Betűvető

Aki írással foglalkozik, több jeles nap is megadatik életében. Amikor pl. alkotásai megjelennnek egy folyóirat hasábjain. Még nagyobb öröm, ha antológiákban látnak művei napvilágot. Ha a szerző saját könyvvel dicsekedhet, az az egyik legnagyobb ajándék.

Most egy olyan jeles napról szeretnék mesélni, ami közelebb hozza az írót-olvasót egymáshoz. Írásaim már évek óta bolyonganak az online térben. Érdekes tudni, amikor az ember elengedi műveit, mi is lesz a sorsuk. Ki talál rájuk, kit érintenek meg, kinek, milyen üzenetet nyújtanak. Visszajelzést kapok szép számban, de mégis eddig hiányzott a közönség közvetlen jelenléte. Most ez a vágyam is teljesült. Egy irodalmi délutánt hirdettek meg lakóhelyemen, s lehetőséget kaptam arra, hogy bemutassam írásaimat, felolvassak részleteket könyveimből.
Ez aztán a remek alkalom! Közvetlen kapcsolatba kerülhetek az olvasókkal! De jó!
Izgatottan készülődtem. Mit olvassak fel? Mi érdekelheti a közönséget? Több humoros történetet is írtam - gondoltam ezek közül válogatok. A nevetés kell ilyenkor, nem a könnyek. Meghatódni otthon is lehet szobánk magányában.
Kinyomtattam pár dolgot.
Fennhangon gyakoroltam a felolvasást, nagyot bakizni kellemetlen lenne. Átgondoltam, mit mesélek majd magamról, hiszen kérdéseket is tehetnek fel nekem.
Barátokat is hívhattam a programra. Csak remélni mertem, hogy az egyik legkedvesebb, színházban dolgozó ismerősöm is ott lesz. Kicsi ennek az esélye, mert rendkívül elfoglalt. Reménykedni azért lehet, nem?

Eljött a nevezetes, jeles esemény. Emlékszem, meleg nyári napra ébredtem. Izgultam, nehogy a mostanában jellemző heves záporok, viharok elmossák a rendezvényt. Igaz, fedett helyen szervezték, de ki mer otthonról ilyen időben elindulni? Ettől tartottam. Szerencsére, az őrangyalom mellettem volt.

Ilyenkor, valami könnyű, mégis csinos, kényelmes öltözéket érdemes viselni - egy virágmintás egyberuhát. A frizurámat is szépen megcsináltam, kontyba raktam, így nem csiklandozott.
Délután, 4 és 6 óra között hirdették meg a rendezvényt, a helyi könyvtárban. Fantasztikus érzés volt beszippantani a könyvek illatát. Szállingóztak az érdeklődők. Nem végig én leszek a középpontban, másokkal is beszélgetnek majd, de azt ígérték, én kezdhetek. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a névsor elején vagyok.
Körülnéztem, üdvözöltem pár kedves barátot. Akit vártam, sajnos, nem tudott eljönni.
Sebaj, majd elmesélem neki mi, hogy történt.
A könyvtár vezetője, egy kellemes hangú, fiatal hölgy, megnyitotta a délutánt. Pár mondatban elmondta, mire számíthat ma az olvasóközönség, aztán hozzám fordult. Kérte, meséljek pár mondatot magamról, majd belátásom szerint, olvassak fel írásaimból.
Izgatottan megnyaltam a szám szélét és igyekeztem a lényeget megragadva mesélni magamról.
Még hallottam körülöttem nyüzsögni az embereket. Nem baj, majd csak elcsöndesednek. Mire a felolvasásra került sor, már figyelmesen hallgattak. Egy olyan csokrot válogattam össze, ahol humoros dolgok történtek meg velem, de akár mással is ugyanaz megeshetett volna. Igyekeztem hatásszüneteket tartani.
Egyre jobban belejöttem a felolvasásba. Ekkor, megtapasztaltam a közönség közelségét és kedvességét. Fel-felnevetett valaki, együttérző sóhajokat is hallani véltem időnként, kedvesen rám mosolyogtak. Meg is tapsoltak egy-egy történetet követően.
A jó, alaphangulatot sikerült elővarázsolnom. A felolvasások között volt lehetőség aprósüteményt enni, s finom, hideg üdítővel enyhíteni szomjúságunkat.
Ezután következett a bemutató csúcspontja. A közönség tehetett fel kérdéseket. Nos, vajon kérdez-e majd tőlem valaki? Most derül ki, sikerült-e felkeltenem a hallgatóság érdeklődését.

- Mióta írsz?
- Már több, mint tíz éve, rendszeresen.

- Mi ad ihletet?
- Több témából is merítek. Először is, szeretem köszönetemet, hálámat elismerő szavakba önteni. Így született több írásom is. Ha a hála kifejezése szívből jön, írni is könnyű róla.
Másik témám, a szavak gyógyító ereje. Hiszem és vallom, optimizmust, pozitív gondolkodást, reményt, hitet és szeretetet szavakba lehet önteni, és támaszt tudok így adni az olvasóknak.
Az elismerés, dicséret kifejezése nálam kulcsfontosságú. Egy-egy elismerés szárnyakat ad, motivál, ösztönöz minden embert. Erről is jelent meg könyvem online.

- Milyen eszközök segítenek abban, hogy ki tudj bontakozni?
- Kell egy jó cím. Ha azt kigondoltam, már tudok mire építkezni.
Csendre és nyugalomra van szükségem. Zavar a zene, a nyüzsgés.
A számítógép elengedhetetlen munkaeszköz, hiszen rengeteg papírt kellene fölöslegesen kidobnom, ha újra- és újra át kell fogalmaznom valamit.
Érdemes sokat olvasni ahhoz, hogy legyen szókincs, amelyből egy író gazdálkodhat.
Végül, de nem utolsósorban, de most nem eszközre gondolok, kell valaki, aki átolvassa írásaimat a nyilvánosságra hozatal előtt, és tanácsokkal lát el. Szerencsés vagyok, mert nekem van valakim, aki nagyon közel áll hozzám, jól ismer, tudja gyengeségeimet, erősségeimet.

Kérdezgettek még, nagy örömmel töltött el az érdeklődés.
Mivel könyveim nem jelennek meg nyomtatásban, hanem online publikálom őket, megadtam az elérhetőséget, ahol bárki szabadon olvasgathatja, megoszthatja másokkal.

A bemutató végén odajöttek hozzám gratulálni, nem csak barátok, hanem ismeretlenek is. Álmom, vágyam teljesült, az író-olvasó közötti kapcsolat erősítése sikerült.
Hiába, az élőszónak varázsereje van!