Bobby és a mikulás

- Felébredtem! De jó! Megint világos van, és a többiek is megvannak.

De azért újra meg szagoljuk egymást, és a hugi megnyalja az orrom, én meg az övét.
Az öcsi lepisilte azt az izét, ahogy szokta. Hallom már itt van a két lábú.
- Juj, de jó! Biztos ad, majd enni!
- Sziasztok, sziasztok! Boldog mikulást kicsikék! Ma nagy nap vár rátok.
Nem tudom mit jelent amit mond, de azért nagyon örülök.
Most ki fog engedni minket, mi meg kifutunk arra a nagy zöldre.
- Szeretem a zöldet! - úgyhogy bukfencezek is, ahogy szoktam.
Aztán egy gyógy-nyújtózkodom, és hempergek.
A hugi idejön, és megszagol. Én meg jól megrugdalom. Öcsi talált egy botot.
- Az nekem is kell!
Odamentem, hogy elvegyem tőle, ő erre elkezdett futni, én meg utána.
Körbe-körbe kergetőztünk, aztán utolértem, megfogtam a botot, és elkezdtük rángatni.
Mondtam neki: - Ez kell nekem! Adide! - Elengedte, mert én vagyok az erősebb.
Fölemeltem a farkam, hogy lássa mindenki én győztem.
Épp lefeküdtem, és elkezdtem rágcsálni a botot, ekkor kiabált a kétlábú:
- Kicsikék gyertek! Gyertek itt a reggeli!
Mi meg nagyon-nagyon örültünk és futottunk.
Mikor megettük a reggelit lefeküdtünk és aludtunk.
Később odajött az a másik kétlábú, de nem egyedül!
Volt vele még kettő másik, mi meg nagyon örültünk nekik.
Fölálltam a kerítésre, és nagyon csóváltuk a farkunkat.
A három kétlábú közül kettő nőstény volt, a fiatalabbik bejött hozzánk: nagyon jó szaga volt és kedves volt a hangja. Öcsi nagyon megijedt, bebújt a kuckóba. Hugi meg összevissza rohangált, fölugrott az idegenre. Otthagyta, majd tovább futott.
Az idegen ekkor leguggolt, én meg odaültem a lábai közé, a fejemet rátettem a lábára.
Ő elkezdte vakargatni a fülemet, megsimogatott. Nagyon jó érzés volt.
Valamit mondtak, de nem értettem miről beszélnek.
Azt mondták a többiek a fiatalabbiknak: - Ő a tiéd, mert téged választott.
Ekkor felvett az ölébe, és bevittek a nagy-nagykuckóba.
A hím két lábú azt kérdezte: - Na mit szólsz hozzá? Milyen mikulás napi ajándék?
- Ki lehet az a mikulás? A fiatal két lábú, vagy én?
- Egyébként Bobbynak hívják.
Mire a fiatal azt mondta: - Az tetszik, jó lesz!
Odafordult hozzám, és azt mondta: - Bobby gyere ide!
- Akkor én Bobby vagyok?
Megint fölvett, és kivitt egy másik kuckóba, ami kicsit büdös volt.
Csodálkoztam is hogy ebben lakik? Odatett maga mellé, arra a puha micsodára.
Aztán egy picit megijedtem, mert valami nagyon búgott és a kuckó elindult.
Később megálltunk és kiszálltunk a kuckóból. Egy teljesen másik helyen voltunk. Nem is ismertem ez a helyet, olyan érdekesek voltak a szagok is. Egy csomó kétlábú körbevett minket, és csak beszéltek és beszéltek
Azt kérdezte az egyik nagyobbik: - Na, örülsz, hogy mit hozott neked a mikulás?
- Már megint ez a mikulás?!
A fiatal két lábú odaszólt nekem: - Gyere Bobby, menjünk!
Akkor most már biztos, hogy én Bobby vagyok. Adott enni, aztán egy csomót játszottunk, szaladgáltunk, bejártuk az egész környéket. Nagyon jó volt!
Amikor sötét lett bezárt egy helyre, ő meg bement egy hatalmas nagy kuckóba. Én meg csak vártam, vártam. - Mikor jön vissza? - Éreztem, hogy nagyon hideg van.
Elkezdtem félni: - Hol vannak a többiek? Hol van ez a fiatal két lábú?
Ekkor sírni kezdtem: - Jujuj! Hol vannak a többiek?! Miért vagyok egyedül?! Miért van ilyen hideg? És nedves is minden!! Juj! Juj! Juj!
Ekkor odajött a két lábú, megsimogatott és azt mondta: - Semmi baj, Bobby! Semmi baj! Aludj szépen, majd reggel találkozunk.
Erre megint otthagyott egyedül, én újra sírni kezdtem.
Valahonnan hallottam, hogy kiabált: - Maradj csöndbe és aludj!
Végül is elaludtam, de nagyon nyugtalan voltam.
Amikor világos lett végre, ott volt és olyan fura volt minden: csupa fehér és nedves.
Még sosem láttam ilyet. Ő azt mondta: - Nézd meg Bobby, ez a hó.
Én megszagoltam, és meghemperegtem benne. Nagyon jó volt.
Végre együtt vagyunk!