„Kihívás - Felelősség – Lehetőség” - Akadálymentesítés az előadó-művészet területein 1. rész

„Kihívás - Felelősség - Lehetőség"

Akadálymentesítés az előadó-művészet területein című konferencia 1. rész

A Pesti Magyar Színház szervezte meg és bonyolította le az első színházi-akadálymentesítés témájával foglalkozó nagyszabású konferenciát és workshopot október 24-én, a Magyar Nemzeti Kulturális Alap (NKA) támogatásával. A szakmai konferencia célja a színházi előadásokhoz történő hozzáférés elősegítése, a fogyatékkal élők speciális igényeinek feltérképezése, az audionarráció, a jelnyelvi tolmácsolás, a fizikai tér akadálymentesítési lehetőségeinek megismerése. A találkozó alkalmat nyújtott arra, hogy az érdekvédelemmel foglalkozó civil szervezetek, közösségek, a fogyatékkal élők, a színházi dolgozók, az érintettek közösen gondolkodjanak, párbeszédet folytassanak az akadálymentesítés lehetséges megoldásairól.
A konferenciát Zalán János, a Pesti Magyar Színház igazgatója nyitotta meg, aki arra hívta fel a résztvevők figyelmét, hogy a művészeti élmények akadálymentesítése, hátrányos embertársaink segítése és felkarolása kötelesség. Szerinte megkérdőjelezhetetlen tény az, hogy a színházi élmények megtapasztalásához mindenkinek joga van. A közönség soraiban ülők között nem szabad különbséget tenni, az a cél, hogy a megfelelő feltételek biztosítása mellett a néző közösen élhesse át a színházi katarzist. A kultúra mindenkié kell, hogy legyen, írta a rendezvény fővédnöke, Herczegh Anita asszony, aki nem tudott jelen lenni, ezért támogató leveléből Zalán János olvasott fel egy részletet. Az igazgató úr beszéde végén köszöntötte a konferencia résztvevőit, a teljesség igénye nélkül: a látássérültek érdekvédelmét képviselő egyesületeket, szervezeteket, az őket oktató iskolákat, más fogyatékossággal élők egyesületeit, alapítványait, művészeti csoportokat, a színházak képviselőit, a kiállítókat, a szervezőket és a meghívott vendégeket.
Laklóth Aladár színművész, tanácsadó, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Kultúráért Felelős Államtitkársága képviseletében mondott köszöntő beszédében hangsúlyozta, hogy a kultúra területiért felelős kormányzat elkötelezte magát a kulturális programok akadálymentessé tételében. A minisztérium ennek jegyében biztosít pályázati forrásokat akadálymentesített színházi előadások létrehozására. Az államtitkár kiemelte, hogy rendszeres és megújuló színházi produkciók válnak elérhetővé így országszerte. 2014-ben 19, 2015-ben 8, 2016-ban pedig 12 pályázatot részesített támogatásban a minisztérium. Laklóth Aladár köszönetet mondott azoknak a színházaknak, akik audionarrációval és jelnyelvi tolmácsolással teszik teljes körűen élvezhetővé a színházi előadásokat.
Alexander Fichert, az Audioskript, Audiodeskription & Hörfilmproduktion képviselőinek előadásában az audionarrálás németországi gyakorlatáról beszélt. Elmondta, hogy 1997 óta foglalkozik audionarrációval. Szerzőként dolgozott, Audioskript cégét pedig 2012-ben hozta létre. Évente 350 film, színházi előadás, rendezvények, mozik audionarrációs anyagát készíti el munkatársaival. Előadásából fény derült arra, hogy a német audionarrációs munka nem sokban tér el a hazai gyakorlattól. Az előadásokat Németországban alapítványok, szervezetek, vállalatok, egyesületek támogatásaiból és pályázatokból finanszírozzák, míg hazánkban a szükséges források egy részét a kormányzat teszi lehetővé. Németországban az audionarrátor feladatai közé tartoznak: 1. a helyszín tanulmányozása, felmérése, 2. úgynevezett keretprogram kidolgozása, ami alatt értendő: a színpadbejárás, a kellékek, díszletek megtekintése, a háttérben tevékenykedő műhelyek meglátogatása, vezetőrendszer kialakítása, audiovezetés biztosítása a színház épületén belül, Braille- és nagybetűs programfüzet biztosítása. 3. Az élő narráció lebonyolítása, úgymint: a vendégek üdvözlése, a színpad körbejárása, a díszletek, jelmezek, egyéb kellékek megtekintése, a cselekmény rövid összefoglalása, végül az egyidejű, szinkronban történő narrálás. Ügyelnek arra, hogy elmondják például a szereplők színpadon történő mozgását (hol, mikor, merre mozdulnak), mimikáját, a fénybeli változásokat, a technikai megoldásokat. Opera-előadásokon hangsúlyt kap a zenekar összetételének, és a zenekari ároknak a pontos leírása, és a darab végén a tapsrend ismertetése.
Alexander Fichert-től megtudtuk, hogy gyakran készítik el például operák, operettek narrációját, de nem ritka a turisztikai látványosságok, kiállítások narrációval történő kísérése sem. A gyermekeknek szintén sok előadást csinálnak, ahol nehézséget jelent az, hogy egy színész gyakran több szerepet játszik el, ezért nehezített a hangok megkülönböztetése. A sok dialógus vagy a jelenetek sűrű váltakozása, valamint a szöveg nélküli jelenetek, táncbetétek szemléltetése ugyancsak próbára teszi a német narrátorokat.
Zalán János, a Pesti Magyar Színház igazgatója elkötelezett híve az egyenlő esélyű hozzáférésnek. Elmondta, hogy három gondolatsor mentén próbálták megszervezni a konferenciát: kihívás, felelősség, lehetőség. Előadásában javaslatait osztotta meg. Fontosnak tartja olyan irányelvek megfogalmazását, amelyek hozzásegítik a kultúrával foglalkozó intézményeket (színház, mozi, múzeum, stb.) ennek széleskörű megvalósulásához. Az érintettek, az érdekvédelmi szervezetek bevonása, az együttgondolkodás elengedhetetlenek a jó megoldásokhoz, a fejlődéshez, a minőségi szolgáltatás nyújtásához. Hangsúlyozta, hogy az akadálymentesítés, fizikai értelemben a fenntartó feladata, a szakmai programok biztosítása és fejlesztése az előadói szervezetek hatáskörébe tartozik. Minőségi szempontból intézményi szinten át kell gondolni az előadói intézeteknek és szervezeteknek a technológia használatát. Szakember szinten az a kérdés, hogy van-e elegendő szakember. Felmerült az audionarrátor alkalmasságának problémája, pl. beszédhibás személy ne rontsa az élményt. Fontos egy minőségi szempontrendszer megfogalmazása annak érdekében, hogy a szolgáltatás színvonala ne csökkenjen audionarrációs és jelnyelvi akadálymentesítést nyújtó intézmények és a képzett szakemberek növekedésével sem. Zalán János véleménye az, hogy az alkotók, az előadók és az audionarrátorok szoros együttműködése kiaknázatlan lehetőségeket rejtenek, hiszen az audionarrációs forgatókönyvek alkalmassá válnak arra, hogy tükröt tartsanak, a „végtermék" hibáira, pozitívumaira mutathatnak rá. Zalán János javaslata között szerepelt, figyelembe véve a nemzetközi gyakorlatot, egy olyan adatbázis létrehozása, amely tartalmazza az audionarrációval kísért darabokat és a kihívással élő nézőközönség összetételét és számát. Hazánkban jelenleg nincs az audiónarráció protokolljával foglalkozó modell, amely figyelembe veszi az ország kulturális különbségeit. A javaslatok között szerepelt ezért annak kidolgozása, a felsőfokú oktatásban a szakember képzés beindítása, oktatási segédanyagok készítése, nemzetközi partnerekkel történő együttműködés az audionarrációs és a jelnyelvi területeken. Továbbá említésre méltó a kutatásokban való részvétel keresése, az irányvonalak megfogalmazása, valamint a hazai szakmai szervezetek szoros együttműködése, konferenciák, workshopok szervezése.
Az audionarráció technikai feltételeiről Selmeczi Imre, a Sennheiser magyarországi képviselője számolt be. Az audionarrációt infravörös, rádiótechnika, illetve a Sennheiser Mobile Connect rendszer segíti, ez utóbbit a Pesti Magyar Színházba már telepítették. A rendszer wifi hálózatról működő, nagyfelbontású (tökéletes hangminőség), valós idejű narrációt (nincs késleltetés) tesz lehetővé. Továbbá alkalmas a rendszer operettek, musicalek, színházi előadások narrálására, illetve az úgynevezett Cinema Mobile Connect már a moziban történő narrálásra is. A technológia folyamatosan fejlődik, így manapság már előadótermek is használhatják a szolgáltatást, akár akadálymentesítésre, vagy tolmács funkcióra. A berendezéshez indukciós hurok is csatlakoztatható, sőt a hallássérülteket, egy számukra kifejlesztett applikációs rész is segíti: az alkalmazásban az érintő képernyő segítségével a hangbeállítások (magasabb, mélyebb) állíthatók, személyre szabhatók, és így egyedi, hallást segítő eszközzé válik az okostelefon. A befogadó intézmények számára előnyös, hogy a rendszer gyorsan telepíthető, a jeladóval, a meglévő wifi hálózathoz csatlakoztatva egy épületen belül több terem is felszerelhető a technológiával. A rendszer három főbb elemből áll. 1. a connect station (fekete doboz-szerű vevő) az információ közvetítést szolgálja a hallgató számára. Technikailag lehetőség van arra, hogy az eszköz egyidejűleg négy különböző csatorna hangját továbbítsa. A felhasználó eldöntheti, hogy vagy csak a narrátort hallgatja, vagy egyszerre a narrátort és a színpadi hangot, stb. 2. A hozzáférési pont az adott helyszín wifi hálózata. 3. A Mobile Connect alkalmazás Android és iOS telefonokra is letölthető. Az app felülete egyszerűen kezelhető hallássérülteknek és látássérülteknek egyaránt. A Sennheiser rendszerével mindenki számára biztosítható a hozzáférés a kultúrához - mondta a cég képviselője.
(folytatás következik)

Kovács Judit

Vakok Világa 2016. december