Interjú Kácsor-Macska Zsuzsival, a Sorstársi tanácsadó című képzés oktatójával

Easylearning

Interjú Kácsor-Macska Zsuzsival, a Sorstársi tanácsadó című képzés oktatójával

2014 nyarától tovább folytatódott a Sorstársi tanácsadó képzésünk Szegeden, a TÁMOP 1.4.3-12/1-2012-0019-es azonosítószámú, „MOZGI” című projekt keretében. A harmadik, Sorstársi tanácsadás című (70 órás) modul oktatójával, Kácsor-Macska Zsuzsannával beszélgettünk. Zsuzsi maga is „sorstársnak” mondható, hiszen születésétől kezdve látássérült, vak. Jelenleg a Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesületének elnöke, valamint a Magyar Vakok Állami Intézetének Bács-Kiskun Megyei alközpontjának elnöke, illetve szociális munkása. Átütő lelkesedését és motivációját mindenképp szerettük volna megosztani, ezért Falusi Bettina kolléganőnk egy rövid interjút készített vele.

Elsőként mesélj röviden magadról, a pályafutásodról, arról, hogy milyen iskolákat végeztél, illetve mivel foglalkoztál eddig?
K. Zs.: Az első diplomámat 2006-ban szereztem szociális munka szakon, majd ezt követően elvégeztem az andragógiát is, munkavállalási tanácsadó szakirányon. Mindig is foglalkoztatott az, hogy az embereknek segítséget tudjak nyújtani – különösen azoknak, akik hasonló cipőben járnak, mint én. Így amikor elvégeztem a főiskolát, ebben az irányban próbáltam elhelyezkedni. 2007-től sikerült munkát kapnom a Szempont Alapítvány és a Szemészeti Klinikák együttműködésében megvalósuló tanácsadó szolgálatban. Itt szociális munkásként kezdtem el dolgozni, és olyan betegeknek próbáltam segítséget nyújtani, akik akkor veszítették el a látásukat. Ez a krízisintervenció nagyon kemény feladat volt, egyből belekerültem a mély vízbe. Nagyon sokat segített a kutyám is, Bogi, aki kiképzett vakvezető kutya, és 2008 óta van velem. Másik fontos feladatom volt, hogy aki készen állt a rehabilitációra, annak segítséget nyújtsak. Elsősorban abban, hogy eljusson 1-1 elemi rehabilitációs központba, ahol megtanulhatta: hogyan tud boldogulni ebben a megváltozott élethelyzetben.
2009-ben már Szegedre kerültem, a Kreatív Formák Alapítványnál kezdtem el dolgozni. Ez egy rehabilitációs központ volt, ahol szociális munkásként és kliens koordinátorként tevékenykedtem: önsegítő csoportokat, rehabilitációs foglalkozásokat és látássérült kliensek számára klubokat szerveztem, illetve klienseket kutattam fel.
2010-től a Napos Oldal Sérült Emberekért Alapítványnál helyezkedtem el, és a foglalkozási rehabilitációban dolgoztam mint munkavállalási tanácsadó. Itt a munkaerő-piaci reintegrációban való segítségnyújtás volt a feladatom. Emellett rengeteget jártam/járok a mai napig is érzékenyíteni, illetve a Szegedi Tudományegyetem Szociális munka tanszékén már évek óta vendégoktatóként tevékenykedem; az andragógia szakra is gyakran behívnak előadást tartani.
2012-ben egy évet Svédországban töltöttem egy civil szervezetnél mint EVS-önkéntes, ahol a magyarországi fogyatékosügyi helyzetről tartottam előadásokat, illetve kulturális esteket, rendezvényeket szerveztünk. 2013-ban visszajöttem Magyarországra és még egy évet töltöttem a Napos Oldal Alapítványnál rehabilitációs tanácsadóként.
F. B.: 2014 tavaszán kaptad a felkérést az Easy Learning Hungary Kft.-től, hogy a Mozgáskorlátozottak Csongrád Megyei Egyesületénél megvalósuló Sorstársi tanácsadó képzésben oktass. Mik voltak az első gondolataid, érzéseid ezzel kapcsolatban, miért vállaltad el a munkát?
K. Zs.: Ez egy hatalmas kihívás számomra, ezért azt gondoltam: mindenképp ki kell próbálni! Szerettem volna átadni azokat a megszerzett tapasztalatokat, amik az évek során felgyülemlettek bennem. Ráadásul úgy gondolom, hogy nem csak én „adok”, hanem magam is rengeteget tanulok a többiektől! Ezért ha a jövőben lesz még ilyen lehetőségem, mindenképp szeretnék élni vele… Nagyon-nagyon élvezem!
F. B.: A képzésről, a tematikáról, illetve a csoportról kapott előzetes információid alapján, hogyan kezdted meg a felkészülést az oktatásra?
K. Zs.: Én úgy gondolkodtam, hogy vannak olyan témakörök, amelyekről mindenképp szeretnék beszélni. Ezekről előzetesen egyeztettem Hangya Dórával, a 2. modul oktatójával, egyben jó barátnőmmel. Ilyen téma volt például a konfliktus és annak kezelése – hiszen ez rengetegszer előfordul az életünkben. Én azt vallom, hogy az ilyen helyzeteket máshogy kezeljük mint magánember és máshogy mint szakember. A résztvevők ugyanis sorstársi tanácsadók lesznek, és szakemberként muszáj a kliens érdekeiért foggal-körömmel kiállni! Tehát ilyen és ehhez hasonló témakörökhöz mindenképp ragaszkodtam. Magát a tananyagot én írtam, de Dórinak küldtem el végső ellenőrzésre, hogy nézze át – hiszen neki már rengeteg tapasztalata van az oktatás területén.
F. B.: Mik az eddigi tapasztalataid az oktatásról, a résztvevőkről, illetve a csongrádi csoporttal való online kapcsolattartásról?
K. Zs.: Igazából nem könnyű, már az első alkalommal tapasztaltam, hogy mennyi mindenre kell odafigyelni. Gondolok itt arra, hogy mindenkinek van valamilyen jellegű problémája, és nyilván fontos, hogy mindenki számára egyformán elérhetővé tegyünk minden lehetőséget, pl.: 1-1 feladatlapot mindenki ki tudjon tölteni. Persze a mentorok óriási segítséget jelentenek, ők minden alkalommal itt vannak velünk. Továbbá figyelni kell arra is, hogy azok a résztvevők, akik Csongrádról jelentkeznek be, ők is megkapjanak minden információt. Végül érdekes feladat számomra, hogy folyamatosan nyomon kövessem: kivel mi történik, kinek milyen kérdése van stb. Tehát tényleg hihetetlen sok tényezőre kell koncentrálni.
F. B.: Milyen módszereket alkalmazol a képzés során?
K. Zs.: Nagyon sok a szituációs helyzetgyakorlat és a beszélgetés. Kevesebb az elmélet, mert én úgy gondoltam: az 1. és 2. modul során is elég sok volt az előadás, ezért ennek a résznek kicsit gyakorlatorientáltabbnak kéne lennie. Én ugyanis személy szerint annak idején a főiskolán sokkal többet tanultam ezekből a játékokból, beszélgetésekből, mint a száraz elméleti anyagokból. Vetítést nem szoktam alkalmazni, de azt már most látom: legközelebb ezen változtatni kell, több vizualitást kell belevinnem az oktatásba.
F. B.: Végül mit gondolsz, milyen eredménnyel zárják a résztvevők a modult, illetve miként alakul a képzés utolsó, befejező szakasza?
K. Zs.: A résztvevők nagyon ügyesek, tényleg. Szerintem nem lesz gond a számonkérés során – ez egy szóbeli vizsga keretében fog megvalósulni. Az utolsó modul majd 2015 januárjában indul, szintén 70 órás lesz, az egészségfejlesztés és rehabilitáció témakörét dolgozza fel. Ezt már közösen csináljuk Hangya Dórival, fele-fele arányban felosztva egymás között az egyes témaköröket. Hamarosan megkezdjük a felkészülést a program 4. részére is.
Köszönjük szépen a beszélgetést!

Az Easy Learning köszöni szépen Zsuzsinak az eddigi munkát, és nagy érdeklődéssel várjuk a program folytatását!
Élethosszig tartó tanulás a XXI. században „Easy 25”, avagy negyed évszázad, az negyed évszázad! Játékos foglalkozás Penészleken
Interjú Kácsor-Macska Zsuzsival, a Sorstársi tanácsadó című képzés oktatójával
VII. Országos Tanácsadói Konferencia – Innováció – Növekedés – Fenntarthatóság 1146 Budapest, Thököly út 58-60. +36-1/483-3500, +36-1/483-1700 elh@easylearning.hu

easylearning.hu 2014. december 03.