A Braille-nyomtatás múltja és jelene

A Braille-nyomtatás múltja és jelene

Mi, a pontírás szerelmesei nap mint nap kezünkbe veszünk egy-egy újságot vagy könyvet, feljegyzünk egy-egy számunkra fontos adatot a Braille segítségével. Írunk, olvasunk, őrizzük a Braille-kultúrát, ki-ki a maga módján. A jelenben legszívesebben Braille-kijelzővel használnánk számítógépünket és olvasnánk az interneten rendelkezésünkre álló információhalmazt, vagy a könyveket, kiadványokat és folyóiratokat. Az eszközök adottak, de megfizetni ezeket sajnos csak nagyon kevesen tudjuk. Így marad a jól bevált módszer: a papírra nyomtatott Braille.
Drippey Bélával, az MVGYOSZ Braille-nyomdájának vezetőjével beszélgettem a pontírású anyagok előállításáról, a kezdeti nehézségekről, arról, hogy miként zajlott ez abban az időben, amikor még kizárólag kézzel dolgoztak emberek azért, hogy a Braille-könyvtárat könyvekkel, a vak embereket pedig újsággal lássák el, ami akkoriban, a rádión kívül talán az egyetlen tájékozódási formát jelentette. Tulajdonképpen azt segítette elő, hogy a látássérültek ne analfabétaként éljenek, hiszen a művelődéshez való jog mindenkié. Magyarországon Braille-nyomtatással először a VGYOE foglalkozott, amiről az 1939-ben megjelent Vakok Világa című folyóirat pontírású példányai tanúskodnak. A Szövetséggel 1940 óta álltak kapcsolatban. A nyomtatási folyamat rendkívül időigényes, fizikailag megterhelő folyamat volt, ami a munkavégzés során valóban teljes embert kívánt, mivel mindent kézi erővel végeztek; a lemezíráson keresztül a késztermék összetűzéséig. Drippey Béla beavatott a részletekbe, akiről elmondható, hogy él-hal a Braille-nyomtatásért, amire írásom végén biztosan fény derült. Ő 2005 óta az MVGYOSZ nyomdájában, Galambos Józseffel együtt végzi a nyomtatási feladatokat. Szívesen mesélt nekem munkájáról, sok érdekességet tudtam meg tőle. Elmondta, hogy a nyomda 8-10 ember részére, közöttük két korrektor, négy lemezíró, két nyomdász részére biztosított összehangolt munkát. A viszonylag nagy létszámot a munka jellege, a tevékenységek folyamata indokolta, eleinte ugyanis mindent fizikai erővel, emberi kézzel végeztek el.
Az úgynevezett tégelysajtós nyomtatással lehetővé vált a kézzel másolt, Braille-táblával vagy írógéppel, diktálás után átírt könyvek helyett a kétoldalas, sűrűsoros anyagok elkészítése, ami korszerű megoldást jelentett. A leszabott lemezcsíkokat méretre vágva szállították a nyomdába, amit félbehajtottak és a két réteg közé a nyomtatás folyamán az üres papír került. A lemezíróval a szöveget diktálás során eleinte vas, majd később alumíniumlemezekre írták. A lemezíró pedálokkal működött, leginkább egy pontírógéphez volt hasonlítható. A lemezekre kétoldalasan került föl a tartalom. Rendkívüli megterhelést jelentett a pontok lemezre történő vitele. Az esetleges hibák javítása (kikalapálása) kéziszerszámmal történt, egyenként. Emellett figyelni kellett a szövegek formai megszerkesztésére is, például a bekezdések, a sorközök megtartására, az oldalszámok elhelyezésére. Tulajdonképpen a diktálással párhuzamosan történt a szerkesztési feladatok elvégzése. A lemezeket mindig korrektorok ellenőrizték. Ezt követte a nyomtatás folyamata, amely az úgynevezett tégelysajtóval történt. Balesetveszélyes művelet volt dolgozni huzamosan, órákon át a gép mellett, mégis ezt a tevékenységet általában vak emberek végezték. A tégelysajtó működésére, a nyomtatási művelet követésére annak hangjából lehetett következtetni. Az emberek - mai szóhasználattal - szalagmunkát végeztek, felvéve egy ritmust. A gép lengő pofái megnyitották a félbe hajtott Braille-lemezeket, ahová beejtették az üres papírt. Egy kar meghúzásával a tégelysajtó pofája összecsapott, majd a megfelelő pillanatban a kinyomtatott lapot ki kellett emelni onnan, és újat tenni a helyébe. Minden egyes oldalt annyiszor nyomtattak, ahány példány készült adott anyagból. A Szövetség rendszeres folyóirata, a Vakok Világa 1960-ban 800 példányban került nyomtatásra. A kész papíríveket külön rakták. A könyv vagy újság összeállítása a nyomtatás után zajlott.  A lemezeket a munka végeztével nem semmisítették meg azonnal, hiszen ezek segítségével további példányokat készíthettek. Egy-egy lemezzel körülbelül 200-300 ív kinyomtatása zajlott. Figyelmet kellett szentelni azok karbantartására is, főként a vaslemezek esetében. Mivel azok könnyen rozsdásodtak, csak úgy tudták megmenteni őket, ha erős drótkefével lesikálták róla az úgynevezett rozsdakezdeményeket, ellenkező esetben ki kellett dobni azokat, mert a pontok leperegtek. A későbbi alumíniumlemezek kezelhetőbbek voltak. Jobban ellenálltak az időnek, de - beszélgetőtársam véleménye szerint - a pontjai azonban nagyobb tétel nyomtatására ugyancsak nem feleltek meg, nyomtatni azokkal sem lehetett sokkal többet.
A technika természetesen a Braille-nyomtatásra is hatott. A tégelysajtós nyomtatást a számítógépes vezérlés váltotta fel. Ennek következtében a munkaállomány lecsökkent, már nem volt szükség a szorgos kezekre. A fájlokat számítógépen szerkesztették, majd egy parancs kiadásával azokat kisteljesítményű, asztali gépeken nyomtatták. Ezzel párhuzamosan a tégelysajtós nyomtatást szintén használták a zökkenőmentes és folyamatos munka érdekében.
A kezdetben nehézkesnek bizonyuló, azonban korszerű technika sok gondot okozott. A legnagyobb problémát az asztali gépek rövid élettartama jelentette, amelyek nem bírták az állandó terhelést, a nagyüzemi nyomtatást. Erre megoldást a minisztériumtól 2005-ben használatba kapott nagy teljesítményű nyomtató kínált. A szükséges változtatásokat követően még ma is ez a gép nyomtatja a folyóiratokat, újságokat, könyveket, egyéni megrendeléseket stb. A változtatásokat, szükséges műszaki fejlesztéseket Drippey Béla eszközölte rajta, aki kihívásnak tekinti a feladatot a mai napig. Elmondta, hogy fontosnak tartja a folyamatos fejlesztéseket, és azokon állandóan dolgozik. Első lépésként azért, hogy a gépet biztonsággal lehessen használni, olyan megoldásokkal kellett ellátni, hogy azzal egy vak ember is balesetmentesen, egyszerűen boldogulni tudjon. 2005 óta a nyomtatóval évente körülbelül 600.000 oldalt készítenek el. A nyomtatás kizárólag tekercselt papírra lehetséges. A nyomtatásban Galambos József feladata többek között, hogy a rendezett és nyomtatandó fájlt a nyomtatóra küldi, a dokumentumokat leszedi, közben folyamatosan ellenőrzi azokat, öszszeállítja a folyóiratokat: hajtogat, tűzi a kész füzeteket és ragasztja őket, egyszóval előkészíti a küldeményeket a postai feladáshoz. Könyvnyomtatásnál folyamatosan ellenőrzi a köteteket, az oldalszámokat, hogy a szerkesztés, az egységesség és a minőség megmaradjon. Így azonnal kiküszöbölhetőek a váratlan hibák.
A nyomtatást előkészítő csoport a Braille-nyomdával együtt, 2014-től egyetlen irányítás alatt, Drippey Béla vezetésével működik, egy szervezett átalakítással. Drippey Béla szakmai múltja a korábbi időket idézi, amikor a Medicor Művek fejlesztési osztályán dolgozott hosszú éveken keresztül, ahol a formatervezés is hangsúlyt kapott. A nyomdavezető szervezésével egységes munka jellemzi az előkészítés és a nyomtatás mechanizmusát. Mindenki előtt átláthatóvá váltak az egymásba fonódó, egymást követendő feladatok a jelölt határidők teljesítésével. Ez minden munkatárs felé hasznos és nélkülözhetetlen lépés volt. A nyomdavezető fontosnak tartotta ezt az áttekinthetőséget ebben az összetett munkában, melyben a dolgozók a felelősség helyett szokatlan módon nagyobb bizalmat kaptak saját feladatuk végzésében, önállóságuk biztosításában. Ezzel a szervezéssel, egymásra hangoltsággal egymás tájékoztatása nélkülözhetetlen, és szükségszerű lépés volt. Az előkészítő csoport tagjai - Geigerné Sinkó Zsuzsanna és Kercza Tamás - az úgynevezett síkírású, elektronikusan szövegszerkesztővel megszerkesztett szöveget alkalmassá teszik arra, hogy abból szép kivitelű, az eredeti szöveggel megfelelő és megegyező formátumú, egységes Braille-anyag kerüljön le a nyomtatóról. Ehhez a megfelelő kódokkal, karakterekkel kell ellátni a szöveget annak érdekében, hogy azt egy program segítségével átkonvertálják, azaz nyomdakésszé alakítsák. A Braille-ben kinyomtatott szövegeket minden esetben korrektorok ellenőrzik, akik a próbanyomatban lévő hibákról listát készítenek. Ha megtörténtek a szükséges javítások, csak azt követően kezdődik a nyomtatás. Jelenleg Árvay Mária és Menyhárt Andrea töltik be a munkakört. Az előkészítő csoport korábbi vezetője, Péter Zsigmond, külsős munkatársa a Braille-nyomdának. Az új vezetés irányításával hét ember dolgozik a Braille-nyomdában.

A jövő tervei
a Braille-nyomdában
Megoldást keresnek arra, hogy a Braille-kijelzőt zökkenőmentesen lehessen használni a korrektúrázás során, amivel csökkenthető az elhasznált papír mennyisége.
Fejlesztés alatt van a Duxbury cég Braille-fordító programja annak érdekében, hogy a már Windows alapú konvertáló programmal magyar szövegeket készíthessenek, felhasználva a magyar ABC ékezetes betűit.A folyamatos technikai és műszaki fejlesztés során a nyomtatás megbízhatósága és a kapacitás biztosítása továbbra is alapvető szempont.
Az olvasó láthatja, hogy egy-egy könyv, folyóirat stb. elkészítése hosszú, összetett folyamat eredménye, mely összehangoltságot kíván.

Kovács Judit

Vakok Világa 2014. május