Így írunk mi – beszélgetés Erdősné Onda Maricával

Így írunk mi! Beszélgetés Erdősné Onda Maricával!

Kedves Olvasók!
Ismét egy kincsre bukkantam Marica írásait illetően. Számos honlapon felfigyelhettünk rá. Többen olvashattuk már optimizmust, vidámságot, tanulságot sugárzó történeteit. Érdemes Vele közelebbről is megismerkedni.

"Mit érzett az a fiatal anya, amikor magához szorította kisfiát és tudta úgy fog felnőni, hogy soha többé nem láthatja? Nem próbálom meg elmondani, erre nincsenek megfelelő szavak. Látod, mégis itt vagyok, mert a szeretet legyőzte a halált, a halál utáni vágyat. Így lett a kisfiam földre szállt angyal, akinek meg kellett születnie, hogy megmenthesse az életemet. Ma is leginkább érte érdemes élni, rakni egyik napot a másik elé. Élni, küzdeni, példát mutatni, bizonyítani a jövő emberének, hogy az élet szép, és élni érdemes. "

(Földre szállt angyal, részlet)

- Életedben mik azok a fontos állomások, melyeket az olvasókkal szívesen megosztanál?

- Az az út, amit megtettem a fény, színek és formák világából, ebbe a másik világba, ahol tulajdonképpen minden ugyanaz, és mégis minden más. Szeretek írni arról a felfedezőútról, ahogy kialakítottam a régi életemből az újat, ahol látás nélkül kell boldogulnom. Másik kedvenc témám, a család, ahová természetesen négylábú társaim is beletartoznak. Férjem, fiam és a velük átélt színes élmények kapcsolják össze ezt a két világot számomra és persze kutyáim is vidámságot és sok érdekes eseményt generálnak csodálatos jellemükkel.

- Mióta írsz?

- Ez egy fogós kérdés. Tulajdonképpen kamasz korom óta írok, de egy nagyon erős kritika miatt, amit túlságosan a szívemre vettem egy olyan embertől, aki fontos volt számomra, inkább csak magamnak írtam, illetve egy hosszabb időszakra teljesen fel is hagytam az írással, amikor a toll és a papír már nem segítettek gondolataim megörökítésében, számítógép pedig nem állt a rendelkezésemre. Kb öt-hat éve írok intenzíven.

- Milyen műfajban?

- Eddig csak rövidebb lélegzetvételű írásaim voltak, amikben személyes történeteimet mesélem el. A napokban jelent meg első regényem is, Az Angyal címmel, melyet a MEK állományában találhatnak meg az érdeklődők.
Korábban klasszikus verseléssel is próbálkoztam, de ezek tényleg inkább csak saját szórakoztatásomra kieszelt szójátékok voltak. Igazi értéket nem képviselnek.
- Mi ad ihletet, ötletet az írásaidhoz?

- Elsősorban személyes élményeim, tapasztalataim, erőteljes érzéseim inspirálnak írásra.

- Irodalmi pályázatokon is sikeresen vettél részt, amihez szívből gratulálok.
Mit ajánlasz azon kezdőknek, akik szívesen pályáznának? Mit érdemes tudni?

- Köszönöm szépen a gratulációt. Szerintem azt érdemes feltétlenül tudni és szem előtt tartani, hogy az elbírálás mindig szubjektív, így nem érdemes a Dunának menni, ha nem érünk el sikereket. Nekem is volt egy ilyen "pályázatos" időszakom, de rájöttem, hogy a megadott témák feldolgozásai, sosem lesznek olyan ütősek és értékesek, mint amelyek spontán jönnek napvilágra. Ezen okból, már nem, vagy csak nagyon ritkán pályázok. Megnézem a kiírást és ha van adott témához illő írásom, akkor azt beküldöm, de nem kezdek el azon görcsölni, hogy határidőre elkészüljek egy pályaművel.
Úgy gondolom a helyezéseknél, a velük járó esetleges jutalmaknál sokkal nagyobb ajándék az olvasóktól kapott pozitív visszajelzés, amelyek egy zsűri által nem díjazott pályaművet is értékessé tehetnek.

- Melyek írásaidban azok az érdekes, különleges, egyedi jellemzők, amire érdemes az olvasók figyelmét felhívni?

- Én is kíváncsi lennék rá, miért szerethetőek az írásaim, mi alapján tartják érdekesnek, értékesnek őket, de ezt az olvasóktól kellene megkérdezni...
Nem tartom kifejezetten egyedinek sem a témaválasztásokat, sem a stílusomat.
Még az átélt szituációk sem szenzációsak, sőt inkább hétköznapiak. Talán az őszinteség, nyíltság, a szemléletes leírás, az ösztönös és kicsit sem mesterkélt fogalmazás , a humoros, vagy irónikus mondatok könnyedsége miatt kerülhetnek közel az olvasókhoz ezek a rövid, de rendszerint velős írások.

- Hol olvashatjuk írásaidat?

- Az elmúlt évben két kötetbe rendeztem a számomra legkedvesebb történeteket, ezek a Magyar Elektronikus Könyvtárban találhatóak, Életképek és Utak a sötétben címmel, és mint említettem a regényemet is onnan tölthetik le az olvasást kedvelők. A megjelent írások közül több olvasható aBÁCS VAKOK, honlapjának irodalmi rovatában is. A Nagy Vendel által szerkesztett Megszólalok Magazinban, Reményik László honlapján, a Szemezgető című újság számaiban. Egy írásom jelent meg nyomtatásban: A Pozitív Sokk Közhasznú Egyesület, Nem teljes, mégsem hiányos irodalmi pályázat anyagából készült gyűjteményben 2012-ben

- Mik a terveid a közeljövőben?

- Regényem sikerén felbuzdulva és az olvasói visszajelzések alapján úgy érzem, hogy igény merül fel a vakvezető kutyák tanítását, munkáját illetően. Régóta tervezek már egy ilyen témájú kötetet, melyet személyes élményeim, négylábú barátaimmal együtt átélt események alapján szeretnék összeállítani.

Maricától még egy szép gondolatot kaptunk búcsúzóul, amely egyben a filozófiája is:
"Hiszem, hogy az életben minden azért történik, hogy megtanuljunk általa valami nagyon fontosat..."

Árvay Mária