Louis Braille

Louis Braille

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2014. október 9.
Pontosságellenőrzött

[bevezető szerkesztése]
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Louis Braille

Louis Braille portréja
Született
1809. január 4.
Párizs melletti Coupvray
Elhunyt
1852. január 6. (43 évesen)
Párizs[1]
Nemzetiségefrancia
SzüleiSimon-René Braille
Monique Braille
Foglalkozásapedagógus, feltaláló
Halál okagümőkór

A Wikimédia Commons tartalmaz Louis Braille témájú médiaállományokat.

A Braille-írás
Louis Braille (lwi bʁɑj) (Franciaország, Párizs, 1809. január 4. - 1852. január
6.) vak francia pedagógus, feltaláló, a vakok által használt írás, azaz a róla
elnevezett Braille-írás létrehozója. Az egész világon elterjedt rendszer, a vak
és gyengénlátó emberek által használt, támogatott olvasás és írás. A
Braille-írást, a kidomborított pontokból álló jeleket az ujjbegyekkel tapogatja
le használója. A rendszert szinte minden nyelvre továbbfejlesztették. Munkahelye
a párizsi Vakok Intézete volt.

Tartalomjegyzék [elrejtés]
1 Életpályája 1.1 Gyermekkor
1.2 A Braille-írás kialakítása
1.3 Halála és emlékezete

2 Módszere
3 Sikerei, díjai
4 Irodalom
5 Jegyzetek
6 Források
7 További információk

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyermekkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Braille 3 évesen vakká vált. Egy alkalommal, játék közben, apja műhelyeszközei
közül egy varrótűvel véletlenül megbökte magát. Nem tulajdonítottak nagy
jelentőséget neki, de a seb elfertőződött. 10 évesen a National Institute
Párizsban kerestek számára egy ösztöndíjas iskolát, hogy tanulmányait
folytathassa. A bentlakásos iskola a kornak megfelelő - egészségtelen elhelyezés
és táplálkozás, indokkal és indok nélküli büntetések sorozata - színvonalú volt.
A diák fényes elméjű, kreatív, kiváló hallásának köszönhetően tehetséges
csellista és orgonista lett. Keresetével kiegészíthette szűkös életvitelét.
Iskolájának közreműködésével Franciaországban egyházi orgonistaként
tevékenykedett. Az iskolában, a gyerekeknek alapvető mesteremberkészségeket és
egyszerű kereskedelmeket tanítottak. Megtanították számukra, az iskola
alapítója, Valentin Haüy által kidolgozott módszert, hogyan lehet papírba
domborított írást olvasni. Az iskolai tanítási ismeretek egyik hiánya, hogy írni
soha nem tanította meg hallgatóit. A másik hátrány, hogy költségmegtakarítás
miatt, egy-egy könyvbe több oktatási anyagot - történetet - raktak össze, amit a
vak diákok nehezen tudtak értelmezni. Az iskolának alig 14 speciális könyve
volt, aminek darabja így is nagyon drága vételt jelentett.

A Braille-írás kialakítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Braille-írás vagy Braille-ABC egy speciális technikát alkalmazó ábécé, amelyet
1824-ben a vakok számára talált ki. Segítségével lehetővé vált a vakok számára
az olvasáson túl az írás elsajátítása is.

1821-ben Charles Barbier a francia hadsereg kapitánya, meglátogatta az iskolát
és a tanárok részére ismertette találmányát. Napóleon kérésére egy olyan
kommunikációs rendszert dolgozott ki - 12 pont alkalmazásával -, ahol a katonák
csendben és fény nélkül is tudtak éjszaka titkosan kommunikálni. Ez volt az
éjszakai írás. A kód túl nehéz volt az iskolázatlan katonák részére ezért a
hadsereg visszautasította. Braille 1824-ben, 15 évesen végzett iskolai
tanulmányaival és hazakerült. A korabeli varrógép is 6 ponton varrja meg az
anyagot. Braille az apjától kapott fadarabokra vágja ki jelrendszerét.
Felismerte, hogy a hat-pont rendszer egyetlen ujjhegy tapintásával felismerhető,
az értelmezés nem igényel újabb pontokat. Braille a nehezen kezelhető éjszakai
írást leegyszerűsítette 6 pontosra. Az írás betűi - jelei - 6 pont
kombinációjából állnak, amelyek 2 pont szélességben és 3 pont magasságban
helyezkednek el kemény papírba (braill-típia) nyomva. A kialakított pontok
rendszere lehetővé tette a gyors tanulást, az olvasást, írást, a megértést. A
pontok közti szünet jelzi, hogy újabb információ következik. A
Braille-írásrendszer, a kialakított ábécével több hasznot adott, mint tanárának,
Valentin Haüynek a módszere. A jelrendszer kialakítása lehetővé tette a
számjelek, a hangjegyek jelölését is. Az első Braille írásban kiadott könyv
1829-ben jelent meg. Címe a Method Writing Words, Music, és Plain Songs Dots,
kiadója a Blind és Arranged cég volt. 1839-ben a Braille-írás újabb, fejlesztet
változata jelent meg, olyan módszer amely a használt a pontok mintáit
közelítették a nyomtatott szimbólumok alakjához. Braille barátjával Pierre
Foucaulttal egy olyan gépet kezdtek kifejleszteni, ami a nyomtatott írást
gyorsítja az eddigi, viszonylag ormótlan módszerrel szemben. A Picht-féle írógép
a Braille-írás gépesítését is lehetővé tette. Telefontárcsákat, kottákat is
készítenek a vakok részére.

Halála és emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Braille-írásnak köszönhetően a Vakok iskolájában elismert tanár lett. A
tisztelet ellenére életében, iskolájában nem tanították találmányát. 1852-ben
tuberkulózis betegség miatt elhalálozott. Halálát követően 1854-ben
Franciaországban hivatalosan is elismerték kialakított írásrendszerét. A 19.
század végén az egész világon elterjedt. Magyarországon 1893-ban vezették be.

Módszere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kellékei: tábla, papír és pontozó, amely egy fanyélbe fogott tompa végű drót.
Maga a tábla két összecsukható és könyvszerűen nyitható fémlapból áll. A felső
fémlapon a 6 ponthoz igazodva hullámvonalszerűen kiképzett betűablakok, az alsó
fémlapon azok mélyedései találhatók. E tábla két fémlapja közé kerül a rajzlap
vastagságú papír. Az egyes betűablakokban az írni kívánt pontösszetételének
megfelelően a pontozóval átnyomható a papír, így tapintással a hátoldalon
kidomborodó pontösszetétel leolvasható.

Sikerei, díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1952-ben, halálának 100. évfordulóján a párizsi temetőben újratemetésével, egy
Panthéon kialakításával emlékeztek meg tudományos eredményéről.

Euró-emlékérmék közé tartozik a 2009-ben, Louis Braille születésének 200.
évfordulója alkalmából kiadott érme.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Jakob Streit: Louis Braille - A vakírás feltalálójának élete (Öregmalom Kiadó,
Magyar nagylexikon IV. (Bik-Bz). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor.
Budapest: Akadémiai. 1995. 485. o. ISBN 9630569280
Louis Braille élete - vgykeme.hu
National Geographic - Louis Braille halála
Jakob Streit: Louis Braille - Végzetes játék I.

wikipedia.org 2015. november