Felnőtt testben gyermeklélek

Gyermekkorom óta a Karácsony az év legszebb ünnepe számomra.

Nosztalgiával gondolok vissza a 70-80-as évek havas, hideg Karácsonyaira.
Az első emlékem úgy 4 éves koromból való.
Akkor éltem át először tudatosan Karácsony csodáját.
Szüleim elküldtek minket, gyerekeket szánkózni, amíg „az angyalka berepült az ablakon a feldíszített fával, alatta Jézuska ajándékaival."
Miután hazaértünk a szánkózásból, már égtek a gyertyák a feldíszített karácsonyfán, szórták a csillagokat a csillagszórók, a szobát fenyőillat lengte be.
Természetesen elhittem, és igazi csodaként éltem meg, hogy az angyalka meghozta a szépen feldíszített fát, alatta Jézuska ajándékaival.
Karácsony csodája akkor is velem maradt, amikor már tudtam, hogy az ajándékokat szüleink veszik, és együtt díszítettük a fát minden évben.
Velem felnőttként is igazi karácsonyi csoda történt egyszer. Ahhoz, hogy teljesen érthető legyen az én felnőttkori csodám, némi magyarázatot kell, hogy adjak!
A zene szeretete már kiskoromban kialakult nálam, ma is fontos része életemnek a zene.
Otthon mindig szólt a rádió, vagy lemezt hallgattunk.
Édesapám nagyon muzikális volt, bennünket, lányait is a zene szeretetére nevelt.
Amikor a kamaszkorba léptem, csatlakoztam azon tinik táborához, akik rajongtak egy-egy zenészért.
Én is odáig voltam egy akkor divatos popénekes hangjáért.
A dalok, hangok, hangszerek nagyon sokat jelentenek nekem.
A húszas éveimben változás állt be zenei ízlésemben.
A popzene szeretetét felváltotta a kicsit keményebb műfajé, a metálé.
Felfigyeltem egyszer egy nagyon különleges, kellemes hangra, amely azonnal elvarázsolt.
A hang Klaus Meinéhez, a Scorpions nevű, német heavymetál együttes énekeséhez tartozott.
Attól kezdve lelkes rajongója lettem a zenekarnak.
Amikor a kétezres évek elején megtanultam használni az internetet, és és az angol nyelvtudásom is elfogadható szintre lépett,
rákerestem, és rá is találtam a Scorpions hívatalos weboldalára, azon belül is a fórumukra, ahova regisztráltam is.
Angolul zajlott a kommunikáció a fórumban, hiszen a világ szinte minden tájáról jelen voltak virtuálisan rajongók.

Sok barátot szereztem, sokukkal e-maileztem.
A fórumban gyakran írtam nagy álmomról, miszerint egyszer én is szeretnék részt venni egy Scorpions koncerten, és találkozni régi idolommal, Klaus Meinével.
Tudtam, hogy 2004 telén az U.S.ban turnézott a zenekar.
Volt egy amerikai barátom, aki azt kérte tőlem egy e-mailben, hogy adjam meg neki a lakcímem, mert szeretne képeslapot küldeni.
Pár nap múlva azzal jelentkezett e-mailben, hogy legyek szíves átvenni egy csomagot, amely az U.S.ból érkezik a címemre. Arra is szigorúan utasított, hogy ne bontsam fel a csomagot Szentestéig.
Meg is érkezett egy nagy doboz csomag. Volt vele ugyan némi adminisztráció, de megoldódott az is.
Nagy volt a kísértés arra, hogy kibontsam a csomagot hamarabb, mint Szenteste, de a nyughatatlan kisördögömet sikerült elhallgattatnom.
Elérkezett 2004 Szentestéje, amikor is felbontottam a csomagot.

Amerikai barátaim kedves apróságai mellett két tárgyat találtam a dobozban.
Az egyik egy CD volt, rajta egy JPG formátumú videoüzenettel, nem más mondta fel nekem az üzenetet, mint maga Klaus Meine.
A turnébuszukon készült a felvétel, melyet egy amerikai rajongó rögzített.
Klaus elmondta nekem, hogy ismeri a postjaim a fórumban, beszélt néhány mondatot a turnéjukról, boldog Karácsonyt kívánt nekem, és beszélt a másik dologról a dobozban.
Nekem ajándékozta az egyik bőrdzsekijét, amelyet dedikált is.
Ez volt az én felnőttkori, karácsonyi csodám.
Teljesen megrendültem.
Alig tudtam felfogni, hogy egy körül rajongott világsztár megtisztelt engem, és hihetetlenül nagy örömöt okozott.
Ma is relikviaként őrzöm a dzsekit szekrényemben, az üzenetet tartalmazó cd pedig ott lapul a polcomon.
Hiszem, hogy a csoda soha nem jön későn, érkezzen Karácsonykor, vagy bármikor.