A Vakok Általános Iskolájának Braille-könyvtáráról

A Vakok Általános Iskolájának Braille-könyvtáráról

Biztosan sokan tudják, hogy nem csak az MVGYOSZ épületében, a Hermina úton, hanem a Vakok Általános Iskolájában is található egy Braille-könyvtár, ahol a pontírást tanuló gyermekek kedvükre olvashatnak. Jól emlékszem arra a pillanatra, amikor piciny gyermekként kézbe fogtam az első meséskönyv kötetet. Ez a 90-es évek elején történt, akkor még Seres Pista bácsi volt a könyvtáros, aki évtizedeken át arra biztatta a tanulókat, hogy lapozgassanak, olvasgassanak.
Varró Andrea 1994 óta tevékenykedik a könyvtárban. A magyar tanárnőtől kaptam tájékoztatást az iskolai bibliotéka olvasóiról, a könyvek és a kötetek számáról. 2015-ben a könyvtár állományában 920 mű, 5300 kötet található. Kisebbek és nagyobbak egyaránt hozzájuthatnak a nekik való irodalomhoz: mesékhez, ifjúsági regényekhez, ismeretterjesztő művekhez, enciklopédiákhoz, versekhez.
Az MVGYOSZ Braille-könyvtárához hasonlóan Braille-táblával, írógéppel másolt kötetek is helyet kapnak a polcokon, mivel régen az iskola tanulói és tanárai írták át a könyveket. A legrégebbi könyv 1911-ből való, és jól tükrözi elődeink Braille-írás szeretetét, annak hasznát. A hagyományos átírással készült művek száma 700, ami 4300 kötetet jelent. Ebből 465-öt írtak Braille-táblával (kétoldalas, ritka soros), melyekből minőségük miatt csak egy-egy példányt őriznek. A pontírógéppel átírt művek száma 435, ezek általában egy oldalasak, sűrű sorosak, és több példányosak. A modern technikának köszönhetően már számítógéppel állítják elő a könyveket, amelyek könnyűek, két oldalasak, sűrű sorosak. Előnyük a kézzel átírt könyvekkel szemben, hogy könnyedén pótolhatóak, javíthatóak és egyszerűbben szállíthatóak. A számítógéppel előállított művek száma 220 darab, ami 1000 kötetet jelent.
A kölcsönzés hasonlóan történik, mint az MVGYOSZ könyvtárában. A gyermek kiválasztja az olvasni kívánt könyvet, amelyet a könyvtáros ad a kezébe. Ehhez elengedhetetlen a jó helyismeret, a precizitás, a rend szeretete, valamint a könyvek logikus katalogizálása. A műveket a szerzők betűrendbe sorolásával, valamint témakörök szerint tartják nyilván. Az alsó tagozatosok választhatnak állatregényeket, meséket, regényeket és verseket. A felső tagozatos diákok ifjúsági, történelmi regényeket és verseket kölcsönözhetnek. A kötelező iskolai olvasmányok természetesen az állományban megtalálhatóak, de van jó néhány enciklopédia, szótár, lexikon is.
Hiába van a könyvtárnak 5300 pontírású kötete (920 mű), olvasója viszont alig. Varró Andrea elmondta, hogy a jelenlegi félévben mindösszesen 80 kölcsönzés történt, két lány olvas csak rendszeresen.
Olvasnak a gyerekek? Igen, de nem Braille-írású könyveket forgatnak. A hazai látássérültek körében az a tendencia, hogy a képernyőolvasó-programokat részesítik inkább előnyben. Nincs ez másként a Vakok Általános Iskolájában sem. A gyerekek az elektronikus könyveket olvasnak. A középfokú-és a felsőfokú tanulmányokat pedig laptop, notebook használatával végzik el, azzal jegyzetelnek, tanulnak és olvasnak kihasználva a technikát, az internet adta lehetőségeket.
A magyar tanárnő véleménye az, hogy egy másik okként meg kell említeni azt a tényt, miszerint nem alakul ki a Braille-írás-olvasás készség szinten, így elképzelhető, hogy ezért sem szeretik annyira a gyerekek. Tény, hogy gyorsabb, egyszerűbb a beszélőprogramokkal történő művelődés, de többedmagammal úgy gondolom, hogy a Braille-írás ismerete és készség szintű elsajátítása hozzátartozik a látássérült ember minden napjaihoz.

Péter Zsigmond, az MVGYOSZ munkatársa így vall erről egy előadásában:

Sokan használunk szívesen Braille-írást az információszerzésre a következő okokból:
- A pontírás olvasása tapintással lehetséges. Ily módon több dimenzióban érintkezünk az anyaggal, és ez az élmény közel van a látáshoz. Sokan a látássérült emberek közül is vizuális típusúak vagyunk, éppen ezért a tapintás útján jobban tudunk tanulni.
- A kiadványokban, főként a formázásokkal nagyon jól lehet tagolni, és kiemelni a fontosabb gondolatokat. Ez segít a lényeg megtalálásában és rögzítésében is. Hozzájárul ahhoz, hogy jól áttekinthessük az egészet, és a maguk helyére kerülhessenek a részletek is. Tankönyvek esetében ez rendkívül fontos.
- A pontírás adja meg igazán az olvasás lehetőségét egy vak embernek. Amikor olvasunk, akkor mi értelmezzük az anyagot, mi határozzuk meg a hangsúlyokat, és hangsúlytalan részeket, mi hozunk létre önmagunkban egy érzelmi hátteret is. Ezért sokan olvasnak pontírásban verseket, prózai műveket.
- A pontírás segít abban, hogy elmélyülten tekintsünk át valamit. Ezért többen kérik pl. a Bibliát vagy éppen a törvényeket, jogszabályokat Braille-írásban.
Vak zenészeknek pedig a Braille-kotta nyújt nagy segítséget.
- Nem látó szülők gyakran vásárolnak vakírású mesekönyvet azért, hogy ők maguk olvashassák azt a gyermekeiknek. Ez hozzájárul egy bensőségesebb kapcsolat kialakításához a szülő és a gyermek között.
- Az idegen nyelvek tanulásában is különleges lehetőséget nyújt a vakírás, mert általa megismerhető az adott nyelv helyesírása.
- S végül szeretném kiemelni, hogy a Braille-írás a siket-vak emberek számára egy létfontosságú kapocs a külvilággal, hiszen a vakírású kiadványok felhasználásával csak a tapintás útján szerezhetnek információkat.

A tanácsokat mindenkinek érdemes megfontolni, hiszen a pontírás az olvasás teljes körű élményét nyújtja.

Források:
(Péter Zsigmond: Infó-kommunikációs akadálymentesítés vakok és gyengénlátók számára (előadás)
www.gravobraille.hu

Kovács Judit

Vakok Világa 2015. február