Így írunk mi – beszélgetés Gergye Imrével

Így írunk mi - Ismerjük meg Gergye Imrét

Célomnak és küldetésemnek érzem, hogy figyelmükbe ajánljak olyan honlapokat, blogokat, melyeken látássérült szerzőink publikálnak. Nagy öröm megosztani másokkal ezeket a kincseket, lehet, sokak számára újdonságot is rejt majd ez a cikksorozat.

Tűnődés
Mikor reggel meleg villan,
szélparipán pára illan,
mikor száz madár, dalos szárnnyal
fák illatát szórja szét,
s csillagsúlyos dunna alatt
fáradtan huny az éj,
bolond szívem
mégis,
mégis fényt remél.

Többek között ezt a szép verset is tartalmazza Gergye Imre blogja. Beszélgetésemből sok mindent megtudhatnak róla.
- Kérlek, mesélj pár szót magadról!
- Vas megye székhelyén születtem. Akkoriban még járt Szombathelyen a villamos. (Nem tudom, miért ez jut eszembe, nekem azóta is hiányzik.) Komlón végeztem az általános, és középiskoláim. Meg­jegy­zem, a baranyai megye központban is utaztam még villamoson. Pécs évtizedekig gyakran megjelenik életemben sok jó, és kevésbé jó él­ménnyel. Kémia tagozatos érettségi után növénynemesítéssel szerettem volna foglalkozni, majd biológiarajz szakra adtam be a jelentkezésem nappali tagozatra. Ezek nem sikerültek. (Nos, ez is egy jó téma, majd erről is írok.) A Mecseki Szénbányák finom laboratóriumában dolgoztam. Fél év után íróasztalt kaptam, telefonnal. Valójában már itt elkezdődött népművelői pályafutásom. Egy osztálytársammal való beszélgetés nyo­mán megvalósítottam középiskolai magyar tanárnőm ötletét (Így, utólag visszagondolva. Ebből írok majd a blogomban.), és művelődésiház-igaz­gató­nak álltam. A szombathelyi tanítóképzőn közben diplomát szereztem népművelő-könyvtáros szakon. Rokkantsági nyugdíjazásomig három intézményt vezettem összesen 20 évig. Nagyon-nagyon sok minden érdekel - pl. zene, irodalom, képzőművészetek, tudomány stb. -, és volt alkalmam élni vele. Mindezekkel együtt egészen születésemtől előttem állt a világtalanság mérföldköve. Ma már 99,9 százalékban itt van.
- A naplóvezetés régen is nagy divat volt. A blogírás ennek modernebb, nyilvános változata. Mi motivál téged arra, hogy blogot ve­zess? Mi ad ötleteket az íráshoz? Honnan merítesz ihletet?
- Mióta bizonyossá vált, hogy le kell mondanom a látásról, azóta vártam, hogy valaki kezembe nyom egy „kislexikont", ami arról szól, hogy mit-hogyan kell majd tennem. Nem igazán filtert vártam, amit be kell lógatni a forró vízbe, de mégis valami támpontot, az évezredek során felgyülemlett tapasztalatok esszenciáját, beleértve a szem állapotának alakulását is a látásvesztésig, és azután. Kiderült azonban, hogy ilyen nem létezik. Most eljutottam számítástechnikailag is arra a pontra, hogy megosztom tapasztalataimat, hátha mások is kedvet kapnak arra, hogy lejegyezzék az övékét. Talán így összeállhat valami.
- Látóknak és látássérülteknek egyaránt írsz?
- Igen. A valamikor látók pontosan értik, érthetik egyszerű leírásból is a mondanivalómat. A született vakoknak pedig igyekszem úgy körülírni, hogy megértsék, de a még vagy egykor látóknak se legyen unalmas az olvasása. Sőt, a látóknak is írok, hogy megismerjenek minket. A korosztályombeliek esetleg felkaphatják a fejüket egy-egy esemény, név stb. olvasása közben, de erről egy blog bejegyzésben majd bővebben.
-Blogajánló: emelj ki néhány érdekességet, különlegességet, amiért érdemes a blogodat gyakran felkeresni.
- Válaszom az előbbi kérdéshez is kapcsolódik. Szeretnék úgy írni, hogy ne csak a száraz, praktikus ötletek jelenjenek meg. A kortörténet mellett legyen benne humor, irónia. Az „irodalmi" megnyilatkozásokban persze az átéltek mellett ott van a költői képzelet.
- Mi is a blogod neve és hol olvasható pontosan?
- http://www.szembenezve.blogspot.hu/ - Kérem blogom látogatóit, írják meg gondolataikat, legyen az bármi, és ne csak az olvasottakkal kapcsolatban! Nem gondolom, hogy bárkinek is tudnia kellene, hogy miként tehet a legtöbbet velünk, értünk. Még mi is tanuljuk. Ha elvárás nélkül megosztjuk tapasztalatainkat az érintettekkel, és látókkal biztosan jó irányba haladunk.
Befejezésképpen blogírónk az alábbi verssel kedveskedik olvasóinknak:
Gergye Imre:
Vakság
Fehérbe öltözött vágyaid
Sötét árnyékán tapodsz.
Megnyúlt stólájába kapaszkodsz Kétségbeesetten.
Széttárnád karod,
De kinyújtott tenyered elárul.
Kaviccsá kérgedt könnyed
Horzsolja háborgó arcod.
Tárgyakkal takarnák
Mételyes magányod.

Végtelen folyóként vergődsz
Két part közt.
Görgetnél követ, cipelnél csónakot,
De csak gallyat sodorsz,
S ha egy pillanatra madár ül rá,
Melegség villan,
És a habok,
A habok fehérbe öltöznek.

Árvay Mária

Vakok Világa 2015. szeptember