Vakok Világa

2. évf. 11. szám

1939. november

A Vakok Szövetsége kiadványa.

Felelős szerkesztő: dr. vitéz Kassay Béla

Budapest, 1. Fenyő-u. 7.

telefon: 156 121

postatakarékpénztár: 44744.

Pénztáros: Pám László, Pestszentlőrinc, Andrássy-út 27.; csütörtökön este 5-7 a Társaskörben.

Kiadóhivatal: „Vakok Világa", Rákoshegy.

A Vakok Szövetsége évi tagdíja két pengő. A Vakok Világa évi előfizetése tagnak 50 fill., nem-tagnak 3 p.. Pénz helyett pénztárosunkhoz levélbélyeg is küldhető. Külföldről pénz postautalványon küldhető.

Tartalomjegyzék:

Vető Vollmann János

Miért szünetelt a VV?

Szövetségi hírek

A dán tanítógyár

Vakok a nemzetvédelem szolgálatában

Hírek a nagyvilágból

Hirdetések

Nők rovata: maradékok felhasználása

Vető Vollmann János.

A Vakok József Nádor Kir. Orsz. Tanintézetének, de vele valamennyi magyar vaknak nagy gyásza van: október 20-án meghalt Vető János, az intézet igazgatója s olyan mély űrt hagyott maga után, amit betölteni szinte lehetetlen. Hogy ki volt Vető János a vak gyermekeknek, akiket féltőn melengetett védő-szárnyai alatt, hogy ki volt a felnőtt vakoknak, akik mindegyre hozzá-fordultak tanácsért, ha váratlan akadály meredt előttük a vakság rögös életútján, hogy ki volt barátainak és tisztelőinek: arról hangosan szólt az a sűrű emberáradat, mely vasárnap d.u. a kerepesi temetőben néma áhítattal kísérte utolsó útjára. Megszoktuk, hogy nagy politikusok, kiváló írók, győztes hadvezérek koporsóját tízezres tömegek állják körül, hogy sütkérezzenek a gyászpompa komor fényében. Vető János nem volt politikus, s csak a vakok érdekében emelt szót; nem volt író s csak akkor nyúlt tollhoz, ha a vakok ügye kívánta; nem volt hadvezér, de sohasem habozott, ha a vakok mellett síkra kellett szállnia. Nem is gyászpompáját megcsodálni gyűlt össze az embertömeg, ha-nem hogy lerója a hála, az emlékezet adóját a gondos atya, a meleg-szívű segítő, a hű barát s a követésre méltó példa előtt. Sok-sok koszorú, közöttük a Vakok Szövetsége ezüstfenyő-koszorúja, rengeteg virág s a szemekben csillogó könny mutatták, hogy milyen mélyről fakad a gyász, mely koporsóját körülvette...

Vető Vollmann János Újszentpéteren született 1887. ápr. 11-én. Iskoláit Temesváron és Szegeden végzi, a gyógypedagógiai tanárképzőt pedig Budapesten. 1910. szept. 2-től a Vakok József Nádor Intézete, majd 1911. szept. 1-től az Állami Kisegítő Iskola tanára volt. 1921. szept. 10-től az Állami Kisegítő Iskola vezetője lett. 1924-ben helyezték át újra a József nádor intézetbe, ahol 1933-ig tanított. Herodek Károly igazgató nyugalomba vonulásával 1933. jún. 20-án ő lesz az intézet igazgatója, s e tisztét haláláig önfeláldozó buzgalommal töltötte be. Országos tanulmányi felügyelője volt a vakok intézeteinek. A Siketnémák és Vakok Tanárai Orsz. Egyesületének titkára, majd elnöke.

A temetési szertartást Mihalovits Zsigmond, pápai prelátus végezte Lazin Vitályos világtalan kántor segédletével. A ravatalnál Schreiner Ferenc igazgató szívbemarkoló szavakkal búcsúzott a szeretett kartárstól és jóbaráttól. A sírnál Jáksó László intézeti növendék mondott búcsúztatót. Megható, szívből fakadt szavakkal mondott köszönetet és Isten-hozzádot a kedves tanárnak, a jóságos igazgatónak, a gondos édesapának. Szentgyörgyi Gusztáv, a váci siketnémák intézetének igazgatója a tanáregyesület nevében vett búcsút a megboldogulttól s ecsetelte a veszteséget, mely távoztával az egyesületet és a fogyatékosok ügyét érte.

A Homeros-énekkar gyászdalokat adott elő.

A Vakok Szövetsége a temetésen küldöttséggel vett részt.

...y.

Miért szünetelt aVV?

Sok kedves, aggódó, csodálkozó, érdeklődő levelet kaptunk az elmúlt hetek alatt. Lehetőség szerint feleltünk mindre, de mégis sok kérdésnek kellett válasz nélkül maradni, mert magunk sem tudtuk, mi van, és mi lesz. Nem abban kétkedtünk, hogy ismét bekopogtathatunk olvasóinkhoz, ha-nem az időt, azt nem is sejtettük! Most az-után elmondunk mindent szép sorjában. Előbb azonban szeretettel köszöntünk mindenkit, és hálásak vagyunk mindenkinek, aki aggódott értünk, s akik vártak bennünket. Kezdjük ott, hogy megindulásunkkor kérdést intéztünk a belügyminiszterium illetékes osztályához, hogy kell-e engedély pontírású lap megindításához. Nem! Volt a határozott válasz, mert csak magunk között terjesztjük a lapot, és ez nem tekinthető nyilvános terjesztésnek. Talán ma is nyugodtan ülnénk, ha erre s arra egyik lap a másik után meg nem szűnik. De még ekkor is annyira biztosak voltunk a dolgunkban, hogy szinte csak hetvenkedésből kérdeztük újra meg a miniszteriumot: lássa meg, hogy nem vagyunk megijedve. A válasz nem jött gyorsan, de félreérthetetlen volt: engedély mindenkinek kell, még a hitbuzgalmi lapoknak is, tehát a VV sem kivétel. Nos, ez nem olyan nagy baj, mondtuk egymás biztatására, ezért nem kell kétségbeesni! Legfeljebb egy-két héttel később jelenünk meg szeptemberben, ennyi az egész. Az ám, de kiderült, hogy engedélyt csak az a lap kap, melynek felelős kiadója a sajtókamara tagja. Megszerezzük ezt is! Kiáltottunk fel, s már csattant a zár, hogy előkeresgéljük a féltve őrzött eredeti okmányokat, melyekből nem kevesebbet, mint 21-et kívánt meg a kamara. Gondolhatják k. olvasóink, hogy ezek nem voltak mind ott a fiókban, és nem kis időbe telt, mire minden együtt volt. Még azt is bizonyítani kellett, hogy nem állunk gondnokság alatt, és nem indult ellenünk csőd-eljárás. Szerencsére tényleg nem indult, de ez nem tette rövidebbé az időt: a kamara választmányi ülése csak október 11-ikén következett el. Harmadnap megjött az értesítés: felvettek! Boldogan rohantunk a miniszterelnökségre és úgy szorongattuk a kívánt okmányokat s kérvényt, mint-ha már a kész engedély volna. Tévedtünk: egy zord titkár sorra vizsgálta az írásokat, és egyet kiemelt közülük: ez az állampolgársági bizonyítvány 1926-ból való, tehát nem jó! Nézett ránk szemrehányóan. Nem értettük, pedig nagyon egyszerű: vannak bizonyítványok, melyek egy idő múlva elévülnek. Ilyen az erkölcsi is, de míg az erkölcs egy félév alatt megromolhat, az állampolgárság kerek tíz év alatt veszíti el üdeségét, és szorul tatarozásra. Mi is rendbe hozattuk hát, s így nem volt immár semmi akadálya az engedélynek, melyet novemberben meg is kaptunk. Régi igazság: a baj nem jár egyedül. Szept. elején, éppen a lapszám kellős közepén, egyszer csak össze-tört a hatalmas Guttenberg-sajtógépünk. Jószerencse, hogy a letörött vasdarab nem ütötte meg nyomdászunkat, csak a falról vert le egy csomó vakolatot. Hogy a javítással kapcsolatban mennyit szaladtunk, tárgyaltunk, nem tudják elképzelni! Hála Istennek, ma már ez is elkészült, és, reméljük, soká nem lesz vele baj!

Szövetségi hírek.

Okt. 29-én tartotta a Vakok Szövetsége szokott őszi választmányi űlését. A fővárosi tagok majd-nem valamennyien ott voltak, és vidékről is több kedves, együttérzéssel teli levél érkezett a megjelenni nem tudó tagoktól.

Napirend előtt elnök Vető János igazgató haláláról emlékezett meg s kérte a választmányt, örökítse meg jegyzőkönyvben az elhunyt emlékét, amihez azűlés egyhangúlag hozzájárult.

1. Tárgyként a középiskolákból nyomtatásra kapott, de gyűrött, szakadozott volta miatt fel nem használható papír eladásáról intézkedett a választmány. Jóváhagyta az eddig történt eladásokat, de nem járult hozzá, hogy a mai bizonytalan nyersanyagárak mellett előre lekösse magát a szövetség. Úgy határozott, hogy ebben a kérdésben a közgyűlésre bízza a döntést. Többek indítványára elhatározta a gyűlés, hogy azok a tagok, akik óhajtják, a nyomásra nem alkalmas rajzpapírból több kilót is vásárolhatnak a kiadóhivataltól pontírás céljára. Ha az illetők bejelentik, milyen nagyságú írótáblát használnak, lapunk nyomdásza a kívánt méretre vágja fel a papírt. Az árat az illetékesek méltányos összegben állapítják meg.

2. Tárgyként elnök a VV engedélyének ügyét ismertette (l. 407. old.). A tagok nagy örömmel fogadták a hírt, hogy a VV felelős szerkesztőjét a sajtó-kamara rendes tagjául felvette s már csak rövid idő kérdése, hogy az engedélyt is kézhez
kapjuk, s a hetek óta szétküldésre váró ujságokat olvasóink megkaphassák. Tekintettel azonban arra, hogy a sajtókamarai tagdíj évi 120 P., s a hivatalos lapellenőrzéssel kapcsolatosan sok ügykezelési munka terheli a szerkesztőt, amit egymagában elvégezni nem tud, s az alkalmazott gépíró fizetése sem telik ki az eddigi előfizetési díjakból, 50 filléres emelésük mellett döntött. 1939 nov. 1-től tehát a VV előfizetési díja: tagoknak 1 p., nem-tagoknak 3 p. 50 f. lesz. Azokra, akik ez évre már régebben kifizették előfizetési díjukat, az emelés csak újévtől kezdve vonatkozik. Kérjük azonban őket is, hogy ha tehetik, ők is küldjenek be 20 f. hozzájárulást levélbélyegben, hogy a sok túlkiadás ne eméssze fel azt a megtakarítást, amit nyomda-alapra félretettünk.

3. Utasította a gyűlés a VV szerkesztőségét, hogy a közgyűlés határozata értelmében szervezze meg a VV síkírású kiadványát, s ha lehet, 1940. jan. 1-től kezdve adja ki. A síkírású kiadvány cime ugyancsak Vakok Világa legyen, nagysága 15. 23 cm., terjedelme 16 oldal beleértve a címlapot is. Évi előfizetési díja tagoknak 2 p., nem-tagoknak 5 p.. Ez az összeg éppen úgy nem fedezi a lap előállítási költségeit, mint az 1 p. a pontírású kiadványét, a választmány azonban most sem arra gondolt, hogy hasznot hajtó vállalkozásba kezdjen, ha-nem hogy síkírásban is a vakok általános érdekeit szolgálja. Az ezer példányban megjelenő síkírású lapot el kell juttatni mindazokhoz, akik a vakügy terén bár-minő módon tevékenykednek, a vezető lapokhoz, a vakügyi hatóságokhoz és testületekhez, hogy egyfelől rámutassunk, mik a magyar vakok óhajtásai, törekvései, céljai, másfelől felvilágosítsuk őket arról, hogy ki és mi tulajdonképpen a vak, hogy így kiirtsuk a sajtóból azokat a vakokról írt cikkeket, melyek szerint van vak, aki - kezei nem lévén - nyelvével olvassa a pontírást stb.

4. Ez-után a tisztikar kiegészítése következett. Markovits Ernő eddigi pénztáros megbizatásáról lemondott, helyette a választmány Pám László okl. kántor választmányi tagot kérte fel a pénztárosi teendők ellátására. Elnök megköszönte Markovits Ernőnek, hogy éveken át annyi lelkesedéssel és buzgalommal dolgozott a Szövetség érdekében s kérte Pám Lászlót, hogy ő is tegyen meg minden tőle telhetőt szövetségünk felvirágoztatására.

5. Elhatározta a választmány, hogy - mint tavaly - gyűjtést indít ínséges tagjainak megajándékozására, hogy a karácsonyi ünnepeken ezzel is növelje a vakok összetartozásának érzését. Ezúton is kéri a választmány azokat a tagokat, akiknek nagy ismeretségük van, hogy vegyenek részt a gyüjtésben s kérjenek gyüjtőívet az elnöktől. Megjegyezzük azonban, hogy csak rokonaik és barátaik között gyüjtsenek, mert nyilvános gyüjtésre nincs jogunk, de meg nem is akarunk olyan úton pénzhez jutni, ami a vakok hitelét rontaná. Barátok és rokonokkal meg lehet értetni, hogy gyüjtésünk nem jelent mást, mint hogy örömet akarunk szerezni azoknak, akiknek olyan kevés jutott, hogy az is sokat jelent, amit mi adhatunk.

6. Hozzájárult a gyűlés Sullay Rózsinak gépíróként való alkalmazásához heti 3 dél-előtti elfoglaltsággal állandó díjazás mellett.

7. Balkay titkár bejelenti, hogy a Beszkárt igazgatóságával történt megállapodás értelmében a villamosigazolványok meghosszabbítása decemberben történik meg. Evégből a titkár december 28. 29. és 30.án d.u. 5 és 7 óra között a Társaskör helyiségében fogja átvenni az igazolványokat. A Szövetség az igazolványokat jegyzék kíséretében dec. 11.-én juttatja el a Beszkárthoz s mihelyt azokat visszakapja, értesíti a tagokat, hogy mikor s hol osztja ki. Meghosszabbítás díja egy p., melyet az igazolvány beadásakor kell kifizetni. Ugyanekkor rendezni kell az 1940. évi tagdíjat is. Megjegyezzük, hogy aki igazolványát a fentírt napokon át nem adja, elveszti kedvezményét, mert a Beszkárt ragaszkodik hozzá, hogy a meghosszabbítást egyszerre végezzük el.

8. Végül jelentette a titkár, hogy a Szövetség tagjainak száma május hóban 368 volt. Bejelentette egy tagnak, Lővy elhalálozását. Egy tag, Kovács Jenő kilépett; így a tagok száma 366. Kérte a következő 91 jelentkezőnek tagul való felvételét:

Ballay Péterné

Batári Miklós

özv. Bánó J.né

Bencze Antal

Bencs Gyula

Benyovszky J.né

Bertók Borbála

Böröczky János

Busy Etel

Büchler Berta

Czech Mária

Cziczalek A.

Denka Sándor

Denka S.né

Dogi József

Dogi Józsefné

Dombi Zsófia

Farkas I.né

Fazekas Rózsi

Fehér Gyula

Fischer Márk

Fülöp Antal

özv. Gazaffyné

Gelencsér J.

Gelencsér J.né

Gergelitsné

Greguss Tibor

Hajdú Mária

Hajesz Béla

Hartung József

Horváth Lajos

Ivánfi Flóris

Izsák István

Kállay Pál

Kállay Sándor

Kálmánchey A.

Kiss Helén

Kostyál Márton

Kovács Benedek

Kovács József3

Kovács Katalin

Kurdi Gézáné

Lang János2

László Andor

Mester László

Mosolygó F.né

Nagy Árpád

Nagy Gyula

Nagy János ifj.

Nagy Lajos

Nagy Lajosné

Nagy Mária

Nebehaj István

Nográdi Károly

Nyúl Endre

Nyúl Endréné

özv. Nyulas S.né

özv. Ordeltné

Papp József

Papp Lajos

Pál Anna

Raskó Gyula

Reibel Antal

Róth Péter

Rottmann

Schick A.né

Sebestyén B.né

Sebők János V.

Stern Dezső

Stomp János

Sullay Rózsi

Szabó Dániel

Szabó Jenő

Szabó Péter

Szikszay László

Szőcs Lajos

Szőcs Lajosné

Tänzer Helén

Teichengräber

Thal Tercsi

Tischler Vidor

Tóth István
Tóth Péter

Valkó Mária

Vargha István

Váncsa Gyula

Weisz Konrád

Zagyvár János

Zelencsuk M.

Zentál Lajos

Zöldi András.

Ezzel a tagok száma 457-re emelkedett. És felvétetett egy tagjelölt: Révész Ottó. Ezzel a választmányi űlés véget ért.

Pám László pénztáros címe: Pestszentlőrinc, Andrássy-út 27. Egyébként a tagok megtalálhatják őt minden csütörtökön 5 és 7 óra között a Társaskör helyiségében.

A dán tanító-gyár.

Harald Thilander írja az Esperanta Ligilo 1939. októberi számában:

„Régebben beszámoltunk a dán vakok egyesületéről s ehhez lényegében nincs is hozzátenni valónk. A berni nagygyűlésen azonban újra, s olyan érdekfeszítő formában került szóba, hogy feleségemnek és nekem menten eszünkbe jutott, hogy útunk hazafelé nagyon közel vezet a dán fővároshoz, ahol a gyár van. Nem kellett sok szó, hogy eldöntsük: meglátogatjuk. Így érkeztünk Malmő svéd városba, melyet Koppenhágától, a dán fővárostól, csak egy keskeny tenger-öböl, az Öresund választ el. Jegyet váltottunk a repülőgépre s már néhány perces út után le is szálltunk Koppenhágában, a haladást kedvelő dánok gyönyörű fővárosában. Sok mindent tapasztaltunk itt, de semmi sem érdekelt annyira bennünket, mint a fent említett üzem. Nem valami nagy: mind-össze öt vak dolgozik benne, egy látó munka-vezető tanítja s irányítja őket. Érdeklődésünk így is határtalan volt. Már kívül, az utcán hallottuk a vasgyárak jellegzetes lármáját, amit a futó sajtoló-, marató- és szegecselőgépek okoznak. Dán barátaink örömmel megmutattak mindent. Látogatásunk idején éppen zárakat készítettek, ajtóra, ládára valókat. Ha jól értettük, napjában több, mint 1500-at állítanak elő. A vakok ennek a munkának minden részletét megtanulják és begyakorolják. Közöttük a munka menetét a nyers vaslemeztől a kész, fényesre csíszolt zárig. A kulcs és a csavar, amellyel a zárat az ajtóra erősítik, szintén itt készül! Bennünket is megajándékoztak egy ragyogóra csíszolt kis zárral és kulccsal. Távozóban megemlítettük a gyár vezetője előtt Masselier úr megjegyzését, amit a berni gyűlésen tett, hogy t.i. ennek az üzemnek pontírótáblákat, s más, vakoknak való eszközt kellene készíteni. Ernst Jürgensen úr megigérte, hogy gondolkodni fog a dolgon, bár az üzem célja elsősorban az, hogy tanítsa és gyakoroltassa azokat a vakokat, akik az általános vasiparban akarnak elhelyezkedni s a legközönségesebb gépek mellett dolgozni. Az is tény, hogy minden új gyártmány előállításához új és új gépekre van szükség, melyek beszerzése dán koronában akár többezres kiadást is jelenthet. Így az-után csak olyan árút érdemes gyártani, amit az általános árúpiacon el lehet adni, s így gyártása nem jár nagy kockázattal. Első pillantásra az írótábla is ilyen cikknek látszik, tehát érdemes számításokat csinálni gyártását illetőleg.

Koppenhágában olyan kezdeményezést láttunk, ami azt mutatja, hogy a vasiparban sok olyan munka van, amelyet a vakok aránylag könnyen megtanulhatnak és végezhetnek. Hasonló próbálkozásokról és nagyszerű eredményekről már régen hallottunk. Németországban és még inkább Oroszországban jó idő óta dolgoznak vakok a fémiparban és - amint hírlik - nem csak zárak, hanem apró villanymotorok gyártását is ügyesen végzik, úgy, hogy ezeket a vakok legalkalmasabb munka-féleségének tartják."

Mikor érkezik el az idő, hogy a magyar vakok is örvendhessenek ilyen sikereknek...!?

Vakok a nemzetvédelem szolgálatában.

1. Az olasz korporációk törvényhozó bizottsága 1939 júl. 17.én törvényt hozott, melynek értelmében önként jelentkező olasz vakokat alkalmazni lehet légvédelmük s a partvédő tűzérség szolgálatában. Már régebben bebizonyosodott, hogy a vakok éppen oly jól, ha nem jobban kezelik azt a különös készüléket, amelynek neve aerofon, s amelynek segítségével meg lehet hallani már igen nagy távolságból a közeledő repülőgépet, mint látó bajtársaik. Az önként jelentkező vakok háború esetén mint rendes katonák teljesítenének szolgálatot az aerofon mellett.

2. Az angol vakok nemzeti szövetsége emlékiratot nyujtott át a munka-ügyi miniszternek, melyben felajánlja a vakok munkaerejét a nemzetvédelem céljára. Kifejti, hogy a vakok egy ötöde tudna dolgozni olyan munka-helyeken, melyeket ma látók foglalnak el, s az így felszabadult látókat nehezebb munkakörben lehetne alkalmazni. Felsorol az emlékirat néhány munkaágat, melyben a vakok gyakorlottak s biztosítja a munkaügyi minisztert, hogy más munkákban is rövid oktatás után jól megállnák helyüket. Ha a miniszter elfogadja az ajánlatot, módot kell nyujtania arra, hogy a vakok előre begyakorolják magukat a nekik szánt munkába.

3. A svájci vakok szövetsége is kísérletet tett, hogy a vakok munkaképességét a nemzetvédelem szolgálatába állítsák. Felhívta az illetékesek figyelmét a képzett vakokra, akiknek alkalmat kellene adni, hogy hazájuknak szolgálhassanak, ahogy ezt külföldön a hadivakokkal már megtették.

G.Valiani.

4. A mi szövetségünk is felajánlotta a vakok szolgálatait a honvédelmi minisztériumnak. Felterjesztésére szó szerint a következő választ kapta: „A vakoknak a légoltalmi szolgálatba való bevonása tárgyában hozzám intézett felterjesztésére értesítem, hogy a városok, ill. községek hatósági légoltalmában való megfelelő alkalmazás céljából az illető város polgármesteréhez, községi vagy körjegyzőhöz, a lakóházak légoltalmában való megfelelő alkalmazásban pedig az illető légoltalmi liga helyi csoportjához kell fordulni. Midőn a fentieket becses tudomására hozni szerencsém van, köszönetet mondok jelentkezésükért."

Hírek a nagyvilágból.

Az angol kormány által kibocsájtott híres "Kék könyvet" kiadják pontírásban is, hogy így az angolul olvasó vakok is értesüljenek a háború előzményeiről. A „Kék könyv" pontírásban öt kötetet fog kitenni.

Az angol vakokat a gyermekekkel és betegekkel együtt vidékre akarták kitelepíteni, hogy ne szenvedjenek az esetleges légitámadásoktól. Ők azonban tiltakoztak ellene és kijelentették, hogy maradnak és tovább végzik dolgukat, mint az épérzékűek. A londoni vakok intézetének telefonos kisasszonya, miss Terese Laverjy, így nyilatkozott: „Miért mennék el Londonból? Itt szükség van reám, s egyáltalán nem félek a légitámadástól. Pompás óvóhelyeink vannak, s az odavezető úton magunk is eligazodunk."

Indiában a bennszülöttek között rendkívül sok vak van. Állítólag több millióra tehető a megvakultak száma. A vakok intézete most a kormányt kérte a vakok támogatására s a súlyos szembetegségek leküzdésére. Az intézet a teljesen vakok számát másfél, a félszemükre megvakultakét három millióra becsüli. A hindu vöröskereszt évek óta fáradozik azon, hogy kellő felvilágosító munkával megelőzze a szembajokat, de az intézet megállapítása szerint a feladat olyan óriási, hogy a kormány támogatása nélkül eredményt nem lehet remélni.

Az egyik külföldi óragyár készítményei különösen kedveltek. Ennek oka az, hogy a gyár igen nagy gondot fordít arra, hogy órái nagyon pontosan be legyenek szabályozva. Ezt a műveletet egy világtalan férfi végzi korlátlan felelősséggel. Egy elkülönített helyiségben ül, ahol minden külső zajtól mentesen vizsgálja az órákat. Az órák futószalagon érkeznek be a helyiségbe s a vak szakember a ketyegésükből állapítja meg, hogy szabályosan járnak-e, vagy van valami kilengésük, ami a pontos járás rovására menne. Észreveszi a legkisebb hibát s a véleménye szerint hibás órát az ő utasítása alapján kell megjavítani.

A kormányzó úr őfőméltósága Néray Lajos megvakult főhadnagynak Kárpátalja visszafoglalása alkalmából tanusított vitéz magatartásáért a Magyar érdemrend tiszti keresztjét adományozta a hadidíszítménnyel és a kardokkal.

- A német belügyminiszter nem-rég kibocsájtott, az eb-adót szabályozó rendelete a világtalanokra nézve igen kedvező intézkedést tartalmaz. Kimondja, hogy „az eb-adó alól felmentésüket kérhetik: a vezető-kutyák birtokosai és a vakok, siketek, vagy magukkal teljesen tehetetlen személyek segítésére és védelmére nélkülözhetetlen kutyák tulajdonosai. Az adómentesség megadását hatósági orvosi bizonyítvány bemutatásához lehet kötni."

(die Blindenwelt, 1939. 4.)

- Moss József, sorstársunk, - kinek a vak irodai tisztviselőről írott cikkét januári számunkban hoztuk, - marburgi gyors-pontírógéppel részt vett a látók gyorsíróversenyén s 180 szótagos fokozaton „igen jó" eredményt ért el.

- A westfáliai vakegylet három keskenyfilmet készíttetett. Címeik: „A vak gyermek", "A vak kéziipar" és „Vezetőkutya-iskola vakok számára". A berlini ellenőrző-központ e filmek nyilvános előadását az egész birodalom területére engedélyezte és „népművelő és iskolai oktatásnál alkalmazható"-nak minősítette.

(Bl. welt)

- A katalán vakok barcelónai intézete által kiadott "Revista Braille hispano-americano" című pontírású folyóirat a spanyol háború évei alatt szünetelni volt kénytelen. Ez év februárja óta a lap újból rend-szeresen megjelenik. Az első szám a Franco-kormánynak a spanyol vakügy nagyszabású újjá-szervezésére vonatkozó rendeletét tartalmazta.

(Beiträge 1939. 7-8.)

- Az argentín posta Braille Lajosnak, - pontírási rendszerünk megteremtőjének, - képével díszített 2 1/2 (két és fél) centavos értékű bélyegeket bocsájtott ki. Ezekkel a bélyegekkel „vakok írása"-küldemények, valamint nyomtatványok bérmentesíthetők.

- Venezuela államban élő sorstársainknak is van már pontírású újságjuk. A lap kiadása ez idén indult; címe: „Entre nosotros", azaz: „Magunk között". Szerkesztője M. Florentin, a Caracas-ban 1934-ben létesült vakok intézetének igazgatója. Az új kiadvány immár az ötödik spanyol nyelvű Braille-folyóirat Délamerika területén.

- A columbiai vakok Medelrainban működő intézete, melyhez siketnéma-tagozat is tartozik, idén ünnepli 15 éves fennállását. A délamerikai viszonylatban ritka évforduló ünnepségeire meghívták valamennyi latin-amerikai testvér-intézet képviselőit. Az intézet igazgatója, Francisco Luis Hernandez, újból felvetette a régi, de mindig feledésbe merült tervet, mely szerint közös szövetségbe kellene tömöríteni Délamerika minden államának vakügyi intézményeit. Pontírású lapjában felhívást intézett a délamerikai vakokhoz és vak-barátokhoz, melyben kérte őket, hogy támogassák terve keresztülvitelében. Persze nagy kérdés még, hogy fel lehet-e majd rázni közönyükből és rá lehet-e bírni közös cselekvésre a mérsékelt és forró égöv alatt lakó világtalanok tömegeit.

- A mexikói vakok bátorszavú élharcosa, a világtalan Ramon Adrian Villalba, lángoló felhívással fordul „Desde las sombras" című síknyomtatású folyóiratában országa látó munkásaihoz: engedjenek át önként munkahelyeket világtalan honfitársaik számára. Mexikóban még mindig az a közhit, hogy aki nem lát, az munka-képtelen. És ez az előítélet olyan erősen tartja magát, hogy az ország 18.000 vakja közül alig néhány tudott csak kenyérkeresethez jutni. Mindeddig legtöbben koldulásból élnek s reményvesztetten nyomorognak. Villalba sürgetése, hogy az állam létesítsen iskolákat a vakok kiképzésére, és műhelyeket foglalkoztatásukra, - csak siket fülekre talált.

- A marburgi „vakok főiskoláján" ez évben már a hatodik továbbképző tanfolyamot rendezték vak zenészek számára. Ez idén a csoportos zeneoktatás és annak korszerű irodalma, bevezetés a karigazgatásba, ritmikai gyakorlatok és házi-zene kerültek ismertetésre.

(Beiträge)

Hirdetések.

Jókarban lévő, használt Klein-szekrényt venne Tóth Gyula, Kaba, Petőfi-u. 1217..

- A Vakok Szövetsége díjtalanul átadja a „Marburger Beiträge zum Blindenbildungswesen" értékes német pontírású folyóirat régebbi számait érdeklődő tagjainak.

- Ugyancsak a Szövetségtől olcsón megvehető egy pad-olló és egy tőkeolló kefekötéshez.

- Hosszú „ő" és „ű" Klein-betűk is kaphatók a Szövetségnél.

Nők rovata.

Maradékok felhasználása.

Az ételfőző vízben sokszor nagy-mennyiségű tápérték van, azért ezt egyéb ételfélék felhigítására vagy feljavítására használhatjuk. Pl. mindenféle gyúrt tésztának, kifőzött tésztának, galuskának, makaróninak a főzővizét vagy aznap, vagy másnap különféle rántott levesek, vagy főzelékek rántásának föleresztésére, illetve szaporítására használhatjuk. Sohase öntsük ki pl. a karfiólnak, a kalarábénak, a zellernek, a spárgának a levét, mert ezeket a burgonya-, a bab-, stb. levesek és főzelékek készítésére jól felhasználhatjuk. Az említett főzelékek ezáltal ízletesebbekké és táplálóbbakká lesznek. A karfiól és a hüvelyesek fennmaradt levét, kevés zöldség hozzáadásával, hamis húsleves készítésére is felhasználhatjuk.

- A sózott húsnál képződő felesleges lé levesek és főzelékek ízesítésére alkalmas. A hurkafélék főzővizét disznóöléskor levesek, főzelékek ízesítésére és táplálóbbá tételére használhatjuk.

- Sszalonnabőrkét, sonkabőrkét a levesek, a mártások, a főzelékek - ezenkívül a húsok levének - ízesítésére használhatjuk fel.

- Maradék pecsenyezsírt rántáshoz, vagy a főzelékek, levesek ízesítésére használhatjuk.

- Maradék kemény sajthulladékot se dobjunk el, mert ez is, megreszelve, sajtpuddingnak és tésztafélék behintésére igen alkalmas.

- Nedvességtől össze-csomósodott lisztmaradékot panírozásra jól tudjuk felhasználni.

- Másnapról maradt kenyeret, kalácsot vagy zsemlyét mártsuk csak egy pillanatra hideg vízbe, az-után tegyük forró sütőbe. Ropogós lesz s így felhasználhatjuk.

- Maradék száraz kenyeret, zsemlyét levesek készítésére, darált húsok szaporítására, morzsa készítésére is lehet gazdaságosan felhasználni. Ha a megszáradt kenyeret, vagy zsemlyét másnap vékony szeletekre vágva megpirítjuk, újra asztalra adhatjuk. Ha pedig apró kockára vágjuk és zsírban megpirítjuk, akkor mindenféle rántott leveshez levesbetétnek felhasználhatjuk.

- Ha zsemlyegombóc maradt, vacsorára felhasználhatjuk. Csíkokra vágjuk, és vereshagymás zsíron megpirítjuk. Húskörítésnek is igen jóízű.

- Maradék tejbefőtt rizst vagy darát akár felfújtnak, akár rudacskáknak lehet elkészíteni, egy-egy tojás hozzáadásával. A rudacskákat az-után forró zsírban kisütjük.

- A vereshagyma héja jól megmosva levesek ízesítésére alkalmas.

- A káposzta, kelkáposzta és a saláta torzsáját is apró kockára vágva, zöldség-levesbe jól felhasználhatjuk. Még a fás kalarábét is kár eldobni, mert ha azt egészben jó puhára főzzük a levesben, s az-után átpasszírozzuk, nagyon jól használhatjuk levesek sűrítésére.

- Délről maradt kirántott halat vereshagymás ecetes lébe tegyük s hagyjuk ebben néhány óráig állani. Így vacsorára is jóízűen elfogyaszthatjuk.

Vakok Világa 1939. november