Meglepetés

Ebben az évben gyökeresen megváltozott az életem.

Sok viszontagság után egymásra találtunk a párommal. Az ő élete sem volt valami fényes, és az enyém se mondható fenékig tejfelnek. Már régebb óta ismertük egymást. Ugyan is neki volt egy halmozottan sérült kislánya, és a sors úgy hozta, hogy hozzám jártak kezelésre. Szép lassan teljesen megismertem az életük történetét. Elmondta, hogy nagyon nehéz az otthoni létük, az akkori férje nem segít semmit a családnak, csak mindig magára gondol mindenben. Nem panaszkodott, inkább mély szomorúság volt a hangjában, és egy fajta beletörődés. Valahogy úgy éreztem, hogy egy fajta párhuzam van az életünk között, még ha az enyém eltér az övétől is.
Vívódtunk mind ketten. Ő volt a bátrabb, és kilépett abból a sanyarú létből. Elvált, majd albérletbe költözött. Egyre jobb lett a kedve, tudott mosolyogni, ez engem is inspirált. én is léptem, elhagytam az akkori életemet. A kezdeti barátságból szép lassan szerelem szövődött.
Elhatároztuk, hogy nem várunk tovább, és összeköltözünk. Nem mindennapi család lettünk. A kerekesszékes kislánya mellet volt egy középiskolás nagy lánya is, aki igazi kamasz lévén kissé nehezen kezelhető volt. Mellé jött az én látássérültségem.
A környék színfoltja lettünk, mert úgy viselkedtünk, mint egy „olasz család", azzal a különbséggel, bár hangosak vagyunk, de aki ránk néz, ráragad a vidámságunk.
Most már kevésbé érdekelt ki mit gondol, és bár nem egyszerű az életünk, bebizonyítottuk, hogy a szeretetnél nincs fontosabb a számunkra.
Most érkeztem el igazán azokhoz a jeles napokhoz, ami felejthetetlenné teszi a téli ünnepeinket. Nekünk egészen más, ha jön a Télapó vagy a Jézuska.
Ilyenkor a „nagyok" azon iparkodnak hogyan lepjük meg a legkisebb leánykánkat.
Neki nem az ajándékok minősége és a mennyisége a fontos, hanem a körítés ahogy a boldog szemei elé kerülnek.
Nekem ez volt az első ünnep a kis családommal együtt. Naná, hogy cikáztak a gondolataim, hogyan szerezzünk igazi meglepetést egymásnak, és főleg a kislánykának.
Először természetesen a Mikulás látogatott el hozzánk. A csuda gondolta, hogy az ablakon fog bemászni. Ja, elfelejtettem mondani, hogy egy harmadik emeleti lakásban laktunk. A kisszobában a párom felöltöztette a kicsit, addig én a nagy lánnyal előkészítettem a nagy szakállú érkezését. Felvettem a Télapó ruhát, és felmásztam egy szobalétrára, ami oda volt készítve a sötétítő függöny mögé. A nagy lány kezembe adta a kosarat, és elindította a CD lejátszót. Szólt az anyukájának, hogy jöhetnek.
A kicsi lány ujjongva nézett körül a szobába, és kitudja miért az ajtóra szegeződött a szeme.
Felsikkantva nézett az ablak irányába, ahogy hangosan becsuktam az ablakot. Tátott szájjal nézte, ahogy előbújik a várt Mikulás. Dörmögő hangon elmondtam egy vicces kis verset, és átadtam az ajándékot nekik. Boldogan ugrált örömében. Annyira megható, hogy milyen őszintén örül a Télapunak. Az ajándékokra ekkor még ügyet sem vetett.
A karácsonyi készülődés hasonlóan zajlik, de itt már Ő is jelen van. Neki egy fajta fejlesztés is az a sok inger, amikor a szeme előtt elkészül a karácsonyfa.
Mivel mi is panelben lakunk, nekünk is műfenyőnk van. ah! Ez is úgy hullajtja a levelét, mint egy igazi.
Sorban összeszereltük, majd jöttek rá a fénycsíkok. Hopp és innentől kezdve már más, mint egy átlag családnál.
Előkerülnek egy doboz mélyéből azok az apró, és nagyobbacska plüss figurák, amiket az év folyamán összegyűjtögettünk. Az asztal tele lett, hurkapálcikával, papírokkal, ragasztóval. Máris elkészült a fénycsúszda, ahol Hupikék tör pikék, és hasonló méretű egyéb plüss figurák csúsznak le. Mások, kicsi létrán állnak, kezükbe egy, egy dísz, ahogy tennék fel a fácskára.
Amikor mindez kész, alá lopjuk a kis meglepinket, aztán uccu átöltözni. Villanyt leoltva.
Csilingelő csengő szóra belépünk a meghitt szobába. A „Csendes éj" lágy dallama i betölti az egész szobát. A kislányunk ragyogó szemmel nézi, ahogy a kismanók integetnek a fenyőfáról felé. Ez a varázslatos pillanat, több percig tart. Könnyek szöknek a szemünkbe, látva az ő boldogságát. Egy kis ünnepi vacsora után jöhet az ajándékok kicsomagolása.
Mindenki tépi, szaggatja a csomagoló papírokat, mint ha a papír lenne maga a meglepetés. A lányka hangosan kacag fel, egy, egy kibontott csomagra.
Eljött az én időm is, kíváncsian veszem a kezembe azt az ajándékot, amire rá van írva: Apának. Fura csomagolás, hiába tapogatom, nem tudom kivenni mi lehet az.
Egyszer csak elő húzok egy kerek nyeles valamit. Ez meg micsoda? Kérdeztem meg a kedvesemtől.
Rózsafánk sütő
Micsoda?
Mindenki harsány nevetésbe tört ki.
Drágaságom, ezzel tudsz majd segíteni nekem a konyhában, hogy legyen meg az élményed.
Tessék?
Még fel sem ocsúdtam, jött a másik meglepi.
Ez mi?
Sós rudacska kiszúró forma.
Olyan arcot vágtam, hogy potyogtak a könnyek a csajszik szeméből.
Köszönöm szépen. Nyögtem, és zavartan néztem körbe.
Még ilyen ajándékot sosem kaptam, de ahogy belenéztem a párom szeretet teljes szemébe, a tekintete mindent elárult.
Itthon vagyunk, senki, és semmi nem bánthat többé minket. Melegség, vidámság, és főleg az egymás iránti szeretet veszi körbe a kis családunkat!