Kiskarácsony

A mikulás után, a karácsonyt még izgatottabban vártuk testvéreimmel.

Természetesen a játékboltok kirakatainál időztünk a legtöbbet. Mozgó vonatok, rengeteg még számunkra új játékkal tele színes kirakatok voltak. Nekünk, eszünkbe sem jutott nyafogni apunak, hogy ezt, vagy azt vegye meg nekünk. Csak ámulva néztük a játékvárost. A megbeszélt időben érkeztünk haza. Egyszoba konyhás lakásban laktunk anagymamámmal, és a két testvéremmel. Az udvarról két lépcsőn jutottunk a bejárati ajtóhoz, és azonnal a szobában találtuk magunkat. Már sötét volt mire haza értünk, az ablaküvegen keresztül apró fények táncoltak fura alakban. Apukám kopogott az ajtó üvegén, abban a pillanatban egy csengő hangja hallatszott. Az ajtó kitárult, és a nagymamánk, mamácskánk, és a férje papácskánk, elkezdtek énekelni egy szép karácsonyi dalt. A kabátok levetése közben, csodálkozva néztük a gyönyörű karácsonyfát. Szemünk megakadt, a fa alatt lévő szép, díszes, szalaggal átkötött csomagokon. Az apró gyertyák, melyek hosszúkás fényei táncoltak az ágak között, csillagszórókkal párosultak. Az ének elhangzás után a felnőttek kellemes, boldog karácsonyt kívántak egymásnak, és nekünk is. Aztán a kis szobában leültünk, és mamácska egyenként kivéve a díszes csomagokat, felolvasta a kis címkékre írt neveket, és kiosztotta azokat. Három gyermek boldogságával telt meg, a kis lakás. A vacsora is későre maradt, mert úgy belemerültünk a felnőttekkel a társasjátékba.
Volt olyan karácsonyunk is később, amikor szánkózni, hó csatázni mentünk a Jézuska jövetele előtt. Az éjféli misére mindig elvittek minket. Nagyon tetszett nekünk a késői fennmaradás, a hóban csúszkálás, és a szép zenés éjféli mise is! Ilyen csodálatos gyerekkori karácsonyunk volt nekünk a testvéreimmel.