- Szolgáltatásaink
- Az MVGYOSZ szolgáltatásai
- Partner szervezeteink szolgáltatásai
- Akadálymentes világ
- Dokumentumok
- Pályázatok - Támogatások
- Irodalmi pályázataink
- Hogyan látod a nem látókat? Rajzpályázat
- Szemléletformálás
- Rólunk szól
- Nekünk szól
- Vakok Világa (archívum)
- Partnereink - Szponzoraink
- Akikre büszkék lehetünk
- Egyesületünkről
- Adatvédelmi és adatkezelési szabályzat
- Hirdetések
Citius, altius, fortius
(gyorsabban, magasabbra, erősebben)
A hármas jelszót Pierre de Coubertin választotta 1894-ben, amikor megalapította a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot; ám ő sohasem titkolta, hogy a szlogen valójában barátjától, Henri Didon Domonkos-rendi szerzetestől származik. Ugyanakkor Coubertin használt egy másik - hivatalossá sohasem vált - olimpiai mottót is, amely így szól: "legfontosabb dolog az olimpiai játékokban nem a győzelem, hanem a részvétel. Hasonlóan az élethez nem a diadal, az igyekezet a fontosabb. A legalapvetőbb dolog nem az, hogy legyőzd társaid, hanem, hogy küzdj jól." (Részlet a: Lehetetlen határán c. filmből)
A parasportolók Coubertin filozófiáját méltán érzik magukénak: a fogyatékossággal élő sportolók megküzdenek a sérülésükből adódó terhekkel és nehézségekkel, az önbizalomhiánnyal és kishitűséggel. A parasportban duplán nyer az, aki eredményt ér el, így kettős motiváció hajtja őket előre. Mint minden sportban, nemcsak a győzelem számít, hanem az oda vezető út, a belső erők legjobb felhasználása és a közösség megtartó ereje.
A nyári olimpiai- és paralimpiai játékok ma a világ egyik legnagyobb sporteseményének számítanak. 2016-ban a brazíliai Rióra és a népes magyar csapatra figyelt Magyarország, idén pedig a Dél-Koreában található Pjongcsang került a középpontba. Februárban hazánk az ép sportolóknak szurkolt, márciusban már a paralimpikonokért szoríthatunk. Az eseményen hazánkat 3 parasportoló képviseli: Balogh Zsolt (látássérült síelő), Bocsi Bence (guide) és Lőrinc Krisztina (sífutás, biatlon. Róluk Szabó László, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke a következőket mondta el az eskütételen: "Balogh Zsolt, a magyar paralimpiai csapat egyik tagja látássérült, az erős árnyékokon kívül semmit nem lát. Mégis: 60 km/h sebességgel száguld sílécein, szlalomozik a kapuk között. Ha valaki, hát Zsolt sokat megtapasztalt arról, hogy mi van a látható világ háta mögött. Például erős hit, bátorság és szembeszállás az elrendeltetéssel.
Bocsi Bence, aki a hátára erősített hangszórón keresztül irányítja instrukcióival Zsoltot pár méterrel előtte síelve, szintén tudna mesélni nekünk arról, hogy mi van a látható világ mögött. Bizalom, önfeláldozás és szeretet.
Lőrincz Kriszta, akit kerekesszékbe ültetett a sors vagy a fennebbvaló, és aki a téli paralimpián biatlonban és sífutásban képvisel minket, magyarokat, nos, ő is látott pár dolgot a látható világon túlról. Verejtékkel megküzdött, reménytelennek tűnő, majd mégis megnyert harcokat a saját testével, az ép lelkű és testű emberek szolidaritását és azt, hogy minden van, ha derű van.
Vegyük sorra még egyszer: hit, bátorság és szembeszállás a reménytelennel. Bizalom, önfeláldozás és szeretet. Győzni akarás, szolidaritás és derű.
Ők hárman, a paralimpia magyar versenyzői, Kriszta, Zsolt és Bence, a mi közösségünk, a magyar nemzet büszkeségei. Lényük és teljesítményük pőrén, tisztán üzen: nem a szemed világa, nem a tiszta hallásod, nem a tested vagy a szellemed képességei emelnek példává. Ezek önmagukban mit sem számítanak. A lényeg a lelkedben és a hitedben van. (...) A legnagyobb sportversenyen, az olimpián és a paralimpián részt venni a magyarok nagy, másfél tízmilliós közösségének képviseletét, és egyben felelősségét jelenti. Aki eljut oda, az nagy terhet visz. Mert ott, akkor a jégbe mart startvonalon, a lejtőre indító kapuban, a sífutó arénában, az indító pisztolylövésére várva, a tánc indulópózába merevedve, ott lesz vele minden magyar. Sőt, akkor ott: ő lesz egy személyben minden magyar.
Micsoda feladat, micsoda szépség, ami alig pár ezreteknek adatott és adatik meg. Irigylünk ezért titeket és büszkék vagyunk rátok!
Tudnotok kell, vigyétek magatokkal: Veletek leszünk mindannyian, amikor nyolcezerháromszáz kilométerre innen, abban a koreai városban, Pjongcsangban elrúgjátok magatokat a startvonalról, az indítókapuból, eldörren a pisztoly, megszólal a zene. Kedves paralimpikonok és olimpikonok: számíthattok ránk, magyarokra!"
Zsolt! Tiszta szívből szurkol neked a Vakok Világa csapata!
Kovács Judit
Források: paralimpia.hu
Vakok Világa 2018. március