- Szolgáltatásaink
- Az MVGYOSZ szolgáltatásai
- Partner szervezeteink szolgáltatásai
- Akadálymentes világ
- Dokumentumok
- Pályázatok - Támogatások
- Irodalmi pályázataink
- Hogyan látod a nem látókat? Rajzpályázat
- Szemléletformálás
- Rólunk szól
- Nekünk szól
- Vakok Világa (archívum)
- Partnereink - Szponzoraink
- Akikre büszkék lehetünk
- Egyesületünkről
- Adatvédelmi és adatkezelési szabályzat
- Hirdetések
„Kihívás - Felelősség - Lehetőség"
„Akadálymentesítés az előadó-művészet területein" című konferencia 2. rész
A konferencián az audionarrátorok is szót kaptak, hogy megosszák tapasztalataikat az érdeklődőkkel.
Takács Erika jelnyelvi tolmácsként dolgozik a Pesti Magyar Színházban. Beszámolójából megtudtuk, hogy először 1996-ban került sor jelnyelvi tolmácsolással kísért színházi előadásra. A nagyothallókat az indukcióshurok segíti, a feliratozás pedig minden hallássérültnek egyformán hasznos. A nem halló, teljesen siket embereknek a jelnyelvi tolmácsok adják át az információkat. Magyarországon az úgynevezett kísérő tolmácsolás a bevált gyakorlat, ahol a tolmács nem szerves része a színdarabnak.
Tóth Cecília, a Pesti Magyar Színház társadalmi felelősségvállalási referense és főállású audionarrátora, szerves része a társulatnak. Tevékenységét így a színház dolgozói folyamatosan, aktívan segíteni tudják. Az állandó narrátor foglalkoztatása lehetővé tette, hogy az audiónarrációt mindegyik nagyszínpadi előadáshoz biztosítsák. A repertoáron gyermekeknek és felnőtteknek szóló darabok egyaránt szerepelnek. A premier előtti színdarabok forgatókönyvét általában közvetlenül a bemutató előtt véglegesítik, míg a repertoáron lévő előadások esetében a szövegkönyv megírása videofelvételek alapján, és egy-két előadás megtekintését követően történik. Vak és gyengénlátó tapasztalati szakértő bevonása szintén a folyamat részét képezi. A látássérült nézők kísérését közösségi szolgálatot végző diákok látják el. A színházban megszokott gyakorlat a regisztráció, valamint a visszajelzések, vélemények összegyűjtése, elemzése.
Narrációval kísért előadásokat országszerte tartanak. Röviden meséltek ők is az első lépésekről és tapasztalatokról. Bakos Éva a Fogyatékossággal Élőkkel az Akadálymentes Kultúráért (Tandem Csoport) független narrátora, Pethes Ágnes az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület (AKKU) egyik társalapító tagja. Mindannyian a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Nonprofit Közhasznú Kft. (FSZK) és a Színház- és Filmművészeti Egyetem akkreditált, felnőtt audiónarrációs képzésen végeztek 2015-ben. Szót kapott még Bonecz Ervin, a 90 decibel Project narrátora, ügyvezető igazgatója. Beszámolóikból kitűnik, hogy az audionarrátorok odaadással, lelkesedéssel végzik munkájukat. Feladatuk komplex, teljes embert kíván: kapcsolatot teremtenek, szerveznek, közönséget toboroznak, grafikont terveznek, audionarrációs forgatókönyvet írnak, még hosszasan sorolhatnánk. Mindig alkalmazkodniuk kell a körülményekhez, feltételekhez, egy szóval: soha nincs egyforma előadás. A kezdeti nehézségeket követően elmondható, hogy a 2015/2016-os évad rendkívül sikeres, idén közel 30 a narrált darabok száma, de elkészült több film szövegkönyve is. Bakos Éva nyerte el az FSZK Akadálymentes Filmklub project megvalósítását, így a létrejött munkacsoport 10 játékfilmet vetített. A szakmában tevékenykedők arra törekednek, hogy a gyermekeket és a fiatalokat nagy számban elérjék, mert ők lesznek az a generáció, akiknek az előadó-művészet akadálymentesítése (narrálás) természetessé válhat a közel jövőben. A szakemberektől megtudtuk, hogy mostanában nem ritka kiállítások, konferenciák narrálása sem. Az „első fecskék" elkötelezett hívei az egyenlő esélyű hozzáférés megteremtésében a kulturális események akadálymentesítése területén, és abban bíznak, hogy szakmájukban szoros együttműködések alakulnak ki, és a narrátorok segítik egymás munkáját.
A narrátorok összefoglalóihoz szorosan kapcsolódott az FSZK képviselőjének beszámolója. Kovács Zsuzsa előadásából a terveket emelem ki. Többek között újra akkreditálni kell a már korábban említett felnőtt audionarrációs képzést, amely alkalmat ad arra, hogy a közelmúltban megszerzett ismereteket, tapasztalatokat beépítsék az oktatásba. Novemberben tapasztalati szakértők workshopja indul, hogy ők is hatékonyan segíthessék az audionarrátorok munkáját.
Érdeklődéssel hallgattam Fekete Pétert, a Fővárosi Nagycirkusz igazgatóját. Ő a cirkuszi audionarrációs munkáról mesélt. Elmondta, hogy a színház művészetben bevált módszer a cirkuszművészet területén jól alkalmazható, csak kicsit más. A cirkuszi műsorban nincsen verbalitás, ezért sokkal alaposabb előkészületi tevékenységre van szükség a műsort megelőző időszakban. A látássérült nézőnek folyamatosan közvetíteni kell az információkat, a narrálásnak impulzívnak, nagyon intenzívnek kell lennie. A cirkuszi közeg, a hangos zene miatt a narrátornak nem szükséges külön narráló tér biztosítása. Fokozott hangsúlyt kap a cirkuszi tér, a szereplők és a különleges eszközök, az állatok és a cirkuszi trükkök megismertetése. A kommunikáció mobil audiorendszerrel történik egy-egy előadás során, ahol az atmoszféra is segít a befogadásban. Az igazgató úr szerint a cirkuszművészet nem szórakoztatás, hanem a társadalmi üzenetek eljuttatására képes művészeti ág, amely az egyensúlyról, a bizalomról, egymás elfogadásáról szól.
Ezt a szellemiséget tükrözte Várnai Zsuzsa, a Nemzetközi Cseperedő Alapítvány beszámolója is. Az alapítvány úgynevezett autizmusbarát programokat szervez az érintettek és családjaik részére. Az autizmusbarát módon támogatott esemény kiszámíthatóvá, érthetővé, biztonságossá teszi a programokat. Zsuzsa a konferencián a Budapesti Fesztivál Zenekar integrált hangversenyeiről mesélt, ahol autista és ép fiatalok együtt szereztek zenei élményeket. A hangverseny előtt alaposan felkészítették az autista gyermekeket, hogy váratlan és ismeretlen helyzettel és szituációval ne találkozzanak. Például fényképekről megismerték a helyszínt, a zenészeket és a hangszereket, képes útmutatót készítettek számukra a viselkedési szabályokról és rövidítették a műsort, valamint csökkentették a közönség számát a helyszínen.
A nagyszabású eseményen megszólaltak az érintettek, az érdekvédelmi szervezetek képviselői: a teljesség igénye nélkül: a MVGYOSZ (dr. Nagy Sándor), a VGYHE (Bereczk Erzsébet), a VGYKE (Susovich Erika) és a BULÁKE képviselője. Előadásaikban a szervezetek tevékenységéről számoltak be, koncentrálva a kultúra területeire.
A kiállító térben jelen volt például az Informatika a Látássérültekért Alapítvány, az Artman Egyesület, az FSZK, a Gyengénlátók Általános Iskolája, a Látássérültek Szabadidős Sportegyesülete, a Motiváció Alapítvány, a Láthatatlan Kiállítás és még sokan mások.
A programot Agárdi Szilvia, énekesnő "A fény árnyékában" című érzékenyítő előadása, valamint Juhász Tamás és Gerle Kata Vaklárma Project zenei produkciója zárta.
Kovács Judit
Vakok Világa 2017. január