Vírus

Csak remélni mertem, hogy kimaradok belőle! Engem is utolért ez a fránya vírus. Az első hullám után kicsit lazítottam, talán nem kellett volna, gondoltam így utólag, a nagy számok törvénye alapján. Benne vagyok a sűrűjében, a fővárosban, ahol a legnagyobb a fertőzöttek száma.

Éltem az életem, ahogy azt a nagy káosz előtt tettem. Dolgoztam és új szenvedélyemnek a sportnak hódoltam. Végeztem itthoni teendőimet, s pihentem. Szóval minden happy volt. Elég hamar felvettem az új életritmust. Új szabályok, új kötelességek, ám legyen.
November 6-án éreztem, hogy valami nem stimmel. Dolgoztam. Megfázásos tüneteket éreztem. Szabadságot kértem. A mézes, citromos gyömbértea, és a Coldrex tabletta jónak bizonyultak, de hamar elmúlt a hatásuk. Náthával, orrdugulással és hőemelkedéssel kezdődött. Volt hidegrázásom is. Másnap erős izom-és ízületi fájdalom gyötört.
Gyanús a dolog. Ez nem csak egy sima megfázás lesz. De reménykedtem, hogy nem korona. Egyedül vagyok! Csak magamra számíthatok. Mit tegyek? Az éjszakáim már nem voltak olyan jók. Az orrom el volt dugulva, a lélegzetvétel is nehezebb lett. A szagokat egyáltalán nem éreztem. Az ételek ízét még élvezhettem egy kicsit. Fura érzés volt a nyelvemben: zsibbad, bizsereg.
Kezdtem megijedni. Nem javult az állapotom. Gyenge és erőtlen voltam. Ehhez már orvos kell! A háziorvosom hétfőnként délután rendel. A személyes megjelenés nem megoldható, maradt a telefon. Másfél-kétórás próbálkozás után sikerült a kapcsolatfelvétel. El sem tudtam mondani... A doktornő kinyomott, mint egy kelést. Egyéb elérhetőség egy e-mail cím, s leírtam a problémámat. Utólag kiderült, felesleges volt, mert nem olvassa... Aztán megcsörgette a telefonom. Gyorsan visszahívtam. Abban maradtunk, hogy kúrálgassam magam. Majd hívjam csütörtökön, hogy vagyok. -Nem kellene tesztet végezni-kérdeztem-, hogy megnyugodjunk? Nem a covid bujkál bennem? Az volt a válasza, hogy nem szükséges! Elköszöntünk. Nem nyugtatott meg. Saját kezembe vettem a dolgot. Kerestem az interneten egy tesztállomást. Foglaltam időpontot és kitöltöttem a jelentkezési lapot. Másnap már mehettem, s vártam a mintavételt a teszteredményét, 72 órán belülre ígérték.
Szerdát írtunk, jött az e-mail: mintám a laborban van. Lefeküdni készültem. Újabb e-mailt kaptam. Megvan az eredmény. Kiment az álom a szememből, és majd kiugrott a szívem. Na, mondom, lássuk... Pozitív. Ez számomra negatív. Felugrott a vérnyomásom hirtelen. Átfutott az agyamon minden, most mit csináljak...? Próbáltam lenyugodni, és kialudni magam. Csütörtök volt. Megvolt a reggeli, a kávé és a szokásos rituálé... Telefonom bújtam, hogy mi a teendő, ha valaki covidos... (Jól választottam ki a kúra eszközeit, mert segíthettek túl lenni a nehezén). Felmértem az otthoni készletet, az étel és gyógyeszközök tekintetében. Legyen házhozszállítás-gondoltam-, mert kifogytam. Összeállítottam egy listát.

Az áruházaknál 3-4 napos határidőkkel vállalják a kiszállítást. Más ötlet kellett. Kérdeztem kollégáimat, hátha tudnak segíteni. Előbb hívtam a háziorvosom, s érdeklődtem, mi a teendő pozitív eredmény esetén. Most könnyen elértem telefonon. Elérhetőségeim kérte és azt, keressem hétfőn. Sikerült egyeztetnem a fiúkkal bent a cégnél. Másnap megveszik és kihozzák nekem, amit összeírtam. Napközben sokan érdeklődtek az állapotom felől. Ez nagyon jól esett. További reményt adott a felépülésemhez.
Gondoltam, kellek én még a világnak és nem szabad feladnom!
Pénteken „megjött" az élelmiszer és gyógyszer utánpótlásom. Ismét film-és tévénézés töltötte ki az időmet. Folytattam a megkezdett zenei mixem készítését is. (Ezt az edzéseink jó hangulatának és dinamikájának fokozására csinálom).
Másnap már éreztem annyi erőt magamban, és persze már nyersanyagom is volt hozzá, hogy főzzek valamit. Ezért egy egyszerű paprikás krumplira esett a választásom. Jól esett hozzá a meleg gőzölgő leves, még ha zacsis is. A pihenés, másoktól a törődés, sokat segített. Már láttam kiutat ebből a nyavalyából. Napról napra jobban éreztem magam.
Hétfőn az Állami Népegészségügytől kerestek. Az egészségi állapotom felől érdeklődtek. Mint kiderült, már szabadon mozoghatok. Letelt a tíznapos karanténom. És akkor számítok gyógyultnak, ha három napig nincs tünetem. Így már azt kutattam, hogy mikor tudok visszatérni az ÉLETEMBE, a munkámba...
Szerencsésnek mondhatom magam, hogy ennyivel megúsztam. Sajnos sokan ezt nem élik túl. Sok törődést, segítséget és reményt kaptam. A gyógyító szavak nélkül ez nehezebben ment volna. Ezt utólag is nagyon köszönöm! Mert, amit az elmúlt másfél hét alatt átéltem, azt nem kívánom senkinek...