El se hitte, hogy ez most valóság vagy álom, ami vele történik. Repültek erdőn, mezőn virágos réteken át. Egyszer észrevette, hogy egy mókus az ágak közé szorult és megkérte a tündért bár nem tudta biztosan hogy valóban tündér, hogy ha tudja, szabadítsa ki a mókust. Majd elmondta neki az ő nagy szomorúságát, hogy nagyon fájna a szíve, ha elveszítené szeretet kutya barátját, aki még az iskolába is elébe megy.

- Hát persze hogy segítek rajta, ha tudok!- mondta a tündér. De van még idő és gondolom, szeretnél többet látni a természet csodáiból.
- De hiszen sötét van! - mondta Benjamin. - Ilyenkor minden állat alszik!
- Világít a hold - szólt a tündér. Gyere csak nézd meg a bagoly éppen most kapott el egy egeret, mert a bagoly éjjel lát nappal alszik. A róka is ilyenkor vadászik. Hason csúszva lopakodik, hogy mielőbb a tyúkokhoz érjen és zsákmányt szerezzen.
- Hát ez borzasztó, miért kell megölnie az egyik állatnak a másikat?- kérdezte a fiú.
- Mert ez a természethez tartozik.- válaszolt a tündér.
- De hát akkor én nem tudom szeretni az állatokat, ha egymást megölik.
- Nincs igazad Benjamin, a kutyát mégis szereted, ha könyörögsz az életéért.
- De az nem árt egyetlen állatnak sem!
- A kutya háziállat. Ahol szeretetet kap, rendszeresen gondját viselik, kap enni és inni annak nincs szüksége arra, hogy más állatot megöljön, hogy jól lakjon. De ki eteti a rókát a baglyot vagy az őzikét? Azoknak nincs szerető gazdájuk. Azért pusztul el télen nagyon sok madár mert elfelejtenek az emberek madáretetőket kiraknia teraszpárkányra vagy kikötni egy darab szalonnát , búzát vagy kölest és így éhen halnak vagy megfagynak- mondta a tündér.
- Most már megérted hogy miért vadászik az egyik állat a másikra.
- Igen megértettem, de sajnálom a tyúkot is a nyulat is és minden állatot, amelyik nem tudja megvédeni magát az ellenségtől. De azért nagyon örülök ennek az utazásnak és szeretném tündérke, ha többször is meglátogatnál és elvinnél engem minél messzebbre hogy minél jobban megismerjem a természetet az élővilágot. Ha nagy leszek mindent meg fogok tenni azért, hogy az állatoknak télen is legyen elegendő ennivalója mert csodálatos minden élőlény főleg a gyönyörű madarak a szép színes tollú papagájok. És az is szeretem, ha szüleimmel kimegyünk az erdőbe sétálni ahogy röpködnek a pillangók virágról virágra és azt a friss levegőt amit az erdőben érzek és a szebbnél szebb madárdalokat hallok. Azt semmivel nem tudom összehasonlítani. Ugye most már eljössz meggyógyítani a kutyámat - kérlelte Benjamin a tündért.
Leszálltak a tündérrel majd gyógyfüveket szedtek és mikor hazavitte Benjamint azonnal elkezdte a kutya gyógyítását. Végül a tündér elköszönt és megígérte, hogy többször meglátogatja őt. Amikor felébredt reggel Benjamin legnagyobb örömére a kutyus meggyógyult. Két karját kitárva repült a szüleihez és testvéréhez Liliánához és nagy örömmel újságolta el, hogy egy tündér meggyógyította a kutyáját. Mindnyájuk szívét az őszinte tiszta szeretet töltötte meg boldogan ölelték magukhoz a meggyógyult hűséges kutyát.