Virtuális csók

Nem gondoltam soha arra, felsem tudtam fogni annak a következményét, hogy mennyire veszélyes lehet, ha egy közfalba beépített, szerelt konnektorba közelről belebeszélek.

Bizserget a szám a szemeim szikráztak majd szinte kigyúlt a fejem, szinte lángra lobbant a hajam.Talán a legelső csókhoz hasonlítanám, annyira szédítő és bizsergő, forró volt.
Hét-nyolc éves lehettem amikor még a Nyárádszeredai árvaházban tartózkodtam. A szüleim abban az időszakban válóperben voltak. Annak idején egy jó pár gyermek megbetegedett, valami furcsa bőrbetegség,
fertőzésben szenvedett
köztük meg én is elkaptam. Befektettek minket karanténba az iskolában lévő kórterembe.
Ott tíz napot ültünk kezelés alatt, külön a fiúk a lányoktól, egy közfal választott el minket tőlük. Nagyon nehezen telt az idő mind amellett, hogy többféle társasjátékot kipróbáltunk. Egy szóval nagyon is unalmas volt, közben rájöttünk és hallottuk a falon keresztül a túlsó szobában tartózkodó lányok jelenlétét. Az egyik szobatársunk bemutatta, hogy milyen eszköz segítsége által jobban lehet érteni, hallani tisztán a falon túli beszélgetést. Kezébe vette a vizes poharat és a falhoz rögzítette majd a fülét ráhelyezte és úgy hallgatta le a beszélgetést, ami odaát a lányok közt zajlott. Természetes arra az egészen kíváncsiak voltunk és ki is próbáltuk, tökéletesen működöt.
Egy másik gyermek felfedezte az ágyam fölött azt a csoda konnektort és az volt a terv, hogy a túlsó szobában lévő lányokkal folytatjuk a párbeszédet, találós kérdésből állt a játék. Nagyon kíváncsiak voltunk, hogy mennyire jók és mit tudnak a lányok.
Megszervezték és belevágtak a társaim, át kiáltott az egyik a közös konnektoron keresztül és az egyik lány felfedezte, hogy honnan érkezett a hang, majd mesélt a többieknek arról, így hát összejött a kapcsolat és kezdődhetett a játék.
Egy jó ideig én kívülálló voltam, mivel nem tudtam helyesen románul, feláldoztam a fekvő helyem és hagytam őket szórakozni. Én sok időn keresztül a vizes pohár segítségével hallgatództam és figyeltem a párbeszédben elhangzott szavakra. A társaim közül az egyik rávett engem is, hogy szót váltsak az egyik lánnyal, beleegyeztem és átadták a szót,
az egyik a fülembe súgta a felszólító kérdést majd én jól nekifeküdtem a konnektornak. Szinte érte az ajkam annyira közelről belekiáltottam, egyszer sikerült, másodszor is, na hát harmadszor úgy magához húzott a konnektor és egy forró, bizsergő hosszas csókot kaptam.
Szikrázott, villámlott az agyam olyan áramütést kaptam majd szerencsémre hanyatt az ágyba csapot.
Ez volt életem első és legforróbb csókja, amit valaha is kaptam a csoda konnektoron keresztül.
Elképzelni aligha lehet azt a megelőző kedves, bájos hangot a kislány válaszát, na de azt a édes forró csókot, hát azt ugyan nem tudom elfelejteni.
Talán egyszerre beleszóltunk a konnektorba? Vagy én nyálaztam? De azt igen mondhatom, hogy 1978 án felfedeztem a virtuális csók varázs erejét, elbűvölő hatással volt rám nézve.
Csoda, hogy még megmaradtam.

Volt egyszer hol nem volt

Egyszer volt, igaz sem volt,
Földes-úton bandukolt,
Messze, messze távol,
Ott volt, láttam valahol,
Mancsa, füle, farka volt
Tarkabarka folt hátán folt,
Hosszú tapsi füle volt,
Fényes szeme ragyogott,
Tompa orra szimatolt,
S fejével bólogatott.

Rövid selymes szőrzete volt
Párnás mancsa tapadott
Ha észrevett vagy meglátott
Elszaladt mert félénk volt
Lám, lám talált egy bokrot,
Hirtelen akkorát ugrott,
Füle se volt farkas se volt,
Nem láttam és nem látott,
Ki tudja merre futott.
Mekkora volt? Akkora volt!
A sorból biztos ki nem lógott,
Habár mesém rövid volt,
És a tintám elfogyott
Itt a nyuszi!
Megfogott.