Rósaszín álmaink

Igen mindig voltak és lesznek rózsaszín álmaink csak nem mindig válnak valóra az attól függ, hogy mennyire közelítik meg a valóságot és mennyire reálisan

kapaszkodunk, törekszünk ahhoz, hogy elérjük azokat. Habár jól tudjuk, hogy azoknak több százaléka csak puha selymes, gyönyörű pókhálóhoz hasonló a nap
rásütött és a fénye megtörik szemünket elkápráztassa, lelkünkben, szívünkben pezseg a szédítő boldogító vágy, mint az édes pezsgő amelyet hirtelen töltik
a talpaspohárban de ki csobban kifut belőle, habár nincs színültig töltve, némelyikük de még mennyire bizsergeti fantáziánkat.
Zsoltárok 23:4
Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.
Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.
Édes az álom és részegítő ha engedted, hogy elvegye a józan eszedet. Akármint aki habzó tengervíznek hullámain fekszik, oda s tovább hordozza míg az aljára
merül, vagy egy puszta partra kerül.
Boldogok akiknek álmai keserűen édes, mert igazságosan megküzdött értük.
Közösen, hirtelen és magabiztosan hoztunk döntéseket Magdikával, együtt álmodoztunk és egymással őszinték voltunk, semmit sem titkoltunk el egymás elől,
akár a múltjaink vagy a jelenben megtörtént dolgaink, eseményeink felől. Mint mindenki más, ha voltak is némi nézeteltérés, azt tisztáztuk időben és az
egymásban való bizalmunk jobban és jobban növekedett. Volt is miért rózsaszínnek lássuk álmaink, ahogyan valóra válnak. Közös akarat, bizalommal megszabtuk
jövőnk álmait. Az egyik példa arra az, hogy tudattam vele mindent, ami velem kapcsolatosan történt, úgy a nehéz gyermekkoromról mint rokkantságomról, nem
ámítottam azzal, hogy bölcs vagyok vagy gazdag. Tudattam azt is, hogy énvelem bármikor megtörténhet a legrosszabb megvakulhatok és ez nem egy egyszerű
dolog, nem kívántam, hogy miattam szenvedjen. Ő nagyon kedvelt, szeretett és mind annak dacára elfogadott úgy, ahogy vagyok.
Egymással szemben őszinték és engedelmesek voltunk, lemondtunk saját személyes dolgainkról ahhoz, hogy meglepetést szerezzünk egymásnak. Szerelmünk központja
mindig Isten volt.
Nem mérlegeltük egymást, hogy ki tud többet, vagy ki a kedvesebb a kis apró figyelmesség, ajándékok boldogítottak és megelégedéssel büszkén felnéztünk
egymásra.
A természet volt és marad a mi szentélyünk, oltárunk ahol mindig feltöltődött lelkünk és újabb erőt meríthetünk a nehezebb időkre.
Szárnyaltunk a hófehér felhők közt szabadon, nem korlátoztuk egymás útjait, szabadságát.
Így ennyire megalapozott döntések nyomában haladtunk és csókjainkat édesítették, gyönyörű gyöngyszemekkel ékesítette lelkünk, rózsaszínű álmainkat.
Eljött a pillanat amikor megszületett a legszebb és magasztosabb hihetetlennek tűnő álmunk.
A kezdettől csupán hat hónap alatt meghozott döntésünk a méznél is édesebb álmaink voltak.
A rózsaszínek látott megfoghatatlan álmainkat valóra váltottuk.
Ékes koronája díszíti ma is életünk további napjait. Azaz 35 év házasság!
1989.szeptember 28 polgári esküvő.
A nyár folyamán eldöntöttük, hogy megkérem Magdika kezét az édesanya jelenlétében és Brassóban megtartjuk az eljegyzést.
Elutaztam hozzájuk és bátorságot vettem, hogy elbeszéljek az édesanyával Sárával, határozottan, komoly szándékkal álltam elejébe. Nem volt annyira egyszerű,
izgalmas pillanat volt tudatni vele, hogy mi egymást nagyon szeressük és megkérem a leánya kezét. Elmondtam azt, hogy én egy megbízható személy vagyok
aki megfontoltan gondolkodik a mindkettőnk jövőjéről.
Most, mint szülő egészen jól tudom mit érezhetett egy édesanya, amikor megkérik a leánya kezét.
Türelmesen végig hallgatta a beszédemet majd kedves tanácsokkal ellátott és mindkettőnk felé fordult egy nagyon fontos kéréssel, ha valóban szeretitek
egymást én nem vagyok ellene, csak megkérlek becsüljétek meg egymást úgy, hogy egy életre szóló szeretet fundamentumra alapozzatok, ifjúságotok örömeiben
csak úgy részesülhettek. Legyetek egymással szembe őszinték és megbocsájtok.
Sára egy kedves, jó asszony, édesanya volt és megértő féltőn szerető szavait örömmel fogadtuk. Ő ugyan elvált asszony volt, tapasztalt és szerény, akit
az élet megtört de megküzdött és védte a leányait attól, hogy velük az meg ne történjen. Elmesélte milyen nehéz dolgokon ment keresztül fiatal korában.
Viszont az én édesapám az elején rosszul fogta fel, azt a döntést, amit őszintén elmondtam mint gyermeke, annyira kiborult és zavarba hozta őt, hogy egy
kis baltával támadt nekem. Ő is elvált ember volt és talán féltett a házasságtól, csalódott és a női személyeket nehezen engedte a maga közelében, nem
értett egyet azokkal. Mikor megtudta, hogy én Brassóba utazok és onnan számítok lányt hozni a házhoz, akkor nagyon dühös és magánkívül volt. Alig, hogy
menekülni tudtam a keze elől, magamra zártam a kis szobaajtót és rémülten csöndben vártam, hogy elcsendesedjen és rám ne törjön a baltával, egy jó párszor
belevágta az ajtóba és feszegette azzal. Torkaszakadtából ordított. -Minek kell oláhok közül asszonyt választanod! Szitkozódott és egy jó idő után elvonult.
Jól megrészegedett. Akkor úgy láttam jónak, hogy elköltözök otthonról, várhattam rosszabb dolgokra a részéről. Lefeküdt és mélyen elaludt.
Volt időm bőven arra, hogy meneküljek, hirtelen arra gondoltam annyi év után lesz ami lesz, megkeresem anyukámat hátha egy kis időre befogad és megesik
a szíve rajtam, hiszen most ő segíthet, ha akar.
Könnyen megtudtam, hogy hol lakik csak nem tudtam értesíteni érkezésemről, több éven keresztül nem találkoztunk, így hát nagyon meglepődőt mikor meglátott.
Hosszasan elbeszéltünk és elmondtam mi járatban vagyok, hogy nagyon szükségem van rá és segítenie kell most az egyszer. Hirtelen nem is tudott szóhoz jutni,
de megértet és ott marasztalt nála.
Nap, mint nap közelebb kerültünk egymáshoz, próbált megkedvelni és gondoskodni rólam. Mindezek után elértem kitűzött céljaim. Megismerte édesanyám Magdikát
és az anyukáját Sárát. Majd a későbbiekben Sárát és Magdikát amikor meglátogattuk Brassóban
1989. nyarán megtartottuk az eljegyzést, csodálatos pillanat volt.
Az én részemről csak anyukám volt jelen azon a jeles eseményen apukám nem jött velünk Brassóba.
Sára és édesanyám jól egyeztek és boldogok voltak, hogy megismerkedtek. Megbeszéltük, hogy a polgári esküvőnk Marosvásárhelyen lesz megtartva. Szeptember
28-án. Elérkezett a legszebb pillanat a polgári esküvőnk. Édesapámmal újból összejöttünk és megnyugodott, elfogadta a meghívót, megtisztelt jelenlétével.
Örök hűséget fogadtunk egymásnak és most is boldogok vagyunk, örömmel emlékszünk meg azokról a szép napokról, eseményekről.
És 1989. november 5 - én megtartottuk az esküvőt.
Te az enyém, én a tied,
Mark Twain szavait idézem...
,,Nekünk áll a világ!
Magas a nap fejünk fölött,
Messze földet belát,
De ameddig szeme elhat,
Nem lát nálunk boldogabbat.
Az életet igazán csak akkor élvezhetjük,
ha van, akivel. Ezt az élvezetet megosztani."
A rokonságot, barátjainkat megkértük, hogy segítsenek megszervezni lehetőleg, legjobban az esküvői szertartást, lakomát.
• Idősebbek és fiataloknak a véleményét, tanácsaikat kikértük ahhoz, hogy minél szebb és hangulatosabb, ugyan akkor egyszerű legyen frigyünk, esküvőnk.
Megosztani akartuk boldogságunk pillanatait minél több személlyel, ismerőssel, hogy részesei legyenek életünk legfenségesebb örömeinknek, ami egy életre
szóló fogadalom. Az én szerelmem hűséggel, alázattal pecsételte el az én szívemet, lelkemet,
• annyi kedves és jó indulatú ismerős előtt, akik tanúi lehettek annak a gyönyörű pillanatnak. Hófehér menyasszonyi díszes ruhában egy angyal rejtőzött
kinek ígérete, fogadalma mind e mai napig halk léptei, intő gyöngéd szavai elkísért, elkísér bár merre járok, rám vigyáz és boldoggá tesz engem.
Köszönöm, hogy az enyém lehettél Magdika és én a tiéd.
• Ismerőseink gondoskodtak arról, hogy minden fontos, szükséges, dolgaink időben meglegyen, igyekeztek abban, hogy szebbé tegyék számunkra azt a napot.
A násznagyok Marosvásárhelyen az Aranykakas vendéglőt lefoglalták, egy előkelő kényelmes hely volt és kiváló menüvel.
• Abból annak idején a sütemények és a torta hiányzott, de elkészültek csodálatos módon házi receptek szerint a kedves ismerőseink által.
• Brassóból, Marosvásárhelyről, Segesvárról és azok környékeiről.
Elég szép számban részt vettek az esküvői ünnepségen az egyházi menyegzői istentiszteleten, annak áldásaiban részesültünk.
Mint minden esküvőn előfordult az, hogy ellopták a menyasszonyi cipőt, egy ügyes kislánynak sikerült azt megszereznie úgy, hogy észrevétlen az asztal alá
bújt és hirtelen eltűnt azzal együtt. Jót nevetett a társaság. Pénz, vagy egyéb dologgal vissza kellet váltanunk, hát pénz az még nem gyűlt össze de abban
egyeztünk meg, hogy cserében kap egy tálca süteményt, amit ízlése szerint kiválaszthat. Csakhogy addig, addig, körülöttünk forogtak míg szinte a menyasszonyt
is ellopták volna, ha nem figyelek oda.
Akkoriban nem a gazdagság nem is a pénz számított, hanem a jóindulat, szeretet, összefogás, el nem tudom felejteni mindazok személyek kedves hozzájárulásukat
ahhoz, hogy minket boldoggá tegyenek, öröm könnyeim arcomat mosták és hálával fogadtunk mindent, amit értünk tettek.
Mindenki örömmel távozott, de aki távolról jött az szállásolva voltak az anyukámnál ott folytatódott szinte reggelig a menyegzői ünnepség. A fiatalság társasjátékokban lelték örömeiket.
Ő az én angyalom, mindenem!
Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre,
mintegy pecsétet a te karodra;
mert erős a szeretet, mint a halál,
kemény, mint a sír a buzgó szerelem;
Megtaláltam az én szerelmem,
életem legdrágább gyöngyszeme,
s nagybetűkkel szívembe szőtte
az ő nevét, szeretetét.
Fejem vállain pihentettem, ha szenvedés bármi ér,
én szemeimnek fényessége,
ha tévedtem szelíden néz rám,
Nem haragszik, s hajamba fésüli ujjait gyöngéden,
S mosollyal itatja lelkem,
szomjazó, törékeny szívem.
Ő az én angyalom, mindenem!
Kezem, kezébe helyeztem,
megbízom, megbízik ő bennem.