Sportos élet, egészség! - Ép lélekkel Rióban (Vakok Világa 2016. szeptember)

Sportos élet, egészség!

Ép lélekkel Rióban

Hajlamosak vagyunk megfeledkezni az olimpia „megtűrt kistestvéréről", a paralimpiáról, amely ugyancsak Rio de Janeiróban lesz, néhány héttel az épek versengése után.
A NOL.hu cikkében megmutatja, a magyar indulók milyen emberfeletti küzdelmet vívnak még a figyelemért és az elismerésért is.
Ahogy az már 1988 óta hagyomány, idén is nem sokkal a nyári olimpia után (szeptember 7. és 18. között), Rióban rendezik meg a paralimpiai játékokat. Legutóbb, négy éve Londonban 33 magyar versenyző szerepelt, ők 14 érmet (2 arany, 6 ezüst, 6 bronz) nyertek. Az éremtáblázaton ez a 38. helyhez volt elég. Szabó László, a Magyar Paralimpiai Bizottság 2015-ben megválasztott új elnöke a realitások tükrében idén elégedett lenne a londonihoz hasonló eredményekkel. „A nemzetközi középmezőny felső részében van a helyünk - mondja az elnök lapunknak. - Célként a harminc kvótás hely, valamint tíz érem megnyerését tűztem ki magunk elé, minden, ami e fölött sikerül, az plusz ajándék lesz."
A klasszifikáció a parasport azon területe, amely folyamatos vitákra ad alkalmat. Ez ugyanis az a folyamat, amely során a versenyzőket besorolják az egyes sérültségi kategóriákba. A parasportolóknak sokszor megalázó, megterhelő és egyébként meglehetősen szubjektív vizsgálatot természetesen elismert szakorvosok, a klasszifikátorok végzik, de azért kétségünk se legyen afelől: ez egyben sportdiplomácia is.
Sportáganként különböznek a kritériumok, ráadásul valaki végleges besorolást kap, valaki ideiglenest, amelyet egy-két évenként felülvizsgálnak. Magyarországnak két nemzetközi klasszifikátora van - dr. Bejek Zoltán úszásban és László Anita vívásban -, márpedig ez kevés. Szabó László éppen ezért jelentős előrelépést tervez ezen a téren, célja, hogy a közeljövőben Magyarországra hozzon egy parakajakos klasszifikátorképző tanfolyamot.
Szakmailag nyilvánvalóan ennél is fontosabb küldetése az elnöknek, hogy mind több és több versenyzőt nyerjen meg a parasportmozgalomnak. „Igyekszünk megtalálni és rávenni az aktív vagy a versenyszerű sportolásra azokat a sérülteket, akik eddig kerülték a testmozgást - mondja Szabó. - Ehhez muszáj rendszeresen toborzó akciókat hirdetni, sportági bemutatókat tartani, valahogy felkelteni az érdeklődést. Misszió ez számunkra, hiszen sokan vannak, akik korábban nem sportoltak semmit, de fogyatékossá válásuk után éppen ebben találták meg az életcéljukat. Harnos Kristóf például autóbalesete után a sport révén jött ki a depresszióból."
Mindent egybevéve nagyjából ötszáz parasportoló van ma Magyarországon, közülük háromszázan indulnak rendszeresen nemzetközi versenyeken, a többiek csak hazai viadalokon méretik meg magukat, vagy hobbiként űzik valamelyik sportágat. Az elnök abban bízik: ha ez a létszám az elkövetkező években egy-kétszázzal megnövekedne, annak hatása a paralimpiai éremtáblázaton is megmutatkozna.
Ehhez a pénzügyi támogatás növelése sem jönne éppen rosszul, noha a Magyar Paralimpiai Bizottság anyagi helyzetét drámainak túlzás volna nevezni. „A pénz arra elég, hogy tisztességgel tegyük a dolgunkat" - fogalmaz Szabó László.
Az állami költségvetésből 2016-ban közel 400 millió forint jut az MPB-nek, ehhez jönnek még a szponzori hozzájárulások. Négy fő támogatója van jelenleg a magyar paralimpiai mozgalomnak: az Allianz, a Coca-Cola, a K&H és a Tesco. Némi pénz jön még a nemzetközi versenyek rendezéséből - tavaly például öt világversenyt szervezett Magyarország, mindet nyereségesen -, így mindent egybevéve évi körülbelül 500 millió forinttal gazdálkodhat a szövetség. Ehhez jön még természetesen a klubok saját költségvetése, hiszen a parasportolók ugyanúgy a klubokhoz tartoznak, mint ép társaik. Igaz, a kluboktól sok pénz nem érkezik a parasportolók számlájára, aki kap valamennyit, az már örülhet (világszerte akad néhány profi parasportoló is, főleg a vívók között, de hazánkban erre a területre még nem „tört be" a profizmus).
A szponzorok nagy része egyébként nem az MPB-t támogatja, hanem egy-egy sportolót, de ez ugyanúgy örömhír a szervezetnek is, hiszen mentesítően hat. Az ösztöndíjak kínálnak még lehetőséget a kimagaslóan teljesítőknek: a Gerevich Aladár Sportösztöndíj programból idén jóval nagyobb szelet jut a parasportolóknak, mint korábban. A Gerevich-ösztöndíjra évi egymilliárd forintot szánnak az állami költségvetésből, ebből tavaly még 39 millió, idén már némileg több, 61 millió forintot szakít ki a terület.
Természetesen egy-egy érem kimagasló pénzjutalommal kecsegteti a parasportolókat. Az egyes érmekért járó állami pénzdíjakat kormányrendelet határozza meg. Londonban az arany- 23, az ezüst- 18, a bronzérem pedig 14 millió forintot hozott a dobogósoknak (az épeknél 35, 25 és 20 millió forint járt az érmekért, és még a nyolcadikok is két-kétmillió forinttal gazdagodtak).
Nem mintha a többség azért kezdene el sportolni a parasportolók között, mert ebből akar meggazdagodni. A fogyatékkal élőknél a mindennapi sportolás mentális ereje még hangsúlyosabb, mint ép társaik esetében: egyben egészség, terápia, önigazolás, életösztön, antidepresszáns, közösségi kapcsolódási pont és még mennyi minden.

http://rehabportal.hu/sport/ep-lelekkel-rioban

Vakok Világa 2016. szeptember