Csiribiri2010

Kilépve a munkahelyéről, maga mögött hagyva a tér lüktető zenéjét, színes fényekkel teli csillogását a forralt bor illatával, elindult a ködös, szürke utcán hazafelé. Ilyenkor mindig lassabban ment, mint idefelé és végiggondolta a nap eseményeit és mire hazaért, már el is engedte a feszültségeket és meghagyta magában a pozitív történéseket. Ezen az estén, viszont másképp alakultak a dolgok.

Kicsit sietősebbre vette a lépteit, mert egy különleges este volt, mivel az ő családjához érkezett a „Szent család" képe. Az volt a szokás, a közösségükben, az adventi időszakban, hogy minden nap, más családhoz érkezik a „Szent család" ikon és ekkor a befogadó család vendégül látta azokat, akik elhozták a képet. Várták ezt a napot, mivel egy fiatal, ismerős házaspár érkezett volna a pici gyermekükkel, de utolsó pillanatban visszamondták a látogatást, így helyettük egy idősebb házaspár következett a sorban, akiket egyáltalán nem ismertek. Ez az ismeretlen helyzettől való félelem a férjét jobban zavarta, ő viszont abban reménykedett, hogy a négyéves kicsi fiuk majd oldja a helyzetet.
Hazaérkezése után negyedórával már csengettek is. Kedves, barátságos házaspár érkezett a képpel és legalább annyira feszengtek, mint a vendéglátóik. Először elmondták a kötött imádságot és énekeltek, majd Julika megkérdezte a megilletődött négy éves Andristól.

- Mit kértél a Jézuskától?
- Egy nagy szirénázó mentőautót- válaszolta felcsillanó szemmel izgatottan.
Férje próbálta menteni a helyzetet és azt kérdezte.
- Ugye nem baj, ha nem olyan nagy és nem szirénázik?
- Nem baj - válaszolta halkan lefelé nézve.
Mikor elbúcsúztak, az addigra már kissé ismerős Julikától és Istvántól, Áldott Karácsonyt kívántak egymásnak.

Este megbeszélték férjével a történteket.
Igen, két nappal ezelőtt pattant ki Andris fejéből a kívánság, és akkor 20-án rohangáltak a nagy szirénázó mentőautóért, de csak kicsit találtak, ami nem is szirénázott. Már minden játékbolt ki volt fosztva.
Másnap miután a férje korábban elment munkába, ő még hagyta Andrist tovább aludni, hiszen végre nem ment oviba és amúgy is egy dolgos nap várt rájuk. Délutánra várták nagyit, mézeskalácssütésre, amiról akkor még nem is gondolták, hogy ez az utolsó együtt töltött készülődés a Karácsonyra.
Reggeli után Andris ceruzát kért, hogy rajzoljon. Anyukája gyorsan keresett, nehogy elmúljon az ihlet cselekvés nélkül. A ceruzát ügyesen fogta, de a vonalak bizonytalanok voltak. Csak a vízszintes narancssárga csíkból és felette a piros és kék körökből jött rá az anya, hogy mit akar rajzolni a fia.
-Na, nézd, most kész is van! Ezt küldjük el a Jézuskának, hátha tud hozni, egy szirénázó mentőt!
Közben megszólalt a kapucsengő. Még nem nagyi jött, de egy kicsit ismerős hang szólt bele.
-Itt van a Jézuska, de csak felnőtt jöhet le.
Az anyuka értette, hogy valami titok van itt és próbálta Andrisnak elmagyarázni, hogy ne akarjon vele jönni. Ekkor Andris ezt mondta:
-Akkor vidd le a rajzom Neki!
Mikor leért a földszintre, szembe találta magát a tegnapi vendégekkel. Egy átlátszó tasakban lévő tárgyat mosolyogva nyújtottak neki.
-Honnan tudtátok, hogy nincs még ilyen nagy mentő?
-Most láttuk a piacon és mindketten arra gondoltunk, hogy ezt meg kell vennünk.
Mire még tovább hálálkodhatott volna a váratlanul betoppanóknak, egy gyors köszönés után, sietve távoztak.
Visszalépve a belső lépcsőházba, észrevette az alattuk lakó férfit és megkérte, hogy vigyázzon a csomagra, amíg lehozza a tároló helység kulcsát, hogy ott, el tudja rejteni a meglepetést. A férfi nem értette a helyzetet, így röviden, gyorsan elmesélte a történetet neki. Mivel biztosítási ügynök volt, kissé hitetlenkedve, csak ennyit mondott.
-Ez egy igazi csoda.

Amikor az anyuka visszaért a lakásba, Andris megkérdezte:
-Milyen volt? Odaadtad a rajzom?

Gyorsan eljött a karácsonyeste. A szépen díszített fa alatt egy ezüstpapíros, nagy csomag is díszelgett.
A gyertyagyújtás és éneklés után, Andrist megkérdezték.
-Melyik lehet a te ajándékod?
Ő gondolkodás nélkül mutatott a neki szánt meglepetésre. Mikor kibontotta, boldogan ugrálva kiabálta.
-Ugye engem nagyon szeret Jézus!
Miközben férjével egymásra néztek, arra gondolt, hogy őket is szereti, csak sokszor ez a gyermeki hit és rácsodálkozás hiányzik belőlük a mindennapokban.