Betlehem

Felidézem az akkori történéseket, tudomásul véve, hogy évek után minden megszépül, csak a szépre emlékezem!

Másodikos voltam akkor, még kötelező hittanórás diák, bár nem vonatkozott rám az óralátogatás, mivel nem lettem megkeresztelve az öt világvallás egyikével sem, de az órán bent maradtam, hallgatónak. Mivel figyeltem és visszamondtam a plébános úr szavait, mindig kaptam dícséretet és mondta, hogy ötös, meg egy szentkép. Válogathattam módszeresen, hiszen elhatároztam, hogy Betlehemet készítek mielőbb, mihez kellenének a szentképek, a jászol, a kisded, az őt körülvevő istállós állatok. Nem papírdobozból kreáltam, hanem kidobott bútorfiókokból, azok fenekéből szegeztem össze és csirízzel ragasztottam rá a rozsszalma zsúptetőt! Egyszóval igényes Betlehemet készítettem, amit azért tettem ilyen gondossá, mert mindig akadtak ítészek műbírálatra és ettől függött is a baksis! Az akkori rezsim nem tűrte e tevékenységet, így sokszor futni kellett a körzeti meghízott elöl,- sikerrel! Tényleg kövér volt, mi meg jó futók, még a legkisebbet sem tudta elkapni közülünk, mivel mi híres „árkonátugrók" voltunk. Ha egyet megfog, kipofozza a neveinket!
Nemcsak házaknál betlehemeztünk, hanem ami még főbenjáró bűnnek is számított: kocsmákban! Ott kaptuk a legtöbb pénzt, mit a Jézuskának a cipővásárlására kértünk, nehogy fázzék a lába. Ezt a versikét egyikünk, ki ministráns volt, a plébános úrtól tanulta! Bevált! A kocsmai betlehemezésnek voltak árnyoldalai is, mint már említettem a tiltást, de bizony abban az időben talán a mi bosszantásunkra a kocsmai padlót olajozták, büdös is volt, meg fekete! Ha én erre, mint Hopp Pista rázuhanok a botommal, nagy dérrel-dúrral, édesanyám biztosan megdicsért volna! De ott volt a kenderzsák, minek a szájánál mindig volt odakötött pagóca, hogy ha kellett bekötni, mindig kéznél legyen! Ehhez átkötöttem egy nyakra való pagócát, mint köténypántot, a derekamra egy derékkötőt, végül az egyik „porbatiprómhoz" a zsák egyik végét hozzákötöttem, így nem lettem olajos! Viszont úgy kellett közlekednem kifelé, hogy két legény takarásában legyek, mert hamar mondták volna: nídda, mellen finnyás a Pista! Mindenre figyelni kell és jó megtanulni az illő szavakat, meg a „kirakatot is" rendezni kell!
Házaknál jártunk, behívtak bennünket, éppen disznóölés végén jártak. Én, mint Hopp Pista a verandán vártam a hívást, a fiúk énekelték a Mennyből az angyalt! A veranda alján,- úgy hat hét lépcső alatt megjelent egy kuvasz nagyságú kutya, minek a morgására figyeltem fel! A fiúk maratoni éneket danoltak, amit úgy éreztem, hogy ezt éjfélig teszik! Tél volt, de nagyon melegem lett, de mozdulni nem mertem, csupán a botomat tettem keresztbe magam előtt és tartottam, mintha cövek lenne! Aztán még körülnéztem, hogy mit tehetnék magam elé pajzsnak és ekkor megláttam az asztalon a betöltött májpástétomot vastagbélbe kifőzve, szép barnák voltak! Meg van a mentőöv!!!
A kutya elindult felém, a fiúk még mindig énekeltek! Ezek nem hívnak be sosem,-gondoltam, az eb meg tudta már, hogy félek tőle, még jobban morgott és most már vicsorgott is. Mielőtt támadásba lendült volna, odadobtam neki a legkisebb májast! Megszagolta, és semmi flamó!! Rájöttem hamar, hogy valami varázsszó is kell neki, ezért mindent felsoroltam az eheted összes szinonimájával, egyszer csak elkezdte enni! Telitalálat volt valamelyik szó! Ebben a pillanatban felhangzott a behívóparancs! Ilyen boldogan még nem zuhantam kövezetre dolgom szerint, de lehet, hogy ilyen hangosan sem!
Megvolt a dialóg köztem és a pásztorok között, majd elénekeltük a Pásztorok keljünk fel című dalunkat, és a ráadást is, a Pásztorok pásztorok-at, és kikísértek bennünket a kedves háziak, kik most vették észre, hogy a kutyájuk éppen bekapta az utolsó májdarabot bűntudat nélkül! Elszörnyűlködött az egész család, hogy ilyent a kutyusuk soha nem tett, csak azt ette mindig, mire engedélyt kapott!
Most is, de ezt csak a kutya, meg én tudtuk. De rendes kutya volt, nem árulta el még farkcsóválással sem, hogy megköszönte volna a májast! Magamban pedig még évekig emlegettem, hogy milyen rendes voltam félelmemben, neki meg szereztem egy ritka jutalomfalatot, mit vehetett karácsonyi ajándéknak! Én is kaptam ajándékot, amikor a pásztorok kikiabáltak nekem, hogy gyere be Hopp Pista. Megmenekültem, boldog Karácsonyom lett!