Vakok Világa 1941. április

Vakok Világa

4. évf. 4. szám

1941. április

A Vakok Szövetsége kiadványa.

Felelős szerkesztő: dr. Vitéz Kassay Béla

Budapest, 14. Hermina-út 7.

telefon: 496 100

postatakarékpénztár: 44744.

Pénztáros: Lefort Géza, Budapest, 14. Francia-út 42. (szombaton este 5-7 a Társaskörben)

telefon: 297 500

Kiadóhivatal: „Vakok Világa", Rákoshegy.

A VSZ tagdíja évi két pengő. A VV előfizetése tagnak évi 1,20P, nem-tagnak 3,70P.

Tartalomjegyzék.

A kolozsvári vakokat gyámolító egyesület

A hang a lélek ruhája

Magyar vakok gyárakban

A vakügy Norvégiában

Halálozási hír

Nemzetközi vásár

Március 15

A spanyol vakügy

Hirdetések

A betegségek tüneteiről

Nők rovata. A főzőláda

VSZ elnöke az inségakcióbelieket minden pénteken délelőtt fogadja a Társaskörben. Szövetségi és más ügyekben kedden d.u. 3-5-ig fogad.

A kolozsvári vakokat gyámolító egyesület megalakulása.

A vakok nagymultú erdélyi tanintézete, a visszatért Vakok Kolozsvári m. kir. áll. Intézete, a kezdeti nehézségek jórészének leküzdtével megkezdte már nagyfontosságú és áldásos működését. Újra hajlékot nyertek tehát Erdély szerencsétlen sorsú világtalan gyermekei és a magyar szótól jórészt elidegenített ifjú vakok is kezdenek visszaszokni édes anyanyelvükhöz. Természetesen kérdések nagy zöme várja még a megoldást, a mai termelési, szállítási és ellátási nehézségek rengeteg munkát adnak, különösen a vak-műhelyek (kefekötés, kosárfonás, stb.) üzembehelyezésének munkálatainál.

Mindezek azonban eltörpülnek a felnőtt vakok gyámolításának kérdése mellett. Az Erdélyt újra birtokbavevő honvédség pár hétre az ünnep arcát varázsolta Kolozsvár utcáira. De a Trianon utáni sors-ejtette sebek hamarosan kiújultak és az erdélyi köznyomor bizony újra élő valóságként jelentkezett.

Ennek az erdélyi, elsősorban magyar nyomornak legsötétebb színfoltja volt Kolozsvár utcáin a minduntalan előbukkanó világtalan koldus. Kizárva az épszeműek szintén szükséget látó, de valahogyan mégis védekezésre képes világából, balsorsában magára hagyatva, sok esetben családdal a nyakán, a kefekötő, a kosárfonó vak kiállott az utcasarokra, hogy szájharmonika-zene, tökmag-árulás ürügye alatt a járókelők jótékonysági érzését felkeltve, hóban, fagyban, megszerezhesse a létminimumnál sokszor jóval alacsonyabb napi jövedelmet.

Hogy jutott odáig az erdélyi vak, különösen az erdélyi magyar vak? Hiszen a Vakokat Gyámolító Orsz. Egylet erdély-részi fiókegyesülete, melyet fáradhatatlan és önfeláldozó munkájával 1907-ben keltett életre Schannen Péter, a vakok kolozsvári intézetének akkori igazgatója, ezt a kérdést annak idején már szinte teljesen felszámolta. Ez a fiókegyesület 1919-20-ban a románok uralomra-jutása miatt kénytelen volt áldásos munkáját beszüntetni. A vak-gyámolítás a hatalom átvevőinél akkor még ismeretlen fogalom volt. Halarevici György igazgató, Schannen Péter román utódja, csupán 1936-ban alakíthatta meg az ú.n. vakokat segélyező egyesületet, az időközben Bukarestben alapított főegyesület fiókjaként.

Vak-műhelyeket is terveztek, de ezek létesítése Kolozsvárt elmaradt. A magyar közigazgatás szociális szempontból szervesen felépített segítség-adó szervei, szoros együttműködésben az egyházi kereteken belül működő segélyező alakulatokkal, már szép munkát végeztek ugyan a felnőtt vakok pillanatnyi megsegélyezésében, de a mesterséget tanult vakok intézményes munkakörnyezethez juttatásához még a viszonyok mostohasága miatt mindezideig nem jutottak el.

Most utóbb azonban fontos lépés történt ennek érdekében is. A kolozsvári gyógyítva-nevelő intézetek tanári kara közös bizottságot alakított abból a célból, hogy a vakokat gyámolító egyesület szervezését és annak munkája előkészítését magára vállalva, megvesse alapját a vakok kolozsvári munkaotthonának.

Ez a lelkes gyógypedagógus-gárda, élén a vakok intézete igazgatóságával, máris a legszélesebb-körű propagandát kezdte és sok jele van, hogy munkája nem volt hiábavaló. Erdély szegény, de jószívű, lerongyolódott, de szívesen siet mások segítségére, fáradt, de tud még érdeklődni szerencsétlen embertársai bajai iránt! A gyámolító egyesület újra-megalakulásának híre máris nagy seregét toborzotta össze az érdeklődőknek, a vállalkozóknak, a segíteni készeknek, az önfeláldozó tettrekészeknek. Az országrész főrangú hölgyei vállalnak szerepet vezetésében, a város notabilitásai versengenek az akadályok elhárításán, középiskoláink leánynövendékei járnak be a vakok intézetébe, hogy a magyar nyelvű vak-könyvek és vak-írásban írt ifjúsági könyvek pótlására, zene- és énekdarabok összegyüjtésére felolvassanak, és Braille-írásba diktáljanak székely és csángó népdalokat és magyar népi játékrigmusokat.

Ez a szinte már társadalmi megmozdulás bizonyítja azt, hogy Erdély és Kolozsvár szíve a régi jóságos, és biztosíték arra, hogy a jó kezdet jó végzést nyer majd és az erdélyi magyar és más nemzetiségű tanult nem-látók hamarosan újra saját otthonukban kaphatnak szállást.

Garay Ödön.

„A hang a lélek ruhája..."

Vaknak lenni nemcsak azt jelenti, hogy nem láthatjuk a nagyvilág ezer szépségét, hogy le kell mondanunk a látás-adta élményekről, hogy nem tobzódhatunk a színek pazar pompájában, hanem azt is, hogy nem ellenőrizhetjük arcát s mozdulatait annak, akivel beszélünk, s így elesünk olyan előnyöktől, amiknek felhasználása esetleg az egész tárgyalásnak más irányt szabhatott volna. Ezzel szemben mi magunk ki vagyunk szolgáltatva a látó fél ítéletének, aki bennünket még szabadabban, minden tartózkodás nélkül figyelhet meg. Ez utóbbi ellen mit sem tehetünk, de a megítélés, mérlegelés, azaz a másik fél értékelése tekintetében mi sem vagyunk teljesen fegyvertelenek. Ha látni nem is látjuk, de hallani annál inkább halljuk embertársainkat. Hallani pedig a legtöbb vak tud. Hallani, mondom, mert hallani és meghallani valamit, az nem ugyanaz. Hiszen hallanak a látók is, sokan meghallják a legparányibb neszt is, de ha nekiindítanák őket egyedül, bekötött szemmel az utcának, vagy akár csak a jól ismert lakásnak, nem vitás, hogy szánalmas kudarc és keserves sérülések lennének az eredmény. Így esnék, mert ők nem hallják azt a magyarázhatatlan hangváltozást, amit az utcán, lakásban elénk kerülő akadály okoz, nem hallják, amikor mellettük megnyílik az utca, és nem hallják azt a halk neszt, amit lábuk alatt a járda homokja idéz elő, ami nekünk, egyedüljáró vakoknak, mind-mind biztos, és használható tájékoztatónk. Aki „hall" a szó igazi értelmében, az tehát nemcsak a durva, könnyen érzékelhető, hogy úgy mondjam, bántóan kiabáló hangokat hallja meg, hanem olyan fínomságokat is, amik az azzal nem foglalkozó embernek nem jelentkeznek. Hiszen a vak sem mindenik hallja azokat a jeleket, melyek segítségével a gyakorlott biztosan eligazodik még kevésbé ismert helyen is. Mint mindent e világon, ezt is gyakorolni kell, de kell, hogy Isten-adta adottsága is legyen hozzá az embernek. E nélkül hiába minden, sohasem lesz jó „halló"-vá...

A látók azt mondják: a szem a lélek tükre. Én hozzá merném tenni, hogy a hang a lélek ruhája. Ahogyan a látók képet alkotnak maguknak az előttük álló ember arca, szeme kifejezéséből, úgy megítélheti a vak a hangja után a vele beszélő embert. Nem kell ehhez más, csak „hallani" tudni! Igaz, hogy hallani lassan mindenki megtanul, hogyan van hát mégis, hogy sokan csalódnak a hangokban? Ismerek egy javakorbeli vak hölgyet, aki a hangok után való megítélésnek esküdt ellensége. Azt mondja, hogy életében kétszer csalták meg komolyabban, s mindkét egyén a világ legszebb, legbársonyosabb hangjának tulajdonosa. Szerinte ez a tény döntő bizonyíték. Szerintem is, de nem az előbbi tétel ellen, hanem a mellett, hogy csak hallani nem elég. Kell hozzá az a bizonyos képesség, ami nélkül a látók is képtelenek komoly következtetéseket levonni embertársaik arcából. Érdekes, hogy magam is, amilyen biztosan következtetek hang után az illető jellemére, annyira tehetségtelen voltam látó koromban az arcismeret terén. Így esett, hogy egyszer, mint a kolozsvári közegészségtani intézet tanársegéde, hivatalosan végigjártam egy fegyházat. Érdekes tanulmány volt látni a különböző nagy bűnök elkövetőit békés munkában, és vizsgálni, hogy mit fejez ki az arcuk. (Hivatalos feladatom persze nem ez volt.) Láttam közöttük egy fiatal, talán 18-19-éves leányt, aki bátran mintája, és-pedig gyönyörű mintája lehetett volna akármelyik templom madonna-képének. Kissé elbámészkodhattam rajta, mert a leány, a fegyházak rabtörvénye szerint, felállt s a világ legangyalibb mosolyával arcán, megmondta nevét, korát s hogy 15 évi fegyházbüntetését azért kapta, mert méreggel megölte édesapját. Pedig én esküdni mertem volna rá, hogy el nem taposott még egy hangyát sem! Nos, az én csalódásom volt olyan nagy, mint az én ismerősömé, de a tételt, hogy az arc s a szemek kifejezéséből következtetni lehet a jellemre, nem döntötte meg. Az, hogy én vagy más valamihez nem értek, még nem bizonyítja, hogy az a valami nincs. Persze, hogy milyen hang milyen jellemre mutat, nehéz volna megmondani, sokkal nehezebb, mint az arc jellemvonásait felsorolni. De hogy az sem olyan, mint a kétszer-kettő, amit csak meg kell tanulni és alkalmazni, azt éppen a nagy olasz arc- és koponyatudós, Lombroso óta tudjuk, aki pompás, vaskos könyvet írt tudományáról, amit ezren és ezren elolvastak, de nincs róla tudomásom, hogy azóta eggyel is csökkent volna a becsapott, félrevezetett emberek száma. Hiába, úgy van ezzel is a dolog, hogy ki aminek nem mestere, gyilkosa az annak! A hangokban nem csak a hang minősége, ércesen csengő vagy fátyolozott volta, símasága vagy érdessége az, ami döntő, hanem az összbenyomás. Halljuk látóktól is, nem egyszer, hogy ennek vagy annak bosszantóan kellemetlen, kihívó, éretlen, hencegő, megnyugtató, barátságos, ellenszenves, stb. a hangja. Hogy ez így van, az az illetővel való érintkezés kapcsán hamar kiderül. Legtöbben tehát a tapasztalás útján jutnak el a megismeréshez, de ha valakiben megvan az említett tehetség, csakhamar elbámul maga is, hogy milyen sokat árul el neki a hang az emberek belső tulajdonságairól: jellem, hajlamok, szokások, tehetség, indulatok, titkolni szándékolt ösztönök felől. Igazi mesterré azonban mindeneken felül a gyakorlat tesz. Figyelve a hangok minőségét, árnyalatait, rezgését, a benne rejlő mellékzöngéket, s hozzátéve azt a tapasztalatot, amit az illetőről más úton megszereztünk, csakhamar nagy és értékes anyaggal ajándékoz meg bennünket. Az anyag tehát tapasztalati. Nem akarom azt állítani, hogy az eredmény csalhatatlan, hiszen az ember tévedhet, hiszen ember, de nagy hibának tartanám, ha nem figyelnénk rá, mert értékes eszközt dobnánk el magunktól.

...Y.

Magyar vakok gyárakban.

Régi és hő óhajtásunk teljesül azzal a nehéz fáradozással kapcsolatban, amely vakoknak hazai gyárakban való elhelyezésére irányul. Nem megy egykönnyen. Több, mint két éve, hogy az első lépést megtettük, de még ma sincs több 14 vak munkásnál gyári munkahelyen. Nem is a számban van most a siker, hanem abban, hogy ez a 14 vak öt különböző gyárban dolgozik. Hogy ez mit jelent, csak azok tudják, akik próbálkoztak vak munkások elhelyezésével. Akik megkísérelték leküzdeni azt a hitetlenséget, elhárítani a meg nem értés akadályát. Öt gyár az előzmények után komoly sikernek számít s táplálja a hitet, hogy jön utána még öt, még tíz...

A gyárak kétkedő vezetői, de mi magunk is nagy várakozással tekintettünk az első próbamunkások teljesítménye elé. Nem azért, mintha nem hittük volna, hogy beváltják a hozzájuk fűzött reményeinket, hanem mert jól ismertük, mit jelent az elfogultság, a bizalmatlanság s nem ritkán a rosszakarat, ami a legszebben indult eredményt is tönkre-teheti. Féltünk tőle, hogy akad valaki, akár a vezetők, akár a munkások között, akik rosszul felfogott munkásvédelmi szempontok miatt elgáncsolják törekvéseinket. Hála Istennek, nem ez történt. A vezetők, úgy a mérnöki, mint a munkavezetői karban, a legnagyobb jóindulattal fogadták és kezelték a vakok ügyét, sőt egy s más tekintetben talán még túl is mentek a kívánt mértéken, s ahogyan halljuk, "agyongyámolítják" vak munkásainkat. Ez természetesen jóval kisebb hiba, mint az ellenkezője volna. Az első hírek, amik a vak munkások teljesítményéről elindultak, az első hetekben megmutatták, hogy nincsen baj ebben sem. Az üzem-vezető főmérnök nagyon jól nyúlt a kérdéshez, s azon kezdte velük a dolgot, hogy a munka egész menetét megmagyarázta nekik, kezükbe adta a nyers darabot, amelybe a munkaasztal mellett sorban ülő munkások különféle alkatrészeket helyeznek bele, s lépésről-lépésre elébük tárta a darab haladását. Ezzel elérte azt, hogy a vakok megismerve az elébük kerülő alkatrészek minden csínját-bínját, éppen olyan jól s gyorsan el tudják végezni a rájuk eső munkarészt, akárcsak a látók. Ki is derült hamarosan, hogy nemcsak nem maradnak el a látók mögött, hanem megbízhatóság, pontosság és munkaszeretet tekintetében felül is múlják őket. Nagy kár, hogy nem szabad részletesen írni azokról a munkaféleségekről, amik oly szép sikert hoznak vak munkásainknak. Ez már csak azért is érdekes volna, mert senki látó el nem hiszi, hogy ezeket vakok, még-pedig jól, el tudják végezni. Annyi azonban elég, hogy az egyik gyárban pl., ahol az újonnan felvett vakok egynéhány nap alatt elérték a kezdő látók teljesítményét, a gyakorlott látók már kerülgetik őket, hogy csak ne nagyon igyekezzenek, mert akkor tőlük, látóktól, még többet vár a gyár vezetősége...

Adja Isten, hogy minden gyár mihamarabb helyet adjon sorstársainknak...!

A vakügy fejlődése Norvégiában.

A norvégiai vak-képzés atyja egy kórház gondnoka volt. 1851-ben látott egy színdarabot, amelynek hősnője vak lévén, olyan mély hatást tett rá, hogy érdeklődni kezdett a vakok élete iránt. Meglátogatta a koppenhágai vakok iskoláját, s hazatérte után szövetséget alakított, melynek kezdeményezésére nyitották meg Osloban az első vakok iskoláját. Az intézet átvette a dán intézet nevelési módszerét, amely viszont a német nevelőintézetek mintájára volt berendezve. A dán könyveket minden nehézség nélkül átírhatták domború írásba, mivel akkor Norvégiában még a dán volt az irodalmi nyelv. A hivatásra való kiképzés megszervezője Lonving András volt. Vakon született s fiatalon megtanulta az asztalos-mesterséget. Ő vezette be az intézetben a kosárfonást s ezt a műhelyt haláláig ő vezette.

Ugyancsak neki köszönhetik a norvég vakok, hogy a nagyközönség idegenkedő bizalmatlansága csökkent irántuk; megismerték, hogy a vakok hasznos munkát végeznek. A vakok, siketnémák s más fogyatékosokra vonatkozó törvényt Norvégiában 1881-ben fogadták el. A vakok iskola-kötelezettsége 8-21-éves korig terjed. 1918 óta a négy utolsó tanévet egyetlen iparág elsajátítására fordítják. Ez a törvény az ország északi részén épült új intézetet hívott életre. 1922-ben Dalenben rendezték be az új intézetet, s 1925 óta minden vak gyermek a Dalen-trondhjemi iskolában nevelkedik, és utána Osloba kerül, hogy kenyérkereső pályára neveljék. Dalenben a népiskolai anyagon kívül gépírásban és zenében is képezik őket. A leányoknak háztartási ismereteket tanítanak. A daleni iskolában most 80 körül van a növendékek száma. Az 1891-ben alakult szövetség, a vakok missziója, szövésre, gép-kötésre, varrásra (kézzel és géppel), matráckészítésre és még sok más házimunkára oktatja a leányokat. A fiúkat matráckészítésre, bútorkárpitozásra, asztalos-mesterségre, kosár- és székfonásra, kefekötésre, cipőjavításra, zongorahangolásra és zenére tanítja. A tehetségeseket nyelvekre, könyvelésre és latinra oktatja. Később a fiúkat látók iskoláiba járatják, ami nem okoz semmi nehézséget a tanulóknak. Főképpen zene- és masszázs-oktatás folyik így. A felnőtt vakokat Osloban képezik. Az iparágak közül a matráckészítés és a kárpitozás ez idő szerint a legjövedelmezőbb foglalkozások. A kefekötők, kötélverők s a rádió elterjedése miatt a zongorahangolók egyre nehezebben élnek, bár eddig még 25 hangolót s 25 orgonistát tartanak nyilván, akiknek állása megfelelő. Közülük egy Trondhjemben a saját zeneiskoláját vezeti egészen önállóan, amelyben 250 növendéket oktatnak. Egy vak egy magasabb színvonalú lap munkatársa. Egy pap és 10 gazdálkodó is van. Utóbbiak főleg baromfitenyésztéssel, sertéshízlalással, és gyümölcstermeléssel foglalkoznak. Vannak, akik halászatban tevékenykednek s van nem egy, telefonkezelő vak is. A szövetség azonban fáradozik, hogy valamennyi ügyes vak megtanuljon egy ipart, hogy maguk tartsák el magukat. 3 leány egy cipőgyárban dolgozik. A szükség rábírta a vakokat, hogy komoly kérdéseik megoldását maguk vegyék kezükbe. Önsegélyző köröket alakítottak Bergenben, Trondhjemben, s Osloban, melyek szövetkezetet alkotnak. Székhelyük Jensenben van s máris sokat tett a vakok sorsának jobbrafordítása körül. Ez a kör ad ki saját nyomtatásában félhavi folyóiratot, könyveket s kottákat. A vakok missziója egy időszerű vallásos folyóiratot is kiad. Az egyes csoportoknak külön könyvtára is van, összesen kb. 800 kötet; s kiadnak síkírású havi propaganda-folyóiratot is. Az állam támogatásával keresztülvitték a tanterveknek mindenre kiterjedő reformját is. A szövetség foglalkozik a vakság megelőzésének kérdésével is. Van betegségi biztosítójuk, s fizetnek életjáradékot. A csoportoknak van műhelye s árusítóhelyei, de nagyobb haszon megszerzése végett nemcsak vakok, hanem látók áruit is árusítják. Minden csoportnak van egy vak titkára, ki majdnem mindig útban van s propaganda-előadásokat tart, segélyakciókat hív életre, meglátogatja a rászorult vakokat s a körzetében élő vakokról nyilvántartást vezet. Amint ezek mutatják, a norvég szövetség a vakok ügyének jelentős tényezője.

(Bl.welt 1940 9.)

Halálozási hír.

Szigeti Sándor, a V.Sz. tagja, műszaki kefegyártó, ez év márc. 13-án elhunyt. Szigeti Sándor kiemelkedő tagja volt a vaktársadalomnak, s halála széles körökben keltett mély részvétet.

Dörge-banknál, Budapest, 4. Kossuth Lajos-u. 4. rendeljen osztálysorsjegyet.

Vakok termelvényei a nemzetközi vásáron.

A VSZ helyet biztosított az idei vásárra a vakok termelvényeinek. Akiknek tehát kiváló kivitelű fonott bútor, kosár, kefe, női kézimunka vagy más oly készítményük van, amivel becsületet szerez a vakoknak, április 27-ig küldjék el bérmentve lapunk szerkesztőjéhez: Budapest, 14. Hermina-út 7.. Hangsúlyozzuk, hogy csak teljesen kifogástalan munkát fogadunk el és állítunk ki. Ott eladni nem szokás, csak megrendeléseket felvenni, de ha megrendelik, a kiállított árut zárás után azonnal lehet szállítani a megrendelőnek. A vásár május 2-án nyílik meg.

Március 15....

A VGYOE gr. Andrássy Dénes-önképzőköre lélekbemarkoló ünnepélyen emlékezett meg a szabadság születésnapjáról. A Homeros-énekkar Hymnusa után dr. V Kassay Béla mondott emlékbeszédet, majd ismét a kar énekelt. A Rákóczi-induló vérpezsdítő hangjai után Sullay Rózsa szavalta Torday Ányos „Magyar hangok" c. versét. Az ünnepélyt a kar magyar Hiszekegye zárta be.

Fejlődik a spanyol vakok ügye.

Még ki sem heverte Spanyolország a háború borzalmait, máris nagy lendülettel indult meg a békés munka és előrehaladás. Rövid jelentés alapján tudomást szereztünk arról, hogy a mult év dec. 8-án avatták fel Madridban az új vakok intézetét. A szűkszavú közlemény két figyelemre-méltó dolgot mond el ezzel kapcsolatban. Az egyik az, hogy az intézetben 50.000 kötetes könyvtár van. Ötvenezer kötet! Hallatlan szám ez nekünk, magyar vakoknak; hiszen a mi legnagyobb könyvtáraink is alig dicsekedhetnek néhány ezer kötettel. Kíváncsiak volnánk ezen hatalmas könyvtár katalógusára. A kényes kritikus bizonyára sok kivetnivalót talál a művek között, de mindenki bőven választhat a kedvenc olvasmányaiból és itt tulajdonképpen a munkateljesítményt emeljük ki.

A másik kis hír szerint ugyanez az intézet egy cukorgyárat tart üzemben, ahol 50 vak munkást foglalkoztatnak. Isten áldása kísérje spanyol sorstársaink munkálkodását és művelődését.

HB.

Hirdetések

Eladó egy jó állapotban lévő használt 32-soros kétoldalas (kisformájú) pontíró tábla 12 pengőért;

ugyancsak eladó egy kétoldalas használt 28-soros pontíró tábla 8 pengőért.

Érdeklődni lehet alábbi címen:

dr. Bánó Miklós, Budapest, 3. Végvár-u. 2..

A betegségek tüneteiről. (folytatás)

Olyan ez, mint amikor pl. egy ország két szénbányája közül az egyik valami ok miatt hosszabb-rövidebb ideig nem dolgozik, mire a másik szénbánya munkás-létszámát felemelik vagy megkétszerezik, hogy benne a termelést fokozhassák, és ily módon pótolják a nem működő bánya termelését. Ha másban nem, akkor legalább abban mutatkozik betegség esetén az egész emberi szervezet részvétele, a legkisebb csavar, a legjelentéktelenebb alkatrész megsérülése nyomán beállott zavarban, hogy: akárminő jelentéktelen betegségben szenved is valaki, hangulata, ereje, agilitása, testi s lelki kondiciója eltér a rendestől. Ha beteg: nincsen teljesítő-képessége tetőfokán. Mielőtt áttérnénk az egyes betegségek tüneteinek ismertetésére, két általános betegségi tünettel fogunk foglalkozni. Olyan tünetekkel, amelyekből ugyan még nem következtethetünk egyik vagy másik meghatározott szerv megbetegedésére, amelyből tehát nem lehet mindjárt megállapítani, hogy mely szerv és miben betegedett meg, amelyből azonban csalhatatlan bizonyossággal tűnik ki, hogy a szervezetben valami nincs rendben, hogy betegek vagyunk. Ezek az általános tünetek a láz s a gyulladás vagy lob.

Gyakran azonban nem lehet megállapítani, hogy miből ered a láz, s csak rövidebb-hosszabb idő multán, miután esetleg más tünetek is jelentkeznek, derül ki, hogy mi okozta a lázt. Bizonyos mégis, hogy a láz csalhatatlan jele a megbetegedésnek. Ha lázas vagy, rögtön feküdj ágyba!

Az általános betegségi tünetek tárgyalása után azokkal a tünetekkel fogunk foglalkozni, amelyek egy bizonyos betegség meghatározott, jellegzetes kísérői. Pl. a bőrön lévő kiütésekből, azoknak minőségéből egészen biztos és határozott következtetést vonhatunk le arra, hogy milyen fertőző, vagy más természetű betegséggel van dolgunk.

Általános tünetek.

A. láz.

A láz nem betegség, hanem csak tünet. Ha tehát valakinek láza van, kutatni kell ennek az állapotnak az okát.

Mi lehet oka a láznak? Vizsgálnunk kell, nincs-e a lázas betegnek kiütése. Levetkőztetjük a beteget és jó világítás mellett alaposan megszemléljük a bőrét.

Nincs-e a betegnek torokgyulladása? Kanállal, vagy, - ha a beteg megfelelően meg tudja mutatni a torkát, - annélkül belenézünk a torokba. Belenézünk, hogy a garaton, vagy a mandulákon nem látható-e lepedék, vagy esetleg nem belöveltebb-e, a rendesnél nem pirosabb-e a garat. Fáj-e valamilye a betegnek? Fájnak-e a fülei? Nincs-e valahol kezdődő szőrtüsző-gyulladása, bőr-lobosodás, kívülről is észlelhető megduzzadás?

Mily magas a láz? Ezt lázmérővel azonnal meg kell állapítani. Ámbár rendesen maga a beteg is érzi, hogy lázas, ez az érzés mégsem megbízható, mert vannak, akiknek bőrrendszere egyénileg nagyobb ingadozásokat is elbír, a nélkül, hogy a beteg a lázt megérezné.

Nők rovata.

A főzőláda.

Ez olyan berendezés, melynek segítségével a gazdasszony a főzés körül sok tüzelőt, munkát és időt takaríthat meg, és a mellett, az étel nemcsak hogy meg nem kozmásodik, hanem, ellenkezőleg, még inkább zamatosabb lesz. A főzőládát az alábbiakban ismertetem, házi elkészítése mindenki számára könnyű, aki a barkácsolásban némi jártassággal bír.

A főzőláda voltaképpen két ládából áll, egy nagyobból és egy kisebből. A két láda kockaalakú, egymásba van építve oly-formán, hogy a két láda közt minden oldalon legalább 5-6 Cmnyi köz maradjon. Pl. ha a belső láda 35 Cmes külméretű kocka, akkor a külső láda belmérete legalább 45 Cm, de inkább több legyen. A két láda közti tér - alul, felül és a négy oldalon, - hőszigetelő anyaggal lesz kitöltve. A méretezésnél irányadó annak a legnagyobb edénynek nagysága, melyben főzni szoktunk, ugyanis ennek bele kell férnie a belső ládába.

A ládák anyaga colos fenyő-deszka. A külső láda fedelét úgy képezzük ki, hogy az jól zárjon (csuklópánt és kapcsok). A belső láda szája köré egy olyan peremet (kávát) készítünk, amely a közbe - a külső és belső láda közébe, - éppen jól beleilleszkedjék s ennek segítségével rögzítjük össze a két ládát. A két láda ilyen összeépítését jó elvégezni, még mielőtt a külső láda fenekét felszegeztük volna, mert így a két láda közé könnyen belegyömöszölhetjük a hőszigetelő anyagot. Hőszigetelőül használhatunk jól összegyűrt újságpapírt, szalmát, szénát, pelyvát, tőzegkorpát, száraz lombot, kócot és más növényi rostokat, állati szőr-féleségeket, fahamut, - és ki tudná mind felsorolni az alkalmas anyagokat. A fő az, hogy a ládák közét jól töltsük ki s a szigetelő a mellett, hogy rossz hővezető legyen, még likacsos szerkezettel is bírjon, mert a likacsokban lévő levegő is kiváló hőszigetelő.

Ha a kitöméssel elkészültünk, rászegezzük a külső láda fenekét is, de alatta is szorosan legyen a szigetelőanyag. Majd következik a ládafedél felrögzítése. A belső láda fedelét csak egyszerűen ráhelyezhetően csináljuk meg, de a két fedél közé ugyancsak kell egy megfelelően vastag szigetelőréteg, melyet esetleg párnának is képezhetünk ki, sőt a külső fedél belső oldalára rá is erősíthetünk. - És ezzel kész is a főzőláda!

Hogyan használjuk a főzőládánkat? A főznivalót lobogó állapotban, a párolt ételeket előre elkészítve, összeállítva, a sülteket már pirultan, betesszük a főzőládába, melyet aztán gondosan lezárunk. Minthogy itt a párolgás csak csekély, az ételeket feleslegesen bő lével nem kell feltenni. Hogy pedig tartalékhőt is mellékeljünk a ládába, hozzázárunk az edényhez két hőtárolót. Ez lehet egy-egy nagyobb lapos kő, lapos cserép, öntöttvas-korong, vagy más alkalmas tárgy. Ezeket az ételek előfőzése alatt a parázson megmelegítjük, annyira, hogy a ráfröccsentett víz elsustorogjon, s ilyen melegen egyet a főzőedény alá, egyet fölé teszünk a ládába.

Az utófőzés a ládában történik ételfajták szerint 2-4 órán keresztül. Közben a gazdasszony nem kénytelen figyelni az ételre, nem kell a tüzet ápolnia, nyugodtan csinálhat mást, akár házon kívül is, az ebéd megfő magától, zamatja megmarad teljesen, elfőzés, kozma, kifutás és egyéb bosszantó körülmények nélkül. Az étel pedig éppen jó meleg, sőt akár estére sem hűl ki.

A főzőláda Németországban már régen közkedvelt segítője a háziasszonyoknak, sőt zacskószerűen kiképezve kitűnő ételhordónak is bizonyult, s így már korán reggel a munkába menő férj melegen viheti magával ebédjét, hogy aztán délben ugyancsak készen és melegen fogyaszthassa el azt.

A főzőláda a vak háziasszonyoknak még fokozottabb mértékben nyújtja a fent-vázolt előnyöket; s ezért reméljük, hogy annak használata nálunk is meg fog honosodni.

-vl-l-

Hirdetések.

Vegyen osztálysorsjegyet a Török-bankháznál, Budapest, 4. Szervita-tér 3.

- Eladó egy jókarban lévő tízsoros zsebtábla, egy hegedű kemény tokkal, egy keveset használt, jó állapotban lévő teljes kefekötő-felszerelés. Cím: ifj. Fekete Sándor kosárfonó, Túrkeve.