ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesülete

Menü

„Kihívás - Felelősség – Lehetőség” - Akadálymentesítés az előadó-művészet területein 2. rész


„Kihívás - Felelősség - Lehetőség"

„Akadálymentesítés az előadó-művészet területein" című konferencia 2. rész

A konferencián az audionarrátorok is szót kaptak, hogy megosszák tapasztalataikat az érdeklődőkkel.
Takács Erika jelnyelvi tolmácsként dolgozik a Pesti Magyar Színházban. Beszámolójából megtudtuk, hogy először 1996-ban került sor jelnyelvi tolmácsolással kísért színházi előadásra. A nagyothallókat az indukcióshurok segíti, a feliratozás pedig minden hallássérültnek egyformán hasznos. A nem halló, teljesen siket embereknek a jelnyelvi tolmácsok adják át az információkat. Magyarországon az úgynevezett kísérő tolmácsolás a bevált gyakorlat, ahol a tolmács nem szerves része a színdarabnak.
Tóth Cecília, a Pesti Magyar Színház társadalmi felelősségvállalási referense és főállású audionarrátora, szerves része a társulatnak. Tevékenységét így a színház dolgozói folyamatosan, aktívan segíteni tudják. Az állandó narrátor foglalkoztatása lehetővé tette, hogy az audiónarrációt mindegyik nagyszínpadi előadáshoz biztosítsák. A repertoáron gyermekeknek és felnőtteknek szóló darabok egyaránt szerepelnek. A premier előtti színdarabok forgatókönyvét általában közvetlenül a bemutató előtt véglegesítik, míg a repertoáron lévő előadások esetében a szövegkönyv megírása videofelvételek alapján, és egy-két előadás megtekintését követően történik. Vak és gyengénlátó tapasztalati szakértő bevonása szintén a folyamat részét képezi. A látássérült nézők kísérését közösségi szolgálatot végző diákok látják el. A színházban megszokott gyakorlat a regisztráció, valamint a visszajelzések, vélemények összegyűjtése, elemzése.
Narrációval kísért előadásokat országszerte tartanak. Röviden meséltek ők is az első lépésekről és tapasztalatokról. Bakos Éva a Fogyatékossággal Élőkkel az Akadálymentes Kultúráért (Tandem Csoport) független narrátora, Pethes Ágnes az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület (AKKU) egyik társalapító tagja. Mindannyian a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Nonprofit Közhasznú Kft. (FSZK) és a Színház- és Filmművészeti Egyetem akkreditált, felnőtt audiónarrációs képzésen végeztek 2015-ben. Szót kapott még Bonecz Ervin, a 90 decibel Project narrátora, ügyvezető igazgatója. Beszámolóikból kitűnik, hogy az audionarrátorok odaadással, lelkesedéssel végzik munkájukat. Feladatuk komplex, teljes embert kíván: kapcsolatot teremtenek, szerveznek, közönséget toboroznak, grafikont terveznek, audionarrációs forgatókönyvet írnak, még hosszasan sorolhatnánk. Mindig alkalmazkodniuk kell a körülményekhez, feltételekhez, egy szóval: soha nincs egyforma előadás. A kezdeti nehézségeket követően elmondható, hogy a 2015/2016-os évad rendkívül sikeres, idén közel 30 a narrált darabok száma, de elkészült több film szövegkönyve is. Bakos Éva nyerte el az FSZK Akadálymentes Filmklub project megvalósítását, így a létrejött munkacsoport 10 játékfilmet vetített. A szakmában tevékenykedők arra törekednek, hogy a gyermekeket és a fiatalokat nagy számban elérjék, mert ők lesznek az a generáció, akiknek az előadó-művészet akadálymentesítése (narrálás) természetessé válhat a közel jövőben. A szakemberektől megtudtuk, hogy mostanában nem ritka kiállítások, konferenciák narrálása sem. Az „első fecskék" elkötelezett hívei az egyenlő esélyű hozzáférés megteremtésében a kulturális események akadálymentesítése területén, és abban bíznak, hogy szakmájukban szoros együttműködések alakulnak ki, és a narrátorok segítik egymás munkáját.
A narrátorok összefoglalóihoz szorosan kapcsolódott az FSZK képviselőjének beszámolója. Kovács Zsuzsa előadásából a terveket emelem ki. Többek között újra akkreditálni kell a már korábban említett felnőtt audionarrációs képzést, amely alkalmat ad arra, hogy a közelmúltban megszerzett ismereteket, tapasztalatokat beépítsék az oktatásba. Novemberben tapasztalati szakértők workshopja indul, hogy ők is hatékonyan segíthessék az audionarrátorok munkáját.
Érdeklődéssel hallgattam Fekete Pétert, a Fővárosi Nagycirkusz igazgatóját. Ő a cirkuszi audionarrációs munkáról mesélt. Elmondta, hogy a színház művészetben bevált módszer a cirkuszművészet területén jól alkalmazható, csak kicsit más. A cirkuszi műsorban nincsen verbalitás, ezért sokkal alaposabb előkészületi tevékenységre van szükség a műsort megelőző időszakban. A látássérült nézőnek folyamatosan közvetíteni kell az információkat, a narrálásnak impulzívnak, nagyon intenzívnek kell lennie. A cirkuszi közeg, a hangos zene miatt a narrátornak nem szükséges külön narráló tér biztosítása. Fokozott hangsúlyt kap a cirkuszi tér, a szereplők és a különleges eszközök, az állatok és a cirkuszi trükkök megismertetése. A kommunikáció mobil audiorendszerrel történik egy-egy előadás során, ahol az atmoszféra is segít a befogadásban. Az igazgató úr szerint a cirkuszművészet nem szórakoztatás, hanem a társadalmi üzenetek eljuttatására képes művészeti ág, amely az egyensúlyról, a bizalomról, egymás elfogadásáról szól.
Ezt a szellemiséget tükrözte Várnai Zsuzsa, a Nemzetközi Cseperedő Alapítvány beszámolója is. Az alapítvány úgynevezett autizmusbarát programokat szervez az érintettek és családjaik részére. Az autizmusbarát módon támogatott esemény kiszámíthatóvá, érthetővé, biztonságossá teszi a programokat. Zsuzsa a konferencián a Budapesti Fesztivál Zenekar integrált hangversenyeiről mesélt, ahol autista és ép fiatalok együtt szereztek zenei élményeket. A hangverseny előtt alaposan felkészítették az autista gyermekeket, hogy váratlan és ismeretlen helyzettel és szituációval ne találkozzanak. Például fényképekről megismerték a helyszínt, a zenészeket és a hangszereket, képes útmutatót készítettek számukra a viselkedési szabályokról és rövidítették a műsort, valamint csökkentették a közönség számát a helyszínen.
A nagyszabású eseményen megszólaltak az érintettek, az érdekvédelmi szervezetek képviselői: a teljesség igénye nélkül: a MVGYOSZ (dr. Nagy Sándor), a VGYHE (Bereczk Erzsébet), a VGYKE (Susovich Erika) és a BULÁKE képviselője. Előadásaikban a szervezetek tevékenységéről számoltak be, koncentrálva a kultúra területeire.
A kiállító térben jelen volt például az Informatika a Látássérültekért Alapítvány, az Artman Egyesület, az FSZK, a Gyengénlátók Általános Iskolája, a Látássérültek Szabadidős Sportegyesülete, a Motiváció Alapítvány, a Láthatatlan Kiállítás és még sokan mások.
A programot Agárdi Szilvia, énekesnő "A fény árnyékában" című érzékenyítő előadása, valamint Juhász Tamás és Gerle Kata Vaklárma Project zenei produkciója zárta.

Kovács Judit

Vakok Világa 2017. január

doboz alja
oldal alja