Ismerjük meg Kádár Nagy Lajost

Ismerjük meg Kádár Nagy Lajost

Arcképek sorozatunkban ezúttal bemutatkozik az MVGYOSZ tagja, az Ebesen élő, 79 éves, látássérült, Holló László díjas festőművész, Kádár Nagy Lajos.

Az interjúkészítés során a zsurnalisztika íratlan szabályán átléptünk, tegeződünk. Tesszük ezt annak apropóján, hogy a riporter és a művész úr egy községben él, szomszédok vagyunk. Az interjú lehet, hogy kissé formabontó lesz, de hát a művész úr sem egy átlagember! No, ezek után csapjunk azon bizonyos lovak közé!

- 1939 és 1945. Milyen eseményhez kapcsolódik ez a két dátum?

- Iskolai tanulmányaim alapján a II. Világháború kezdete és vége. Egyébiránt a háború kitörésének évében, 1939-ben születtem egy bihari kis faluban, Sárrétudvariban, a Nagy család harmadik gyermekeként. Aztán 1945-ben, a háború utolsó évében megkezdtem az általános iskolát, majd immár tíz évesen álltam oda anyám elé és elmondtam neki azt a bizonyos mondatot: „ Anyám, én nem akarom tovább itt a faluban a ganét taposni, én bemennék Debrecenbe tanulni." A gané taposásról pedig annyit, hogy a két világháború között a falusi portákon majdnem mindenütt volt haszonállat - sertés, ló, tehén vagy birka. Aztán a négylábú patás állatok trágyáját szépen összegyűjtöttük, jól megtapostuk, és ha kiszáradt, azzal fűtöttünk télen a kemencében. Valahogy akkor még, ha jól emlékszem, a központi fűtés nem volt annyira elterjedve, mint napjainkban...

Kádár Nagy Lajos név: Nagy Lajosként lettem megkeresztelve. Anyai nagyanyámra emlékezve vettem fel a Kádár előnevet, már felnőttként, ahogy elkezdtem festészettel komolyabban foglalkozni.

- Tízévesen albérletbe költöztél Debrecenbe. A családtól, szülőktől, testvérektől távol, Egyedül. Ez azért nem lehetett egyszerű dolog.

- Jó, hát ennyi év távlatában már elmondhatom, hogy esténként, ha senki nem látta, a lámpaoltás után, bizony sokat itattam én az egereket, leginkább a dunyha alá bújva. Abban az időben ugye az utazás sem volt egyszerű dolog. Tehát ha havonta mondjuk egy alkalommal találkozhattam anyámmal, vagy a testvéreimmel, - no, az már jó volt! Viszont nézzük a dolog jó oldalát is. Olyan iskolába járhattam, amiből egyenes út vezetett a Debreceni Péchy Mihály Építőipari Technikumba, majd pedig a Budapesti Műegyetem Építészmérnöki karára. Aztán meg így az élet engem korán megtanított az önállóságra. Talán ezért is tetszik nekem Fa Nándor hajóskapitány legújabb könyvének a címe: Magad uram! Egyébként pedig a könyv egy pazar mű, egyik kedvenc olvasmányom. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, és ez itt nem a reklám helye!

- Építész mérnök vagy. Szakmai karrieredet, munkásságodat hogy tudnád nekünk röviden bemutatni?

- Nagyon szép szakmát választottam, és hivatásként élem meg ezt a mai napig. Az építészet szeretete nálunk úgy tűnik családi vonás is. Feleségem és lányom is építész.

Fiatal tervezőként bekerültem egy jó alkotói közösségbe a Kelet-Magyarországi Tervező Vállalathoz. Aztán pedig húsz évig voltam a Hajdúszoboszlói Gyógyfürdő Főmérnöke. E mellett természetesen, mint egyéni tervező több száz épületet terveztem.

- Kérdezem én, harminc évesen, hogy lehet megkapni a Munka Ér-demrend Arany fokozatát?

- Ezt talán ne tőlem kérdezd. Ami biztos, soha egyetlen pártnak nem voltam tagja, másrészt harminc évesen valóban kaptam egy nagyon szép feladatot. Irányításommal kellett megoldani az 1970 es beregi tiszai árvízkárosultak házainak újjáépítését. A jelek szerint jól elvégeztem a munkámat Kisarban, Nagyarban és Tivadarban.

- Ha már a díjaknál tartunk, azért még tudtommal van egy-kettő a tarsolyodban. Így pl. Holló László díj, Dr Molnár Lajos Emlékérem, Ebesért Pro Villa Arany fokozat, Ebesi Értéktár tagság. Mi ezekről a véleményed?

- Hát nézd , aki azt mondja , hogy nem örül egy kitüntetésnek, elismerésnek, az szerintem nem mond igazat. A kitüntetések, elismerések valahol arra is választ adnak - ami egyébként egész élete során foglalkoztatja az embert: jó-e az , amit és ahogy én csináltam?

Persze a kor előrehaladtával az ember azért azt is megtanulja, hogy jó dolog, szép dolog egy-egy erkölcsi elismerés, kitüntetés, de az ember életében azért vannak ennél sokkal fontosabbak is!

- Mi jut eszedbe erről a közhelyről, miszerint „Minden sikeres férfi mögött áll egy nő"?

- Az, hogy én ebben is különc vagyok. Mögöttem ugyanis több nő is áll: feleségem, lányom, menyem és négy lányunokám!

- Festőművészként volt több mint negyven kiállításod, közel félszáz műalkotást készítettél. Összegezve elmondhatjuk: nagyon sikeres voltál a kortárs festőművészetben. Miért váltottál a kisplasztikák irányába?

- Tudod azt szoktam mondani: nem jó kedvemből lettem én szobrász. 76 évesen mindkét szememre elveszítettem a látásom, megvakultam. No, ekkor következett egy embert próbáló nehéz időszak az életemben, egy kis depresszióval is megspékelve. Aztán feleségem unszolására elkezdtem agyaggal foglalkozni. Majd pedig rátaláltam alkotótársamra Bagossy Sándorra, a Népművészet keramikus mesterére, aki kiégeti, színezi a kisplasztikáimat. No, így készülnek ma már tucat szám a nonfiguratív Kádár Nagy Lajos kisplasztikák, teljesen vakon!

kép: 1. Kádár Nagy Lajos munka közben, sötét napszemüvegben. Az arca és keze látszik, ahogy az egyik félkész szobrát vizsgálja. Kezében a kisplasztika a kép meghatározó része. A művész ősz hajú, ősz szakállú, bajszos, fekete szemüveget viselő idős ember.

2. A művész egyik kész műve látható, amelynek a címe: Mindig együtt. Két alak feje és válla jól felismerhető, lejjebb művészien összefonódnak.

- Fölteszek neked egy kemény kérdést: vakon lehet kisplasztikákat csinálni?

- Jogos a kérdés, hisz látó emberként ez azért könnyebb lenne. Így viszont azt mondom: ez egy igazi nagy kihívás és megmérettetés az ember életében! Viccet félretéve, ha jól belegondolsz, amíg láttam, tulajdonképpen akkor is a belső énem irányította az ecsetet, a kezem csak fogta azt. Így talán már érthető, hogy miért is lett a legutolsó könyvem címe: A látó ujjak.

- Nonfiguratív kisplasztikák. Mi jut erről az eszedbe?

- Nézd, én ezt a stílusirányt tudatosan választottam. Én nem akartam egy percig sem embert, sem állatot, sem tárgyat megjeleníteni, legyen szó festményről vagy kisplasztikáról. Én egy belső érzést próbálok meg a magam módján agyagba formálni. Aztán hogy ebből mi lesz, majd pedig mi megy át az alkotást szemlélő emberhez, vagy mit képzel, mit lát bele az egyes egyén, ez már egy külön beszélgetés tárgyát képezheti!

- Könyvkiadás, aforizmák?

- Igen, öt könyvet adtam ki saját gondozásban. Most pedig új vizek felé evezek. Írok élettapasztalaton alapuló bölcseleteket, apróbb szösszeneteket, aforizmákat is!

- Ebes hírnevét sokfelé repítetted már az országban.

- Igyekszem. Kapott tőlem már kisplasztikát Fa Nándor, aki első ma-gyarként teljesítette a Vendée Globe vitorlás versenyt, van Kádár Nagy Lajos kisplasztikája a Reformáció 500. évforduló apropóján a Tiszántúli Református Egyházkerület Püspökének, és majd valaki megkapja a „Jónak lenni jó" MTVA adomány műsor díjaként egy kisplasztikámat is.

- Kiállítások. Magyarország, vagy külföld?

- Na, ez egy jó kérdés. Természetesen én is hazai kiállításokkal kezdtem. Azt azonban már többen jelezték felém, hogy a nonfiguratív kisplasztikák iránt vélhetően sokkal komolyabb érdeklődés lenne a Lajtán túli országokban, az Európai Uniós piacon. Tehát azon a bizonyos „bakancslistámon" előkelő helyen van egy német, francia, angol, észak-európai vagy Benelux piacon való megmérettetés lehetősége. Csak hát tudod: el is kellene oda juttatnom a kisplasztikákat... Ez pedig ebben a korban és vakon azért valljuk be, hogy nem megy ám egy csettintésre!

- Jól nézel ki, szokták mondani: akár 10 évet is letagadhatnál életko-rodból.

- Köszönöm szépen . Természetesen igyekszem tenni nap mint nap az egészségemért. Napi állandó programom része a tornázás, gimnasztika, szobakerékpározás és a séta. De azért egy kis magas vérnyomásért, magas vércukorszintért nekem sem kell ám a szomszédba mennem!

- Pro aktivitás, mi jut erről az eszedbe?

- Jobb adni, mint kapni.

- Gyakran elhangzó kérdés egy-egy kiállításod apropóján: Miért nincs itt a művész úr?

- Mennék én szívesen, ha mehetnék. Utazásra az egészségi állapotom miatt már sajnos nem merek vállalkozni!

- Szellemi, lelki élet karbantartása?

- Igen, két nagyon fontos dolog az ember életében. Hangoskönyvet olvasok, rádiót hallgatok, nejemmel keresztrejtvényt fejtünk, és ahogy tudom a Tv-t pedig mellőzöm. A lelki életem karbantartására pedig itt vannak a gyermekeim és az unokák. Aztán, ha megkapjuk felvigyázásra, akkor jön még a Genike. Ő ugye az unokáim egyéves, aranysárga, játékos spániel kutyusa.

- Jelenleg min dolgozol?

- A MVGYOSZ Centenáriumi év sikeréhez kapcsolódóan dr. Nagy Sándor elnök úrral és közvetlen munkatársaival közösen dolgozunk azon, hogy ebből az alkalomból mielőbb megjelenjen a rendezvény szellemiségéhez illő, színvonalas Kádár Nagy Lajos képzőművészeti, kisplasztikai album. Aki foglalkozott már könyv, album kiadással, az tudja: ez nem kis feladat! Azt szeretném, ha ez az album a legkiválóbb kisplasztikáimat csokorba szedve magyar, német, angol nyelven és Braille-írással jelenne meg. Mit ne mondjak: van vele teendő bőven! Viszont ami jó hír: nagyon sok kiváló és felkészült egyén dolgozik a kiadvány sikerén.

- Mi lesz az új Képzőművészeti albumod neve?

- A név megszületett. Többek szerint ugyan egy kissé „Kádár Nagy Lajososra" sikerült a névválasztás, de nekem tetszik: Szoborkodom, tehát vagyok!

- Mikor fog megjelenni az album?

- Könnyebb kérdést nem kaphatok?

- Záró kérdés: Kádár Nagy Lajos életfilozófia egy mondatban?

- A humor az, ami sok dolgon átsegíti az embert!

Köszönöm a beszélgetést!

Hagymási Zoltán, az ebesi krónikás

Vakok Világa 2018. március