Vakok Világa 1939. augusztus

Vakok Világa

2. évf. 8. szám

1939. augusztus

A Vakok Szövetsége kiadványa.

Felelős szerkesztő: dr. vitéz Kassay Béla

Budapest, 1. Fenyő-u. 7.

telefon: 156 121

postatakarékpénztár: 44744.

pénztáros: Markovits Ernő, Budapest, 7. Wesselényi-u. 2., az udvarban, telefon: 144 000

Kiadóhivatal: „Vakok Világa", Rákoshegy.

A Vakok Szövetsége tagdíja évi két pengő. A Vakok Világa évi előfizetése tagnak 50 fill., nem-tagnak 3 p.. Pénz helyett pénztárosunkhoz levélbélyeg is küldhető. Külföldről pénz postautalványon küldhető.

Tartalomjegyzék:

Rövidítéseinkről

Vak gyermekek vizsgája

Skaloud Károly

Kenyérgondok másutt

Szövetségi hírek

Jubiláló vakegylet

Megélhetés vakok számára

Házassági hír

Hírek a nagyvilágból

Hirdetések

Szerkesztőnk szabadságon

Helyszíni közvetítés

Nők rovata

Lőwy Paula meghalt

Rövidítéseinkről.

Ez alkalommal nem lesz szó új rövidítésekről, hogy minél jobban megszokják a régieket. A három mássalhangzó-rövidítést azonban ez-után szótagrövidítésként is használjuk. Tehát: „zs" -nk és -unk -ünk „=" -bb -abb -ebb -obb -öbb „#" -tt -att -ett -ott -ött pl. írzs írunk, kötzs kötünk; tág= tágabb, mély= mélyebb; al# alatt, fel# felett, tör# ismételjük: ha azt akarjuk, hogy valamelyik jel teljesírásbeli jelentését visszakapja, akkor a hatos-pontot tesszük elébe, de erre csak ritkán van szükség, mert komoly félreértés nagyon ritka. Csupán a zárójel elé tanácsos mindig kitenni, hogy „több"-nek ne olvassa valaki.

Vak gyermekek vizsgája.

Június 18-án ünnepe volt a Vakok József nádor nevelő- és tanintézetének. A régi „alma mater" falai ezen a napon megteltek dallal, muzsikával. A máskor zárt komor tölgyfakapuk kitárultak s az intézet helyiségeit ellepte a szülők és érdeklődők tömege.

Reggel félhét órakor ünnepélyes Te Deum-mal egybekötött szent mise kezdődött. Majd nyolc órakor következett a vakok tanításának bemutatása. A gyermekek tantermeikbe vonultak és ott tanáraik vezetésével számot adtak tudásukról és tanulásuk mikéntjéről. Meghallgattunk egy felsőbb osztályt és nehéz volna megmondani, mi fogott meg minket jobban: a növendékek kivételes készültsége, vagy a vezető tanár odaadó lelkiismeretes munkája. Bizonyos az, hogy a kettő együtt adja azt a főiskolai színvonalú munkát, melyet különösen a felsőbb osztályokban tapasztalhatunk. 9 órakor a növendékek a nemzeti zászlóhoz vonultak tisztelgésre, majd elénekelték a Himnuszt. Ez-után kezdetét vette a hagyományos szabadtéri dísztorna. Egymás-után vonultak fel a kisebb-nagyobb lánykák és fiúk, hogy bemutassák erre az alkalomra tanult gyakorlataikat. Az udvaron össze-gyűlt közönség meleg tapsaival jutalmazta az egyes csoportok teljesítményét. Sok új, fiatal tanerő mutatkozott be, akik kitűnő elődeiknél nem kisebb ügyszeretettel és buzgalommal tanítják növendékeiket a szebbnél-szebb gyakorlatokra. Egészen újszerű volt a kitűnő fantáziájú Tekes Júlia tanárnő egyik leánycsoportja által bemutatott klasszikus magyar tánc-sorozat. Sok elismerés kísérte Bors Vilmos tanár nagyfiú-növendékeinek talajtornáját, gúlagyakorlatait és nagyszerű szertornáját is.

Az utóbbiban kitűnt Varga Sándor végző növendék szép és igen nehéz korlátgyakorlataival. Mint hallottuk, az intézet nem-régiben tornaversenyt is rendezett és ott Varga kapta a legtöbb kitűntetést, melyek most is díszítették mellét.

A tulajdonképpeni záróünnepély fél 11 órakor kezdődött az intézet dísztermében, mely akkorra már zsúfolásig megtelt. Az ünnepély Schreiner Ferenc tanár megnyitó szavaival kezdődött, aki a betegen fekvő Vető János igazgató üdvözletét tolmácsolta a megjelenteknek. Majd kezdetét vette a verses és zenés műsor, melynek keretében szóhoz jutottak az intézet növendékei valamennyien, a legkisebbtől a legnagyobbig.

Az óvós növendékek stilizált magyar-orosz ruhácskákban jelentek meg és egy aktuális kis jelenettel a ruszin-magyar barátságot jelképezték. Két végző növendék: Sulai Róza és Varga Sándor egy-egy költeményt adott elő, az utóbbi saját művét. Az egyik fiúcska pedig meglehetősen jól sikerült hegedű-szólóval állott elő. Dícsérettel kell szólnunk a növendékek kollektív produkciójáról: a zenekar és énekkar munkájáról.

Meg lehetett állapítani, mennyire nem könnyű Fiedler tanár munkája, kinek a zenekar művészi vezetése közben nem egyszer súlyos technikai nehézségekkel kell megküzdenie. A vak gyermekek hangszerjátszó készsége meglehetősen szűk korlátok között mozog, mégis a Suppé: „pique dame"-nyitány zenekari előadása arról győzött meg minket, hogy Fiedler tanár alaposan ki tudja használni az adott helyzetben kínálkozó művészi lehetőségeket. Mindezt csak még jobban megerősítette az énekkar szereplése, mely Mikus-Csák és Strauss könnyebb fajsúlyú művei mellett Kodály Zoltán „öregek" című mélyértelmű dalát is előadta kiváló művészi tökéllyel. Mikus-Csák István, a kiváló zeneszerző, maga is végighallgatta az ünnepélyt.

Az ünnepség keretében Schreiner tanár méltatta a nyugalomba vonuló Schannen Péter, volt kolozsvári és Cseresnyés Ferenc, volt eperjesi igazgató érdemeit. Majd Simon József tanügyi tanácsos a közoktatásügyi miniszter és a tankerületi főigazgatóság képviseletében kitűntető okleveleket nyújtott át nekik.

Ez-után az intézetet elhagyni készülő növendékek egyike mondott búcsúztatót, köszönetet mondott mindazoknak, akik őket intézeti éveik alatt testi és szellemi javakkal ellátták, majd itt maradó társaitól búcsúzott.

Schreiner tanár búcsúzóul a kilépők lelkére kötötte az Istenbe vetett hit és hazaszeretet magasztos eszméit. A díjak és jutalmak kiosztása után a „Hiszekegy" eléneklésével véget ért a lélekemelő ünnepség.

Az ünnepély után megtekintettük az ipari és női kézi-munka-kiállítást és ismét tapasztaltuk, hogy a vak nem-csak szellemi, de fizikai téren is egyenrangú versenytársa a látóknak. Azon felemelő gondolattal léptünk ki az intézet kapuján, hogy ma ezen a kapun át egy új, testben és lélekben egyformán erős fiatal vak nemzedék lép az élet küzdőterére.

Adja Isten, hogy ez a küzdelmük eredményes, sikerekben és áldásban gazdag legyen, hogy munkájukkal ne csak a maguk, ha-nem a jövő vak nemzedék boldogulását is szolgálják.

Bocskai Imre.

Skaloud Károly.

Huszonötéves korában halt meg egy sokat ígérő világtalan magyar zeneművész, a besztercei Skaloud Károly. Fínomlelkű, kiváló képességű és nemes gondolkodású egyénisége kitörölhetetlenül megmarad azok lelkében, akik őt ismerték.

Kenyérgondok másutt.

A soesti vakok intézete igazgatójának alábbi tanulmánya a „deutsche Blindenfürsorge" idei első számában jelent meg.

Megállapításai német viszonyokra vonatkoznak, mégis úgy hisszük, nálunk is érdeklődésre tarthatnak számot. Tájékoztatásul még ennyit: egy márka k.b. 1 pengő 60 f.t ér.

A

A vakfoglalkozások helyzete.

Írta: Grasemann P..

A vakiparokra az utóbbi évtizedekben nehéz idők jártak. Némelyikük, mint pl. a cipész-mesterség és a kötélverés már csak históriai emlék. De a vakügyben ma még vezetőszerepet betöltő kosárfonó- és kefekötőipar helyzete is nyomasztó. Tapasztalataim meggyőztek róla, hogy e két iparág céhjeinek látó tagjai is nehezen küzködnek, annyira, hogy szervezeteik költségvetésének egyensúlyát állandóan veszélyezteti a tagdíjak hiányos beérkezése. A két foglalkozás reménytelen helyzetének oka ismeretes. A kosárfonás - bár némi javulás észlelhető ezen a téren - még ma is a közép-németországi kosarasipar kihatását sínyli. A legapróbb részletekig keresztülvitt munkamegosztás és a rosszul fizetett háziipar teszik lehetővé, hogy az onnan kikerülő árút olyan olcsón dobják piacra, hogy azzal a látó kézműves sem képes versenyezni. Éppen ezért a látó kosárfonók üzleteiben az árú nagyrésze ma már gyáripari termék és alig akad közte saját készítményű kosár. A kosaras javítási munkából és üzletéből él. A kosárfonás, akár csak a cipész-mesterség, majd-nem teljes egészében javító iparrá sülyedt. Hasonló a helyzet a kefekötőiparban is. A gyárakban annyira előrehaladt a technizálás és gépesítés, hogy a munkabér az előállítási költségnek elenyészően csekély hányadát teszi. A kézműves ezzel szemben nem tudja megállni a helyét, s okosabban teszi, ha üzletében maga is gyári termelvényt árúsít. Igaz, hogy akkor már nem tekinthető iparosnak, ha-nem kefeárúkereskedővé válik. A kisiparos legfeljebb lószőrárú és műszaki célokat szolgáló kefék kötésével juthat némi keresethez. A lószőrárút és a változó adatok szerint készülő műszaki keféket nem szokták gyárilag előállítani. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a vak kézműves még sokkal kevésbbé boldogul. A kosárfonás, mint ilyen, ideális foglalkozás a vakok számára. Öröme telik a munkában, mert a munkatárgy elejétől végig az ő kezében bontakozik ki. De nem tagadható, hogy a vak kosárfonó munkamenete kissé lassú. A vessző válogatását, a formán való munkát, a kiálló végek megkeresését és eltávolítását nehezebben végzi, mint a látó. Ehhez jön még, hogy egészen olcsó anyagot nem használhat, mert a mustrát nem tudja könnyen kiválogatni közüle. A vak általában szorosabban fon, mint a látó, ezért több anyagot fogyaszt, ami megint csak emeli az előállítási költséget. Emellett a sűrű fonás legfeljebb csak a mezőgazdaságban használatos kosárféléknél számít előnynek, az utazó- és ruháskosaraknál a súlytöbblet miatt határozottan hátrányt jelent. De ha már a látó kézműves sem bír lépést tartani a kosár-nagyipar áraival, hogyan várhatnók el ezt a világtalantól. Az is bizonyos, hogy az önálló vak kosárfonó mesternek nagyon sokoldalúnak kell lennie, mert ma ilyen, holnap amolyan kosarat rendelnek nála. Ez pedig a munka-sebesség kifejlődésének rovására megy és a bérarányt növeli. Így a világtalan nem lehet versenyképes. Aki tehát vak-árút vásárol, csak jószívűségből teszi. Eddig azt hittem, hogy a vak a javításokkal szépen keres, de meg kellett róla győződnöm, hogy tévedtem. A gazdasági életben álló, tevékeny derék iparosok biztosítottak róla, hogy kezük munkájából nem bírnak megélni. A vak számára valamire való kosárárú-üzlet fenntartása is nehézségekbe ütközik; Egyrészt, mert az összes szakmába vágó cikkek raktáron tartása nagy tőkebefektetést igényel, másrészt a kirakat izléses díszítése is fokozott gondot okoz. Tapasztalataim szerint a világtalanok boltjai általában szegényes benyomást keltenek és nem alkalmasak arra, hogy a vevőket becsalják. Hogy más vidéken hogy van, nem tudom, de tény, hogy Wesztfáliában a vak kosárfonók nem tudnak megélni és közülük számosan jelentkeztek nálam átképzésre.

A kefekötőiparban sem sokkal jobb a helyzet. Bár itt a megmunkálandó darabok egészen kicsinyek, kézhez állók, s így a vak is meglehetős nagy munkasebességet tud elérni. Az átlagos teljesítmény napi 2500 lyuk; van, aki 4000-ig is felviszi. De mi ez mind a gép 100.000-lyuknyi teljesítményéhez képest?! Nyilvánvaló, hogy a kézzel kötött kefék minden egyes darabját aránytalanul magas munkadíj terheli. És még csak azt sem állíthatjuk, hogy ez az árú jobb minőségű, mint a gyári. Sőt az utóbbi olyan helyre, ahol nedvesen dolgoznak vele, még alkalmasabb is, mivel nincs rajta drót, ami könnyen rozsdásodik. Ha látjuk a boltban, hogy a gyári termék a kisiparinak éppen a felébe kerül, természetesnek kell találnunk, hogy a közönség azt vásárolja. Amit a vak kosárfonó kereskedéséről az imént mondtam, megállja a helyét a kefekötő esetében is, ki, ha az ilyen üzletben egyáltalában akar forgalmat, kénytelen gyári árút tartani; de akkor tanult mesterségéből nem számíthat már keresetre.

Hogy e két iparágat a vakok számára megmentsék, új módszerhez folyamodtak: áttértek a vakárúknak házalók által való árúsítására. Ez a rendszer az egész országban elterjedt, külön törvény szabályozza és külön hatóság irányítja, úgy, hogy ma már a vakárú forgalombahozatalát másképp el sem igen tudjuk képzelni. Nézetem szerint a választott út mégsem volt helyes. Az amúgy is magas előállítási költséggel készült árút az ügynök jutaléka még jobban megdrágítja. Az árúsok nincsenek eléggé megválogatva; nem ritkán egymás elől igyekeznek az üzletet elkaparintani és más szervezetekkel is össze-ütközésbe kerülnek.

(folytatása következik.)

Szövetségi hírek.

Szövetségünk a múlt napokban gyűjtötte össze a főváros iskoláiból a nekünk ajánlott rajzpapírt. Ez az, amire lapunkat nyomtatjuk, s amiből szegényebb tagjaink írópapírt kapnak. Sajnos, évről-évre kevesebb lesz, mert az új tanterv szerint négy év múlva csak a négy alsó osztályban tanítanak rajzot, akkorára tehát éppen a felére csökken a papíranyagunk, holott mi olvasóink szaporodtával egyre többet használunk fel. Hogy hogyan fogjuk e nehéz kérdést megoldani, még csak nem is sejtjük. Versenytársunk is támadt: a főváros össze akarja szedetni a fennhatósága alatt álló iskolákban a rajzpapírt, füzeteket, hogy eladja hulladék gyanánt s a befolyó összegből szegény gyermekeket kíván tanszerekkel segélyezni. Arról nem is beszélünk, hogy a József nádor intézetben is efféle papírra írnak a növendékek. Hisszük azonban, hogy Isten kinek-kinek kiparancsolja a maga részét...

Kérjük szegénysorsú tagjainkat, hogy ha írópapírt kérnek tőlünk, közöljék kiadóhivatalunkkal írótábláik nagyságát is, hogy a papírost éppen akkorára vágjuk. Nagyobb papírt használni nem csak pazarlás, de mások megkárosítása is, mert a szűk készlet miatt esetleg egyeseknek nem jut. Megjegyezzük, hogy csak a valóban rászorultak kérjenek ingyen papírt és ne hozzanak minket abba a kellemetlen helyzetbe, hogy meg kelljen tagadnunk kérését. Felhívjuk felvidéki tagjaink figyelmét arra, hogy lépéseket tettünk "ő és ű" Klein-betűk beszerzésére. Akiknek szükségük van ezekre, írjanak!

Jubiláló vakegylet.

A hamburgi vakegylet idén ünnepelte alapításának 30. évfordulóját. Lássuk röviden a történetét: az egylet 1909. jan. 4-én, Braille Lajos századik születésnapján tartotta alakuló közgyűlését. Vezetőjévé Vogelt választotta, ki már fiatal éveiben pontírású nyomdát alapított volt Hamburgban és ki később a Rbv. első elnöke lett. A tagok száma 65 volt. A vak kézművesek, hangolók és zenészek részére létesített munka-nyilvántartó, mely ma is működik, szép eredményeket ért el. Az egylet a háború alatt kieszközölte néhány vak számára a masszőr-tanfolyamon való részvétel engedélyét, majd álláshoz is juttatta őket. Hogy az intézeten kívül élő világtalan iparosoknak kereseti lehetőséget biztosítsanak, 1925-ben 64 taggal, - ma 134 a számuk, - szövetkezetet alapítottak. Angol példa nyomán árúszállító-vállalatot és élelmiszer-üzletet is nyitottak, de ezeket a jól jövedelmező üzemeket sajnos csak egy évig tudták fenntartani. Az egylet vezetősége a Nagyhamburg területén élő kb. 1500 sorstárs számára a magasvasút vonalaira ingyenjegyet járt ki. Az egyleten belül megalakult a zongorahangolók és az irodisták szakcsoportja, valamint a nők köre, melynek tagjai háztartási és kézi-munka-oktatásban részesülnek. Az egylet siketnéma-vak tagjai szintén tömörültek. Két tornász- és egy sportcsapat is évekig állt fenn, de ezek működése vezető híján jelenleg szünetel. Az egyesület a szükséghez képest 2-3 hetes üdüléshez segíti rászoruló tagjait. A színházlátogatás is meg van szervezve. Évente négyszer rendeznek kirándulást. Az egylet nagy súlyt fektet a világtalanok hivatásbeli kiképzésére, az iparban és kereskedelemben való elhelyezésére. A tagok számára maga rendezett gyorsíró-tanfolyamot, melyet eddig 18-an végeztek el. Ezek közül néhánynak írógépet is szerzett az egyesület, úgyszintén szerszámhoz juttatott néhány vak iparost is. Kérésére a népjóléti hatóság beleegyezését adta, hogy minden vak gyorsíró ingyenes szolgálatot tehessen a hatóság irodáiban s ezzel kellő gyakorlatra tehessen szert. Ezzel a lehetőséggel eddig 24-en éltek; közülük 14 már tényleges állást is kapott, mint gyors- és gépíró, irodista, vagy telefonos. Fenti hatóság az egylet közbenjárására tíz olyan sorstársat foglalkoztat, akiknek vagy még sohasem, vagy már rég-óta nem volt munkájuk; most pontos és rendszeres dologhoz szoktatják őket. Két további vakot asztalos-mesterségre, kettőt pedig fémipari munkára képeznek ki. Minden remény meg-van arra, hogy a munkahivatal és az egylet együttműködésével sikerül belátható időn belül minden munkabíró vakot keresethez juttatni. Hogy a vak gyorsíró tudásáról fogalmat alkothasson magának a nagyközönség, az egylet rádió-riportot rendezett:

Az elnök beszámolt a világtalanok alkalmazhatósági lehetőségeiről, majd egy vak gyorsíró néhány perces diktátumot vett fel a mikrofon előtt. A sajtó képviselői is meglátogatták az egylet gyorsíró-tanfolyamát és hosszabb cikkekben ismertették olvasóikkal. A vakegyesület folyó kiadásait a miniszterium által engedélyezett gyűjtésből, valamint az évente nagy sikerrel megtartott hangverseny jövedelméből fedezi. A 30-ik születésnapját ülő hamburgi szervezetnek, - melynek mi is további eredményes jó munkát kívánunk, - jelenleg 455 tagja van.

Megélhetés vakok számára.

Nem kis gond, különösen a fiatal, az életbe most kilépetteknek: merre induljanak, mivel próbáljanak szerencsét. Különösen sokan fordulnak hozzám azzal a kéréssel, hogy dohányárúsítási engedélyt járjunk ki nekik. Ilyen lehetőség kevés van, sokkal kevesebb, mint kérelmező vak. De meg a dohánytőzsde olyan valami, amire sok látó is igényt tart abban a hitben, hogy könnyű megélhetést nyújt; éppen ezért lesz egyre rosszabb üzlet s gyengébb megélhetés. Most is ilyen ügyben jártam az egyik hivatalban, ahol jó ötletet adott az egyik tisztviselő. Azt mondotta, hogy vidéken, főként kis falvakban rendszerint csak egy-egy szatócs-üzlet van, ez tehát joggal kérhet dohányárúsítási engedélyt üzletéhez. A felvidéken ezek a szatócs-üzletek nagyon sok helyen meg is szűntek, mert gazdáik elmenekültek a csehekkel. De a zsidótörvénnyel kapcsolatban az alföldön s az ország többi részén is sok ily üzlet felszabadul. A vakok, különösen, ha látó hozzátartozóik is vannak, biztos és nem nehéz megélhetést találhatnának ezekben a kis tőkét kívánó, könnyen kezelhető, kevés gyakorlatot, inkább jó modort igénylő falusi boltokban. Az a sok vak árús, akik ma ajtóról-ajtóra járva alig keresik meg a betevő falatot, mennyivel könnyebb megélhetést találnának a falu csendes üzleteiben, ahol nem kell sem a közlekedés nehézségeivel, sem az üzleti versennyel, sem az emberek komiszságával és meg nem értésével küzködniök. De biztos elhelyezkedést jelentene azoknak is, akik eddig tanácstalanul néztek maguk köré s nem tudták, mihez kezdjenek. Ígéretet kaptunk arra is, hogy a vakok ilyetén kezdeményezéseit a dohányjövedéki igazgatóság szívesen támogatná korlátlan dohányeladási engedéllyel.

.-y.

Házassági hír.

Tekes Júlia és Jármer Lajos, a vakok József nádor-intézetének közszeretetben álló tanárai f. évi július 9-én a Thököly-úti plébánia-templomban örök hűséget esküdtek egymásnak. Kérjük Istent, adjon sírig tartó, igaz boldogságot az új párnak.

Hírek a nagyvilágból.

Az új világ mérhetetlen gazdasági ereje s a nagy angol nyelvterület lehetővé tette, hogy a „beszélő könyvek" gondolata testet öltsön. Megírtuk, hogy az Egyesült Államok kormánya évi 150.000 dollárral járul a lemezek és gramofonok készítési költségeihez, hogy minél olcsóbban juthassanak hozzá a vakok. Ez a kezdeményezés most új eszmével bővült: negyedévenként lemezek jelennek meg "hangos ötletek" címen. Tartalmuk az, ami a hasonló című síknyomású könyvtári értesítőké: hírek írókról, könyvekről s a beszélő könyvek készítésének műszaki újításairól. Évi előfizetési díja egy dollár.

- A német vakok szövetsége öt üdülőházának a múlt évben összesen 1609 vendége volt, ami a megelőző évvel szemben 12 és fél százalék emelkedést jelent. A vendégek 72 százaléka világtalan, a többi látó kísérő volt. Az üdülőkben az ellátás egységesen napi három márkába (kb. 4 p. 80) került, csak a szövetség tagjai részesültek némi kedvezményben. Az üdülés költségeit a vendégek 49 százaléka maga viselte, a többiekét különböző vakegyletek, tisztviselő- és munkás-biztosító, betegsegélyző, hadirokkantgondozó, a német munkás-front, a nemzeti szocialista népjóléti intézmény, stb. vállalták magukra. Az eltöltött üdülőnapok száma az öt telepen együttvéve 31.330. Az üdülők közül kettő egész évben, 3 csak nyáron van nyitva.

- Schneidemühl város előljáróságának telefonközpontjában szolgálatot teljesítő sorstársunk működéséről hivatali főnöke így nyilatkozott: világtalan telefonistánk munkakörét úgy tölti be, hogy egyenesen mintaszerűnek kell mondanom. Alkalmaztatásának 4 éve alatt hibás vagy késedelmes kapcsolás miatt soha olyan panasz nem merült fel ellene, amit csak némileg is indokoltnak mondhatnánk. Vak telefonistánk tökéletes megbízhatósággal és kötelességtudással látja el feladatát, éppen ezért teljes joggal érezheti magát munkaközösségünk tökéletesen egyenértékű tagjának.

Hirdetések.

Egyoldalas, 21-soros 28-ablakos pontíró-tábláját eladja: Győrffy János, Gasztony, u.p. Rátót, Vas-megye.

- Jó állapotban lévő Philips hangszórót elad: Soltész József, Sajóbábony, u.p. Sajóecseg, Borsod-megye.

- Római katolikus énekeskönyvet (sursum corda, vagy más) kér néhány napra kölcsön: Pásztor István, Szirmabesenyő, Borsod-megye.

- Egy lapos Hammer-kulcsot és egy csillagos pianino-kulcsot, - mindkettő jó gyártmány, - 16 p.-ért elad: Beischlag Péter, Soltvadkert, dohánytőzsde.

- Egy pad-olló és egy tőke-olló, kefekötők számára, mindkettő kifogástalan állapotban, a Vakok Szövetségétől megvásárolható 100 p.-ért. Megtekinthető Molnár Gyula kefegyárában, Kispest, Klapka-u. 29..

- Megérkeztek a Klein-íráshoz való „hosszú ő és ű" betűk. Darabonként ötven f. beküldése esetén (pénzben vagy levélbélyegben) postán elküldi: dr. Bánó Miklós Budapest, 3. Végvár-utca 2..

Szerkesztőnk szabadságon.

Lapunk szerkesztője augusztus hó folyamán nem tartózkodik Budapesten. Ezért azokra a levelekre, melyek ez idő alatt érkeznek hozzá, csak szeptemberben tud majd válaszolni.

Helyszíni közvetítésünk.

Siker, a Vakok Szövetsége komoly sikere volt. Sok levél és telefonhívás mutatja, hogy így vélekedik róla mindenki. Sokan érdeklődnek a részletek felől: kérdik, hogyan történt. A rádió meleg érdeklődéssel karolta fel a gondolatot s csak egynéhány nap telt el, már felkereste Legenyei dr., a közvetítés későbbi vezetője, a szövetség elnökét. Megbeszélték a közvetítés anyagát, az-után ellátogattak a helyszínre. Balkay Géza nyomdájában az öreg Hinze-lemezírógép méltóságteljes leereszkedéssel fogadta a rádió küldöttét és kész volt a közreműködésre. Ezt látva az asztal sarkán álló bizonytalan korú Hall pontírógép is addig okvetetlenkedett, míg ő nem kapott pár szavas szerepet. Kár volt...

Rákoshegyen sokkal simábban ment a dolog. A nyomdász hatalmas alakja úgy ránehezedett gépeire, hogy azok meg sem mertek nyikkanni, még hozzájuk nem nyúlt. Szó nélkül beletörődtek mindenbe. Május 27-én a rádió hatalmas lemezvágó autója már ott állt a József nádor intézet Hungária-úti kapuja előtt. Két helyről kellett közvetíteni, tehát lemezre vették a 25 percre tervezett szöveget. Hosszú dróttal kígyózott be a mikrofon a Balkay-nyomdába, ahonnan a közvetítés eleje történt, a lemezre vételt a rádióautóban csinálták. Minden jól indult: néhány próbamondat után Legenyei dr. bevezető szavai, majd a szövetség elnökének hangja csendült fel. Nagy dolog volt. Jó volt érezni, hogy ezernyi vak, milliónyi magyar hallja, milyen sok munkával, mennyi áldozat és nehézség árán születik meg a Vakok Világa s hogy minden gondolatunk, az egész akarásunk a magyar vakok ügyének szolgálatában áll. Csak az a fránya Hall-gép ne okvetetlenkedett volna! De előre éreztük, hogy baj lesz vele. T.i. Balkay Géza már a Hinze mellett ült, amikor Legenyei dr. rápillantott a szerénytelenül terpeszkedő Hall-ra és megkérdezé a szerkesztőt, hogy írna-e pár sort. Mit tehetett mást, írt. Írt, de életében akkor először s tán utoljára.

Nohát ezért ment olyan siralmasan az írás, ezért kopogott olyan bátortalanul a Balkay keze alatt máskor oly hangos Hall. De amit Legenyei dr. mondott, az igaz volt, a szerkesztő ujjai valóban boszorkányos gyorsasággal jártak, ha nem is a billentyűkön, ha-nem az egyre elbújó forgatógomb s mi egyéb alkatrészt keresve. Jó szerencse, hogy a látók ebből mit sem vettek észre. Rákoshegyen nem volt baj. Nyomdászunk úgy mesélt, mintha minden étkezés előtt egy-egy evőkanál rádióközvetítést szokott volna bevenni. Sajnos, az idő fogyott, egy részt el kellett hagyni. Fauszek Gizinek, aki az olvasást mutatta volna be, csak annyi ideje maradt, hogy áldást kérjen a magyarra. Az volt az-után a legfurcsább, hogy a leforgatott 2 próbalemezen senkisem ismert a saját hangjára. Balkay valami dörmögő hangú fiatalembert vélt a Hinzénél hallani. Hasonlóképpen a többiek is. Csak az ócska famángorló volt megelégedve a hangjával, ez is mutatja, hogy ő milyen derék jószág.

.-y

Nők rovata.

Jó tanácsok: mihez mi illik?

A háziasszony szaktudása nem csak a sütés-főzés technikájában nyilvánul meg, ha-nem abban is, hogy ért-e az ételfélék össze-válogatásához, tud-e változatos, jó étrendet össze-állítani, készíteni és abban olyan ételeket össze-válogatni, amelyek egymáshoz illők?

Ha pl. előételünk nehéz, tésztás előétel volt, nem adhatunk ugyanakkor a hús után is tésztafélét. Vagy ha a leves tejfölös volt, nem illik utána a tejfölös főzelék. Ha viszont a főzelék savanyú, ne adjunk ugyanakkor savanyú ízű levest. Ha pedig a húshoz egres-, ribizli- vagy más egyéb gyümölcs-mártást adunk, nem adhatunk ugyanakkor gyümölcs-salátát, stb..

Egészségi szempontból különösen arra legyen gondunk az ételek össze-állításánál, hogy a szénhidrát-tartalmú, lisztes tésztaféléket nagyobb menüknél kerüljük, mert ezek a gyomrot túlságosan megterhelik, nehéz emésztést, fáradtságot okoznak. Ezzel szemben vegyük figyelembe a mai egészségügyi követelményeket, t.i. azt, hogy étrendjeinknél a főzelék- és gyümölcsfélék fogyasztására helyezzük a fősúlyt.

Hogy milyen ételhez mi illik, erre nézve a következő tudnivalók szolgáljanak felvilágosításul:

- Halak mellé: (akár főtt akár sült halakhoz) körítés: sós vízben főtt burgonya, petrezselymes vajas burgonya, rakott burgonya, töltött tojás.

Mártások: besamell, (tej-mártás), gomba-, hollandi-, tartár-, majonéz-mártások.

- Főtt húsokhoz: főtt marha-, disznó-, tyúk-, pulykahúshoz:

Körítés: a főtt húsokkal főtt zöldségek, pirított kenyéren tálalt velőscsont, sós vízben főtt vagy hagymás, pirított burgonya, rizs- és dara-kása, tarhonya.

Mártások: gyümölcs-, gomba-, hagyma-, torma-, kapor- és uborka-mártások.

Savanyúságok: kovászos és ecetes uborka, ecetes torma, uborka-saláta, stb..

- kirántott húsokhoz: borjú-, disznó-, vagy csirkehúshoz:

Köretnek: vajban párolt zöld borsó, sárgarépa, zöld-bab, paraj, és a burgonya mindenféle formában, valamint a rizs.

Savanyúságok: az uborkafélék minden változatban, a cékla, a paradicsom és a fejes-salátafélék.

- Disznóhús mellé, ha akár egészben, akár felszeletelve pároljuk, mindenféle zöld főzelék, s különösen a párolt káposzta jól illik. Ezenkívül a burgonya a legváltozatosabb elkészítésben; továbbá tarhonya, rizs és mindenféle savanyúság.

- Vadak mellé: körítésnek: zsemlye- és szalonnás gombóc, burgonyafánk, gesztenye-püré, alma- és birsalma-püré, áfonya- és ribizli-mártás.

Stumpf Károlyné.

Gyászhír.

Lapunk zártakor értesültünk, hogy szövetségünk régi tagja, Lőwy Paula súlyos műtét után fellépett betegségben meghalt. Egyike volt azoknak a némi látással bíró társainknak, akik mindig készséggel és szeretettel segítettek a hozzájuk fordulóknak. Emlékét kegyelettel őrizzük.