Vakok Világa 1941. augusztus

Vakok Világa
4. évf. 8. szám
1941. augusztus

a Vakok Szövetsége kiadványa.
felelős szerkesztő: dr. Vitéz Kassay béla
Budapest, 14. Hermina-út 7.
telefon: 496 100
postatakarékpénztár: 44744.
pénztáros: Lefort Géza, Budapest, 14. Francia-út 42. (szombaton este 5-7 a Társaskörben)
telefon: 297 500
kiadóhivatal: „Vakok Világa", Rákoshegy.

A VSZ tagdíja évi két pengő. A VV előfizetése tagnak évi 1,20 P, nem-tagnak 3,70 P.

Tartalomjegyzék:

Kolozsvári évzáró
Erdélyi csoportunk
Növendék-hangverseny
Rövidírás-verseny
Új hegedűtanár
Lábtörlő-készítés
Emlékezés
Vakok városa
Vakok a Junkers-Műveknél
Szövetségi hírek
Rugós füzetek
Vak nők Portugáliában
Hírek a nagyvilágból
Vezetőkutyák megbecsülése
Nők rovata: Befőzés cukor nélkül

Hirdetés.

Magyar nótákat, jazz-dalokat olcsón ír pontírásban: Alt S., Újpest, Hajnal-u. 13.

Kolozsvári évzáró.

Első magyar évzáró ünnepélyét bensőséges áhitattal tartotta meg június 17-én a Vakok Kolozsvári Intézete. Technikai nehézségek folytán csak egy kis terem állott az igazgatóság rendelkezésére, amely ilyenképpen csak az intézet leghívebb barátait hívhatta meg. A nagy sikerrel hangzott szavalatokon kívül az intézet ének-együttese a nemzeti imádság után, eredeti székely és ősi magyar dallamokat, valamint Kodály-énekeket adott elő. A nagysikerű műsort végül Garay igazgató rekesztette be rövid beszédével, melyben az intézet céljait és eddigi eredményeit ismertette, továbbra is kérve a megjelentek szeretetét az intézet és neveltjei számára. Az intézet kefekötő- és kosárfonó-műhelyének kiállítása is nagy sikert aratott.

Erdélyi csoportunk.

A Vakok Szövetsége erdélyi helyi csoportja június 7-én tartotta alakuló ülését a Kolozsvári Vakok Intézetében. A Vakokat Gyámolító Erdélyrészi Egyesület megalakulása után, annak foglalkoztató intézete révén, lehetőség nyílt az erdélyi iparos-vakok műhelyi védelmére. Utóbbi alakulás pedig a gyámolítón kívül álló vakok érdekeinek képviseletét vállalja. A VSZ ezen most megalakult erdélyi csoportja vezetősége élén ideiglenesen Urszényi László vak gépíró áll, aki évekkel ezelőtt Aradon már részt vett hasonló jellegű vak-egyesület szervezkedésében és vezetésében. A vezetőség látó tagja Kabán József nyug. gyógyp. tanár, volt vak-intézeti igazgató. A helyi csoport melyet erejéhez mérten a gyámolító egyesület is pártfogásába vett, eddig mintegy 30 tagot számlál és céljául Erdély vakjainak egy-táborba hozását tűzte ki, azok anyagi és szellemi érdekeinek védelmére.

Növendék-hangverseny.

Június 15-én este tartotta meg Solt János okl. zongoratanár kőbányai zeneiskolájában a növendékek évzáró hangversenyét. A zeneiskola két esztendő óta működik szép eredménnyel, ezt bizonyítja az érdeklődő közönség nagy létszáma, mely csak-nem teljesen megtöltötte a liget-téri Iparos-Székház nagytermét; továbbá a sok tanuló, akik az előadáson szerepeltek. Az első részben a kis óvósok mutatták be tudományukat. Versek, gyermekdalok, táncok, mesejátékok tették változatossá a műsort; gyönyörűség volt hallgatni ezeket az apróságokat, amint énekeltek és szavaltak; magyar mellett német nyelvű dalokat és költeményeket is adtak elő.
A második részben következtek a szóló-számok: zongora, hegedű, tangó-harmonika. Minden növendék a tőle telhető legjobbat igyekezett bemutatni; a darabok precíz kidolgozása arról tesz tanúbizonyságot, hogy a Solt-iskola tanári kara felelősségteljes és lelkiismeretes munkát végez. A koncert végén Solt János igazgató sorstársunk beszédet mondott. Legelőször is üdvözölte Dr. Vitéz Kassay Bélát, a Vakok Szövetsége elnökét és Jármer Lajos zongoratanárt, akik megjelenésükkel emelték az ünnepély fényét; majd tömören vázolta a helyzetet. Az iskola most van abban a korszakban, mikor az emberek előtt már nem újság; tehát a most következő egy-két év fordulópont lesz az iskola jövőjét illetőleg, mert most fog eldőlni, hogy az iskola fejlődhetik-e tovább, vagy sem. Beszéde további folyamán Solt János elmondotta, hogy ez a zeneiskola teljesen egyenrangú a fővárosban működő többi zeneiskolával; az általa adott bizonyítványt csak a Zeneművészeti Főiskola bizonyítványa múlja fölül. Nem törekedtek arra, hogy a növendékekkel egy „vizsgadarabot" magoltassanak be, mert ez könnyen a többi tananyag rovására megy. Hanem mindenkivel azt adatták elő, amit legszívesebben játszik. Végül megköszönte a közönség érdeklődését és további jóindulatát kérve bezárta az ünnepélyt. Felejthetetlen élmény volt mindannyiunk számára ez a kis hangverseny, mert annak bizonyítékát láttuk, hogy erős akarattal mindent keresztül lehet vinni. Szívből gratulálunk Solt Jánosnak és munkatársainak. Adja Isten, hogy minél több ilyen vállalkozó szellem akadjon sorstársaink között. Mert nyilvánvaló, hogy a vakok ügyét az erős akarattal és hozzáértéssel eredményeket elérő tehetséges sorstársaink viszik leginkább célra-vezetően előre.
Hinger Boldizsár.

Rövidírásverseny az Állami Intézetben.

Néhány nappal a zárás előtt, június 3-án d.e. 10 órakor nyitotta meg Schnitzl Gusztáv ig. a VSZ által díjazott második rövidírásversenyt. Ez évben is nagy számmal, 23-an vettek részt a 2. és 3. továbbképző osztály növendékei. A verseny most is két részből tevődött össze: felolvasott szövegnek és teljesírású szövegnek rövidírásba való átírásából. Valamennyi növendék már az új rövidírási kézikönyv szabályainak figyelembe-vételével írta a dolgozatot. Néhányan elég jó eredményt értek el, a nagy többség azonban még igen sok hibát ejtett. Kívánatos volna, hogy a jövőben a növendékek több figyelmet szenteljenek a rövidírásnak, hiszen ez idő-, munka-, és pénzmegtakarítást jelent, arról nem is szólva, hogy ismerete nélkül képzett, intelligens vaknak nem számíthatja magát senki.
A verseny győztesei a felolvasott szöveg írásában: 1. Kiss István, 2. Zichó József, 3. Buzás József. A másolási versenyben 1. Kiss István, 2. Buzás József, 3. Zichó József.
A jutalomösszegek 15, 10 és 5 P voltak. A versenyszövegeket e havi mellékletünkben közöljük. Gyakorlásra alkalmas. Itt említjük, hogy a rövidírású gyakorlókönyv, - a szerkesztő túlságos elfoglaltsága miatt, - egyelőre még késik.

Új hegedűtanár.

Évenkint megújuló örömmel halljuk a Zeneművészeti Főiskola évi jelentését. Az értesítő immár ötödik éve megajándékoz bennünket egy-egy ismerős névvel. Bocskai, Solt, Bencs és Bán után most Berindán László hegedű-tanár kapott oklevelet. Sokoldalú, igen képzett muzsikus nyerte el ezzel munkája elismerését.
Berindán László tanulmányait a Vakok József Nádor Intézetében kezdte. Első mestere Pischinger Nándor, a kitűnő hegedűs és pedagógus volt. Itt kell megjegyeznünk, hogy már kora gyermekségében elhatározottan hegedűsnek készült. Wolkober Nándor zeneszerző és hegedű-tanár szinte szívügyének tekintette a tehetséges és szorgalmas fiú képzését. Az ipari oktatás alól is sikerült Berindánt részben mentesíteni, bár ez az intézeti szokásokkal szemben, nehéz kérdés volt, mert csak a zongora-szak volt elismert főtanszak. Így a tehetséges hegedűs, mint kosárfonó hagyta el az intézetet.
Alig, hogy kilépett, már a következő évben, mint másod-felügyelőt, találjuk őt a József Nádor Intézet nagy fiúk csoportjánál az 1923-24-es tanévben. Azután Zsolt Nándor tanítványa lett a Zeneművészeti Főiskolán, mint hegedű-tanszakos. Mint az igazi művészeket, őt is vonza más munkaterület is. Előbb a hárfán arat szép sikereket, mint szólista és mint zenekari játékos. Közben zeneszerzést is tanul.
1931-ben a közben megszervezett Homeros-ének- és zenekarhoz kerül hangverseny-mesterként. Egyidejűleg a Nemzeti Zenedében Kladifkó Vilmosnak dícséretet érdemlő növendéke. 1933-ban, midőn Schnitzl Gusztáv igazgató megválik a József Nádor Intézettől, utódjául ajánlja őt, s egy éven át szép sikerrel működik itt, mint óraadó. Nem a munkája az, amiért nem marad tovább az intézetnél. 1934. februárjában nősül. Ugyanez év júniusában hegedűből végbizonyítványt nyer és csak a sors mostohasága folytán nem jut el mindjárt a tanárképzőre. Küzdelmes évek és vendéglői játék közt végre mégis beiratkozhatik a zenetanárképzőre, és íme, mint az első magyar hegedűtanár nyer ez évben oklevelet. Értékes, és talán a leghivatottabb egyéniség arra, hogy mint csökkentlátásúra, a vakok hegedű-oktatása reá bízassék.
Solt J.

Lábtörlő kukoricafosztásból.

Falun élő sorstársnőinek ajánlja Morvay Júlia (címe: Ecséd, Heves-megye), ezt a gyors, könnyű és hasznos foglalkozást: a kukoricafosztalékot 4-5 ujjnyi széles sávokra hasogatjuk, s langyos vízbe mártjuk, hogy megpuhuljon. Hármankint összesodorjuk, mint a hajfonatot. Mindig a középső szálon toldjunk, akkor nem bomlik. Ha van elég hosszú fonatunk, ráfeszítjük előre elkészített keretre vagy deszkára, melynek szélein egy centiméter távolságban szegek jelölik a fonat helyét. Aztán keresztbe átszőjük, mint a kosarat. Szebb a minta, ha nem egy, hanem két szálnál vezetjük be és ki a szövőszálakat. Ajtó elé nagyon jók ezek a lábtörlők, anyaga szinte ingyen van s a munka sem nehéz.

Emlékezés a világháborúra.

Írta: L. Kanitz.

Ismét kemény harcban állnak egymással a népek és az utolsó hetek és hónapok eseményei felidézik bennem a világháborúnak számomra oly gazdag emlékeit. Minthogy 1914-ben, a háború kitörésekor, már letettem volt a masszázs- és gyógytorna-vizsgát, azonnal jelentkeztem a VörösKeresztnél és felajánlottam szolgálataimat. 1915-ben fel is vettek a szülővárosomban lévő hadikórház ortopéd-osztályára, mint vöröskeresztes segítőnőt. Bizony, az első időkben gyakran igen nehezemre esett a szolgálat. De a főápolónő, egy rendkívül tevékeny, okos, erélyes nővér, csak-hamar leszoktatott a hamis ellágyulásról és az iszonyodásról. Nemsokára nagyon jól éreztem magam kedves sebesültjeink és a nővérek körében. Munkámat mód felett szerettem és ápoltjaim szorosan bizalmukba fogadtak. Már akkor megtanultam becsülni az együvé tartozandóság érzésének és szellemének érzését. Működésem első idejében mindig nagyon nehezemre esett, ha kedves katonáim valamelyikét szolgálatképesnek nyilvánították és vissza kellett mennie a harctérre; de hamarosan megváltozott ez is, amikor tapasztaltam, hogy milyen bátran és büszkén kívánkoznak ki ők maguk.
Néhány hónap múlva a hadtest kórház szemészeti osztályától felszólítást kaptam, hogy a hadi-vakoknak adjak pontírásból órákat. Ettől kezdve saját kórházam heti három délutánra szabadságolt és ezalatt a szemészeten tanítottam az írást és az olvasást. Ezeket a délutánokat csakhamar életem legszebb órái közé sorolhattam. Igaz, hogy volt itt részem szomorú élményekben is, mert némelyik derék harcos csak nagyon nehezen tudott megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy már soha többé nem nyerheti vissza szeme-világát. Másfelől azonban gyakran volt alkalmam csodálni, milyen erősek voltak legtöbben sorsuk elviselésében. - Mert én fel tudtam mérni a hazáért hozott áldozatuk nagyságát...
Így megosztottam időmet az ortopéd- és a szemkórház között. És kimondhatatlanul jó érzés volt tudni, hogy én is részt vehettem a munkában és dolgozhattam hazámért, habár sokszor igen nehéz volt eleget tenni a kívánalmaknak.
Egy napon nagyon boldoggá tett a hazafias nőegyesület érdemjelével, röviddel azután pedig a Vörös Kereszt érmével tüntettek ki.
Meg kell még emlékeznem Bettiről, a vezetőkutyáról. Ez a pompás állat hűségesen kísérgetett nap mint nap az egyik kórházból a másikba s nemcsak nekem volt igazi jópajtásom, hanem kedvence volt sebesültjeimnek és hadivakjaimnak is. Rettenetesen nehéz napok és hetek következtek ezután mindnyájunkra. 1918-19-ben, amikor szeretett német szülőföldem lengyel megszállás alá került. Kórházi működésemnek természetesen vége szakadt. Most hadifogoly-gondozásra jelentkeztem. Megengedték, hogy mégegy nővérrel, - volt vöröskeresztes főnöknőmmel, - hetenkint kétszer meglátogassuk az erődmű belsejében fogva-tartott repülőinket, akik különösen kitüntek a lengyelek elleni harcokban. Persze, Betti is mindig velünk jött. Sikerült valamelyes cigarettát és egyéb apróságokat juttatni a foglyoknak. De végtelenül szomorúan kellett mindig újból elválnunk tőlük, hiszen nem vihettük el nekik a megváltó szabadság, a lengyel uralom alól való felszabadulás hírét. 1919. nyarán aztán fájó szívvel és azzal a forró óhajjal vettem búcsút szűkebb hazámtól, a poseni vidéktől, bárcsak megérhetném, hogy szülőföldem újra németté legyen. És szeretett vezérünk most valóra váltotta ezt a kívánságomat...
MM.
(die frauenwelt 1940)

Megépüljön-e, s milyen legyen a Vakok városa?

Ezzel a kérdéssel fordult a pontnyomású sajtó útján P. F. Berger szakíró a német vakokhoz. Könyvet készül kiadni, mely a munkanélküliek foglalkoztatásának lehetőségeit tárgyalja s ennek során egy ilyen város létesítésének tervét is felveti. Ezért akarja megismerni a közvetlenül érdekeltek véleményét.
Elgondolása szerint a település kertváros jellegű lenne s a látó lakosság mellett nemcsak a német vakok tömegeit fogadná be, hanem anyagilag független, külföldi vakokat is. A város egész felépítésénél, a különféle intézmények létesítésénél a világtalanok sajátos igényeit tartanák szem előtt. Biztonságos közlekedésüket szolgálná egy, az utca szintje felett 5 M magasságban kiépített hídhálózat, melyen veszély nélkül eljuthatnak úgy a lakóházak kertjébe, mint az üzletekbe, középületekbe és parkokba. A hídrendszer feljáróit lépcsők mellőzésével, menetelesen alakítanák ki. A közeledő kereszteződésekre, betorkolásokra, elágazásokra és magára az útirányra is a karfán alkalmazott, tapintható jelzések, és az útburkolat különféle kiképzése figyelmeztetnének. Tervezője elképzelése szerint a város, mely nemcsak teljes mozgási szabadságot biztosítana a vakok számára, hanem kiki megtalálná benne a képességeinek legjobban megfelelő foglalkozást és fokozott mértékben részesülhetne a legkülönfélébb kultúrjavakban; sok ezer, munka- és életkedvében megerősödött világtalannak szolgálna lakóhelyül.
Az író arra kéri az eszmecsere résztvevőit, hogy hozzászólásukban hagyják figyelmen kívül az elgondolás megvalósításának anyagi nehézségeit, és csak elvi álláspontjukat, valamint esetleges kiegészítő javaslataikat közöljék vele.
Vegyük hát mi is fontolóra, megépüljön-e, és milyen legyen a vakok városa. Aki helyesli a tervet, ha kedve tartja, tovább építhet és szépíthet rajta. Felállíthatja, megszervezheti mindazokat az iskolákat, műhelyeket, gyárakat, irodákat; egészségügyi, művelődési és más közintézményeket; üzleteket, vendéglőket, sporttelepeket és minden egyebet, amit jónak lát, sőt mindezt be is rendezheti úgy, ahogyan ez nézete szerint számunkra a legcélszerűbb lenne.
De hogy visszatérjünk a valósághoz: el kell árulnom, hogy ez a tervezgetés nem lesz egyéb kellemes időtöltésnél. Mert a szóban forgó kérdést nem most, hanem közel tíz éve tették fel; egy régi újság lapozgatása közben bukkantam reá. Úgy véltem, megérdemli, hogy egy kissé elgondolkodjunk fölötte, még akkor is, ha már túlhaladt rajta az idő. A légvárépítésben nem gátol az a tudat, hogy ennek ma már semmi féle gyakorlati jelentősége sincsen. Nincsen pedig nemcsak azért, mert a munka-nélkülieknek akkoriban milliót kitevő táborát az új Németország azóta rég bekapcsolta a termelés menetébe s így Berger javaslatai elvesztették időszerűségüket, hanem legfőképpen azért, mert nem áll összhangban a korszerű vakgondozás irányelveivel, amely nem a világtalanok nagy tömegeinek, egy helyen való összpontosítására, s az ezzel járó kisebb-nagyobb mérvű elkülönítésére, hanem épp ellenkezőleg arra törekszik, hogy minél jobban beleolvadjanak a látók társadalmába. Természetes, hogy az iskolázás, szakképzés, nevelés, segédeszköz-ellátás, és az általános érdekképviselet csakis központilag oldható meg; de mindez nem öncél, csupán eszköz a nagy közösségbe való mennél tökéletesebb beleilleszkedés szolgálatában. A mai vakok nem menedéket, hanem az alapos felkészülés lehetőségének megadását és a munkához való joguk elismerését kérik. A testileg és szellemileg ép vak nem az elkülönülésben keresi boldogulását, hanem a látók világába akar élni és dolgozni. Nem különcködés a célja, hanem a mindennapi életben kér helyet. És ha az itt ismertetett elgondolás nem jelentené a vakoknak a látóktól való teljes elszigetelését, és kivitele számos vonatkozásban igen kívánatosnak is tetszik, egészben véve mégis csak az "aranyos kalitka" nyomasztó érzését kelti fel bennünk.
Teljesség kedvéért megemlítem, hogy a körkérdésre annak idején beérkezett válaszok íróinak túlnyomó többsége Berger jószándékának és terve bizonyos elvitathatatlan előnyeinek elismerése mellett, - élénken tiltakozott annak megvalósítása ellen.
MM

Vakok a Junkers-Műveknél!

Ne csóváld a fejed, kedves olvasó, ez így van...! Azt mondják a németek, hogy semmisem lehetetlen, és itt a bizonyíték.
De joggal kérdezheti is valaki: miképp foglalkozhatnak vakok a repülőgépgyárban? Hiszen itt század, sőt ezredmilliméterek is számítanak, és a látó is nehezen boldogul még nagyítóüveg segítségével is. Ügyesen oldotta meg ezt a problémát maga a gyár vezetősége: a vak munkások számára fotocellás készüléket állítanak elő, melyen fejhallgató segítségével a legkisebb eltérést vagy hibát berregő, remegő hangok tudatják a munkással.

Szövetségi hírek.

Fajbaromfi iránti kérelmeket augusztus végéig kell bejelenteni a titkárnak. Egy személy 2 tyúkot és egy kakast kaphat darabonkint 2 Ps árban, amit hat hónap alatt kell a Szövetség pénztárába befizetni. Későbbi igénylést nem terjeszthetünk elő.
- A már régóta tervezett rövidírásversenyt - kellő számú jelentkező esetén - ez év októberében tartjuk meg. Akik részt akarnak a versenyen venni, előre jelentkezzenek a titkárnál (Balkay Géza, Bpest, 14. Ajtósi Dürer-sor 39.). Félárújegy váltására jogosító vasúti igazolványokat (40 F beküldése ellenében) ugyanott kérhetnek. A verseny napját s a kitűzött díjakat később ismertetjük.
- A rövidírás gyakorlására alkalmas teljesírású szövegeket tartalmazó „gyakorlófüzet" szeptember folyamán jelenik meg és a Vakok Világa kiadó-hivatalánál, Rákoshegy, 50 P árban megrendelhető.

Rugós füzetek pontírásra.

Kész füzetbe nem jó pontírással írni, mert lenyomjuk a már megírt lapok pontjait. A rugós (spirál) füzet könnyen lapozható, minden lap simán külön-hajtható. Látók már régen használnak ilyeneket. Most ily ötvenlapos füzetek készültek „b"-papírból 18-28 Cm és „f"-papírból 15-22 Cm nagyságban. Ára darabonkint 1,50 P. Megőrzésre szánt feljegyzésekre igen alkalmasak. Kaphatók Dr. Bánó Miklósnál, Budapest, 3. Végvár-utca 2..

A vak nők helyzete Portugáliában.

A világtalan férfiakéhoz hasonlóan a szegénysorsú vagy elaggott vak nők részére is számos menhely van Portugáliában. Ezzel szemben olyan intézményt, amely kiképzésüket szolgálná, csak egyet találunk az országban. Ez az „Asilo-Escola AF de Castilho", mely mindkét nembeli világtalanokat felvesz, a fővárosban - Lissabonban van. Növendékei között jelenleg mintegy 40 a leányka. Nevelésük nagyban és egészben megegyezik a fiúkéval, de őket csipkeverésre, horgolásra és egyéb női kézimunkára is tanítják. Az oktatás a pontíráson és az elemi ismereteken kívül még pár más tárgyra is kiterjed. Néhány vak nő zenei tanulmányokat folytat, s a konservatóriumon zenetanárnővé képezi ki magát. A végzett leánynövendékek közül többen meg tudják keresni a megélhetéshez szükségeseket.
A világtalan nők összességének csak igen csekély hányada részesülhet ez intézetben rendszeres oktatásban; a többi portugál sorstársnő élete a tudatlanság sötétségében és nagy elhagyatottságban telik, mert nincsen, aki törődnék velük.
Az intézet nemrég Braille-nyomdát rendezett be, s rövidesen megindítja pontírású folyóiratát. Remélik, hogy ez a folyóirat, mint más országok példái mutatják, szorosabb kapcsolatot fog létesíteni a vakok között s az összefogás Portugáliában is előbbre viszi majd a vakok ügyét.
(die Frauenwelt)
MM.

Hírek a nagyvilágból.

Dr. Strehl Károlyt, a marburgi vaktanulmányi intézet megalapítóját és igazgatóját, a vak szellemi munkásság előharcosát és neves német vakügyi szakembert, aki ifjúkora óta maga is világtalan, a Vezér és Kancellár nevében a birodalmi tudomány-, nevelés- és népoktatásügyi miniszter 1940. október 21-ével tiszteletbeli professzorrá nevezte ki.
- A Magdeburg melletti Burg városka sajtó- és kultúr-előadói tisztét november 1. óta egy sorstársunk, Dr. Ernst Dehnhardt szerkesztő tölti be.
- A Birodalmi Vakok Szövetsége mecklenburgi tagozatának elnöke, Otto Reinbender, munkálkodásának negyvenéves jubileumát ülte. Ő volt az, aki saját költségén műhelyt rendezett be, ahol kizárólag vak munkásokat alkalmaztak.
- 75 éve működik a lipcsei „vakok műhelye". A Birodalmi Vakok Szövetsége tartja fenn és jelenleg 23 vak munkást foglalkoztatnak abban.
- Chicagoban virágoskertet rendeztek be vakok számára. Az benne a különlegesség, hogy nem faj vagy szépség szerint osztályozták a virágokat, hanem illat szerint; tehát itt a szem gyönyörködtetése helyett az illatok változatosságát lehet élvezni.
- A „Los Ciegos" spanyol vakok síkírásban megjelenő lapja bemutatja Alejandro Ordono vak műszerész fényképeit; egyiken, amint fegyveralkatrészeket készít, a másikon villanyfőzőkhöz való cserepeket éget.
- Néhány pontírású német folyóiratban a múlt évben felhívás jelent meg: a kölcsönkönyvtárak olvasói közöljék véleményüket, hogy melyik írótól, ill. mely műveket olvassák legszívesebben. Legtöbb szavazatot Ludwig Ganghofer, a nálunk kevésbé ismert népszerű német regényíró kapta. Nagyszerű jellemfestés, könnyed nyelvezet, érdekfeszítő leírása a legegyszerűbb eseményeknek: ez Ganghofer stílusa. Magyar fordításban talán azért nem jelennek meg művei, mert szereplőit különböző nyelvjárásokban beszélteti; mind-azonáltal melegen ajánljuk olvasóinknak, hogy aki teheti, és felejthetetlen élményben akar részesülni, az olvassa Ganghofert.
Második helyen a bibliát említették.
Ezután Peter Rosegger, Heinrich Wichert, Wilhelm Hauff, F. Meier következnek.
- Giovanni Moriconi, egy Rómában élő, 60 évnél idősebb vak siketnéma repülőgépmodellek készítésével szórakozik. A szükséges utasításokat fiai és unokái a tenyerébe írják.
- Newhavenból jelentik, hogy ott él egy 45-éves vak ember, aki mint hivatásos búvár keresi a kenyerét.
- A legutóbbi kimutatás szerint Németország területén 45.000 vak él. Ezek közül 17.000 már tagja a Német Birodalmi Vakok Szövetségének.
- A Blindenwelt beszámol a német vakok üdülőinek húsz-éves fejlődéséről. 1921-ben egész Németországban két üdülő létezett a vakok számára, Mindössze 110 férőhellyel. Ma hét van!

Vezetőkutyák megbecsülése.

A berlini állatkertben most tíz éve állították fel ünnepélyes keretek között a vakot vezető kutya szobrát. Felirata: „hűséges vezetőjüknek a hálás berlini vakok". Az emlékmű hétezer márka költségét legnagyobbrészt maguk a vakok adták össze, részben pedig a célra kibocsátott képeslapok árusításából szerezték meg.

Az Északamerikai Egyesült Államok szenátorai között jutott helye egy vezetőkutyának. Shall, minnesotai vak szenátort évek óta hűségesen kíséri kutyája a Parlament üléseire s meglepő ügyességgel vezeti a parlamenti épületben mindenfelé.
A szenátus határozatából külön kényelmes fekvőhelyet készítettek számára az amerikai parlament felső-házának, a szenátusnak üléstermében, gazdája lábainál.

Ahol a vezetőkutyák általánosan ismeretesek, így különösen Németországban, a kutyával minden közlekedési eszközön, vasúton, hajón, autóbuszon, még villamosokon is ingyen utazhatnak gazdájukkal. A berlini villamos-vasúton még azt is megengedi a hivatalos rendelet, hogy az ajtó melletti legelső ülés alatt is helyet foglalhat a vezetőkutya, míg az ülőhely a világtalan utasnak van fenntartva.

Nálunk, sajnos, még alig fordul elő, hogy a vakot kutyája vezetné, s külön idomított vezetőkutyák még teljesen ismeretlenek.

Nők rovata.

Gyümölcseltevés cukor nélkül.

Ilyen címen jelent meg a M. Kor. Közélelmezési Hivatal kis füzete, mely az általános szabályok mellett a befőtt, a gyümölcshús (dzsem), a lekvár, a gyümölcslevek és szörpök cukor nélküli elkészítését, valamint a szárítás és aszalás módjait ismerteti. Röviden közöljük itt a következőket:
Legfontosabb szabály: amit minden körülmények közt be kell tartani: a tökéletes tisztaság. A gyümölcsnek, kezeinknek, edénynek, hámozó-késnek, szitának, főzőkanálnak, legfőképpen az üvegeknek kínosan tisztának kell lenniök. Minden edényt, eszközt és üveget használat előtt forró szódás vízzel ki kell öblíteni, hogy a baktériumok elpusztuljanak. Második feltétel, hogy a gyümölcsnek nem szabad éretlennek vagy túlérettnek, ütődöttnek vagy romlottnak lennie. A cukor nélkül eltett gyümölcsöt még a szokottnál is gondosabban kell ellenőrizni. A kamrában legalább minden hónapban tartsunk felülvizsgálatot, az esetleg penészedni kezdő befőttet vagy ízt így könnyebben megmenthetjük és felhasználhatjuk.
- Befőtt.
A magostól vagy kimagozva, hámozva vagy hámozatlanul, egészben hagyott vagy félbevágva, de lében eltett gyümölcs a befőtt.
A gyümölcsöt alaposan mossuk meg még akkor is, ha hámozva akarjuk eltenni. Az almát, körtét, birsalmát éles késsel vékonyan hámozzuk, míg a sárgabarack, őszibarack, szilva, ringló, stb. héját úgy lehet legkönnyebben lehúzni, ha néhány pillanatra lobogó, forró vízbe dobjuk. Ha hámozott befőttet készítünk, készítsünk el előre savanyú vizet: oldjunk fel egy liter vízben 10 gramm citromsavat (drogériában, patikában lehet kapni), vagy öntsünk bele ecetet s ebbe dobjuk azonnal a lehámozott gyümölcsöt, mert így nem barnul meg.
Másképp kell eltenni azt a gyümölcsöt, amely levet ereszt (a bogyósok: eper, ribiszke, szeder, egres, cseresznye, meggy), és azt, amelynek nincs saját leve (alma, körte, barack, szilva, stb.).
A levet nem eresztő gyümölcsöt vízben puhára kell főzni, mikor félig puha, az alaposan kimosott üvegekbe töltjük, tenyérrel addig ütögetjük, míg a gyümölcs jól elhelyezkedett. Tiszta forralt vizet rá, úgy, hogy két ujjnyival ellepje a gyümölcsöt. Előmelegítés megvédi az üveget a megrepedéstől.
A levet eresztő gyümölcsre nem öntünk vizet, csak alaposan megmosva töltjük az üvegekbe.
Az üvegeket jó nagyra szabott dupla celofánnal szorosan lekötjük. Most következik a kigőzölés (dunsztolás). Egymás után három napon; forrástól 10-12 percig. Részletesen írja le ezt az említett füzet, mely síknyomtatásban húsz fillérért kapható. Olvasóink kívánságára lapunkban is közölhetjük. Hasonló füzetben ismerteti a Közélelmezési Hivatal a főzelékek télire való eltevését. Ajánljuk ezeket minden háziasszonyi teendőkkel foglalkozó sorstársnőnknek és hozzátartozóiknak figyelmébe.