Kézzel fogható művészet mindenkinek

Kézzel fogható művészet mindenkinek

A Szépművészeti Múzeum már számos tapintható tárlatot, kiállítást hozott létre látássérülteknek, segítve ezzel megismerni testközelből a művészetek sokféleségét.
Az európai esélyegyenlőségi naphoz kapcsolódóan május 2-23. között különleges tárlatot nézhetett a kíváncsi szem, és foghatott meg a kéz. A múzeum egyik kiállítóterében a Kézzel Fogható Alapítvány kiállítása volt látható. Önkéntes látássérült vezetők segítettek eligazodni azoknak az érdeklődőknek, akik bekötött szemmel, kizárva így a vizualitás lehetőségét, kézzel tapintották és érintették a műalkotásokat. Látó és fogyatékossággal élő művészek tárgyai egymás után sorakoztak az asztalokon, mindegyik mellett pontírással rövid ismertetőket közöltek. A műalkotásokból nem derült ki, hogy ki fogyatékkal élő és ki nem az. Erre csak akkor derült fény, ha valaki figyelmesen végighallgatta a tárlatvezetőket, vagy végigolvasta a rövid ismertetőket. Kerámia, porcelán, textil, kő, és még hoszszasan sorolhatnám a felhasznált anyagokat. A szemnek, a kéznek és a léleknek bármiből lehetséges szépet, esztétikust, érdekeset létrehozni. A sokféleség, az egyéni látásmód és megoldások tették valóban különlegessé a tárlatot. Szabadságot adott a tapintás, az érintés, személyességet pedig az élő szó. Május 2-án, Sándor Erzsi újságíró vezetésével ünnepélyes megnyitót tartottak. A gálaműsoron Soltész Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium szociálpolitikáért felelős államtitkára köszöntötte az egybegyűlteket. A közönséget fogyatékossággal élő fiatalok szórakoztatták: énekelt Agárdi Szilvia látássérült énekes, a dal szövegét a Siketvakok Országos Egyesülete (SVOE) tagjai jelölték, swinget adtak elő a Siketek Tanintézményének diákjai, népzenei blokkot a Vakok Általános Iskolájának tanulói. A műsort Huszka Zoltán, a Nem Adom Fel Együttes zenésze zongorajátékával zárta. Móga Erzsébet, a Kézzel Fogható Alapítvány elnöke meghatódva mondott köszönetet a múzeum dolgozóinak, az alkotóknak, az önkéntes tárlatvezetőknek, és rendkívül nagy örömmel töltötte el, hogy a már három éve megálmodott rendezvény megvalósulhatott. Említést kell tennem arról a kiállításhoz szorosan kapcsolódó szakmai konferenciáról is, amelyet a már említett Kézzel Fogható Alapítvány szervezett meg neves előadók részvételével. Az eseményre május 3-án, pénteken került sor a Szépművészeti Múzeum földszinti csarnokában. A rövid megnyitó beszédet követően Dr. Csocsán Emmy, tiflopedagógus, a Dortmundi Egyetem professzora "Párbeszéd a művészet segítségével" címmel tartotta meg bevezető előadását. A professzor asszony rendkívül fontosnak tartja a kulturális értékek megismerésének ügyét az iskolákban, így örömmel tett eleget a felkérésnek. Engem előadásának a történetisége fogott meg. Elmesélte, hogy a rajz és ábrázolás tantárgyat az 1960-as években vezették be a Vakok Iskolájának tanárai egy tantervi módosításnak köszönhetően. Véleménye szerint ez lehetett a "párbeszéd" kezdete. Akkor még kezdetleges eszközökkel, papírra rajzoltak a diákok. Pálhegyi Ferenc pszichológus és gyógypedagógus arra a kérdésre kereste a választ, hogy a vak személyek képesek-e a háromdimenziós tárgyak kétdimenziós ábrázolására. A témával Csocsán Emmy is foglalkozik, tapasztalataira építette fel mondanivalóját. A technika és az informatika rohamos fejlődése, a művészek nyitottsága, kreativitása, az installációs technikák tették lehetővé a "párbeszéd" kialakulását, fejlődését, természetes meglétét. Fenntartója az érdeklődő egyén és a művész maga. Értelmezésem szerint a művészet minden esetben a világ megismerésére, az információk átadására, az értékek és az egyéni látásmódok közvetítésére szolgál. Párbeszéd lesz a néző és az érdeklődő között. Tervező munkájáról és projektjéről beszélt Vágó Szilvia (iparművész), akinek szerepeltek alkotásai a tárlaton. A fiatal művésznő porcelánnal dolgozik. Ismertette azt a tervező munkát, amelynek alapján elkészítette tárgyait. Vak emberek segítségét kérte ahhoz, hogy minél tökéletesebbek legyenek porcelánjai. A tárgyak majdnem mindegyike kézbe vehető. A homokfújással kivájt vájatok vezetik a kezet. Szilvia elmondta, hogy tárgyait elsősorban játéknak, kikapcsolódást segítő eszköznek, másodsorban pedig dísznek szánja. Én is megcsodáltam darabjait, a vájatokat díszítésnek hittem. A fogyatékossággal élő emberek, ahogy bárki más is, egyéniek, sokfélék, az igényeik különbözőek, hangzott el Prónai Beátától, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának tanárától. A megállapítás a látássérültekre különösen igaz, hiszen más-más igénye van a fényt érzékelő vagy az aliglátó, vagy gyengénlátó embernek, de ezt a vak olvasók bizonyára jól tudják. Örül a múzeumok akadálymentesítési törekvéseinek, az egyenlő esélyű hozzáférés megteremtésének. Felhívta a publikum figyelmét az FSZK által 2008-ban kiadott könyvre is, amely a Múzeumok mindenkinek címmel jelent meg, és egyáltalán nem ismert a szakma körében. Pandula András az egyetemes épített környezet megteremtéséről beszélt. A fizikai akadálymentesítés általános tudnivalóit ismertette. Tudta, hogy a tapintható tárlatokat megtekintők kilencven százaléka a látók közül kerül ki? Dr. Bartos Zoltán, a Szépművészeti Múzeum Múzeumpedagógiai osztály munkatársa osztotta meg a számomra érdekes adatot. Ő részt vett az összes múzeumban megvalósuló tapintható tárlat tervezésében. Lelkesedéssel és tűzzel beszélt a szervezés, a tervezés, majd a megvalósítás folyamatairól. A kiállítások sosem egyformák, az mindig az adott kiállítótér, adott bemutatni kívánt tárgyak függvénye. A tapintható tárlat darabjai többnyire az eredetihez megtévesztésig hasonlító másolatok, melyek az időszaki kiállítások végén szerencsére sosem a szemétbe, hanem a múzeum raktárába kerülnek, ugyanúgy, mint bármelyik kiállítási darab. A múzeumpedagógusok használják az eszközöket foglalkozásaik során. Tény, hogy a tapintható tárlat népszerű a családok, a gyermekek, a múzeumpedagógusok és a látássérültek köréven egyaránt. Bonecz Ervin, a 90 Decibel Project ügyvezető igazgatója számolt be ezt követően munkásságáról. Színházi előadásokat és múzeumi tárlatokat akadálymentesít csapatával. A Szépművészeti Múzeumban a hallássérülteket egy, az okostelefonos alkalmazás, a "SzépMűSL" (sing-language/jelnyelv) segíti, amely a QR kódokat használja a képek, műtárgyak információinak jelnyelvvé alakításához. Jelenleg 15 tárgy érhető el a letölthető alkalmazással. Bonecz Ervin elmondta, hogy már fejlesztik a látássérültek számára is az okostelefonos elérést, természetesen a QR kódokat felhasználva ehhez. A konferencia zárásaként az MVGYOSZ érdekvédelmi vezetője, Kroll Zsuzsanna volt a résztvevők beszélgető társa. Sok kérdés, gondolat maradt a levegőben a beszélgetést követően. Hogy ki és milyen eszközökkel befogadója bármely művészetnek, hogy kit milyen mélyen érint meg egy-egy alkotás, véleményem szerint nem a szakemberek feladata eldönteni. A kérdést a személy érdeklődése, fogékonysága, környezete dönti el. A képző- és iparművészek, a múzeumok, az akadálymentesítéssel foglalkozó szakemberek, a jó szándékú művészetkedvelők- és pártolók, a pedagógusok, a barátok, az ismerősök, egy szóval a társadalom rengeteget tesznek azért, hogy létrejöjjön a párbeszéd a művészetekben az alkotó és a befogadó között. Interjúalanyom, Móga Erzsébet, a Kézzel Fogható Alapítvány elnöke szintén sokat tesz azért, hogy a párbeszéd létrejöhessen a művészek és az érdeklődők között. Móga Erzsébet évek óta a Vakok Általános Iskolájában dolgozik, kerámia oktatóként. Móga Erzsébetet először a kiállítás és a konferencia ötletéről kérdeztem. Megtudtam tőle, hogy az alapítvány az első nagyobb megmozdulását a Nádor teremben tartotta meg 2010-ben. Az akkor megvalósuló tapintható tárlat véleménye szerint érdekelte, sőt még most is érdekli az embereket. A kiállítást további megjelenések követték, az érdeklődők kisebb-nagyobb rendezvényeken nézhették meg az idő közben utazó tárlattá alakult művészeti alkotásokat. Egy szekszárdi látogatás után fogalmazódott meg a tanárnőben a gondolat, hogy nagyszabású konferenciát szervezzenek, mivel "A vakság, a minőség, művészet" elengedhetetlen pilléreiről, a lehetőségekről fontos beszélni. Természetesen teret kell biztosítani ahhoz is, hogy a nem iparművészeti egyetemet elvégzett emberek, látók és fogyatékossággal élők egyaránt, valahol megmutathassák tehetségüket. A konferencia valóban az összefogás, az egymásért tenni akarás eredményeként valósult meg május elején. A Szépművészeti Múzeum rögtön a kezdeményezés mellé állt: biztosította a tapintható tárlat kiállító terét, valamint a konferencia helyszínét. Jó szándékú emberek nyújtottak segítő kezet. A művészek örömmel vitték a kiállításra elkészített darabjaikat, az önkéntes tárlatvezetők pedig szakszerűen, jókedvvel tettek eleget kötelességüknek, beavatták a kíváncsiskodókat a tapintás adta élményekbe. A lebonyolítókat nem pénz, hanem kizárólag az ismeretek egymásnak történő átadása, a művészetek terjesztése vezérelte. Móga Erzsébetet terveiről is faggattam. Elmondta, hogy az alapítvány egyik fő célja egy komplexen akadálymentesített, olyan állandó kiállítóhely létrehozása, ahol látássérült fiatalok állítják ki tárgyaikat. A látó művészek sem lennének kizárva, mert az ő alkotásaik is helyet kapnának. Az elképzelés tematikus tárlat létrehozása. Ehhez kapcsolódik Móga Erzsébet terve szerint egy úgynevezett tárlatvezető képzés elméleti- és gyakorlati tematikájának kidolgozása, esetleg a képzés akkreditálása. A hosszú távú cél nem más, mint a kiállításon látássérült fiatalok foglalkoztatása. Az alapítvány elnöke csapatával ezen fáradozik.
Megtudtam, hogy rövid távú cél viszont a május 2-4. között lezajlott rendezvényről egy kiadvány készítése, amely az előadások hanganyagát, a kiállított művek fotóit egyaránt tartalmazza. Erre pályázati forrásokból igyekeznek pénzt szerezni. A Szépművészeti Múzeumban látott kiállítás utazó tárlattá nőtte ki magát. Várhatóan Debrecenben, Kecskeméten, Kiskunfélegyházán, Baján, Szegeden és Pécsett a közeljövőben láthatóak lesznek a tárgyak. Móga Erzsébet hangsúlyozta, hogy örült a megkereséseknek, hiszen így megszületett és folytatódhat a rendezvény utóélete.

A magam nevében gratulálok, és sok sikert kívánok munkájához, terveinek megvalósításához!

Kovács Judit

Vakok Világa 2013. június