Tájékozódni és menteni a vaksötétben: látássérültekkel gyakorlatoznak a veszprémi tűzoltók (Vakok Vi

Náluk jártunk

Tájékozódni és menteni a vaksötétben:
látássérültekkel gyakorlatoznak a veszprémi tűzoltók

El sem tudjuk képzelni, milyen lehet egy sötét pince labirintusában, sűrű gomolygó füstben, forróságban csak menni előre, a tűzfészek felé. Közben keresni, kutatni, lehet-e bent valaki, akit meg kell menteni, akár a saját társunk, bajtársunk. 2006 augusztus 8-án a Műegyetemen keletkezett tűzben, pontosan ilyen körülmények között három tűzoltó veszítette életét. Nádai Balázs őrnagy, veszprémi tűzoltóparancsnok országosan egyedülálló, hiánypótló gyakorlat sorozatot valósít meg. Vakokat kért fel arra, segítsék kifejleszteni a tűzoltók érzékeit, tanítsák őket tájékozódni extrém körülmények között.
Az önkéntes alapon szerveződő kísérletbe mára szinte minden veszprémi tűzoltó bekapcsolódott. Azt mondják, olyan képességekre tesznek szert a gyakorlatok során, amivel időt nyernek, így még hatékonyabbak lehetnek a beavatkozásoknál és nem utolsó sorban, ami éles helyzetben akár az életüket is megmentheti.
- A Műegyetemnél történt tragédia minden tűzoltóban mély nyomokat hagyott. Évekkel később egy gyulafirátóti tűzesetnél, ha nem is pincében, de hasonló helyzetben találtam magam. Semmit sem láttunk a sűrű füstben, és tudtuk, hogy egy idős asszony bent van. Nem találtuk sehol. Az ajtó közelében feküdt a földön, már akkor halott lehetett, amikor keresni kezdtük, mégsem hagyott nyugodni a gondolat, hogyan tudnánk jobban tájékozódni, hatékonyabbak lenni, akkor is, amikor a szemünkre nem hagyatkozhatunk. Sokáig érlelődött bennem, amit egy fővárosi bemutatón láttam: fővárosi tűzoltóknak vakok oktatói tartottak képzést, amit egy közös bemutató zárt. Vártuk, hogy ennek lesz folytatása. Idén, amikor megkerestem a Vakok és Gyengénlátók Veszprémi Egyesületét és megkérdeztem, hogy lenne-e kedvük segíteni nekünk, továbbgondolva a 2010-es bemutatón látottakat, azt szerettem volna, hogy azok, akik ebben benne élnek, maguk a látássérültek tanítsanak bennünket - mesélte Nádai Balázs tűzoltóparancsnok.
Az eredmény nem egy egyszeri gyakorlat lett, hanem igazi együttműködés és egy olyan képzés sorozat, amiből a parancsnok most módszertani anyagot készít. A célja elsősorban az, hogy a fiatal újonc tűzoltók, készen kapják a tudást, ami az elődeiknek nem adatott meg: már a pályájuk kezdetén megtanítsák nekik, hogyan helyettesítsék más érzékszerveikkel a látásukat és azt is, hogy vészhelyzetben egymást hogyan mentsék ki.
- Eleinte az egyesület tagjai jöttek be hozzánk, és a tűzoltó laktanya előtt gyakoroltunk bekötött szemmel, botokkal. Később már pincékben folytattuk, a laktanya légópincéjében, majd húszemeletes toronyház alatt, most pedig az egyetem épülete alatt. A feladatokon is folyamatosan nehezítünk - folytatta Nádai Balázs.
A hasonló bevetési helyek számtalan veszélyt rejtenek: megreked a füst és a hő, bárhol aknába léphetnek. Ha nem érkeznek vissza időben, elfogy a levegőjük, az akár tragédiához is vezethet. A látássérültektől a tűzoltók olyan módszereket sajátítanak el, mint a falkövetés, a bottal való pásztázás, fix tájékozódási pontok rögzítése.
- Játékos feladatokkal kezdtünk, a légópincénkben, például hangárnyék játékkal. Egymástól 10-20 méteres távolságra állítottunk embereket. Ha valamelyikük elejtett egy kulcscsomót, bekötött szemmel is fel kellett ismerni a hang irányát és felé kellett fordulni. Aztán megtanultuk az egyenes vonalon közlekedést, szinte hihetetlen, de bekötött szemmel gyakorlás nélkül senki sem fog egyenesen menni. A pincékben gyakoroljuk a folyamatos falkövetést és a bottal pásztázást. Az egyik kezünkkel folyamatosan követjük a falat, a bottal jobbra-balra kicsapva megállapítjuk, milyen széles a folyosó, amin haladunk. Bottal az egész területet gyorsabban le tudjuk pásztázni és biztonságosabban is. Ha az adott helyen sérült is lehet, lassan lépdelve könnyen ráléphetünk, ha négykézláb tapogatjuk át a helyiségeket, az nagyon lassú folyamat, magunk előtt pásztázva viszont a bot megakad a földön fekvő sérült testében - részletezte a gyakorlatokon tanultakat a parancsnok.
A veszprémi lánglovagok sokat fejlődtek a február óta tartó program ideje alatt. Első alkalommal még magukat összehúzva, karjaikkal kaszálva indultak el a vak sötétben, teljesen rendszertelenül. A rendszert a látássérültekkel közösen dolgozták ki. Most, hónapok elteltével már az új eszközökre és az elsajátított képességekre támaszkodva, bátrabban és tudatosabban haladnak az ismeretlen labirintusokban. Azt is megtanulták, hogy fix tájékozódási pontok alapján, hogyan rögzítsenek a fejükben mentális térképet, amin keresztül könnyedén vissza is találnak.
Minden tűzoltónak képesnek kell lennie arra, hogy társát, teljes menetfelszerelésben kihozza a veszélyes helyről. A laktanya légópincéjében a veszprémi parancsnok ezt már évek óta gyakorolja az újoncokkal. A legutóbbi látássérültekkel közös gyakorlaton résztvevők már sokkal nehezebb terepen, törésekkel teli pincerendszerben, bekötött szemmel is képesek voltak erre.
A Vakok és Gyengénlátók Veszprémi Egyesületének tagjai közül négyen vesznek részt a programban. Nagy Gabriella azt mondta, amikor a tűzoltóparancsnok először megkereste őket még mosolyogtak a gondolaton: ugyan miben segíthetnének ők a tűzoltóknak. Aztán rájöttek, amire kérték őket, az egy nagyon is komoly és felelősségteljes munka.
- Nagyon jók a képességeik, nincsenek elveszve a teljes sötétségben sem, de az érzékeik nincsenek, vagy nem voltak még annyira kifejlődve, hogy helyettesítsék a látást. Ebben próbálunk segíteni. Az empátia készségük sokkal nagyobb, mint az átlagemberé, talán ezért is alakítottak ki velünk könnyen kapcsolatot. Felmértük egymás képességeit, nekünk az ő eszközeiket is meg kellett ismerjük, hiszen a sisak, a kesztyű, a bevetési ruha mind tompítja az érzékeket. A sisakban oldalra és hátra alig hallanak, a kesztyű vastag, ami nehezíti a tapintást - sorolta Gabriella. Hozzátette, az első lépés az, hogy el kell fogadni a vakság állapotát, azt, hogy nem látok semmit, ha túlestünk a kezdeti ijedtségen, akkor már lehet a feladatra koncentrálni.
A veszprémi parancsnok által megálmodott képzésnek, vagy gyakorlat sorozatnak más hozadéka is van. Kiváló csapatépítő. Erősíti a bajtársak közti bizalmat és összhangot. Mindkét fél, a tűzoltók és a gyengénlátók is azt mondják, a program a kölcsönösségen alapul, adnak és kapnak.
- Mind a négyen felnőttként veszítettük el a látásunkat. Egyik napról a másikra éljük meg, ahogy beszűkül az életterünk, a lehetőségeink. Óriási kitörési pont számunkra, hogy szükség van ránk, hasznosak lehetünk - fogalmazott Gabriella.
Nádai Balázs őrnagy szerint a program csapatmunka. Akkor lesz igazán jó, hogy mindenki tesz hozzá valamit, alakítja, tökéletesíti. A megyében már több tűzoltóság érdeklődött a különleges képzési módszer iránt. A veszprémi ötlet a jövőben jó eséllyel akár országosan is teret nyerhet.

Füssy Angéla/Omega Hírek

http://omegahirek.hu/index.php/omega-exkluziv/6127-tajekozodni-es-menteni-a-vak-sotetben-latasserultekkel-gyakorlatoznak-a-veszpremi-tuzoltok

Vakok Világa 2016. augusztus