Tűlevél

Pár évvel ezelőtt, karácsony közeledtével, amikor a tájat hó borította, az angyalkák izgatott seregét láttam, amint buzgón tárgyaltak valami fontosat. Hallgassátok csak!

- Közeledik a karácsony, s érzem, valami nincs rendben a Földön - sóhajtotta egyikük.
- Érdekes, mi is ezt tapasztaljuk, csak nem tudjuk, mi lehet a gond.
- Rossz a hangulat odalent, de vajon miért?
- Ilyenkor boldognak kellene lenni, a Kis Jézus születésekor!
- Amikor eljön hozzánk a jóság és a szeretet.
- Menjünk le és nézzük meg mi a baj, hátha segíthetünk.

Az angyalkák szétszéledtek, ki erre, ki arra. Megbeszélték, hogy pár óra múlva ismét találkoznak, s megtárgyalják mindazt, amit megtudtak.

Sok szépséget láttak utazásuk alatt: a hó egyre sűrűbben hullott, beborítva mindent. Jégcsapok lógtak itt is-ott is. Előkerültek a szánkók, a gyerekek hóembert építettek, hógolyóval dobálták egymást, közben nagyokat kacagtak. Az üzletek karácsonyi díszbe öltöztek, ünnepi muzsikával kedveskedtek a vásárlóknak.
Ajándékokkal megrakodva jöttek-mentek az emberek, szaloncukrot majszolgattak.
Templomba is többen jártak ilyenkor, decemberben. A hívők minden vasárnap meggyújtottak egy-egy adventi gyertyát.
Mi lehet akkor a probléma? Az angyalkák kiderítették, meglátjátok, hogyan segítettek.

- Képzeljétek, az elégedetlenkedés a karácsonyfák és az emberek között dúl már több éve, furcsa, ugye?
- Hogy lehet az?
- A fák lázadnak. Rosszul esik nekik, hogy karácsonykor kivágják őket, pár napig díszben állnak, aztán nem kellenek senkinek, kidobják őket az utcára.
- Hogy fejezik ki nemtetszésüket?
- Egyszerűen nem illatoznak, mindenki sopánkodik, hogy a fáknak nincs illatuk.
Az asszonyok panaszkodnak, milyen nehéz és fárasztó takarítani a lehullott tűleveleket.
Ezért sokan műfenyőt állítanak, s befújják illatos kölnivel.
- Karácsonykor nem éppen ez a legfontosabb dolog, miért nem járnak az emberek templomba? - tette fel a kérdést az egyik angyalka.
- A fenyőfa meghittséget sugároz, világszerte régóta állítanak karácsonyfát - mondta a másik.
- Valahol a fákat is meg lehet érteni! El tudom képzelni, mennyire félnek a favágóktól!
- Mit tegyünk, hogy a béke ismét helyre álljon?
- Nem tudom, de tényleg olyan szomorú látvány, az utcára kirakott rengeteg fa.
- Megvan! Hány olyan embert látunk télen, akik majd megfagynak! Nincs mivel fűteniük.
Azt a tömérdek fát azoknak kellene adni, akik melegedhetnének általuk.
- Szegény fák, az elégetés még rosszabb, ha belegondolok...
- A legnagyobb ajándékot adják, akik fáznak, felmelegedhetnek. Ha még előzőleg illatoznának is, mennyi mosolygós ember járna-kelne ezekben a napokban!
- Valóban, a fáknak érezniük kell, milyen fontosak, hogy szükség van rájuk, nem haszontalanok!
- Értessük meg velük, hátha békét kötnek az emberekkel!

Így történt tehát, hogy a segítő kis angyalkák felkeresték a fákat, s elmondták, milyen fontos feladatuk van.
Az emberekkel is megértették, milyen sok rászorulónak van szüksége tüzelőre.
Így karácsony után nem borították elárvult fák az utcákat.
A karácsonyfák illata ismét visszatért, az emberek arcán mosoly ült.
Az asszonyok sem zsörtölődtek a takarítás miatt, a karácsonyfa illata mindent kárpótolt.
Kívánok nektek is karácsonyfa illatban gazdag, boldog ünnepeket!