Keresztelő

A lányom 3 hónapos volt, amikor megkeresztelték.

A keresztelő ugyanabban a templomban történt ahol szüleim is, én is, később testvérem is esküdtünk és engem és testvéremet is ott kereszteltek.
Csak azóta már más plébános végezte a szertartást, hiszen az események között több évtized telt el.
A Deák Ferenc utcában a Bambi áruházban vásároltam a lányomnak egy hófehér habos ruhát, kis cipőt és hímzett fejfedőt. (A ruhát és a kis cipőt a mai napig őrzőm, a fejfedőt elajándékoztam.)
Október lévén kellemes idő volt.
A férjemmel szendvicseket készítettünk, átrendeztük a nappalit, hogy ki lehessen nyitni az étkező asztalt. Anyósom finom túrós sütit sütött, azt ő vállalta. Mindent előkészítettünk a vendég fogadásra, hogy amikor hazaérünk a templomból már ne legyen semmi dolog.
A keresztszülőkkel és gyermekeikkel a templomnál találkoztunk. Hozták a 6 és fél éves lányukat és az 5 éves fiúkat is.
A pap bácsi bevonta a két gyereket is a szertartás folyamatába, így nem unatkoztak.
A lányom csak tágra nyílt nagy szemekkel nézte a körülötte történő dolgokat, egy pillanatig sem sírt.
Szerencsére rövid volt a szertartás és utána azonnal hazajöttünk.
A lányomat tisztába tettem, megetettem és letettem ágyikójába és azonnal el is aludt.
Mi többiek a másik szobában eszegettünk, beszélgettünk.
Nagyon kellemes délelőttöt, kora délutánt töltöttünk együtt.
Amikor a barátnőmék, keresztszülők gyermekeikkel elvonultak, mi is hazavittük a nagyszülőket és a dédit.
A lányom a kocsiban is végigaludta az utat.
A dédi (férjem nagymamája) elöl ült az anyósülésen, én nagyszülőkkel hátul ölemben lánykámmal. Akkor még nem volt kötelező a gyerekülés. Ha lett volna, akkor nem fértünk volna el hátul a három
felnőtt.
Sajnos a lányom soha többet nem találkozott a keresztapjával, mindig a keresztanyja jött hozzánk látogatóba. A keresztapa fiatalon (32 évesen) agyvérzésben meghalt, temetése épp a lányom 3. születésnapján volt. A barátnőm tisztességgel felnevelte mindkét gyermekét, mindkettőnek több diplomája is lett.