Amit a Braille-könyvtárról tudni érdemes

Amit a Braille-könyvtárról tudni érdemes

Az irodalmat szerető vakok segítője

Folytatjuk tavaly megkezdett cikksorozatunkat, amelynek keretében az MVGYOSZ Országos Hivatalának szolgáltatásaival ismertetjük meg kedves Olvasóinkat. Ezúttal a Braille-könyvtárat vettük górcső alá, s Páll Erika Braille-könyvtárosnak tettük fel a kérdéseinket.

- Most, hogy a pontírás megalkotójának, Louis Braille születésének a 200. évfordulóját köszöntöttük, különösen aktuális ennek a szolgáltatásnak a bemutatása. Mikor, milyen körülmények között jött létre a Braille-könyvtár?
- A Szövetség Braille-könyvtárának alapját a vak munkások Andrássy Dénes önképzőkörében másolt huszonhárom verseskötet jelentette. A könyveket az önképzőkör tagjai maguk számára másolták: tanulásra, olvasásra. Az 1903-as évet tekinthetjük a könyvtár alapítási évének. A könyvtár állománya 1904-ben ötvenöt kötet volt. 1907-ben a Vakokat Gyámolító Országos Egyesület már pénzt áldozott könyvmásolásra. 1914-1918 között a másolás és a könyvtári kölcsönzés szünetelt. Az első világháború után a vak hadirokkantak igénye tette szükségessé új pontírású könyvek készítését. A hivatalos másolás 1923-ban kezdődött el újra, egy hivatásos másolóval. A Tanácsköztársaság idején a könyvtár a Vakok Országos Szövetségébe kerül. A vakok iskolájából a nem ifjúsági Braille-műveket megkapja a könyvtár, ugyanakkor a tulajdonában lévő ifjúsági műveket átadja az iskolának. 1920-ban Liephart Mária rendbe rakja a könyvtárat, de csak 1923-tól lesz fizetett, függetlenített könyvtáros. 1944-ig volt a könyvtár dolgozója. 1934-től rendszeres, heti háromszor négy órás kölcsönzési idő alatt szolgálta ki a könyvtár az olvasókat. 1944-1950 között a másolás szünetel. Az 1950-es évek elején megszűnt a vakok Weichselmann-féle magániskolája. Az iskola könyvtárát a Szövetség vette át. Mostani helyére, a Szövetség székházába 1972-ben került a könyvtár. A könyvtár állományának legnagyobb részét kézi másolású könyvek alkotják. Ezeket a könyveket Braille-táblával vagy Picht pontírógéppel írják. A Braille-táblával készült könyvek ritkasorosak és kétoldalasak.
- Kezdetben hány kiadvány volt itt, s mennyi van ma?
- A könyvtárban megtalálható néhány könyv, amit az 1910-es években másoltak. Ilyen például: Vörösmarty Mihály: Cillei és a Hunyadiak; másolta: Erős Erzsébet Budapesten, 1911-ben. Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?; másolta: Sulc Katalin Budapesten, 1909-ben. Az 1950-es évek közepéig csak Braille-táblával írott könyvek készültek. A Picht írógéppel írott könyvek egyoldalasak és sűrű sorosak. A könyvtárban fellelhető könyvek között a legkorábbi Picht írógéppel készült könyvek a következők: Lev Tolsztoj: Feltámadás; "lemásoltatta: a Vakok és Csökkentlátók Szövetsége Budapest, 1955" a másoló nem kívánta feltüntetni a nevét a könyv címlapján. Franz Werfel: A Musza Dag negyven napja; lemásolta: Gábor József Budapest, 1957.Albert Maltz: A tüzes nyíl; Lemásolta: Fehéregyházi Éva Budapest, 1959. A kézi másolással készült könyvek egy példányosak. A pontírású kiadványok nyomdai előállítását a lemezírógép feltalálása és egy speciális sajtoló szerkesztése tette lehetővé. A Szövetségben a Braille-nyomdát 1942-ben hozták létre. Itt készülnek a pontírású időszaki kiadványok. A fémlemezre ráírt pontírású szöveget rápréselték a papírra. A préselés során a papír nem lukadt át, így lehetővé vált, hogy a lap mindkét oldalára, egyszerre tudtak szöveget préselni. Az így nyomtatott kiadványok két oldalasak és sűrű sorosak, és a kívánt példányszámban állíthatók elő. A folyóiratok mellett jutott idő és kapacitás szépirodalmi művek és gimnáziumi kötelező olvasmányok előállítására 1953-1984 között. Néhány ezek közül: Madách Imre: Az ember tragédiája; Budapest, 1953.; Petőfi Sándor: Az apostol; Budapest, 1953.; Kertész Róbert: Az anyák megmentője; Budapest, 1956; József Attila válogatott versei; Budapest, 1958.; Katona József: Bánk bán Budapest, 1963.; Öveges József: Érdekes fizika; Budapest, 1964.; Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk; Budapest, 1974; Illyés Gyula: Szemelt szőlő; Budapest, 1984. A nyomdai úton előállított könyvek lemezei elrozsdásodtak, ma már nem használhatók. Az elmúlt évtizedben a gépek elöregedése miatt már csak az időszaki kiadványokat tudták ezzel a technikával kinyomtatni. Pályázatok útján sikerült a nyomdát felújítani, így 2001-ben elkezdődött a számítógép segítségével történő könyvnyomtatás. Olyan Braille-nyomtatókat tudott vásárolni a Szövetség, melyek számítógéppel működtethetők. Ma két számítógépes vak másoló Braille-esíti egy speciális program segítségével a felvitt szöveget. A számítógépes nyomtatással készült könyvek is kétoldalasak és sűrű sorosak. Tetszőleges példányszámban sokszorosíthatók. Ezek a könyvek nem kötöttek, hanem spirálba fűzöttek. 2005-ben a Szociális és Munkaügyi Minisztériumtól a nyomda kapott használatra egy ipari nyomtatót. Ezzel a nyomtatóval készülnek az újságok és a könyvtári könyvek. A Braille-könyvtár állománya 1036 műből áll. Ez körülbelül tizenegyezer kötetet jelent. A könyvtár gyűjteménye elsősorban klasszikus szépirodalmat tartalmaz. Az állományban megtalálhatók mesék, versek, ismeretterjesztő művek is. 2007 januárjától a TV és Rádióújságon kívül az összes pontírású időszaki kiadvány is megtalálható a könyvtárban.
- Van-e elegendő hely a tároláshoz?
- A pontírású könyvek A/4-es méretűek, így a raktárban a polcok egyforma magasságúak. Régebben a könyvek raktározása műfajok szerint történt, de helyhiány miatt ma már a nyilvántartási szám sorrendjében sorakoznak balról-jobbra a könyvek a polcon. Lassan az állomány kinövi a könyvtárat. A Braille-könyveknek van néhány sajátosságuk, amely megkülönbözteti őket a síkírású könyvektől. Mivel ezek a könyvek az írásmód miatt nagyon terjedelmesek, egy könyv több kötetből áll. Egy átlagos 21 cm gerincmagasságú könyv 27-30 oldala tesz ki egy Braille-kötetet. Egy 300 oldalas könyv pontírásban legalább tíz kötet. Néhány példa a könyvek hosszúságára: Csoóri Sándor: Iszapeső; 1 kötet; Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika; 1 kötet; Fekete István: Tüskevár; 10 kötet; Jókai Mór: Fekete gyémántok; 18 kötet; Henryk Sienkiewicz: Keresztes lovagok; 32 kötet ; Széchenyi István: Napló; 59 kötet; Victor Hugo: A nyomorultak, 59 kötet.
- Miként lehet valaki itt könyvtári tag? S kell-e tagsági díjat fizetni?
- A vak olvasók számára természetessé vált, hogy ismereteiknek egy részét könyvekből merítik. A történelem tényeit, népek életét, messzi tájak szépségét, és még sok mást tárnak fel, mesélnek el számukra a könyvek. Olvasás közben nemcsak élményeket szereznek, hanem "látják", tapintják a szavak írásmódját, így javul helyesírásuk és bővül szókincsük is. Minden vak ember, aki az Országos Szövetség vagy valamelyik egyesület tagja, olvasója lehet a könyvtárnak. A könyvtár használata ingyenes. Beiratkozáskor szükség van: az olvasó nevére, címére, tagsági igazolványának törzsszámára. A könyvtáros minden olvasóról pontírású személyi kartont vezet. A beiratkozás budapesti olvasók esetében történhet személyesen, s ha vidéken lakó az olvasó, levélben és telefonon. Ekkor tájékoztatja a könyvtáros a Budapesten lakó látássérültet a könyvtár nyitva tartásáról, (kedden és csütörtökön 10-18-ig, pénteken 8:30-12-ig), a hathetes kölcsönzési időről, felkínálja az olvasónak a negyvennégy rövidítéses táblázatot, és felhívja az olvasók figyelmét a vásárolható füzetes katalógusra, valamint arra, hogy a Szövetség honlapján megtalálható a könyvtár gyűjteménye. A vidéki olvasók a tájékoztatást az első postazsákban lévő levélben kapják. A levél a fentieken kívül kitér a postai szállítás szabályaira. (A vakok részére a Braille- és a hangoskönyvek, az időszaki kiadványok postázása ingyenes.) A levél mellett visszaküldő postacímkét is kap az olvasó. Az olvasók kölcsönzéskor a visszahozott köteteket az olvasói pultra rakják, a könyvtáros ezeket sorba rakja, és félreteszi. A személyi kartonon rögzíti a kölcsönzés dátumait, a visszahozott és a kikölcsönzött kötetek számát. A könyvtáros raktárból kihozza a kért köteteket és odaadja az olvasónak. Nem véletlen, hogy a fentiekben nem könyveket, hanem köteteket említettem. Mivel a Braille-könyvek terjedelmesek, ezért egy könyvet egyszerre elvinni nagyon nehéz lenne. A gyorsan olvasó kölcsönzők is csak 6-8 kötetet tudnak hátizsákban elcipelni. Számukra ez a kötetmennyiség a hat hét kölcsönzési időre kevés, de bármikor, a kölcsönzési határidő lejárta előtt viszszahozhatják a kiolvasott köteteket. A kölcsönzési idő meghosszabbítására is van lehetőség.
- Mekkora a kölcsönzői létszám? S mi a jellemző, fővárosiak vagy vidékiek vannak túlnyomó többségben? Érdekelne a kor szerinti megoszlás is, idősebbek vagy fiatalok jönnek elsősorban?
- A könyvtárnak 203 nyilvántartott olvasója van. 2008-ban 101 olvasó rendszeresen kölcsönzött könyvet, és 7107 kötetet olvasott el. Számot tevő különbség nincs a budapesti és vidéki olvasók száma között. Hasonló mértékben veszik igénybe a könyvtár szolgáltatásait. Az olvasók többsége időskori vagy rokkantnyugdíjas. Fiatalok, gimnazisták, kisgyermekes szülők is látogatják a könyvtárat. Az általános iskola tanulói nyáron - amikor az iskolai könyvtár nem kölcsönöz - veszik igénybe a könyvtár szolgáltatását. A kilencvenes évek közepétől sok látássérült gyermek integrált oktatásban vesz részt. Őket a Szövetség Braille-könyvtára látja el olvasnivalóval. Talán a fenti adatok kevésnek tűnnek, de ennek megítéléséhez hadd mondjak el egy pár dolgot. Egy jól olvasó vak egy, másfél óra alatt olvas el egy kötetet. Egy kötet - Picht írógéppel másolva - 70-75 oldal, Braille-táblával és nyomdai technikával ugyanez 140-150 oldal. Síkírással ez 27-30 oldalt jelent. Egy látó ember körülbelül fél óra alatt olvas el ennyit. Amíg a látók olvasáskor egy teljes szót látnak, olvasnak el, addig a vakok betűnként tapogatják ki, olvassák el a szavakat. A Braille-írást a vakon születettek és a kiskorukban megvakultak tudják jól olvasni. Ők általában a sűrű soros könyveket (Picht írógéppel írt, vagy nyomdában előállított könyvek) kedvelik jobban, talán, mert ezeket a könyveket gyorsabban lehet olvasni, kevesebbet kell lapozni. Az így másolt kötetek vékonyabbak, mint a Braille-táblával írottak, a táskába is több fér belőlük. A később megvakultak megtanulnak Braille-ben írni-olvasni, de az olvasás, a pontok kitapogatása számukra nehéz feladat. Meg kell tudniuk különböztetni az egy betűn belüli pontok távolságát a betűk közt lévő kis távolságtól. Figyelniük kell arra is, hogy melyik sort olvasták el. Ők kezdő olvasóként egy kötetet akár kétszer is elolvasnak, mert először csak azt "nézik", hogy mi az a szó, az a mondat és csak második olvasásra figyelnek a könyv tartalmára, mondanivalójára. Ezek az olvasók egyszerre csak egy-két kötetet kölcsönöznek, és kimondottan keresik a Braille-táblával írott könyveket. A Braille-tábla szerkezetéből adódik, hogy a betűhelyeket kis rácsok választják el egymástól, így a leírt betűk között egy kicsit nagyobb a távolság. A sorokat is könnyebb követni, mert az így másolt könyvekben két leírt sor között egy üres sor található.
- Egy felmérés szerint a vakoknak csak a 10 százaléka ismeri a pontírást. Lemérhető-e ez az arány a könyvtár látogatottságában?
- Az elmúlt években az idősebb olvasók közül néhányan a Braille-könyvek helyett a hangoskönyvet választották. Ők azok, akiknek már nehéz vinni a nagyméretű és súlyos Braille-köteteket, de az olvasás öröméről mégsem akartak lemondani. Nagyon sajnálják, hogy így alakult a helyzet; mert szerintük a Braille-könyvek olvasása sokkal mélyebb, gazdagabb élményt nyújt, mint a hangoskönyvek hallgatása. Sajnos nem sikerült megoldani a Budapesten lakó olvasók számára a könyvek házhozszállítását.
Mint megtudtuk, a Braille-könyvtárban két látássérült munkatárs dolgozik. Páll Erika tizennégy éve szolgálja ki a kölcsönzőket. Menyhárt Andrea egy éve tevékenykedik itt. Az ő feladata a könyvtár számára készülő nyomtatott könyvek korrektúrázása, később a könyvtár részére könyvek Braille-esítése, s kolléganőjét, annak távolléte esetén is helyettesíti.

G. A.

Vakok Világa 2009. március