Gyertyaszentelő

Gyertyaszentelő

(irodalmi-zenés délután)

Február első napján az irodalmat kedvelő közönség gyűlt össze az MVGYOSZ Hermina termében, ahol írók és költők adták elő műveiket. A VGYHE Horizont Kultúrcsoportja által szervezett eseményen az irodalmi alkotások mellett a zene játszotta a főszerepet.
Ahogy Bereczk Istvánné, a rendezvény házigazdája köszöntőjében elmondta, elsősorban azért jöttek össze, hogy az írók és a költők bemutathassák munkásságuk pici töredékét az idén 15 éve működő Horizont Kultúrcsoport keretein belül. Teret kaphatnak itt pályakezdők és befutott poéták egyaránt, valamint bátorságot és erőt meríthetnek egymás alkotásaiból, élethelyzeteiből. "Kerüljünk egymáshoz közelebb ebben a bezárkózott, farkastörvények közt élő világban." De mivel, mi a maradandó? A vers, a művészet, a szó.
A köszöntést követően a Vöröskereszt Canterinó vegyes kara énekelt a publikumnak. Egyházi műveivel a gyertyaszentelő ünnepére hangolták a hallgatóságot. A szép kórusmuzsikát még szebb versek és érdekes novellák követték. Az integráció jegyében színpadra lépett többek között Budai István, Kovács József, Bieber Mária, Dr Rácz J. Zoltán, valamint elhangoztak Gábor József és Bihari Erzsébet versei. A Horizont Kultúrcsoport közreműködői muzsikával színesítették a rendezvényt.

Először Budai Istvánt ismerhette meg a publikum. 1950-ben született Eleken. Iskolai tanulmányait követően 38 év szolgálat után, 2007-ben vonult a vasúttól nyugdíjba. A versírással már az 1960-as évek végén elkezdett foglalkozni. Három verseskötete látott eddig napvilágot. Jelenleg a Szegedi Alkotók Köre titkára, munkáját 2008-ban Déli Tükör díjjal ismerték el. Több antológiában jelentek meg művei.
Felolvasott versei közérthetőek, őszinte érzéseket közölnek. Az interneten megtalálhatóak írásai. Hogy mennyire szereti a természetet? Arról a következő rövid verse árulkodik.

Budai István: November

A természet palettáján a színeket
Most egy új festö kavarja,
Ahogy az ősz ujja integet,
Barnára vált az erdő avarja.

Eltűnik a kék és a mélyzöld,
S uralkodik a sárga, a barna.
Feketén nyújtózik a vén föld,
Mintha mindent mély bánat takarna.

Szomorúan néz az elhagyott ágra,
S búcsút int a szélringatta levél.
Hintázó táncát szép lassan járja,
Ahogy birokra kel vele a szél.

Kovács József szintén az idősebb generációt képviselte. Évtizedek óta Kecskeméten él. Versek írására a haza és a természet, valamint az édesanyja iránti tisztelet ihleti. Előadásában az Élő halott és az 1882 című műveket hallgathattuk meg. Röviden vallott arról is, hogy az ő életében az irodalom és a zene kézen fogva járnak. Ennek tanubizonysága, hogy énekelt az MVGYOSZ Homérosz Kórusában.

Bieber Mária első alkalommal beszélt a nyilvánosság előtt irodalmi munkásságáról. Novellákat és költeményeket ír. Nem definiálja magát költőnek, ő elsősorban elhivatott tanár, másodsorban pedig a verseket, az irodalmat befogadó és szerető nő. A költészetet nemes hivatásnak tekinti, és azt is elárulta, hogy a versírás sokkal közelebb áll hozzá. Ennek ellenére a műsorban Születésnapi ajándék című novellája, valamint Igen igen, vagy nem nem című verse hangzott el. A prózai írás gyertyaszentelő ünnepének áhitatát varázsolta a terembe.

Dr Rácz J. Zoltánt (a magyar kultúra lovagja) polihisztorként tudnám leginkább jellemezni. A jogász, szobrász, író és költő 1940-ben Ráckeve mellett egy erdészházban született. Erdőkben töltötte gyermekkorát, ezért a természet szeretete egy életen keresztül végigkíséri. Látássérülése nem akadályozta tanulmányaiban, viszont állást csak nehezen talált. Érdekelni kezdte a szobrászat. Külföldön és hazánkban látogatottak voltak kiállításai. A képzőművészet után az irodalom felé fordult. Novellákat és verseket ír. Több kötete látott már napvilágot.
"Ma úgy érzem magam, mint egy matuzsálemi öreg fa, aki mindent hall, mindent lát, mindent megért és mindent megbocsát." - olvashatóak a sorok önéletrajzában.
A műsorban elhangzott Bűvölő című verse a farsangi ünnepkör alkalmából. Novellájából (A fekete özvegy) humor és derű árad. Az érdeklődő az interneten találja a költő-író munkáit.

Gábor József emléke előtt verseivel tisztelgett a rendezvény házigazdája. Borsodi Zsuzsa szavalt tőle költeményeket.
A Vakok Iskolája volt tanára 1914-ben Hajdunánáson születet, egy sportbalesetben elvesztette látását. A debreceni konzervatóriumban tanult, zeneszerzőként és szinpadi íróként ismerte meg a közönség.
1945-ben felvételt nyert a budapesti gyógypedagógiai tanárképző főiskolára, és tanulmányai végeztével ő lett az első vak gyógypedagógus hazánkban. 1949-től a Vakok Országos Nevelő és Tanintézetében tanított irodalmat és nyelvtant. Gyermekkorától kezdve írt verseket, novellákat, melyeket a szövetség lapjai leközöltek. 1963-ban halt meg. Az Óda a fényhez - vak és gyengénlátó költők és írók antológiája (Szerk. Körmendi Lajos) című kiadványban gyűjtötték össze és tették közzé néhány költeményét.

Bihari Erzsébet két éve ír verseket. Balesete és nagyon hosszú felgyógyulása késztették arra, hogy közölje gondolatait. Két versét hallgathatta meg a közönség. A Műtét után és a Kinyilatkoztatás első írásai közül való. Versíró pályázatokon már publikálta őket.

A programot a Canterino vegyes kórus világi művekkel zárta.
Reménykedem benne, hogy nem ez az utolsó irodalmi rendezvény, hiszen írások, gondolatok sok ember fejében megfogannak, amiket érdemes a nyilvánosság előtt is bemutatni. Sorstársak és látók árulják el nekünk, vetik papirra érzéseiket. Mi, az olvasók, az irodalmat kedvelők pedig azok vagyunk, akik általuk, az ő szavaikkal mutatjuk meg másoknak, hogy kik és mik vagyunk.
Ady szavaival a lényeg:
De jaj, nem tudok így megmaradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.

Kovács Judit

Vakok Világa 2014. március