Szekér a tetőn

Ez a kis történet hatvan négy évvel ezelőtt esett meg decemberi Lucanap,- lucázás alkalmával mi elindította néhányunknál a dafkét a sértettségünket!

Értékeltük szívbe markoló „kedves" szavait, sokatmondóan összenéztünk és ott tizenegyen eldöntöttük, hogy mi is tudunk kellő viszontválaszt adni! A Tóth molnár malomnál a zsilip előtt, hol magas volt mindig a vízállás, volt a kedvenc helyünk, fejes és segges ugrás a Gyöngyösön, télen meg a peca, ott soha nem fagyott be a víz, legföljebb majdnem a fenekünk, édesanyánk szerint!
Megbeszéltük itt a világraszóló haditervet és ha kiviteleztük, dölyfös bácsi könyörögni fog nekünk az bizonyos! Ha volt eset, ahonnét elzavartak bennünket, ott szórtunk átkokat is, egyet itt megemlítek publikálhatóan: a lányuk v........a, feneke akkora legyen, mint két kemence szája!! De itt nem tettük, mert a lány a mi bandánkba tartozott! Őt viszont érthetően nem avattuk be tervünkbe!
A türelem ideje alatt tovább finomítottuk a feladatot és vártuk az éjszakai villámlást, mennydörgést, a szomszédjában lakó haverunk viszont dresszírozta a két kutyát! Egyik éjjel kifűrészelt két deszkát, szögelt rá zsanérnak egy-egy darab bicikli külső gumit, így kész volt a csiki-csuki, mint a malomjátékban! Én adtam a füstölt főtt csülök mézesmadzagot, az ebek meg átsétáltak, de visszajönni nem tudtak, egyébként pedig kimértük, hogy mennyi idő alatt rágják miszlikbe a cubákot! Egy óra alatt! Pompás! De tovább tartott, mivel az ebek nem ették-rágták a cubákot, míg az ördög verte a feleségét, az akkori hiedelem szerint.
Nem csigázom tovább kedves olvasóm érdeklődését, abban döntöttünk, hogy az istálló tetejére,- a tetőgerincre felrakjuk a szekeret és minden számításba vehető vállalkozót felkerestünk az esemény után, mert ugye nincs titok, csak után! Aki levenné onnét bármiért, ne tegye, legyen sértett ő is, mi majd levesszük sok könyörgés után nem olcsón
Luca napja decemberi emberes hónapban van a kalendáriumban jelölve, így sokat kellett várni a nyári égzengésre, ezt csak azért nem bántuk, mert még gyakorlatokat is végeztünk szekérszétszedésben és összerakásban egyikünk apjának portáján. Nem dicsekvésből írom, hogy az autóversenyzők boxutcai versenyében megálltuk volna a helyünk, pedig mi akkor ilyent nem is láttunk, sőt televíziónk sem volt!
Egy szép nyári estén, ami nekünk volt szép, megjött a várva várt vihar! Éjfélkor elkezdtük kivitelezni a tervünket, azért a legfiatalabbat őrnek állítottuk, ha a házban felkapcsolnák a villanyégőt, akkor jelezze,- nehogy kijöjjön valaki, bár bíztunk az esőben!
Először levettük a bakülést! Majd kivettük a csapszeget a szekérrúdból. Ezután lekaptuk a hátsólyakosarat, majd a négy lőcs következett, ezután a padlózat padlói, négy darab széles palló, majd az ötödik kerék következett, a legnehezebb alkatrész a két első tengellyel! Ezt cibáltuk fel legelőször létrákkal, miközben a cserépfedést lópokróccal letakartuk! Lett az összeépítés, halkan, csendben, az ég dörgött és villámlott! Az oldalak következtek, melyek mobilok voltak, mint minden parasztszekérben! Ment, mint a karikacsapás, a sok próbának örülhettünk! Talán fél óra múlva a szekér a tetőn volt, de kicsit gyönyörködtünk a látványon, aztán tünés, kutyák vissza! Alaposan átáztunk, de nem érdekelt senkit!!
Meg csináltuk! Jött a lány! Ti voltatok? Á- nem, tagadtuk! Talán tíz év után, ha bevallottuk! Másnap mi a környéken sem voltunk, kámforok lettünk. Kölcsön szekérrel fogatolt a gazda, mert sürgős volt a dolga és csak ebéd után kezdett a toborzásba, de senki nem vállalta. Ketten elmentünk megnézni, hogy tudjuk-e vállalni. Elhümmögtünk rendesen, hangosan mondogattuk, hogy kell hozzá támaszlétra talán három is, meg a tetőre is kell legalább kettő és el sem lehet képzelni, hogy nincs törött cserép,-bölcselkedtünk. A gazda szólt, hogy ő ad több lópokrócot, azt kössük fel a gerinchez, ha törne egy pár cserép, neki van pótlása! Mit kérünk fizetést? Még nem tudjuk, mert ide több ember is kelletik, aztán ha összeáll a csapat, közösen döntünk!
Egy malacot kértünk, meg hogy a lány jöhessen a bandánkba, havernak! Volt betyárbecsület a mi bandánkban, pedig a lány csinoska pofijú lészen, de nem hajtott rá senki! A banda törvénye érvényesült! Bár a történethez nem tartozik, de ide írom, hogy öt év múlva férjhez ment, vagy adták egy módos legényhez. A malacot nyársra húztuk és megettük a Piroska pékség finom kenyerével!
Még élünk páran a csapatból és néha-néha találkozunk és a kölcsönös köszöntések-ölelések után mindig az első kérdés felhangzik: emlékszel a szekérvirtusunkra?