Hellendoorn

Magyarországon is sok fogyatékkal élőember, sorstárs van, akik nehezen tudják feldolgozni a fogyatékosságukat.

Sokan csak otthon ülnek, és a napjaik átlagosan, kihívásoktól mentesen telnek. Beletörődnek abba, amit a sors adott. Tudom nem könnyű!
Nem szokványos a mi életünk sem, mégis megtaláltuk azt az utat, ami boldoggá tesz bennünket!
Nem egyszerű a mi családunk élete sem. A látássérülésem mellett, van egy halmozottan sérült kislányunk, aki, kerekesszékes. Több gonddal küzdünk, mint egy átlag család. Sokak szerint, erőnkön felül próbálunk teljesíteni, hogy elérjük a céljainkat! De úgy szép az élet, ha zajlik, hát nem?
Bár fogyatékkal élők vagyunk, de teszünk érte, hogy megváltoztassuk a szürke hétköznapjainkat.
Úgy érzem, életre való család a miénk.
Általában mosolyt csalunk az emberek arcára. Hiszen nem mindennapi látvány az, hogy egy vak férfi kapaszkodik a kerekesszékbe, a másik kezében minimum két póráz, a párom kezében is, miközben tolja a kislányunkat.
Ebből ki is derült, hogy nagy kutyások vagyunk. Nem csak hobbyból tartjuk a remek ebeinket, hanem aktívan sportolunk is velük.
Egy különleges sport az életünk része, ez az agility.
Hogy mi is az az agility?
Ez egy igen népszerű kutyás sport, ahol a kutya a gazdájával egy ügyességi akadálypályát teljesít. Ahol fajta korlátozás nélkül minden kutya részt vehet.
Az agility lényege, hogy a kutyák különböző akadályokat meghatározott sorrendben és meghatározott időben teljesítsenek.
Az agility az egyik legnépszerűbb és legkedveltebb kutyás sportok egyike. Ezen belül van a ParAgility, ami sérült versenyzőknek nyújt lehetőséget a versenyzésre.
Én 2014 óta próbálkozom elsajátítani az agility alapjait, ami látássérültként rengeteg buktatóval jár,
De nagyon jó érzés az hogy a kutyáimmal együtt mozoghatok, és tanítgat hatom őket.
Minden évben megrendezik az INCA és PAWC Agility Világbajnokságot.
Erre a versenyre a világ több országából érkeznek sérült versenyzők, akik együtt versenyezhetnek az International Mix & Breed Championship indulóival.
Hazánkban évente, csak egy ParAgility versenyt rendeznek, ezért a látók versenyén próbálok felkészülni, helytállni. A lehetőségeink korlátozottak, ezért saját edzésterv alapján edzünk.
2023-ban, hatalmas célt tűztünk ki magunk elé: részt kívánunk venni a para agility világbajnokságon Hollandiában. 2023. 08.30-09.03 között Hellendoorn városa adott otthon ennek a nagyszerű eseménynek.
Boldogan írom le, sikerült kijutnunk!
Nagy álmom teljesült, hogy a családommal és négylábú kis barátainkkal ott lehettünk ezen a rangos versenyen. Európai szinten egyedüli vak versenyzőként indultam a megmérettetésen.
A fogyatékkal élő sportolók támogatása sajnos nem terjed ki minden területre az agility ezen ága sem nagy és támogatott. Nagy fába vágtuk a fejszénket, tudtuk nem lesz egyszerű megoldani, hogy támogatókat találjunk a kijutáshoz.
A nagyobb vállalkozók nem igen látták be, hogy mennyire izgalmas, és támogatásra méltó sport, az agility. Az sem elhanyagolható, hogy érem esélyesként tudtunk utazni a világbajnokságra hazánk és támogatóink hírnevét öregbítve.
Barátaink, és a feleségem bebizonyították, hogy bár göröngyös az út, de semmi sem lehetetlen!
Köszönettel tartozom nekik, és Mindazoknak, akik hittek, és a mai napig hisznek bennünk!
Meglepő volt a számomra, az a nevezési létszám, ami Hollandiában fogadott minket. Több, mint száz sérült nevezett, Hihetetlen. Előző évben jóformán a fele indult Olaszországban. Az olasz világbajnokságon, akár csak az előzőekben még nem tudtunk elindulni.
Homokos talaj borította a verseny felületét. Sérültségünk mértékétől 7 csoportra osztották az indulókat.
Az 1-es csoportban az elektromos, a 2-esben a kézi hajtású kerekesszékkel rendelkezők szerepelnek. A hármas kategóriában a mozgásban mérsékelten korlátozott gazdik indulnak, a 4-esben azok, akik ennél nagyobb mértékben akadályozottak, az ötösben azok, akik kiemelkedően nehezen képesek csak gyalogolni, sétálni. A hatos csoport azok számára jött létre, akik nem mozgásszervi problémával rendelkeznek. /hallás-, látássérült és egyéb érzékszervi problémával küzdők/
Az utolsó, a hetes kategória a mentálisan sérült gazdiknak van fenntartva, ők kisérővel futhatják le a pályát.
Ha jól megnézzük a csoportokat, vak személyként, egyik csoportba sem illek bele. Látássérültként a 6-os csoport lenne a megfelelő, de ez egyedül kissé morbid lenne a számomra, ahogy ott szédelgek az akadályok között. Nekem is szükségem van kisérőre.
Ajaj, De bocsi, mentálisan megigazán toppon vagyok! Inkább legyen az a hatos.
Két kutyussal neveztünk, Pepével és Pajtikával. Pepe a gyorsabb, de annyira izgatott volt, hogy elszélhámoskodta a futamainkat.
Viszont, Pajtika három futamból kétszer 4. helyezést ért el. Mind kétszer gyönyörű hibátlan futammal. Egy futamot sajnos benéztünk, már csak négy akadály volt hátra, és ekkor megugrott egy olyan akadályt, amit nem kellett volna. Nagy vigyor lett a vége, azaz Disc. Így összetettben nem a 3. helyen, hanem a 9. helyen végeztünk. Óriási élmény volt a 116 ParAgility sportoló 152 kutyái közt futni!
Továbbra is ugyan olyan szorgalommal és lelkesedéssel készülünk a jövőbeli versenyekre!!
Nekünk nem csak sport az agility, hanem egyben, terápia is az egész családnak!
Már nem vagyok fiatal, elmúltam 59 éves. Hollandia után, az álmom remélem folytatódik, és sikerül újra kijutnunk a PAWC Világbajnokságra.