Vakok Világa 1939. július

Vakok Világa

2. évf. 7. szám

1939. július

a Vakok Szövetsége kiadványa.

felelős szerkesztő: dr. vitéz Kassay Béla

Budapest, 1. Fenyő-u. 7.

telefon: 156 121

postatakarékpénztár: 44744.

pénztáros: Markovits Ernő, Budapest, 7. Wesselényi-u. 2., az udvarban, telefon: 144 000

kiadóhivatal: „Vakok Világa", Rákoshegy.

A Vakok Szövetsége évi tagdíja két pengő. A Vakok Világa évi előfizetése tagnak 50 fill., nem-tagnak 3 p.. Pénz helyett pénztárosunkhoz levélbélyeg is küldhető. Külföldről pénz postautalványon küldhető.

Tartalomjegyzék:

Vakok védelme a sajtóban

Új útak

Vakgondozás Németországban

A színvakságról

Hírek a nagyvilágból

Zenei hírek: Fauszek

Bocskai

Bencs, Szabó

A vérnyomásról

A VGYOE közgyűlése

Szerkesztő üzenetei

Hirdetések

Régi vakok, híres vakok: Claude Montal

Jugoszláv vakok egyesülete

Nők rovata

Vakok védelme a sajtóban.

A birodalmi sajtókamara kötelékébe tartozó „német folyóirat-kiadók szövetsége" 1939 évi 4. körlevele 3. oldalán a következőket mondja: „A tapasztalható sajnálatos kisiklások késztetnek arra, hogy felhívjuk a figyelmet, mennyire meg nem engedhető, hogy a német sajtóban olyan írások jelenjenek meg, melyek a vakokat ember-társaik szemében lealázzák. A német népközösségben a vakokat is megilleti az a hely, mely munkaképességüknek megfelel. Felkérjük tehát tagjainkat, hogy világtalan embertársainkról szóló közleményeikben ez-után ehhez az alapelvhez igazodjanak. Hagyják ki folyóirataikból (s az ú.n. „mosolygó oldal"-akról is) mindazt, ami a vakokat bármily csekély mértékben is sérthetné. Bántó, vagy a sértő adomák helyett inkább arról írjanak, hogy hány helyen és mily megfelelően lehet a vakokat alkalmazni. Vázolják teljesítményeiket és ezzel is segítsék elő, hogy munkához jussanak. Ilyen módon nem csak az igazsághoz jutunk közelebb, ha-nem a vakok szociális helyzetén is javítunk.

(Marburger Beiträge 1939 3.)

Új útak.

A „belga vakok nemzeti egyesülése" lapjában L Daisne, ismert belga vak, figyelemre méltó cikksorozatot írt. Minden sora egyezik azzal az új áramlattal, mely a vakgondozást szabad, egészséges területre irányítja, ahová minden törekvő vak vágyik. Kár, hogy csak rövid kivonatban ismertethetjük néhány megállapítását:

„Maurice de la Sizeranne már ötven évvel ez-előtt, amikor vakgondozási rendszerét ismertette, gondolt arra, hogy a vakok társadalmi visszaértékelését végre kell hajtani. Kár, hogy ennek az eszmének nem adott akkora nyomatékot és jelentőséget, mint a vakok mai barátai. Igaz ugyan, hogy a vakok életének előfeltételei a társadalom-tudomány fejlődésével lépést tartva fejlődtek. Több tanintézetben több növendéket tökéletesebb módszerek szerint nevelnek, s a tananyag sokkal értékesebb. A nagyobb felkészültség s a gyakorlati élet egyre hangosabban követelik a vakok visszaértékelését. A vakgondozás megszervezése ma még szükségesebb, mint 50 évvel ez-előtt. Maguk a vakok azonban egyre jobban igyekeznek szabadulni attól a rendszertől, mely, vágyaik ellenére, kollektív elzárkózottságra kárhoztatta őket s a társadalom periferiáján jelölt ki nekik helyet. Érzik magukban a képességet, hogy megálljanak saját társadalmi körükben; ezt azonban saját erejükből csak igen ritkán érhetik el. A vakgondozásnak kell tehát abban az irányban dolgozni, hogy ez a törekvés célt érjen. A maga körében, családjában és megszokott életviszonyai között tudhat a vak legtökéletesebben alkalmazkodni. Itt találhat magának legkönnyebben segítséget is, de saját lakóhelyén tanul meg leghamarább egyedül járni s itt szabadul fel legteljesebb mértékben a környezete gyámkodása alól. Segíteni kell tehát, hogy életét lakóhelye környékén alapozhassa meg. Szükség van vakok intézeteire is, de ezek feladata internálás helyett a ki- és átképzés kell, hogy legyen. A másodiknak a reform-törvényeket kell említenem. Ezek a következőkre irányuljanak:

1: A vakság-okozta társadalmi és gazdasági hátrányok kiegyenlítése.

2: Új elhelyezkedési-, munka-lehetőségek felkutatása és kifejlesztése; ezt vakügyi szervekre és hatóságokra kell bízni.

3: A vakok munka-ágainak pártfogolása monopoliumok és privilegiumok útján.

4: Vakok biztosítása munka idején s egyedül-járáskor.

5: Intézmény létesítése, mely a házasságot kötő vakot ellátja a szükséges dolgokkal.

6: „Családi pótlék" rendszeresítése családos vakoknak.

7: Kedvezmények a sok-gyermekes vak-családoknak.

8: Tökéletesíteni az intézmények és műhelyek feladatát, hogy befogadhassák azokat a vak-családokat együttes életre, akik nem tudnak otthoni környezetükben elhelyezkedni, ill. megélni. Ezek a törvényadta segítségek annyira szükségesek, hogy jelentőségüket magyarázni sem kell. Jóakaratú szakemberek s az állam össze-működése mindezeket megvalósíthatná. Az ilyen törvények célja, - lehetőséget adni a nem-látóknak, hogy normális, emberi életet éljenek - maga is igazolja és indokolja azoknak jogos voltát.

y

(Esp. Ligilo 1939. 5.)

Vakgondozás Németországban.

(folytatás)

A gondozás alapelve: munkához és önállósághoz juttatni a csökkent munka-értékűeket. Tekintetbe veszik, hogy milyen munka alkalmas a rokkantnak. Könnyebb esetekben elég az illetőt a munka-hivatalhoz irányítani, amely aztán beosztja a megfelelő munka-helyre. A súlyosabban rokkantakat, akiket nehezebb munkához juttatni, az 1923. jún.ban kiadott törvény védi. E szerint nem csak munkához kell juttatni, hanem felmondás esetén védeni is kell e rokkantakat. 11. pontja előírja, hogy úgy a rokkantat, mint hátramaradottait el kell látni munkával. Érvénye kiterjed az 50-100 százalékos hadi- és munka-rokkantakra s a vakokra (3. pont). A 8. szakasz szerint a hadiakkal egyenlő elbánásban kell részesíteni valamennyi polgári vakot akkor is, ha nem munka-rokkantak. Elsősorban hadirokkantakat kell munkával ellátni; a többiek csak utánuk jöhetnek számba, de csak olyan mértékben, hogy munkához juttatásuk a hadirokkantak érdekeit ne sértse. Erre a helyi viszonyok figyelembe vételével a főgondozóhivatal ügyel. A törvény kötelezi mindazokat, a magán- és közüzemeket, melyek húsznál több munkást foglalkoztatnak, hogy az összes számba jövő munka-helyek 2 százalékát ezen súlyos rokkantaknak tartsák fenn. A vállalkozó személyesen felel érte, hogy a vállalat a bejelentési kötelezettségnek pontosan eleget tett. A rokkant munkások alkalmazása esetén a főgondozó-hivatal támogatja a vállalatot. Ő gondoskodik róla, hogy a szükséges gépek és szerszámok a rokkant szükségleteinek megfelelően át legyenek alakítva. Azokat az üzemeket, amelyekben súlyos rokkantakat nem lehet elhelyezni, pénz-váltság fizetésére kötelezik, azokat az üzemeket pedig, amelyek az alkalmazás elől alapos ok nélkül ki akarnak térni, a törvény bírsággal sújtja. Súlyos rokkantnak érvényesen felmondani csak úgy lehet, hogy a vállalatnak meg kell szerezni a főgondozó-hivatal hozzájárulását tekintet nélkül arra, hogy saját kérelmére vagy a hivatal közbejöttével helyezték el. Van rá eset, hogy azonnali hatállyal is el lehet munkást bocsájtani, a hivatal legnyomatékosabban védi az ilyen helyzetbe került munkást az esetleges kijátszó mesterkedés ellen. Általában a törvény az egész munka-jog és munka-piacra rányomja bélyegét. A váltság és bírságpénzekből a főgondozó-hivatal ad kölcsönöket hasznot-hajtó befektetésre azoknak a rokkantaknak, akik átképzésben, vagy szakképzésben részesültek. Ez az alap teszi lehetővé, hogy a vakok is hozzájuthassanak az át- és szakképzéshez tekintet nélkül arra, hogy a vakság minő eredetű. Különös fontossága van ennek akkor, amidőn olyan pályára kell átképezni a vakot, amely előző foglalkozásához mérten is megfelelő elhelyezkedést biztosít neki. E törvény a hadi, munka-, baleseti és egyéb vakok elhelyezésében jól bevált. (ez Ostmarkra s a Sudeta-vidékre még nem vonatkozik, ott bizony a vakoknak az életben való elhelyezése nem kielégítő.)

A vakoknak különösen a gazdasági életben való elhelyezése a német birodalom fellendülése (1933) óta jelentékenyen megnőtt. Megállapítható azonban az is, hogy ezóta a vakok nagyrésze jobb jövedelmezőségű állások után törekszik. A munka-nélküliség megszűnésével előállott munkás-hiány a rokkantak munkába állítását egyre inkább fokozza. Erre mutat a munka-hivatal elnökének felhívása, mely szerint a vakokat képességeik és képzettségüknek megfelelően nem csak a klasszikus, ha-nem más iparban vagy hivatalban foglalkoztatni kell. Az említett rendelet azt célozza, hogy a vakoknak a látókkal szemben való természetes hátrányát kiegyenlítse a birodalmi munka-miniszterium 1935-ben elrendelte a „reichs-verband für das blindenhandwerk" megalakítását és kötelezett minden vak iparost, hogy ebbe tagként belépjen, ne-hogy a munka-vállaláskor rossz-akaratú kihasználás áldozatai legyenek. Vonatkozik ez a vándorló iparosokra is. A munka-hivatal és az állam elismeri és védi a vakok készítményeire alkalmazott védjelzést is. Ezt a védőjegyet az említett egyesület osztja ki a vakok között és látja el közelebbi meghatározással. Az állami zenekamara védi a vak zenészeket.

A hatósági intézkedések nem zárják el a jótékony intézmények elől az útat, sőt felkéri őket a közreműködésre. Így az önkéntes jótékonyság a háború óta is élénk munkásságot fejt ki. Céljuk az, hogy a vakok megélhetését könnyebbé tegyék. A vakgondozó és önsegélyző egyleteknek sok önálló műhelyük van, ahol a vakok százait foglalkoztatják és a nyersanyag-beszerzésében is segítik őket. Nekik jut az a feladat is, hogy a vakokat hasznos nemzettagokká neveljék. A német birodalmi vakok szövetsége kiépítette a vakok üdültetési szervezetét. Adókedvezményeket is ért el. Mellettük egész sor intézmény dolgozik azon, hogy a vakokat a szellemi élet magasabb színvonalára emelje. Kottabeszerzési központjuk is van, valamint olyan szerv is, mely a vakokat szerszámokkal és gépekkel látja el. Ezeknek az intézményeknek az állami munka-hivatal segítségére van.

(Bl. welt 1939 2.)

A színvakságról.

Neves orvosok foglalkoznak már hosszabb ideje a színvakság rejtélyének megoldásával. Első kérdés, amit meg akarnak oldani, hogy örökölhető-e a színvakság. A kutatás, amit több nemzedéken végeztek, érdekes eredménnyel járt. Megállapították, hogy ha színvak férfi éplátású nőt vesz feleségül, gyermekeik látása teljesen rendes lesz. Ám az unokák már öröklik nagyszülőjük színvakságát. A fiú-unokák fele lesz színvak, a leányunokák pedig csaknem valamennyien. A negyedik nemzedék megint mentesül a színvakságtól, az ötödik azonban teljesen színvak lesz. A színvakság ezek szerint örökölhető baj akkor is, ha csak unokáinkon és az ő unokáikon üt ki. A színvakságot az okozza, hogy a színérzékeny szervek valami rendellenesség következtében ezt a képességüket elveszítették. A színvakság részleges vagy teljes. Utóbbi esetben csak fehéret, feketét és szürkét látni. A különböző színeket ilyenkor a szürke árnyalatainak érezzük, míg a részleges színvak csak egyes színeket nem lát, ill. szürkének lát. A színvakság nem túlságosan elterjedt betegség, de egyes foglalkozásokban, vasúti közlekedésnél, jelenléte nagy veszedelmet okozhat.

Hírek a nagyvilágból.

Hozzávetőleges számítások szerint a világon összesen két és félmillió vak él. Minden tízezer európai közül 6 a vak.

(Frauenwelt 1937 6.)

- 1936-ban a vakok száma Angliában 62.000. Svédországban 4800 vak közül 2200 kap állami támogatást.

(Marb. Beiträge 1938 4)

- Több angliai személyszállító-vállalat megengedte, hogy kocsijain, autóbuszain, a vakok vezető kutyáinak ne kelljen jegyet váltani.

- Németalföldön van olyan másolóiroda, ahol látó gépíró különleges pontírógépen ír át zeneműveket vakoknak.

- Sok japán hadivak tanul zenét, az ú.n. „sakvasi"-n játszani. Ez bambuszból készült ősi fúvó-hangszer, hasonló a fuvolához. Remélik, hogy a „sakvasi" nem csak mindennapi kenyeret ad nekik, ha-nem említésre érdemes keresethez is juttatja őket, mivel a „sakvasi" az ő hazájukban éppen annyira kedvelt, ősi hang-szer, mint nálunk a tárogató, de meg ősi drámáikat kísérő zenekaroknak is nélkülözhetetlen, igen keresett kiegészítője.

(Corr. dei ciechi)

- Spanyolországban múlt év végén kormányrendeletre megalakult a vakok orsz. szervezete. Beletartozik minden spanyol vak s azok az egyesületek, melyek vakok munkájával vagy kulturájával foglalkoznak, vagy bár-miként is vakügyben tevékenykednek. Ez a szervezet van hivatva végrehajtani a vakgondozás programmját s megoldani a vakok problémáit.

- Keller Helénről, a világhírű siketnéma-vakról, régi felvételek nyomán filmet készítenek. A húsz percig futó filmet az amerikai ifjúságnak szánták. Az iskolák már eddig is szívesen adták tanulóik kezébe Keller Helén önéletrajzát, hogy például szolgáljon annak bámulatra méltó akaratereje és kitartása.

(magazine for the blind)

- Hirdetés: eladná Gerstner Ödönné, Vác, Jókai-u. 4. billentyűs, kis „Minerva"-pontírógépét.

Zenei hírek.

Növendék-hangverseny.

Fauszek Gizella zenetanárnő sorstársunk ez év május 29-én a Tisztviselők Orsz. Kaszinójában tartotta, immár 14-ik évzáró növendék-hangversenyét. A meghívott mintegy 300 főnyi közönség meleg ünneplésben részesítette a tanárnőt. A műsor első részében zongora-számok szerepeltek. A szóló-számokon kívül megérdemelt sikerük volt a négy- és hatkezes zongoradaraboknak, melyek az összjáték tekintetében a kívánható legjobbat nyújtották.

A hangverseny második részében azok mutatkoztak be, akiket a tanárnő énekre tanít. Méltán keltett feltűnést egy gyönyörű basszus-hangú növendék, aki most a zeneakadémiának ösztöndíjas tanulója.

Mi is további sikereket kívánunk sorstársnőnknek, aki szabad pályán, látókat tanítva, ilyen szép eredményeket ért el.

- Bocskai Imre világtalan zenetanár most végezte el a Zeneművészeti Főiskola zeneszerzési és karnagyképző tanszakát, s kitűnő minősítéssel nyerte újabb oklevelét.

Munkásságát művészi körök annyira értékelték, hogy ez idén a Budapest-székesfőváros által zeneszerzők részére kiírt 200 pengős Liszt Ferenc-ösztöndíjat Dohnányi Ernő főigazgató javaslatára egyhangúlag neki ítélték oda. Ez egyike ama legnagyobb kitűntetéseknek melyet vak művész nálunk el tudott érni. Bocskai Imre ezen kívül részt vett, mint zongoraművész, a Luxemburg nagyhercegség százéves fennállása alkalmából rendezett zenei ünnepségeken. Hangversenyeit a sajtó mindig osztatlan elismeréssel fogadta. Július 20-án a rádió déli hangversenyén Bocskai Imre zongorázik.

- Bencs Gyula, a vakok József nádor intézetének volt növendéke június 7-én a Zeneművészeti Főiskola zongora-tanszakán tanári oklevelet nyert. Érdemes megemlíteni, hogy az utóbbi három év mindegyikében avattak egy-egy világtalan zenetanárt a főiskolán.

- Szabó Mihály, a vakok József nádor intézetének volt csökkentlátású növendéke, a Nemzeti Zenede orgonaszakán Sugár Viktor tanítványa. Idei vizsgáján Hendl Ef-dur orgonaversenyét nagy sikerrel adta elő.

A vérnyomásról.

Láttuk, milyen hatalmas erőforrás a szív. Csodálatos izomzata úgy löki ki magából a vért, mint valami villamos erőre berendezett szivattyú-központ. Működése cseppet sem bonyolult, noha olyan tökéletes, hogy emberi alkotás nem versenyezhet vele. Négy helyiségből áll: két pitvarból s két kamarából. Testünk érrendszere két főrészre oszlik: a nagy vérkör ütőerei a friss, oxigéndús vért szállítják szerte a végtagokba, az egyes szervekhez s gyűjtőerei az elhasznált vért viszik vissza a szívbe. A főgyűjtőér a szív jobb pitvarába torkollik, ebben gyűl össze egy szívdobbanásnyi idő alatt a vér, hogy az-után a kinyíló billentyűk átbocsássák a jobb kamrába, amely a következő dobbanáskor kihajtja a másik, ú.n. kis vérkörbe, mely a tüdőbe vezet, ahol a vér megszabadul széndioxid-tartalmától és újra megtelik oxigénnel s a tüdő-gyűjtőereken a balpitvarba kerül. Innen ömlik egy következő szívdobbanáskor a balkamrába, mely a szív legizmosabb része. De kell is, hogy az legyen, mert neki kell az oxigénben dús vért nemcsak elhajtani a szívtől a végtagokig, ha-nem keresztül is kell sajtolnia a láthatatlan vékonyságú hajszálereken, sőt még vissza is nyomni a gyűjtőereken a szívig. A nyomás, amivel a szív balkamrája a vért kilöki magából, egészséges szervezetben 115 mm magas higanyoszlop súlyával egyenlő. Abban a pillanatban, melyben a szív a vért kilöki magából, bezáródnak a főverőér (aorta) billentyűi, az erek rugalmas fala pedig kitágul, hogy a vér elférjen bennük, mert a hajszálereken nem tud a vér olyan sebesen átmenni, amilyen gyorsan a szív dolgozik. Ezzel pedig az erek segítenek is a szívnek, mert a bennük rekedt vért a rugalmas, kitágult falak nyomás alatt tartják s ez a nyomás lassan átsajtolja a hajszálereken. A túlzott húsevés, a túlbő táplálkozás az erek falának rugalmasságát megrontja, s ezzel a szív munkáját megnehezíti, mert eltűnteti a rugalmasság-nyújtotta segítséget, ami kellemetlen következményekkel jár: 1. A szívnek magának kell áthajszolni a hajszálér-hálózaton a vért, tehát nagyobb erőt kell kifejtenie; 2. Az erek falára a vér nagyobb nyomást gyakorol, azaz megnő a vérnyomás. Ezek pedig azt eredményezhetik, hogy a szív hamarább kimerül, s hogy az érfal valahol, leggyakrabban az agyban, megreped s a vér kiömlik a környező szövetekbe (agyguta). Mennél merevebb lesz az érfal, a vérnyomás annál magasabbra emelkedik, és 200 mm-t is meghaladhat. Ilyenkor, ha idejekorán közbe nem lép az orvos, végzetessé válhat a baj. Segíteni csak a legelhanyagoltabb esetekben nem lehet. Akárhányszor a 200-on jóval túlnőtt vérnyomást is le tudjuk szállítani dietával, gyógyszerrel és megfelelő életrenddel. Persze, itt is legjobb mentség a megelőzés: kevés húst kell enni, sok zöldfőzeléket, kövér, érelmeszesedésre hajlamos emberek időnként teljesen nyers ételeket egyenek. Dohányzás, az alkohol, nagyon ártalmas. Akinek vérnyomása emelkedett, jól teszi, ha pontosan betartja az orvos előírását. Kerülje az izgalmakat, a zsíros, fűszeres ételeket, dohányzást, szeszivást, kevés folyadékot igyék (ide számít a kávé, leves, főzelék leve, stb. is.). Az érelmeszesedés tehát a vérnyomás-emelkedés, a szervezet elhasználódásának tünete: elér mindnyájunkat, de ne siettessük érkezését.

A VGYOE közgyűlése.

A Vakokat Gyámolító Orsz. Egyesület jún. 11-én tartotta ez évi közgyűlését. Az elmúlt gazdasági év zárószámadása szerint a félmillió pengőt meghaladó kiadások 86 százalékát fordították gyámolításra; a kezelési költségek csak 6, a személyi kiadások 8 százalékot igényeltek. A bevételek háromnegyedrészét az egyesület saját tevékenységével szerezte meg, a társadalom jótékonysága s a hatóságok támogatása alig negyedrésszel járultak hozzá.

Az egyesület budapesti intézetében 200-nál több vakot foglalkoztat különféle munka-körökben. Ezenfelül gyámolításban részesít az egyesület több, mint 400, nagyrészt családos vakot. Minden rászoruló vak orvosi kezelésben gyógyszersegélyben részesül. A debreceni üdülőtelepen sokan jutottak nyári pihenőhöz. A nagyhírű, kiváló Homeros-Énekkar folytatta értékes és nagyhatású munkáját. Az egyesület kebelében rendszeresen működött a Társaskör és az Andrássy-kör is. A pontírású könyvtárt állandóan fejlesztették.

Sok körülmény nehezíti az egyesület munkáját. Vakok ügyének általános emelésére az egyesületek orsz. elnöksége, - melyhez most már a kárpátaljai egyesület is tartozik, - emlékirattal fordult a kormányhoz s ebben alkalmas javaslatokat tett a vakok munka-védelme, törvénnyel biztosított járadéka és egészségvédelme iránt.

A közgyűlés nagy érdeklődéssel hallgatta meg a jelentéseket, s intézte el a hivatalos ügyeket. Befejezésül értékes szavalat- és énekszámokból álló műsor gyönyörködtette a szép számban megjelent közönséget.

Szerkesztő üzenetei:

„Hatos pont" csak-ugyan, már többen szidták közöttünk is szegény hatos pontot. Pedig ártatlan a szegény, higyje el. Nem akar ő senkit szánt-szándékkal bosszantani, csak az talán a hibája, hogy nem veszi észre, mikor felesleges. Eredetileg nagybetű-jelnek született, az iskola ma is ilyennek hirdeti. A gyakorlat rég megállapítá, hogy mondat elején, verssorok kezdetén semmi szükség, hogya helyet rápazaroljuk. A magyar teljes pontírásba nagybetű-jelet csak a tulajdonnevek elé tesszük ki. A mondat elején, verssor kezdetén tehát nincs rá szükség. De hogy a mellőzésért kárpótoljuk, a rövidített írásban szorítottunk egy kis helyet neki. Ha azt akarjuk, hogy valamelyik rövidítési jel visszakapja eredeti, teljes-írásbeli jelentését, akkor elébe tesszük a hatos pontot. Sokra ugyan ezzel sem megy, mivel a kezdő rövidített-író is hamar rájön, hogy a hatoska itt is csak felesleges, sőt: szokatlan elhelyezésével még inkább zavarja, mint megkönnyíti az olvasást, mint lapunk múlt számában a többször is leírt „viZsgál" szó. A rövidített írásban pedig ezt a szót: tőzsde, szabályosan így kell leírni: tőZsde, ne-hogy valaki is így olvassa: tőnkde. Ezt azonban nem teszi senki, ha még olyan sokan mentek is benne „tönkre".

- „Műsor" azok közé a kérdések közé tartozik, amikről nem szívesen beszélünk. De ha már feltette ön a kérdést, íme ez a tényállás: lapunkban meghirdettük a műsort és kértük, jelentkezzenek, akik havi 50 f. díj mellett elő akarnak fizetni. Kerek egy tucat érdeklődő került, ehhez jött még a szerkesztőség 3 tagja, tehát 15-en lettünk összesen. A meginduláshoz pedig, hogy a készkiadások megtérüljenek, legalább 50 előfizető kellene. Nem tehettünk tehát mást, mint hogy a jelentkezőket és a szép tervet átadtuk a feledés homályának. Pedig a rádió, melyet egyidejűleg megkértünk rá, ma is küldi hűségesen a következő heti műsort és szerez nekünk vele hétről-hétre új szívfájdalmakat.

- „Slágerek" egy zenész kérdi: miért van, hogy néha régi szerzeményt hoz zenemellékletünk. Bizony, ennek az az oka, hogy olyan gyenge az érdeklődés, nem csak megrendelőkben, ha-nem levelezőkben is, hogy boldogok vagyunk, ha egyszer ír valaki és kíván valamit. Sajnáljuk, hogy az, amit más kért, az önnek nem tetszett. Kérjük elnézését.

Hirdetések:

Látó kísérőjével Lourdes-ba készül utazni özv. Herczog Ferenczné. Keres útitársat! Cím: Bpest 9. tompa-u. 8.

- Eladná 21-soros pontírótábláját Huszák Margit, Bpest 14. Hermina-út 7.

Régi vakok, híres vakok.

Claude Montal, a 19. század egyik legnevezetesebb vak egyénisége 1800-ban született a franciaországi Palisse-ban. Szemevilágát hatéves korában teljesen elvesztette. Ennek a körülménynek, valamint szülei igen szerény társadalmi helyzetének ellenére, jóformán csak a maga emberségéből magasfokú tudásra és sokoldalú ismeretekre tett szert. Csak 17-ik életévében került a párisi vakok intézetébe, hol szorgalmával annyira kitűnt, hogy 3 esztendő elmúltával különböző tárgyak tanításával bízták meg. Fáradozásával nagymértékben segítette elő Haüy iskolájában a lényegbe vágó újítások egész sorának bevezetését. 1830-ban megvált az intézettől és szegénysorú gyermekeket tanított. Később felvették a párisi zenedébe zongorahangolónak s mikor sikerült két különböző rend-szerű hangszert tisztán össze-hangolnia, amivel előtte mindenki hiába kísérletezett, a zenede tanárai őt Páris legjobb hangolójának minősítették. Ettől kezdve megbízóinak köre napról-napra nőtt. Majd zongora-készítéssel próbálkozott, zongorái mind tökéletesebbek lettek, olyannyira, hogy kiállításokon számos díjat, érmet nyert, 1851-ben pedig a becsület-rend lovagjává nevezték ki. 1834-ben a hangolásról kiadott tanulmánya volt az első ilyen irányú szak-munka. Claude Montal 1865-ben halt meg, mint „a francia, valamint a braziliai császár zongora-építője.

(Bl-welt 1939 4)

Jugoszláv vakok új egyesülete.

Nemrég alakult meg „a jugoszláv királyság értelmiségi és dolgozó vakjainak I. Sándor királyról nevezett egyesülete". A szervezet vezetői Veljko Ramadanovics, a zimonyi vakok intézetének alapítója és igazgatója és Lujo Lovrics megvakult alezredes. Legfőbb védnökségét maga II. Péter király vállalta. Az egyesület céljai: 1. Közvetlen munkával és propagandával szolgálni minden jugoszláviai vak anyagi, szociális és kulturális érdekeit. 2. Szorosabbá tenni a vakok és látók közötti kapcsolatokat, a lakosság minden rétegében megértést kelteni a vakok törekvései iránt, s megszüntetni a koldulást a köz és az állam érdekében. 3. Együttműködni mindazon egyletekkel, magánszemélyekkel és intézményekkel, melyek a jugoszláviai vakok művelődési, erkölcsi és szociális színvonalának javításán munkálkodnak. 4. Együttműködni hasonló külföldi szervezetekkel.

Egyes szakkérdések kidolgozására szakbizottságokat alakítanak. Az első ilyen szakbizottság a vakság elleni küzdelem céljából alakult dr. Csortano, kiváló szemorvos vezetése alatt. Az egyesület nem-sokára csatlakozni fog a Londonban székelő nemzetközi trachoma-ellenes szervezethez s a vakság megelőzésének Párisban működő szövetségéhez.

Az egyesület megalakítását Ramadanovics igazgató kezdeményezte, aki közismerten lelkes előmozdítója a vakok ügyének hazája határain túl is.

Nők rovata.

Sok kedves levelet kaptunk. Egyesek a rovatunkban már régebben felvetett kérdésekre válaszolnak; mások megint újabb kérdésekre várnak feleletet. Amennyire helyünk megengedi, igyekszünk ezekről itt beszámolni.

- PM úgy hámozza a burgonyát, mint az almát szokás, vagyis fentről elindulva s körbe-körbe haladva egy-két cm széles csíkokban távolítja el a burgonya héját. Tisztítás közben az ujjunkra tapadó anyagoktól a tapintásunk eltompul, ezért sokan nem tudják megérezni, nem maradt-e a burgonyán itt-ott valami a héjából. Ha ujjunkat vízbe mártjuk, azonnal visszanyerjük a tapintás élességét s pontosan megállapíthatjuk, hol maradt még valami letisztítani való a burgonyán; sőt azt is pontosan ki lehet tapintani, hol vannak kivágni való hibás részek a burgonyán, mert ott még a héja is sokkal durvább, mint a kifogástalan részeken.

- RA felhívja a figyelmet, hogy a burgonya héja egyike a legjobb és legtöbb célra használható tisztítószereknek. Főzetével nagyszerűen tisztíthatunk üvegeket, ablakot, ajtót, csempét, fémből készült edényeket és sok egyebet.

- MSz a csészék megtöltésére tér vissza. Ő a teát vagy kávét merőkanállal tölti csészékbe s már tudja, hogy melyik csészébe hány merőkanálnyi folyadék fér. Forró vagy hideg folyadéknál kívülről is megérzi, mennyi van már a csészében, de - mert a keze mindig tiszta, - ha nem látják, bizony az ujjával is ellenőrzi.

- PI megemlíti, hogy tányérkán egy megtöltött csészét, vagy poharat könnyen és biztosan vihetünk a következőképpen: balkezünk négy ujját kissé szétnyitjuk s erre helyezzük a tányérkát, szabadon maradt hüvelykujjunkat pedig a csésze, ill. a pohár oldalához támasztjuk.

- Többek érdeklődésére közöljük, hogy mi, nem-látó nők is, jól használhatjuk a kar-órát. Bármely fedeles női órát kevés költséggel átalakít az órás nekünk alkalmas kar-órává. A látók kar-órái fedél-nélküliek, mutatóikat üveg takarja, mi tehát nem tapinthatjuk ki azon a mutatók állását. Az órás eltávolítja a mi óráinkról az üveget, ellátja azt erősebb mutatókkal s megjelöli a negyedeket két-két, a többi órát egy-egy ponttal. A kar-órát a bal csuklónkra kapcsolva hordjuk s jobbkezünk mutatóujjával bár-mikor leolvashatjuk az időt. Aki egyszer használatba veszi a kar-órát, többé alig tudja azt nélkülözni.

- LJ kérdezi, ki tud sorstársaink közül gépen varrni s milyen segédeszközöket és fogásokat használ, hogy a varrógép tűjébe a cérnát könnyen befűzze, s hogy a varrást helyesen tudja vezetni.

- WB-nek és többeknek köszönjük elismerő és biztató sorait.

- RP nem tartja szükségesnek, hogy lapunkban adjunk divatközléseket. Minden kedden dél-előtt a rádió nagyjából tájékoztat a divatról; azt hiszi, hogy akiket a divat érdekel, innen biztosabb és frissebb híreket kaphatnak.

- Azok, akik a kézi-munka-mintákat várják, legyenek türelemmel. Az előkészületek már megindultak; reméljük, hogy még ebben az évben már közölhetünk mintákat.